Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-26 / 157. szám

1910 november 27 DÉLMAGYARORSZAG 3 A házassági pörökró'l szóló cini elején, a 639. szakasznál, Polónyi Géza jelentkezik szólásra. A javaslatot egészében sikerült, nagyon kitűnő alkotásnak tartja, de annál szerencsétlenebbnek a házasságról szóló részt. Kodifikácionális és gyakorlati szempontbél vannak kifogásai e rész ellen. Módosítást ugyan nem ad be, mert reméli, hogy a miniszter megteszi ezt, de minden szakasznál előterjeszti megjegyzéseit. Elsőbben is a válópör megindításakor nem az utolsó „közös lakhely", hanem az „állandó együtt-l&k&s" idejének megállapítását kéri. Lengyel Zoltán az ellen a kúriai döntvény ellen szól, amely lehetetlenné teszi, hogy Horvátországba férjhez ment magyarhonos nők elválhassanak és^magyarhonoshoz újból férjhez mehessenek. Plósz Sándor előadó fölvilágosítja Polónyit, hogy az általa fölhozott, abban az esetben, mikor a válni szándozó felek egy szállóban vesznek lakást, ez nem számit közös lakásnak, miután az egyes szállodai szobák külön lakásnak tekintendők. Lengyel Zoltán fölszólalására az a válasza, hogy nem a házassági törvényt kell itt revideálni, hanem lehetővé tenni, hogy a nők visszaszerezhessék községi illetőségüket. Csermák Endre az egész szakasz átdolgozását és az igazságügyi bizottsághoz való visszaküldését javasolja. A többség az indítványt nem teszi magáévá és a szakaszt elfogadja. A 640. szakaszt Lengyel Zoltán azért tartja hibásnak, mert a magyar honosok jogai nem érvényesülhetnek. Horvátországgal szemben rosszabb a helyzetünk, mint Ausztriával szemben, mert a magyar illetőségű állampolgárok érdekeit a törvény nem tudja Horvátországban megvédeni. Plósz Sándor előadó ragaszkodik az eredeti szöveghez és a többség szintén az eredeti szöveget fogadja el. A 643. szakasznál Polónyi Géza annak megállapítását kéri, hogy az itt emiitett házassági pörök alatt kötelóki pörök értendők, továbbá a „kivételes meghatalmazás" kitételre nézve kér fölvilágosítást, hogy itt hitelesített vagy külön meghatalmazásról van-e szó. Plósz Sándor előadó „kivételes meghatalmazás" alatt speciális válópöri meghatalmazást ért. A Ház a szakaszt elfogadja. (Ügyész a házasságban.) A 644. szakasz megállapítja, hogy bárminő válópöröknél, az eddigi törvénytől eltérően, a királyi ügyésznek hivatalból közbelépési és inditványozási joga van. Boria Ödön az ügyészi illetékesség körének indokolatlan kiterjesztését látja a javaslat tervezett intézkedésében. A bíróságot a javaslat úgyszólván alárendeli az ügyésznek és ez akkor, mikor tudjuk, hogy az ügyész a mindenkori kormányok alárendeltje, nagyon veszedelmes dolog. A beavatkozás fakultatív mivolta ferde helyzet, mert az ügyész épen azzal, hogy némely házassági ügyekbe beavatkozik, másokba nem, tehet szolgálatokat a mindenkori kormányoknak. Idézi a pörrendtartás alkotójának, Varga Ferencnek könyvét és ennek alapján kijelentheti, hogy az ügyész nem képviselheti a társadalmat. Indítványozza a szakasz kihagyását. (Taps az ellenzéken.) Blanár Béla (munkapárti): Az ügyészi beavatkozást szintén elfogadhatatlannak tartja, do elismeri, hogy az államnak a mai társadalmi rend mellett ingerenciával kell birnia a házassági pörökre. Ez elérheíö részint a régi gyakorlat utján ugy, hogy a válópörök fölterjesztessenek a Kúriához, részint ugy, hogy hivatalból házasságvédők rendeltessenek 'ki. Az előbbi mód lassú, nehézkes, az utóbbi költséges. Van egy más mód is, a tiszti ügyész fölhatalmazása a beavatkozásra, de ő, mint volt ügyész, tudja, hogy a társadalmi és hivatali befolyások nagyon is érvényesülnek a tisztiügyészen. Marad még a királyi ügyész beavatkozásának megengedése, de ez csak az iratok megtekintésére és a házasság föntartására irányuló törekvések megtételére szorítandó. Kizárandó tehát az ujabb bizonyítókok beszerzésére vonatkozó fölhatalmazás. (A kompromisszum.) Ssekely Ferenc igazságügyminiszter: A javaslat nem írja elő az ügyésznek minden válópörbe való boavatkozását, de minthogy látja, hogy itt jogtalan beavatkozástól félnek, hajlandó deferálni és elfogadja Blanár indítványát. Nem ért egyet azokkal, akik azt mondják, hogy a házasság egyszerű magánjogi kötés. 0 nem tartja ezt az államra nézve olyan lényegtelennek. Elfogadja tehát Blanár indítványát. Sághy Gyula (Kossuth-párti) szintén helyteleníti az ügyészi beavatkozást, do viszont a Blanár-féle módosítást se foradhatja el, mert még mindig föntartja a beavatkozás lehetőségét. A módosítással szemben maga is módosítást nyújt be, amely szerint a harmadik szakaszból kihagyna mindent, ami az iratok megtekintésén kívül egyébre vonatkozik. Almássy László csatlakozik Blanár indítványához. Az elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után Egry Béla a szakasz első és harmadik pontjának kihagyását indítványozta. Kenedi Géza szerint a házasság közjogi vonatkozásait nem lehet kétségbevonni azoknak iem, akik egyébként tisztán magánjogi szerződésnek tekintik. Hozzájárul Blanár indítványához. Lengyel Zoltán arra mutatott rá, hogy a szakasz rendelkezése az eddiginél is jobban túlterhelné munkával az ügyészi kart, amely ugy is eléggé meg van nyomorítva, nem is szólva a házassági jog természetéről, amely kizárja az államhatalom ilyen beavatkozását. Várady Zsigmond ugy véli, hogy a szakasz csak komplikáltabbá tenné az eddigi eljárást, szaporítaná a költségeket és semmi pörrendszerü haszonnal nem járna. A szakasz módosítását kívánja. Polónyi Géza méltánytalannak tartja a magyar ügyvédi karral szemben, hogy működését most az ügyészszel akarják ellenőriztetni a házassági pörökben. Blanár Béla személyes kérdésben szólalt még föl, ezután a vita folytatását a Ház holnapra halasztotta. Az ülés két órakor végződött. A gazdátlan Jasznaja-Pöljana. — Oroszország Tolstoj halála után. — (Saját tudósitónktól.) Mintha valami, föl nem tartóztatható, különös láz fogta volna meg Oroszországban az embereket. Ujabb meg ujabb tüntetések akadnak minden napra, valósággal forrong a nép, különösen a nagy városokban Pétervárott a temetés után rendőrök és kozákok verték szét a gyászoló egyetemi ifjúságot, de ezzel nem volt vége a tüntetésnek. Tegnap délben talpraáilitották a főváros egész rendőr, ségót, mert a diákok nagy gyászünnepre és tűntető körmenetre készültek. Később csoportokban szállingóztak a Newski Prospektre és mikor körülbelül ötezren lehettek, egytömegbe verődtek. Az üzleteket, bankokat hamar bezárták. Lovasrendőrség vágtatott elő mindenfelől. A közúti vasút forgalma megakadt. A rendőrök eleinte elég kíméletesen szólították föl a diákokat szétosztásra, de aztán vérszemet kaptak, mikor a tüntetők kibontogatták a fehér és fekete zászlókat. — Le a halálbüntetéssel! — ez volt a fölirás a lobogókon. A rendőrök el akarták venni a zászlót, de a diákok ugy védték, mint valami szentséget. Ekkor tömött sorokban rohamra ment a csendőrség is, a rendőrök pedig kardlapozva nyomultak előre. A közönség, amely a diákokhoz csatlakozott, halálos rémületben rebbent szét; de a diákság állott, mint a fal. De aztán szaguldva rohant a tüntetőkre a lovasrendőrség és megtisztította az utcát. A házak ablakaiból gúnyolták és szidták a rendőröket. Valahányszor egy-egy rendőr lebukott lováról, a nép kigúnyolta, Ez még jobban felbőszítette a rendőröket, most már vak dühvel támadták meg a diákokat. A Kazán székesegyház körül is nagy zászlót lobogtattak, Le a halálbüntetéssel! — volt ezen is a fölirás. A diákok botokkal védekeztek, már-már visszaverték a rendőrök támadását, mikor a helyszínére ért egy kozákszotnya. A lándzsás lovasok ügetve nyargaltak a tüntetők közé s maguk előtt kergették a diákokat a Sadovajauton be a mellékutcákba. Délután két órakor csöndes lett a Newski Prospekt környéke. Különösen irgalmatlanul taposták le a rendőrök azokat a diákokat, akik a szent szinódus palotája előtt akartak tüntetni. A kozákok egész nap késő estig az utcákon cirkáltak, mert az hallatszott, hogy estére megismétlődnek a tüntetések. Nem lehet tudni, hányan sebesültek meg. A diákok magukkal vitték sebesültjeiket, nehogy börtönbe kerüljenek. * Péter várról jelentik : Tolstoj hátrahagyott vagyona az ingatlanokkal együtt tízmillió rubel értékű. Tegnap sok kiváló iró zarándokolt Tolstoj sírjához és a birodalom minden részéből diákkiildöttségek mentek Jasznaja-Poljanába. A kis domb körül, amelyen hat hársfa között alussza örök álmát Tolstoj, egész nap tömérdek ember hullámzik. A küldöttségek elvonultak a sir előtt és halotti zsolozsmákat daloltak. A jasznaja-poljanai kastély maholnap gazdátlan lesz. Az özvegy zokogva mondta az egész cselédségnek, hogy hat hétre kifizeti a bért, aztán keressen mindenki más szolgálatot, mert ő nem bir tovább ott maradni, elköltözködik messze Jasznaja-Poljanától. Alexandra grófnő mindjárt a temetés után Tsertkownak, atyja legmeghittebb barátjának birtokára utazott. Megelőzőleg elment az orosz birodalmi bank tulai fiókintézetébe és meghagyta, hogy senkinek semmi szin alatt ne adjanak ki bármit is Tolstoj értékeiből és kézirataiból, de a végrendelet szerint az mind az övé. A Tolstoj-család táviratot küldött Pétervárra a kadettek pártjának elnökéhez, hogy vonja vissza azt az indítványát, amelyben ajánlja, hogy államköltségen temessék Tolstojt. Moszkvában a diákság és a munkások között még nem enyhült meg a fölháborodás a szent zsinat és egyáltalán a papság ellen a kegyeletsértés miatt. , t t . | . ~ ( ' . 1 • 1 ; — Az újvidéki szerbek harca. — Tanitó és lapszerkesztő pöre. — (Saját tudósitónktól.) A azegedi tábla büntetőtanácsa ma az újvidéki szerb radikális és liberális párt közötti ádáz harcból eredő rágalmazási és becsületsértési pörrel foglalkozott. Az eset szereplői Tyószity Pál újvidéki nyugalmazott tanitó (Tyószity Milán szegedi szerb tanitó testvérbátyja) és Perics Jankó, a szerb liberális párt Újvidéken megjelenő Branik cimü lapjának felelős szerkesztője. Azok az okok, amelyek a két pártot elkeseredett, sőt sokszor véres küzdelmekre ragadtatják, eléggé ismeretesek. Évtizedek óta folyik már ez a küzdelem, amelyet különösen a politikai élet legújabb kialakulása előtt nem anynyira pártprogrambeli ellentétek, mint inkább személyes tusakodások éleztek ki. Ha a közön" ség körében már feledésbe is ment az a gyilkosság, amely még az 1889-ik évben történt, személyes ellenségeskedésből kifolyólag, a radi" kálisok ós a liberálisok nem felejtik el egykönnyen az esetet. Tomics Jása volt akkor a Zasztava cimü radikális lap szerkesztője, (még ma is ekszponált alakja a pártnak) Dimürievics Száva pedig a liberálisok lapját szerkesztetteDímitrievics könyörtelen, sőt fölháboritóan tapintatlan támadásokat intézett nemcsak Tomics, hanem annak Milica nevü gyönyörű fiatal felesége ellen is. Tomics egy ideig a szellem fegyverével küzdött és nem tulajdonított fontosságot a személyi élü támadásoknak. Dímitrievics, látva ellenfele közömbösségét, gálád eszközökhöz folyamodott. Valahogyan magához kerítette Tomics feleségének egy leánykori szerelmes levelét, melyben, ha nem is kompromittáló, de olyan adatok voltak, amilyeneket egy fiatal leány csak egy emberrel szokott közölni. Dímitrievics ezt a revelet a lapjában nyilvánosságra hozta, sőt még tovább ment; az eredeti kézírást, májd annak másolatait liberálispárti kereskedők kirakataiba ragaszttatta ki. Tomics ezek után nem tudott többé uralkodni magán, 1889 december tizedikén meggyilkolta Dimitrievícset. Hat évi börtönre ítélték. Kiszabadulása után ismét a radikálisok vezérei közé állt. Attól kezdve aztán még dühösebbé fajult a harc a két párt között. A radikális és liberális lapok minden alkalmat megragadnak az egymás ellen való támadásra. Persze, ezeket az alkalmakat a legtöbb esetben személyi vonatkozások nyújtják. Az is hozzájárult nagymórtékben a küzdelemnek ehez az erkölcsi sülyedéséhez, hogy a két párt csaknem egyformán erős. A liberálisok mögött a görögkeleti szerb papság áll, míg a radikálisok pártjának legnagyobb része az alsóbbrendű szerb néposztályból kerül ki. Az a pör, amelylyel ma foglalkozott a sz? gedi tábla, szintén személyeskedésből t-ieű. Tyószity Pál tanitó a „Radilkálna récs" (radikálisok szava) cimü újvidéki lap tárcarovatá-