Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-04 / 138. szám

Í9Í0. I, évfolyam, 138. szám Péntek, november 4 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, cs Korona-utca 15. szám a Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., e=3 Városház-utca 3. szám c=a ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN! egész évre . K 24'— iélévre . . . R 121negyedévre. R 6'— egy hónapra H 2'Egyes szám ára 10 fillér ELOFiZETESI ftR VIDEREN: egész évre . R 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre. R 7— egy hónapra S 2'49 Egyes szám ára 10 fillér TELEFÖN-SZAHs Szerkesztőség S35 n Kiadóhivatal 839 interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—19 Unionista többség. Állapitsuk meg- véglegesen a legutóbbi horvát választások mérlegét és sok érdekes tanulságra bukkanunk. Mindenekelőtt — de nehogy ebben a megállapításban valaki célzatosságot gyanítson —• a leadott szavazatok száma amellett bizonyít, hogy a legutóbb jelentékenyen kibővített választói létszám végeredményben nagyon összezsugorodik. Az összeirt választók negyven százaléka tartózkodott a szavazástól, pedig a koaliciós és más nacionalista csoportok vezérei épen a megszaporított szavazatoktól remélték terveik megvalósítását. A széles néprétegeknek ezt a feltűnő közömbösségét beavatott horvát politikusok arra az általános elkedvetienedésre vezetik vissza, amely a koaliciós politika kudarcai és állhatatlansága következtében, mint reakciós tünet, jelentkezett. És e közömbösségnek nyomai elsősorban épen a koalíció főfészkében mutathatók ki. De a koalíció rovására esnek a lefolyt választási küzdelemnek egyéb szembeszökő eredményei is és ezek közt főképen a koalíciónak, mint önálló horvát uj pártnak, számban való megcsappanása. Az abszolút többség magaslatáról az egykor oly hatalmas párt lesülyedt egy országgyűlési csoport színvonalára. A mult országgyűlésen még ötvenhárom mandátummal rendelkezett, most harmincöt főből áll egész tábora. Ezek között is legalább tiz olyan politikus van, aki többkevesebb nyíltsággal már a választások előtt hirdette a bánnal való megegyezés és a reális politika útjára térés szükségét. A szerbek között a bánnak ezenfelül öt föltétlen hive van s igy az egykor oly befolyásos Pribicsevics-féle „Sx-bobran"-csoport pozíciója végképen megdőlt. A Lorkovies-csoport meg épen két emberre oivadt össze; Lorkovics „vezér" pedig olyan módon került ki a választásból, hogy aligha merne ujabb harcra vállalkozni. Általában azt az összbenyomást keltették a lezajlott választások a horvát közviszonyok figyelőinél, hogy az ellenzéki zászlók alatt megválasztott népboldogitók irtóznak legjobban egy ujabb választásnak a gondolatától s meg vannak győződve, hogy a soraikban most kezdődött tizedelés pár hét múlva valóságos istenítéletté növekednék meg. Furcsán járt a választásoknál az egykori Starcsevics-párt Frank-párti töredékeiből összeenyvezett uj klerikális párt is, amely keresztényszocíálista lobogó alatt — a zsidók támogatásával próbált szerencsét. Ebben az uj alakulatban az egykori tiszta jogpárt maradékai egyesültek, amely, míg a horvát ideális közjogi aspirációkat képviselte, nagyon népszerű volt. Ez az irányzat sem birta ki a klerikális injekciót. A horvát nép rendkívül vallásos, de sohasem volt kapható a politikai klerikálizmusra. Egyház és klerikálizmus két különböző fogalom, amelyet politikai kártyakeverők gyakran összeboronálnak. A horvátok azonban nem engedik magukat megtéveszteni s az egykori tiszta jogpárt tragikus sorsa ezen a ponton kezd beteljesedni. A tanulság itt az, hogy Horvátországban semmiféle klerikális pártnak nincsen talaja. Az uj klerikális párt higgadt elemei máris nyiltan hangoztatják, hogy vissza kell állítani a tiszta jogpárt programját. Kissé megkéstek ezzel a vezekléssel, mert félő, hogy a klerikálisok halálos öleléséből többé föl nem ocsúdnak. A horvát országgyűlés nyolcvannyolc mandátuma közül kerekszámban hatvan oly képviselő kezében van, aki a Magyarországgal való békés megértés hive. Az unionista irányzat tehát a szavazatok kétharmadával rendelkezik. Ezenfelül a kis parasztpárt is a kiegyezés alapján áll és csak egyes gazdasági kérdésekben foglal el külön álláspontot. A lezajlott választás tehát, bár a statisztika a be nem avatott szemnek különféle nagyságú csoportokat mutat a kis kormánypárti táborral szemközt, minden kétséget kizáróan meghozta az unionista irányzat győzelmét. Ami még hátra van, az tisztán taktikai és párttechnikai kérdés. Száz jelből arra lehet következtetni, hogy a koaliA Mi Asszonyunk bohóca. Irta Anatole Francé. I. Lajos király idejében élt Franciaországban egy szegény bohóc; Compiégneben született és Barnabé volt a neve. Városról-városra járt, mindenütt ügyeskedett. Vásárok idején a piacon leterítette kopott, őcska szőnyegét s miután maga köré csábította a gyerekeket és a csavargókat, mindenféle bohókás beszéddel, amit egy igen öreg eró'müvésztó'l tanult s amelyen sohasem változtatott semmit, egy cintányért tett az orra hegyére. A tömeg eleinte közönyösen nézte. De amikor a kezén állva, a lábával a levegőbe dobált és elkapott hat csillogó rézgolyót, vagy amikor hátrahajlott, ugy, hogy a feje a sarkát érte s ebben a poziturában dobálózott tizenkét késsel, csodálkozó moraj kelt a nézők közt s záporként hullott a szőnyegre a sok aprópénz. Mégis, mint a tehetségükből élők legnagyobb részének, a compiégnei Barnabénak is nagyon nehezére esett az élet. Homloka verejtékével keresve kenyerét, sokkal több jutott neki a nyomorúságból, mint amennyi Ádám apánk vétkéből kifolyólag megillette volna. Aztán meg nem is dolgozhatott annyit, amennyit akart. Hogy bemutathassa szép művészetét, napfényre és melegre volt szüksége, mint a fának, hogy virágozhassák és gyümölcsöt teremhessen. Télen olyan volt, mint valami lombjátvesztett fa, szinte halott. A fagyos föld kemény a bohócnak. És mint a mesebeli tücsök, fázott és éhezett a hó évszakán. De mivel egyszerű volt a szive, türelemmel viselte baját. Sohasem gondolkozott a gazdagságok eredete, vagy az emberi javak egyenlőtlensége fölött. Szilárdan hitte, hogyha ez a világ rossz, majd jobb lesz a másik és ez a remény tartotta. Nem utánozta a hitetlen és csavargó latrokat. Sohasem káromolta isten nevét; becsületben élt és ámbátor nem volt felesége, nem kívánta meg a szomszédjáét, mert az asszony ellensége az erős embereknek, ahogy a bibliai Sámson történetéből is kitűnik. Valóban, nem voltak érzéki vágyai és nehezebben tudott lemondani a pohárról, mint a hölgyekről. Mert — anélkül, hogy a mértékletesség ellen vétett volna — szeretett inni, ha meleg volt, Jó ember volt, istenfélő és igen nagy tisztelője a szent Szűznek. Ahányszor csak bement a templomba, nem mulasztotta el, hogy le ne térdeljen az isten anyja szobra elé s ezt az imádságot ne intézze hozzá: — Mi Asszonyunk, vigyázz az életemre addig, amig ugy nem tetszik istennek, hogy meghaljak s ha meghaltam, add, hogy részem legyen a paradicsom gyönyörűségeiben. II. Egy este, esős nap után, hogy ment, mendegélt szomorúan, görnyedten, hóna alatt az ócska szőnyegbe csavart golyókkal és késekkel, keresve valami helyet, ahol aludhassék, vacsora nélkül, meglátott az utón egy szerzetest; tiszteletteljesen köszöntötte. Mivel egy uton mentek, beszélgetni kezdtek: — Útitárs — kérdezte a szerzetes — hogy van az, hogy zöld a ruhád? Talán a bolond szerepét játszod valami színdarabban '? — Nem, atyám — felelt Barnabé. — Ugy, ahogy itt lát, Barnabé a nevem és foglalkozásomra nézve bohóc vagyok. Ez volna a világon a legszebb foglalkozás, ha az ember minden nap ehetnék mellette. — Barnabé barátom •— szólta szerzetes —• figyelj arra, amit mondasz. Nincs szebb foglalkozás, mint a szerzeteseké. Istennek, a szent Szűznek és a szenteknek dicsőségét énekeljük mi és a szerzetes élete egy zsoltár. Barnabé felelt: — Atyám, megvallom, hogy ugy beszéltem, mint valami tudatlan. A Kegyed foglalkozását össze sem lehet hasonlítani az enyémmel és ámbátor érdemes dolog, ha az ember az orrára állított bot végén egyensúlyban tart egy dénárt és még táncol is hozzá, de ez az értelem nem is közelíti meg a Kegyedét. Szeretnék én is minden nap énekelni, mint Kegyed, atyám s különösen a szent Szűznek, aki iránt különös imádattal viseltetem. Szívesen lemondanék a művészetemről, amelyet Soissonstól Beauvaisig mindenki ismer, több, mint hatszáz faluban és városban, hogy felölthessem a szerzetesi csuhát.