Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-04 / 138. szám

1910 november 1 DELMAGYARORSZÁG 11 Jenő. 4. Hugenották cimü operából az ApródÁria, énekli Glöckner lrmuska, Mayer Mariska zongorakisérete mellett. 5. Víg dialóg, előadják Balogh Gyula és Fehér Ferenc. 6. Spanyol tánc, lejti Kintzig Margitka, Goldberger Béla zongorajátéka mellett. KÖZIGAZGATÁS A uárosi vizmü- és csatornahálózat. — Az épités előzményei. — (Saját tudósítónktól.) Minden város közegészségügyében igen fontos szerepet játszik annak a lehetőségig tökéletes csatornázása, továbbá vegyileg és bakteriologiailag tiszta vizzel való ellátása. Mielőtt a Tisza folyó a régi Szegedet letörölte a térképről, a közegészségügyre Szegeden nem sokat áldoztak. Aki közülünk még ismerte az árviz előtti Szegedet nyíltárkos utcáival, a belvárosban is elterülő pocsolyáival és vizáliásos területeivel, sokszor elgondolkozhat azon, hogy milyen alacsonyan állottak akkoriban közegészségügyi viszonyaink. tt Abban az időben minden házból — azt a kevés utcát kivéve, amely csatornahálózattal el volt látva — az összes szennyvizeket szabadon és a kapabejáratok alatt, rozoga deszkatákolmányokon vezették az utcai nyilt árkokba. Aki ezeket az állapotokat nem ismerte, csak némileg alkothat magának fogalmat azokról a ma már botrányosnak minősíthető állapotokról, amelyek akkoriban uralkodtak. Igaz ugyan, hogy meglevő csatornahálózatunk ma sem valami ideális, de, a külvárosokat kivéve, amelyekben csatornahálózat még ma sincs és ahol nyilt árkokba szennyvizet bevezetni tilos dolog, az elhasznált vizek mégis zárt vezetékeken jutnak abba a csatornahálózatba, amelyet a város — belevonva a külvárosok csatornázását is — most készül tökéletesiteni, illetve újra építeni. A másik fontos tényező, a vízellátás ugyan Szegeden már az árviz előtt is ismeretes volt, mert 1862-ik évben a Szegedi kiviteli gőzmalom részvénytársaság (ma Back-gőzmalom) a várostól kapott koncesszió alapján létesitett vízvezetéket, azonban oly csekély kiterjedésű hálózattal, hogy az csak néhány utca táplálására szorítkozott és ez a hálózat is szüretlen Tiszavizet . szolgáltatott. Azoknak az utcáknak a lakói pedig, akik nem voltak abban a szerencsés helyzetben* hogy a csőhálózat által nyújtott kényelmet élvezhessék, — mert abban az időben a vízvezetéket csak kényelmi szempontokból fogták föl — cselédjeikkel a Tiszán kihorgonyzott, úgynevezett meregetőlápokról hordták naponta háztartási és ivási célokra a szükséges Tisza-vizet. (Ugyan mit szólnának ehez a mai cselédek?) Az árviz után a város újjáépítésére kirendelt királyi biztosság belátván azt, hogy a létező vízmű egy nagy városnak szükségleteit, a hozzá fűzött igényeknek megfelelően, kielégíteni nem képes, 1883-ban fölszólitotta Grahn német mérnököt, hogy a város vízmüvét tervezze meg. Grahn mérnök tervei szerint a vizmü a felső Tisza-parton, a mostani szeszgyár mellett épült volna, a Tisza vizét mesterséges filtráló-készülékek segélyével szűrte volna meg. Miután a Tisza finom homokkal és iszappal telitett vizét tökéletesen megszűrni mesterségesen igen nehéz és körülményes föladat, az akkori királyi biztosság e tervet mellőzve, itt hagyta a várost, a fönti kezdetleges vízművel. Mikor a Kiviteli gőzmalom részvénytaársság koncessziója lejárt, a régi vízmüvet, illetőleg csak a csőhálózatot 1897-ik évben birtokba vette Szeged város és akkor építtette az Erzsébet-rakpart alsó részében még ma is látható, de fölhagyott régi vizmütelepet. Ekkor azonban már régen elkészítette a városi mérnöki hivatal, a városi köztörvényhatóság idevonatkozó határozata alapján, a mostani végleges vizmü terveit, amelyeknek, hogy a fölöttes fórumok jóváhagyását megnyerjék, a közigazgatás útvesztőjében teljes tizenkét esztendeig kellett bolyongani. E hosszú vajúdás után 1903-ban kivitelre került a mostani végleges vizmü, amely 1904 decemberében kezdte meg működését. Ez a végleges vizmü vizét öt ártézi kútból nyeri, a kutak vize, a havonta megejtett vegyi és bakteriológiai vizsgálatok tanúsága szerint, idegen és az egészségre káros hatású szervektől és anyagoktól teljesen mentes, tehát elmondható, hogy Szeged város most már oly vízvezetéki viz fölött rendelkezik, amely az egészségügyi követelményeknek mindenben megfelel. x