Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-05 / 139. szám

1910 november S DELMAGYARORSZÁG 7 És ezért gyűlölöm a művészetben a hivatalos tanítást. Majd, hosszabb elmerengés után, igy folytatta : — Van még egy harmadik fajta alkotó. Ezek a hamis föltalálok, akik azt képzelik, hogy egy uj stilust eszeltek ki, holott csak egy már meglevő stilust, szerencsétlen átidomitásokkal, elcsúfítottak. Ezt ujabban „modern style"-nek nevezik. Ez kisért most a művészetek minden ágában. Rodin-t nem könnyű megtalálni. Ha a meudoni nyaralójában keresik, — ahová hálni jár — bizonyosan a Rue de l'Université-beli műtermében van. De mire oda érünk, már a pompás Biron-palotába rejtőzött, amelynek földszintjén szintén berendezett egy műtermet. . . Azon a helyen, ahol a legújabb időkig a Sacré Coeurzárda hires nevelő-intézete volt. Ott időzik legszívesebben s ott dolgozik legkönnyebben. Ama szerencséseknek, akik bejuthatnak hozzá, érdekesen beszél módszeréről. — Szokásom, — mondta egy alkalommal — hogy minden szegény ördögöt befogadok modellnek. Csak a hivatásos modelleket kergetem el, mert ezek már modorosak. Csak azt kivánom modelljeimtől, hogy ne tudjanak pózolni. A többi mellékes. Elméletem: a természetben semmi se riít. E közhelynek nincs értelme. Egy napon egy hetvenöt éves, kiéhezett, vén olasz asszony kopogtatott be hozzám. Megparancsoltam, hogy vetkőzzék le és feküdjék a szőnyegre. És ez a nyomorult, a sorstól és a kortól agyonsanyargatott test szivfacsaróan szép volt. Műtermének egyik sarkában állt a vén olasz nő szobra. Valóságos csontváz! Fonnyadt, petyhüdt mellét, elgémberedett lábszárait egy különös szépség, „az iszonyú" szépsége, az apokalypszis szépsége ragyogta be. Rodin mester pénteken töltötte be hetvenedik életévét. Ezt a nagy művészt, honának büszkeségét az „Institut" nem tüntette ki a „halhatatlanok" karosszékével. Olykor talán sajog a szive, ha e méltatlanságra gondol. De annál nagyobb büszkeség és elégtétel hatja át, ha eszébe juttatják, hogy ő művészetének prófétája, ... ha nem is odahaza. * Felhő Rózsi megy. Az egyik fővárosi lap irja: A szegediek elvesztik Felhő Rózsit. Felhő Rózsi hat éven keresztül bírta változatlan kegyét a szegedi közönségnek. A Népopera igaz" gatósága folytat vele szerződtetési tárgyalásokat, melyek, ha nem is vezetnek eredményre, Felhő Rózsi azért elmegy Szegedről. Az uj igazgató, Almássy, ugyanis teljesen újjászervezi társulatát és noha Felhő Rózsit szívesen megtartaná, a „szegedi Zsazsa" — ahogy Szegeden nevezik — nem akar, egy számára teljesen uj környezetben tovább működni. * A cár megnézte a Taif unt. Darmstadtbói jelentik: II. Miklós cár ittidözése közben Henrik porosz herceg és a hesszeni nagyherceg társaságában végignézte a darmstadti városi inzinházban a Taifun előadását. A táviratban egy szó sincs arról, hogy a cár Darmstadtban más darabot is megnézett volna, egyáltalán nem igen mutatkozott még színházakban. Ugylátszik, csak a Taifunra volt kíváncsi, a TaiEunra, amelynek pusztító viharát ő már megkóstolta. Most az egyszer mulatni akart az oroszok cárja a félelmetes ki-japánokon, bizo. nyosan tapsolt is nekik. * A szinügyi bizottság ülése. A szinügyi bizottság pénteken délután öt órakor ülést tartott, amelyen Gaál Endre dr tanácsos elnökölt. Jelen voltak Balassa Ármin dr, Csernovics Agenor, Szmollény Nándor, Wimmer Fülöp bizottsági tagok, Almássy Endre művezető és Bárdoss Béla osztályjegyző. Az ülés *ajos volt. Wimmer Fülöp a János vitéz és Hoffmann meséi helytelen szereposztása miatt interpellálta meg a művezetőt, helytelenítette ngyanís, hogy a János vitéz-ben Iluska szerepét Békefinével játszatta, a Hoffmann meséi Bzerepezósében pedig különösen Cresyel szereposztását kifogásolta, mert azt a társulat *gyik drámai színészével énekeltette. Az elnök védelmébe vette az igazgatót. Balassa Ármin dr az igazgató védelmére kelt iríuwer Fülöp álláspontjával szemben, aki — igy mondta Balassa — csak támadja az igazgatót. Erre Wimmer Fülöp hangsúlyozta, hogy Smíndig objektív krit ikát gyakorolt és gyakorol most is a színház vezetése és az előadása fölött és kötelességének tartja a közönség érdekeit megvédeni. Balassa Ármin dr tüntetően elhagyta a tanácskozási termet. Wimmer Fülöp kérte a bizottságot, szólítsák föl az igazgatót, hogy a már többször kifogásolt és szóvá, tett hiányokat uj szerződtetésekkel pótolja és ne menjen neki ilyen társulattal a három éves uj színházi érának. Az elnök erre azzal felelt, hogy az ülést berekesztette. * Színjáték. Bárdos Artúr színházi és zenei revüjének e heti száma is gazdag és értékes tartalommal jelent meg. Ennek a számnak, mely Góthné Kertész Ella művészi kivitelű arcképét hozza Karenin Anna szerepében, tartalmá. ból kiemeljük a következőket: Balázs Béla: Tragédíavázlat; Csathó Kálmán: A darab és a színész között; Meclgyaszay István: Az uj nemzeti színház; Váradi Antal: Színésznyomor és szinészgyár; A „Színjáték" pályázata; Histerio: Wattau és a színészek; Szemle; Filharmónia; Endre és Johanna reprize; Török népszínház; Góthné: Anna Karenin; Krónika. A „Színjáték" előfizetési ára egész évre tizenöt korona, félévre nyolc korona és negyedévre négy korona. Előfizetési dijak a kiadóhivatalhoz küldendők Budapest, hatodik kerület, Podmaniczky-utca negyvenharmadik szám. * Díszelőadás a Makó-szobor alapja javára. A jövő szombati előadás jegyeit már reggeltől kezdve árusítja a nappali pénztár, amely a páratlan kétharmados bérlők jogait hétfő délután öt óráig tartja fönn. A tanács megengedte az elsőrendű helyek árának huszonöt százalékkal való emelését. A karzati helyek egész árban számittatnak. * A közönség logikája. Párisból táviratozzák : Furcsa okból bukott meg tegnapi premierjén 'a Sarah Bernhardt-szinházban Andró de Lordé egy idegizgató háromfölvonásos drámája, melynek Az emberi rejtély a cime. Egy orvos és egy államügyész azon vitáznak a darabban, vájjon egy őrültet el lehet-e már bocsátani, mint g'yógyuitat a tébolydából. Az ügyész az elbocsátás mellett kardoskodik és a közönség neki adott igazat és érvelését hatalmasan megtapsolta. A szerző azonban a cselekmény további folyamán az orvosnak adott igazat, amenynyiben a „gyógyultan" elbocsátott őrült a harmadik fölvonásban megfojtja egyik közeli rokonát. Ez a nem várt fordulat felbőszítette a közönséget és nem nyugodott bele abba, hogy előrelátásában megcsalatkozott. Ezért aztán az előadás végén egy tenyér sem mozdult és Lordé ¿rámája megbukott. * Bemutató Szegeden és Miskolcon. A miskolci színházban e hónap folyamán mutatják be Serédi Jenő dr, a Miskolci Hírlap szerkesztőjének Rombadóit oltár című társadalmi színmüvét, mely a Budai Színkörben került először sikerrel színre. Ugyancsak most készül a szegedi színház, a szerző Romlás című háromfölvonásos parasztdrámájára, mely a Dugonics-Társaság drámapályázatán első helyen nyert dicséretet. * A Kuhikou bemutatása. Budapestről jelentik: A Vígszínházban ma este mutatták be a Rubikon-t, Buurclet Eduárd uj müvét, a párisi szezon egyik nagy szenzációját. Bourclet egészen fiatalember létére a francia vígjáték legkiválóbb mestereire emlékeztet fölényes biztosságával, amelylyel vidám cselekmény keretében kezeli kényes problémáját. A darabban Harmat Hedvig, Harasztiig Hermin, Hegedűs Gyula és Tanay Frigyes játszottak. Nagyon tetszett a második fölvonásba beleszőtt revü mozgalmassága. Az újdonságot szombaton, vasárnap és hétfőn ismétlik, azután pedig „A kormánybiztos"-sal, Guthi Soma nagysikerű bohózatával fog a műsoron váltakozni. A képviselőház iilcse. A képviselőház holnap déli tizenkét órakor formális ülést tart, amelynek napirendjén csak a következő ülés napirendjének megállapítása szerepel. Ezen az ülésen terjeszti be az igazságügyi bizottság jelentését a polgári pörrendtarlás törvényjavaslatáról, amelyet a következő ülés napirendjére tűznek. Ez az ülés a delegációs "ülésszak befejezése után előreláthatólag a hónap közepetáján lesz. A trializmus. A mult évben nagy feltűnést keltett egy politikai brosúra, amelyben valami Hanau Henrik nevű osztrák publicista Ausztria és Magyarország területének három részre való fölosztását jövendölte meg. A dualizmus helyébe ekként a trializmus lépne, ugy, hogy Ausztriából Magyarország megkapná Galidát és Bukovinát, ellenben elvesztené Horvátországot, m»ly Dalmáciával és Boszniával együtt a nagy Habsburg-birodalom harmadik részét alkotná. E merész fantáziára valló tervvel sokat foglalkoztak a politikusok, főként azért, mert igen elterjedt híresztelés szerint a trónörökös nagyon lelkes híve a trializmusnak. Ma a triász-térkép szerzőjétől uj brosúra jelent meg, amely a trialisztikus monarchia magyarországi részének további fölosztási tervét tartalmazza, egészen a nemzetiségi politikusok vágyai szerint, ugy tudniillik, hogy a nemzetiségi vidékeken a magyarságtól teljesen független tót. román és nemet nyelvű kantonokat alakitanának s a magyar nyelv nem érvényesülhetne másutt, mint csak *a magyar Alföldön és a Dunántul. Megengedné osztrák barátunk, hogy Erdélyben a székelyek számára magyar nyelvű kantonok is ekszisztálhassanak. Harc egy kripta körül. — A haragos grófnők. — (Saját tudósítónktól.) Halottak napján, amikor az emberek legnagyobb része elhunyt hozzátartozói emlékének szenteli az idejét, furcsa háborúskodásnak volt színhelye a pozsonyi törvényszék hitbizományi bírósága. Esterházy Mihály gróf és Esterházy Ferenc gróf özvegyei. Amália és Antoinette grófnők, kérvényt, adtak be az illetékes hatósághpz, hogy férjeik tetemeit elszállíthassák a cseklészi kriptából. Annyira gyűlölték a cseklész-szempci hitbizomány u; tulajdonosát, Esterházy Károly grófot, hogy azt akarták, hogy a férjeik még halottaíkban se legyenek tovább ezen a területen. Szörényi Gyula cseklészi plébános fölterjesztette az ügyet a nagyszombati érsékséghez, ahonnan Jedlicska Pál érseki helynök leiratot' intézett a plébánoshoz, amelyben a többek között a következőket irta: — Miután özvegy gróf Esterházy Mihályné azon szándéka ellenében, miszerint Esterházy Antal gróf és Esterházy Mihály grófnak a cseklészi templom sírboltjában nyugvó holt tetemei eddigi helyükből Tallósra szállíttassanak át, a pozsonyi hitbizományi hatóság a nevezett két gróf tetemeire nézve zárlatot rendelt el s miután az egyházi főhatóság hivatva s följogosítva van a templomi sírboltokban elhelyezett holtaknak földi maradványai fölött végszándékukhoz képest őrködni, kötelességemnek tartom Tisztelendőségedet hivatalosan megkeresni, egyúttal megbízni s fölhatalmazni, hogy az említett Esterházy Antal s Mihály grófok holttetemeinek a cseklészi templomban való további megmaradásáras a megmaradás biztosítására nézve a szükséges törvényes eljárást megindítsa. — A kétgróf maradványait végakaratukhoz képest temették el a cseklészi templom családi sírboltjába, ehez járult a föntidézett özvegy gróf Esterházy Mihályné szándéka és beleegyezése is, minthogy évek során át teljesen megnyugodott volt a temetkezés eddigi állapotába. — Az egyházi engedélyt — kérelem s alapos megokolás nélkül — annál kevésbé adhatom meg, mivelhogy a grófné szándékát a holt véreinek tartozó kegyelettel eddigelé nem tartom megegyeztethetőnek, amennyiben eljárásának látszata amellett szól, hogy netáni sértett érzelmeinek elégtételénél a holtak maradványait használja segédeszközül. Az egyháznak pedig kötelessége s nemes föladata, hogy a gondozásra bizott halottak testeit tiszteletben tartsa. Erre Szörényi Gyula értesítette Esterházy Károly grófot a leiratról, amelyhez hozzáfűzte még azt is, hogy a családi sírboltba az egyházjog szerint temetendő e családnak minden tagja, ha csak ezek közül valaki magának más helyet nem választott volna, vagy ha a család valamely tagjára nézve a törvény mást nem rendel. Az pedig, hogy mindkét gróf határozott kívánsága volt, hogy a mostani kriptába he. lyezzék örök nyugalomra, elvitázhatatlan tény, amit szükség esetén szavahihető emberek esküvel is megerősitenek. Mindezek ellenére a pozsonyi törvényszék mint hitbizományi bíróság, elrendelte az ügy tárgy a lá? át. Bolla, a bíróság referense, értesítette a gyűlölködő grófnőket és a tárgyalást halottak napjára tűzte ki. A végzésben külön megjegyezte, személyesen jelenjenek meg, nyílván azért, mert békésen akarta elintézni a kérdést.