Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-05 / 139. szám

ÍER DÉL-MAGYARORSZÁG 1910 november 6 A nevezetes napon pontosan megjelent a bíróság elStt Esterházy Károly gróf és Bán Ágoston dr budapesti, meg Kollárik József dr pozsonyi ügyvéd, mint a grófnők meghatalmazottai. Bolla azonban kijelentette nekik, hogy a végzés alapján csak a grófnőkkel hajlandó tárgyalni, amiért is.a tárgyalást elhalasztották. Bolla mindenképen a békés elintézés mellett van, ami, ha az előjelek nem csalnak •— nem fog sikerülni. Intervju Kóborral. —- Az »Egy test, egy lélek« szerzője. — Szombaton este mutatták be a fővárosi Magyar-szinházban Kóbor Tamásnak, ugylátszik, első színpadi munkáját, az Egy test, egy lelket. Eddig minden rendben törtónt. Baj csak azoknál akadt, akik meg akarták intervjuolni Kóbor Tamást. Ugyanis minden intervju ugy kezdődött és ugy végződött, hogy Kóbort nem lehetett megintervjuolni. Ezekután tehát fölkerestük Kóbort, aki szeretetreméltóan akart fogadni, de szóltunk komolyan: — Tévedni méltóztatik, ez nem lesz intervjuŐ, mint Cras: Ne méltóztassék tévedni. Én: Kérem, uram, fogadjon szívesen, mert én nem mint kollégajelölt a fiatalabb generáció, bői, hanem mint interviewer kerestem föl. Ő, mint Riporter: Vagy ugy! (Nagyon komolyan, ugy, hogy kénytelen nevetni): Szívesen fogadom. De ne kérdezzen. Én: Halhatatlan remekmüvének bemutatója alkalmából kerestem föl, mélyen tisztelt Mester. Ő, mint Cras: Ó kérem, ami azt illeti, nekem az egészhez semmi közöm. Mindent a színészek csinálnak. Én: Kivéve a darabot. Igazán nem hittem volna, hogy ilyen kitűnő szerző ennyire szerény tud lenni. 0, mint Riporter: Amikor megintervjuolják, akkor minden szerző olyan, amilyon nem. De a fene egye meg: soká tart még? Én: Ez szellemes kitérés volt. Legközelebb irott darabomba beveszem. (Szünet után, ami_ kor hiába vártam a megjegyzést): Mester, most, pukkadnak a magyar szerzők, nemde? 0, mint Cras: Nem. De. Itt Budapesten minden irótársamat személyesen ismerem, aki az irigységtől megpukkadt. De azért akadt néhány ezer, aki ismeretlenül pukkadozott. Én: Ez nemeskeblüségre vall, ugyebár? 0, mint Riporter: Ez mind semmi. Az a valami, hogy minden kollégának köszönetet mondottam, amiért azt híresztelték, hogy a darabomat ők drámázták olyan drámaivá, bogyómmá nélkül maradt. Szomorúan részvétteljes arcot vágtam minden olyan irókollégának, aki azt hirdette, hogy ő lopott bole a darabomba minden viccet, amelyiknek csak sírni lehet Ezért én mérhetetlen hálával tartozom nekik, bár jobb szeretném, ha ők pénzzel tartoznának nekem. Én: Mit csinálna velük, Mester? Ő, mint Cras: Szerződést kötnék a legtöbbel, hogy megfizetem a tartozásukat ugy, hogy levonnak mindig bizonytalan összeget azokért a sorokért, amelyeket nem írhatnak meg. Én: Igaz ez? Ő, mint Riporter': Igaznak mért ne legyen igaz, mikof nem igaz, de igy jobban pukkadnak, mintha nem pukkadnának és elhallgatnánk, hogy ök pukkadnak. Én (elragadtatással): Micsoda humor az öné. ismert Cras és ismert Riporter 1 Azt hiszem, ezek után befejezhetjük az intervjut. Kóbor Tamás: Látja, minden kérdésére vár íaszoltam, még azokra is, amelyeket nem kérdezett. A fene egye meg, sokáig tartott. Ezóta Írhatott volna inkább egy — darabot. * Most jut, eszembe, hogy ózt'nz int'p/vjut ugy irtain meg, hogy nem fs beszéltem Kóbor Tamással. De azért épen olyan,•mintha beszéltem volna. Szatír. A gyilkos, főhadnagy. — Fölboncolták a megölt leány holttestét. — (Saját