Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-04 / 138. szám

2 DELWAOYARORSZAG 1910 november 4 ció mohón lesi az alkalmat a bánnal való megegyezésre. Hogy ez mikor kö­vetkezik el, kizáróan attól függ, mikor látja a bán az időt elérkezettnek a közeledésre. Az utóbbi időben Toina­sics bán jó sztratégának bizonyult. A fődolog ezúttal az, hogy ne nagyon korán, de ne is későn lépjen ki tar­tózkodó magatartásából. A koalíciónak van egy csoportja, amely még ma is erősen köti az ebet a karóhoz és azt hangoztatja, hogy megegyezésről hal­lani sem akar. A koalíció zöme azon­ban épen olyan nyiltan hirdeti a bé­kés megegyezés szándékát. így bizo­nyos, hogy előbb vagy utóbb az „intranzigensek" is beadják derekukat. A képviselők és pártvezérek —termé­szetesen a bán kivételével — semmitől se félnek annyira, mint az országgyű­lés újból való föloszlatásának és a vá­lasztás megismétlésének lehetőségétől. A politikai fölfogások gyökeres meg­változtatásának ilyenformán csak a bán örülhet. Annyi idő után ismét unionista többsége van a horvát országgyűlésnek és egy esetleges ujabb választás ennek az irányzatnak még nagyobb diadalát eredményezné. Ezért veszszük mi bizo­nyosra, hogy az ellenzéki pártok is mindent el fognak követni az összeülő országgyűlés munkaképességének biz­tosítására. Minthogy pedig a bán csak a magyar birodalomhoz való tartozóság politikai programja alapján áll szóba bárkivel is, — a kibontakozás elé meg­nyugvással lehet tekinteni. Delegációs-est. Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök a jövő hét folyamán Bécs. ben, a bankgassei magyar palotában, a delegá­tusok tiszteletére estét ad. Erre hivatalosak lesznek a közös miniszterek, a delegációk előtt megjelent szakreferensek, a két kormány tag­jai, valamint az osztrák és a magyar delegátu­sok. A miniszterelnöknek ez a vendéglátása régi tradíciót elevenít föl s az az óhajtása' hogy a két állam delegátusai között a társa­dalmi érintkezést ápolja. Az utolsó ilyen estét A szerzetest meghatotta a bohóc egysze­rűsége s mivel ítélettel bíró ember volt, föl­ismerte Barnabéban egyikét azoknak a jó­akaratú embereknek, akikről azt mondta a Mi Urunk: — Béke legyen velük a földön. Ezért is szólt hozzá: — Barnabé barátom, jöjjön velem és én Kegyedet bevezetem a mi kolostorunkba. Aki az egyiptomi Máriát a sivatagba ve­zette, az küldött engem Kegyedhez, hogy az üdvösség útjára vezessem. így lett Barnabé szerzetes. A kolostorban, ahová fölvették, a barátok mind a szent Szűz dicsőségének éltek s mindenki leg­szebb tudásával és ügyességével szolgálta Ot. A szerzetes, akivel Barnabé találkozott, könyveket irt, amelyek a skolasztika sza­bályai szerint tárgyalták isten Anyjának erényeit. Fráter Maurice tudós kézzel velinlapokra másolta ezeket a tanulmányokat. Fráter Alexandre finom miniaturokat fes­tett rá. Ott volt az ég Királynője, Salamon trónján ülve s lábainál négy oroszlán őrkö­dött. Sugárzó feje körül hét galamb röpkö­dött, ami a Szentlélek hét adományát je­lenti ; az istenfélelmet, irgalmat, tudást, erőt, tanácsot, értelmességet és bölcseséget. Hat aranyhajú szíiz állott körötte: az Alázatos­ság, az Okosság, a Visszavonulás, a Tiszte­let, a Szűziesség és az Engedelmesség. Lábainál két kis mezítelen,, fehér alak kö­nyörgött. Ezek lelkek voltak, akik üdvös­ségükért könyörögtek^és—bizonyosan nem hiába — az 0 mindenható közbenjárásáért. a bécsi magyar palotában 1891-ben rendezték és Szögyény-Marich László gróf, az akkori á latere miniszter adta. A legutóbb Budapesten