Szeged város javadalmai. Szeged város javadalmi bizottsága csütörtökön délután Balogh Károly pénzügyi tanácsos elnöklésóvel ülést tartott és javadalmi ügyeket intézett el. Az ülés során több személyi ügy is elintézést nyert. x Az ujszegedi templom. Az ujszegedi Erzsébet-templom teljesen elkészült a belső berendezéssel együtt. A templomot létesítő ujszegedi Erzsébet-templomegyesület most arra kéri a város tanácsát, hogy az uj istenháza előtt levő térséget köveztesse ki. A tanács nem minden vita nélkül engedélyezte a költséget, mert az egyesület már sok segélyben részesült a várostól. x Makó népoktatásügye. Makó város területén az iskolakötelesek összeírása a héten befejezést nyert. A jelentésből kitűnik, hogy Makón az elemi népoktatás igen jelentős eredményt ért el, amennyiben a körülbelül hatezer iskolaköteles gyermekből mindössze nyolcvanötén nem voltak iskolában beíratva. x A villamos-megállóhelyek. A szegedvárosi mérnökség a villamos-megállóhelyeknél a gyalogjárók burkolatát rendbehozatta. A városi tanács csütörtöki ülésén arra utasította a mérnökséget, hogy a még nem rendezett megállóhelyeket is igazittassa ki s erről tegyen jelentést. x Szeged átiratai Hódmezővásárhelyen. Hódmezővásárhely város törvényhatósági bizottsága, Cicatricis Lajos dr főispán elnöklésével, megtartotta közgyűlését. Szeged városnak az országos tüzrendészéti törvény tárgyalása és mielőbbi életbeléptetése érdekében, az országgyűlés képviselőházához intézett föliratát tudomásul vette a közgyűlés, mig ugyancsak Szeged városának az itt fölállítandó leánygimnázium ügyében, a kultuszminiszterhez intézett kérelmét hasonló irányú fölirattal támogatja. Az üresedésben levő közgyámi állásra Pokomándy Károly alkapitányt választották meg. Nagy érdeklődés mellett tárgyalta a törvényhatósági bizottság az 1911-ik évi költségvetést, melynek bevételi részét: 997.849 koronával, a kiadási részét: 1,503.633 koronával állapították meg; — az 510.784 koronát kitevő hiány pedig hetvenkét százalékos városi pótadóval lesz fedezendő. x A rendőrök és tűzoltók államsegélye. A városi tisztviselők valamennyien részesültek már fizetés-kiegészitésben. Legutoljára maradtak a rendőrök ós a tűzoltók, pedig különösen az előbbiekre, akik kevés fizetés mellett fárasztó, nehéz szolgálatot teljesítenek, ugyancsak rájuk fér a fizetés megpótlása. Mivel a fizetés-kiegészítést a közgyűlés már megszavazta, a tanács csütörtöki ülésén kiutalványozta a segélypénzt. co Házasság egy órára. A milanói Corriera della Sera hasábjain jelent meg ez az érdekes történet. Egy kissé korosabb német nő, Adams Eugénia, nemrégiben áthajózott Németországból az amerikai Egyesült-Államokba. Nyomban megérkezése után feltűnő nagy hirdetést tett közzé a washingtoni lapokban, amely azonban nem annyira nagyságánál, mint tartalmánál fogva keltett közfeltünést. A hirdetés szövege a következő volt: „Adams Eugénia kétszáz dollárt fizet „kártérítésül" annak a férfinak, aki vele az anyakönyvvezető előtt törvényes házasságot köt... de csak egy órára." Ez a hirdetés még az amerikaiak előtt is annyira különcnek tűnt föl, hogy már a hirdetés megjelenését követő napon egész sereg újságíró kereste föl a hirdetőt, aki alig győzött a különböző alakokban föltett kérdésekre válaszolni. Elmondotta Adams Eugénia, — még pedig készséggel adva fölvilágosítást minden újságírónak — hogy egy nemrég elhunyt nagybátyja óriási vagyonának általános örökösévé tette őt, de azzal a határozott kikötéssel, hogy az örökhagyó halála után egy hónappal férjhez kell mennie. — A föltétel — úgymond — nem valami veszedelmes és nem is volna teljesíthetetlen, ha nem volnék már negyven éves. így azonban nem volt reményem arra, hogy Németországban ily rövid idő alatt férjet kapok, ezért hajóztam át lehető gyorsan Amerikába, hogy itt keressek magamnak férjet . . . legalább egy órára. Hajlandó vagyok minden valamire való férfit férjül elfogadni és azután, zsebemben a házasságlevéllel, visszautazni Németországba, ahol beleülök gazdag örökségembe. De nemcsak azért jöttem Amerikába, mert féltem, hogy hazámban nem tudtam volna az örökhagyó kívánságát a kellő időben teljesíteni, hanem azért is, mert ugy mondták nekem, hogy ebben az áldott országban egy órával a házasság megkötése után már el is válhatik az ember. Eddig tartott az intervju. Ami pedig a hirdetést illeti, arra számtalan „ur" jelentkezett. A bájosnak sem nevezhető hirdető nem győzte fölbontani az érkező leveleket, olyan sokan reflektáltak a kétszáz dollárra, amely pénzért még akkor is oltárhoz vezették volna Adams kisasszonyt, ha nem negyven, de nyolcvan esztendős matróna lett volna. Adams Eugénia három napon át válogatott a levelekben, azután magához hivatott az ajánlkozók közül ötöt. Ezeket alaposan kikérdezte, végül is egy huszonhárom éves erős ifjú nyerte meg tetszését, mire a többiek hosszú orral távoztak. Sajnos, nem szól az olasz lap krónikája arról, hogy a fiatal yankee és a gazdag örökösnő házassága tényleg megköttetett-e, ha igen, hol és mikor? Pedig nagyon érdekes lett volna megtudni nemcsak azt, hogy miként történt meg a házasság, de különösen azt, hogy hogyan folyt le egy óra alatt a válás? Mert a gazdag örökösnő alaposan belegabalyodott ideiglenesnek szánt férjjelöltjébe, ha ugyan igaz az olasz lap mindenesetre érdekes közleménye. A válasz egyébként nem késhetik soká. Az egy hónap azóta már letelt és a legközelebb megjelenő amerikai lapok minden bizonnyal be fognak számolni ezekről a fejleményekről is. Olasz színházi kedélyességek. A Giornale di Sicilia cimü palermói lap érdekes történeteket közöl az olasz színházi életből. Egy nagy délolaszországi városban nemrég egy nápolyi dialektusban játszó szinésztrupp tartott előadásokat. Egyik este olyan darabot játszottak, amelyben a cselekvényben lakoma is volt előirva. Hogy ez a lakoma minden tekintetben hasson, a színészeknek egy tál gőzölgő makkarónit tettek az asztalra, ami tudvalevőleg az olaszok kedvenc étele. A nézők jóleső érzéssel fogadták az ötletet és láthatóan örültek annak a kitűnő étvágynak, amit a színészek a színpadon kifejtettek. Ekkor azonban a szinház komikusának még jobb ötlete támadt. Ő tudniillik egyszerre csak fölkelt és a súgónak is nyújtott egy tányér makkarónit, hogy ne éhezzék szegény, amikor a többiek olyan jóízűen falatoznak. A közönség ezt a nemes cselekedetet falrengető tapssal jutalmazta és a súgónak hangosan „Jó étvágyat!" kívánt. — Ugyanebben a városban egy másik színházban nagy botrány volt, amelynek a szinház naiv közönsége voltaz oka. Puccini „Toscá"-ját adták és egészen a második fölvonás közepéig az előadás a legnagyobb rendben folyt, a művészeknek pedig bö elismerésben volt részük. Ekkor azonban hirtelen fordult a kocka és a közönség sorain egyszerre a fölháborodás moraja zúgott végig, amikor a színpadon a kegyetlen Scarpia azt a parancsot adta, hogy a szánalomra méltó Gavaradossit vigyék a kinzókamarába. A közönség lármásan tiltakozott a szegény Gavaraáossi megkinoztatása ellen, többen meg fölháborodásukban kalapjukat és más kemény tárgyakat dobáltak Scarpia felé. A színészek kénytelenek voltak szünetet tartani, amelynek folyamán megmagyarázták a közönségnek, hogy itt csak költött történetről van szó. Erre rzután folytathatták az előadást. ^ A gyomor mozgófényképekben. Rosenthal dr müncheni bölcsész és mérnök Kastle és Rieder orvosokkal megtalálta a módját, hogy mikép kell az ember belső szerveinek mozgásáról kinematográfiai fölvételeket készíteni. Ezek a fölvételek, amelyek eddig csakis a mozgásban lévő gyomörra szorítkoztak, azt eredményezték, hogy az orvosoknak a gyomormozgásról alkotott elmélete végleg megdőlt. A fölfedezett fényképezési mód neve bioröntgenográíia. Miután az izomzatok, a szövetek és a szív mozgásáról néhány fölvétel igen jól sikerült, áttértek a gyomorra, amelynek az emésztés közben kifejtett működését mindezideig nem ismerték. A gyomor tulajdonképen nem egyéb egy szűk, zsákszerű szervnél, amely alul jobbfeló kunkorodik. Erről a fölfelé kunkorodott részről, az Antrumpyloriról, azt hitték, hogy szivattyuszerü és összehúzódásával a megemésztett ételt a belekbe fecskendezi, majd ismét összehúzódik, föíszivja a gyomor kásaszerü tartalmát, hogy újra összehúzódva, folytassa a belek megtöltését. Ezt az orvosi föltevést a bioröntgenográfia teljesen megdöntötte és kiderítette, hogy az Antrumpylori nincs a gyomortól különválasztva. Normális gyomornál huszonkét másodpercig tart egy gyomormozgás és — mint most kiderült — e gyomormozgás közben az Antrumpylori