tudósítónktól.) Részletesen beszámoltunk azzal a gyilkossági esettel, amely csütörtökön délután Szegeden, a Feketesas-utca egyik emeleti szobáiáhap történt és amelyiknek halottja Gábriel Rózsi tizennyolc esztendős masamód, a gyilkos pedig Muzsay János huszonhat éves honvódfőhadnagy, aki a tett elkövetése után szökni akart, de elfogták. Még tegnap délután beszállították a kórházba Gábriel Rózsi holttestét. A halottaskamrában a boncasztalra helyezték, mert a hadbíróság elrendelte a boncolást. Pénteken délelőtt következett be a szomorú aktus. Féltíz órakor megjelent a kórházban Sass Lajos segédrondörbizto3 és Nagy Sándor rendőr, a személyazonossági tanukkal együttTiz óra előtt néhány perccel megérkeztek a hadbíróság kiküldöttjei is. Tóth István ezredeeliadbiró, Papp fötörzsorvos, egy századosorvos, két főhadnagy és egy houvé.dsztízados. Tí? órától kezdve déli tizenkettőig tartott a ''oncolás, amely megállapította, hogy közvetlen ^özeiből történt a lövés, az acélgolyó a hatodik és hetedik borda közölt hatolt a testbe, átütötte a szivet és a kilencedik hátcsigolyában akadt meg. Közvetlenül a boncolás befejezése után Tóth István ezredes-liadbiró elrendelte Muzsay János letartóztatását. A gyilkost a Béke-utcában levő hoiivédkerüieti fogdába szállították. Délután Tóth István hadbiró megkezdte a főhadnagy kihallgatását. A gyilkos teljesen megtörten józanodott ki pénteken, mertjsözei huszonnégy óráig deliriumos állapotban volt. A kihallgatás során még arra sem emlékezett Muzsay János, liogy a leány mellét találta el a golyója. Egyáltalában nem emlékszik semmire. Nem volt a leányba szerelmes, nem volt féltékeny, nem volt semmi-különös oka a tett elkövetésére. Csak részeg volt. ' A kihallgatást minden irányban a katonai bíróság vezoti. Hir szerint a bíróság előtt pénteken délelőtt önként jelentkezett egy tanú, aki a gyilkosságról és annak közvetlen előzményeiről ezeket tudja: — Muzsay János főhadnagynak nem Gábriel Rózsi, hanem ennek nővére, Gábriel Mariska volt a szeretője. Mariska sokszor pénzt is adott a főhadnagynak, amikor az Szegeden lakott. Amikor csütörtökön délután a tragédia történt. én a szomszédos siobában tartózkodtam. A fal vékony. Tisztán hallottam minden szót, amely a másik szobában elhangzott. Amikor Muzsay Aladár, a' főhadnagy postatiszt-bátyja, ebéd után, félkcttőkor a lakásáról hivatalba ment, a főhadnagy szerelmi ajánlatokkal ostromolta Gábriel Rózsit. A leány tiltakozott: — Mit akarsz? Meg akarod csalni Mariskát, aki téged annyira szeret? — Do éh téged akarlak. — A főhadnagy tovább ostromolta a leányt, aki állhatatosan védekezett. Muzsay János indulatosan kövotelődzött, káromkodott. Ugyáfcszik, megtámadta a leányt, mert az sikoltozva futkosott a szobában és segítségért kiáltott. Rövid ideig tartó dulakodás zaját hallottam még, aztán egy éles sikolyt ós a következő pillanatban revolver dördült el, amelyet nehéz zuhanás követett. Szombaton délelőtt folytatja a hadbíróság a kihallgatásokat. Kihallgatják Sass Lajos rendőrbiztost, Nagy Sándor rendőrt, a 31. számú bér- j kocsist, Mixich György cukrászt, a feleségét ¿s Bogulya Miiica nevü cselédjüket, a főhadnagy bátyját: Muzsay Aladárt ós még valószínűleg több embert, akik a gyilkosság előz mélyeiről tudnak, így a megölt leány család, ját is. Gábriel Rózsi fj31basicójt hoiítcátét koporsóba helyettük, ISlravataloziák és ¡s;:ombnfcon délután három órakor temetik el a belvárosi katolikus temetőbe. < A cár Potsdamban. — A német-orosz barátság. — Darmstadt, november 4. A cár udvari vonata tegnap este nyolc órs negyvenöt perckor érkezett Darmstadtba, aho az uj olasz külügyminiszter is fölszállott a vonatra. Berlin, november 4. A cár ma délolőtt tiz órakor érkezeti Potsdam közeiébon, az uj császári palota közvetetten szomszédságában levő Wildpark állomásra. A berlini újságok képviselői, akik a rendőrigazgatóságtól engedelmet kaptak arra, hogy a cár fogadásánál a pályaudvaron jelen lehessenek, kénytelenek voltak a pályaudvaron kívül maradni, mert az orosz nagy. követség az utolsó pillanatban kifogást tett az újságíróknak a pályaudvar perronjára való bocsátása ellen. A potsdami császári kastélyban már készül, tek a cár fogadására. A pályaudvaron az elsc testőrezred házi százada zászlókkal és a Frigye8 császár korából eredő magas fövegekke] mint díszszázad fölállott. A pályaudvarra ugyanakkor az emiitett ezred zenekara is kivonult ós amikor az udvari vonat berobogott, az orosa nemzeti himnuszt játszotta. A pályaudvart elzárták és az utcákon a bevonulásnál a pots" dami helyőrség összes csapatai sorfalat képeztek. Vilmos császár délelőtt féltíz órakor gyalog érkezett a pályaudvarra. A császár orosz gárdaezredének egyenruháját viselte. A császár igen jó színben volt és elhaladva a pályaudvar előtt, az újságírók sorfala között, élénken viszonozta az újságírók köszöntését. Azután a perronra ment, ahol a diszszázadot vidám Jó reggelt!-szóval üdvözölte, mire a katonák igy feleltek: Jó reggelt, felség! Azután ellépett a pályaudvaron fölállított díszszázad előtt. Néhány perccel később automobilon a pályaudvarra érkeztek a királyi hercegek, akik ezidő szerint Berlinben vannak. Néhány perccel tiz óra előtt, valamivel korábban, mint ahogy várták, berobogott a pályaudvarra a cár különvonata, amelyben két lokomotív és tizenkét kocsi volt. Amikor a vonat berobogott, a pályaudvaron fölállított díszszázad zenekara az orosz himnuszt játszotta. A cátt elhagyta szalonkocsiját, mire a két uralkodó igen szívesen üdvözölte ós többször megcsókolta egymást. A cár a német Sándorezred tábornoki egyenruháját viselte a Frigyeskorabeli nagy sipkával és a fekete sas-rend narancsszínű Szalagjával, mellére a vörös sas. rond nagykeresztje volt tűzve. A két uralkodó kölcsönös üdvözlése után a cár a királyi her" cegeket üdvözölte és mindegyikkel kezet fo? gott. Azután Bethmann-TIolhveg bírodalm1 kancellárt szólította meg, valamint más előkelőségeket is. A két uralkodó azután a Sándorjnduló hangjai mellett elhagyta a perront és a pályaudvar előtt várakozó udvari kocsin a palotába hajtattak. Délbén egy órakor a potsdami palotában családi villásreggeli volt. Délután a cár a görög ortodoksz-kúpolnát tekintette meg. Este nyolc órakor a palotában udvari díszebéd volt. A cár potsdami uj kastélyban való tartózkodása alatt az úgynevezett vörös pa* viilon földszintjén és első emeletén fog lakni' melyet a császár lakosztályaitól csak egy közbülső építmény választ el. Pétervár, november 4, A félhivatalos Rosszija a potsdami császártalálkozásról cikket közöl, amelyben azt mondja, hegy a találkozás nem az Oroszország és Németország közti viszony általános keretén kívül fekvő, egyedülálló politikai eseménynek tekintendő, hanem a történelmi tradíciók szilárd" ¡••ágának ujabb, kézzelfogható bizonyítékaként tűnik iöi, ujabb kötelékek, melyek Orosz- és Né" ructország dinasztiáit és népeit összefűzik, i Oroszország cs Németország, amelyeknek í földrajzi helyzetüknél valamint históriai és