ülésezett delegátusok tiszteletére Zichy Tivadar gróf elnök szintén adott estét. Mikor veszik föl a készfizetéseket ? Bécs­ből jelentik: Jó forrásból megerősítik azt a hírt, hogy a két kormány között létrejött kompro­misszum a következő: Amikor az Osztrák­Magyar Bank fináncpolitikai szempontból elér­kezettnek látja az időt arra, hogy a készfize­téseket föl kell venni, akkor a bank és a két kormány erre vonatkozólag indítványt tesz és a két kormány az indítvánnyal a parlamentek, hez fordul. flz uj rokusi templom. — A jövő éyben szentelik föl. — (Saját tudósítónktól.) Szeged városa ismét egy nagy alkotásával adta tanújelét annak, hogy polgárságában megvan a szép és nagy alkotások iránt való hivatottság és ha kell, a tetemes anyagi áldozatoktól sem riad vissza. Alig hogy elkészült a kisebb méretű uj­szegedi templom, máris egy tökéletes művészi és műszaki biró székesegyház várja teljesen készen a fölszentelést. Az egyházfő gyöngél­kedése miatt a tulajdonképeni fölszentelést a jövő évben tartják meg, mig e hó közepe felé csak a ritus-előirta fölkenési szertartásokkal adják át a templomot az ideiglenes használat­nak. Nem lesz érdektelen, ha röviden vázol­juk, hogy mily sok művész, iparos, technikus munkája rakta egymásra a nyers anyagot és öntötte azokba az életet, a művészetet. A város közönsége pályázat mellőzésével a tervezés és művezetéssel Aigner Károly és Rainer Károly szegedi születésű építészeket bizta meg, akik, mint a szegedi viszonyokkal ismerősek, szükségét érezték annak, hogy a földből kinőtt Szeged, helyenként a mult kifor­rott épitőstilusaiban épült egyes objektumok­kal tarkítva, változatosabbá és ezáltal észté, tikussá váljon. Ez késztette a mestereket arra hogy a templomot a korai góth-stil köpönyegé­vel lássák el. A kevésbé tagozott nemes formák hátterét szolgálják a teret szegélyező karcsú akácfák. A templom a Kossuth Lajos-sugárut tengelyére merőlegesen áll, erre a fő-nézőpontra szolgáló Fráter Alexandre egy másik lapra Mária­arcu Évát festett, hogy egyazon figurán látni lehessen a bünt és a megváltást, a bűnbe esett asszonyt és a szent Szüzet. Csodálni lehetett még e könyvben az eleven forrást, a liliomot, a holdat, a napot, a zárt kertet, amelyről az Énekek Éneke szól, az ég ka­puját és isten városát és mindez a szent Sziizé volt. Fráter Marbode is igen gyöngéd gyermeke volt Máriának. Ő folyton szobrokat faragott kőből, ugy, hogy szakálla, szemöldöke és haja fehér volt a kőportól, a szeme dagadt éskönyező; de tele volt erővel és örömmel, pedig öreg volt már s látnivaló volt, bogy a paradicsom Királynője óvta gyermekének öregségét. Marbode ülve ábrázolta öt, feje körül gyöngy­sorral. És gondosan vigyázott, hogy ruhájá­nak ráncai eltakarják lábát annak, akiről ezt mondta a próféta: — Olyan vagy, mint a' bérekesztett kert, én Hugóm, én Jegyesem ! mint a' béfoglal­tatott forrás és petsételtetett kútfő ! Költők is voltak a kolostorban, akik la­tin himnuszokat írtak a boldogságos szűz Mária tiszteletére, sőt egy picardiai is volt, aki a Mi Asszonyunk csodáit közönséges nyelvre ültette át, rímes versekben. III. Látva a dicséreteknek ily nagy versenyét és a munkák ily szép aratását, Barnabé pa­naszkodott tudatlansága és egyszerűsége miatt: főkapu kiképzése mutat csak gazdagabb kikép­zést és erősebb tagozásokat. Az építmény első­rendű, kétrétegű, ólom-szigetelésű, legnagyobb" részben égetett téglából épült, az idő viszon. tagságainak jobban kiszolgált alkatrészei, mint a pillérvégzödések, párkányok stb. erdélyi fagyálló mészkővel vannak burkolva. A belépő-előcsarnokot szélfogó-ajtók választ­ják el a tulajdonképeni templomtól, amelynek igazi művészi értékkel biró belső berendezése Raffay László tervező Ízlését, akivitel pedig a Rétai és Benedek-cég munkáját dicséri. Ugy tűnik föl, mintha a belső berendezések tago­zása kissé gazdag volna az épület architektúrá­jához, azonban ez csak az épület előnyére vá­lik, mert a külső szemlélő a nyugodt formák után kellemesen csalódik a belső berendezés gazdagságában. A festési munkákat az aradi, művészlelkű Diószegi fivérek készítették a buda­pesti Örökimáclás templom mintájára. A templom fölépítésének technikája, valamint a belső berendezések technikai részében a mo­dern technikának számos válfaja talált alkal­mazást. így a templom menyezete vasbeton­ból készült. A nagyobb és kisebb kupolák vasbeton-gerendákkal a főfalakrafüggeszttettek, amivel mindenkorra kizárták a góth-stilü tem­plomoknak azt a tapasztalt nagy hátránya^ hogy a boltozatok a falak ülepedése folytán összerepedeztek, sőt ezen szépséghibák gyakran technikai hibákká is fejlődtek és az épületek szilárdságát veszélyeztették. A tornyokban elhelyezett órák mechánizmusa a magyar órásipar fejlettségét dicsérik. A ha" rangok a temesvári Novotni-cég szabadalma szerint áttört, azaz lyukakkal ellátott öntvény­nyel készültek. Ha a harangok kikopnak, a nyelvükhöz képest elforgathatok. Ezekkel az újításokkal elérték, hogy a hangtömeg sokkal erősebb, a nyílások folytán a hangokat kelle­mes bugás kiséri és a nyelvek pillanatnyi ütő­dései jobban eltompulnak. A forgatható kö­peny folytán a harangok életidötartama sok­szorosan meghosszabbodik. Az orgona ezideig a legnagyobb szegedi hang­szer, teljesen modern, önműködő, légnyomásos szerkezettel. A templomot teljesen villámmá! világítják, a beépített villamoskörték száma az ötszázat felülhaladja. A szerelést és szállí­tást a helybeli Fonyó-cég eszközölte. A templom épitésének költsége a berende­zések és térrendezéssel együtt a négyszázezer | koronát nem fogja túlhaladni, vagyis Magyar­— Fájdalom, — sóhajtott, egyedül sétálva a kolostor árnyéktalan kertjében — igen szerencsétlen vagyok, hogy én is nem di­csérhetem oly szépen a szent Szüzet, mint fivéreim! Fájdalom ! Fájdalom ! Otromba és művészet nélkül való ember vagyok és, Szűz Asszonyom, sem épületes beszédeim, sem a szabályok szerint irt tanulmányaim, sem jól faragott szobraim, vagy megolvasott lábu verseim nincsenek számodra. Semmim sincs, fájdalom! így sóhajtozott s átengedte magát a szo­morúságnak. Egy este, hogy a szerzetesek beszélgettek, hallotta az egyiktől, hogy volt egy barát, aki nem tudott mást, mint az A ve Máriát. Ezt a barátot megvetették tu­datlanságáért; de amikor meghalt, öt rózsa nőtt ki ajkai közül, a Mária név öt betűjé­nek jeléül s igy bizonyosodott be az ő szentsége. Hallva ezt a történetet, Barnabé még job­ban csodálta a Szűz jóságát; de ennek a halottnak a példája nem nagyon vigasztalta, mert tele volt buzgósággal a szive és szol­gálni akarta Asszonyának dicsőségét. Kereste a módját, anélkül, hogy megta­lálta volna és napról-napra szomorúbb lett, amikor végre egy reggelen vidáman kelt föl és elszaladt a kápolnába. Egy óra hosszat maradt ott s ebéd után is visszatért oda. És ettől a naptól kezdve minden nap el" ment a kápolnába, amikor nem volt ott senki és ott is maradt, mialatt a többi szer­zetes munkáján dolgozott. Már nem volt szomorú és nem sóhajtozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom