Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-16 / 148. szám

4 BBLMAGYARORSZAS 1910 november 16 sok, Turóczy Mihály dr főügyész, Sálfy József dr árvaszéki elnök," Faragó Ödön dr főorvos, Tóth Mihály dr aljegyző, Junjr Péter főállatátlatorvos, * Kru&pér Pál műszaki tanácsos, Scossa Dezső tanfelügyelő, Kedacsics Károly pénzűgyigazgató, Szápár József dr királyi ügyész. Becsey Károly dr, Kószó István dr, Obláth Lipót, Rósa Izsó dr közigazgatási bizottsági tagok. A szegedi törvényhatóság virilistái. — Közszemlén a névjegyzék. — Szeged város törvényhatósági bizottságának ¡gazoló-választmánya Xyilassy Pál dr elnöklésével — mint megírtuk — felülvizsgálat alá vette a Taschler Endre városi főjegyző áltai egybeállított listát, mely a törvényhatósági bizottság jövő, 1911. évi virilisjogu tagjainak névsorát tartalmazza. Az igazoló-választmány a névsort hivatalosan is megállapítván, azt jóváhagyta és Lázár György dr polgármester elé terjesztette. A virilis törvényhatósági bizottsági tagok névsorát a polgármester tizenöt napi köíszem. lére tette ki. E tizenöt nap alatt lehet reklamációval élni a biráló-választmányhoz, mely a bejelentés fölött határoz. A biráló-választmánynak a polgármester az elnöke s a reklamációk hozzá nyújtandók be. A virilisjogu törvényhatósági bizottsági tagok közszemlére kitett eddigi végleges névsora a következő: Rendes tagok: BackBernát, WagnerF.Antal, Wagner Gusztáv, idősebb Aigner József, Winkler József, Winkler Bernát, Winkler Mór, Holtzer Dániel, Kass János, Kiss Arnold, Tóth Péter, Kiss Károly, Kiss Mór, Lengyel Lajos, Lengyel Géza, Eisenstádter Nándor, Eisenstádter Róbert, Páify Dániel, Brecher Albert, Ligeti Béla, May Ferenc, Gróf Árpád dr, idősebb Juranovics Ferenc, Rosenfeld Izidor, Fried Sámuel, Schíaueh Károly, Nagy János, Aigner Nándor, Hevessy Kálmán, Mayer Áron, Ungár Benő, Biedl Samu dr, Szűcs József, Vig Sándor, Lippai Nagy Antal, Brauswetter Ottó, Kardos Jakab, Wlassits Károly, Holtzer Aladár, Engel Lajos, Szivessy Lehel dr, Gál János, Gál Kálmán, Vas Károly, Regdon Sándor, Ormódi Béia, Yetró Lajos, Lövés« Antal, Landesberg _ Mór, Rósa Izsó dr, Jedlicska Béla_dr, Balassa Ármin dr, Endrényi Imre, Taussig Ármin, Járosy Sándor, Lichtenegger Gyula, Kovács József dr, Cserö Ede dr, Tóth Mihály dr, Patzauer Sándor, Blaulgnác, Popper L. Mór, Grassely László, Maiina Gyula, Ivánkovics Sándor dr, Raidel 1. Ferenc, Rainer Károly, Bagáry Pál, Mann Jakab dr, Hutter József, Hutter Károly, Kátay István, Végman Ferenc dr, Wimmer Fiilöp, Pozsgay Károlyj Perl Pál, Holtzer Emil, Holtzer Tivadar, Egresi Péter, Kuzman József dr, Fournier Károly, Lobmayer István, Csernovies Agenor, Wertheimer Adolf, Czukor Ignác dr, Goldschmicd György dr, Klein Adolf, Falta Marcel dr, Boros Miksa, Körösi Ignác dr, Holtzer Gyula dr, Rózsa Mihály, Prokisch Ferenc, Deutscli Emil, Deutsch Lipót, Bokor János, Dávid Sándor, Weiner Miksa, Kárász József, Várnay Dezső, Vas András, Polczner Jenő, Pillich Kálmán, Kószó István dr, Danner Mihály, Nyilassy Pál dr, Holtzer Kálmán, Tranka Béla, Zápori Nándor dr, Csorvai János, Kátai Sándor, Csikós Nagy József, Peternelli József, Pataki Simon, I Nógrády István, Molnár Elemér, Franki Antal, Löwy Adolf, Lipkay Kálmán dr, Kertész Sándor, Szarka István, Leinczinger Gyula, Schwartz Manó, Lázár György dr, Buday János, Bencsik Lajos, Vajda lnn-e, Bokor Adolf, Hoffmann Ignác, Vajda Sándor, Rigó Endre dr, Kovács Sándor, Ziffer Alfréd dr, ifjabb Barcsay Károly, Milkó Ferenc, Katona Antal, Márer Gyula, Schiitz János, Sándor Lajos, Gerle Jenő, Danczinger János, Stanek Adolf. . Póttagok: Wind Józseí, Schwarcz Henrik, Bárd Adolf, Sclüesinger Mór, Nagy Gyula, I'olitzer Sándor, ifjabh Aigner József, Rosner Sándor, Janik Elek, Szűcs Béla. Az uj virilisták a következők: Kardos Jakab, Brauswetter Ottó, Ormódy Béla, Taussig Ármin, Dávid Sándor, Várnay Dezső, Nógrádi István, Bencsik Lajos, Vajda Sándor, Kovács Sándor, Schütz János, Sándor Lajos, Szanek Adolf, Wind József, Landesborg Mór. Vas Alidra*, Kószó István dr, Bokor Adolf, Molnár Elemér és FrSnkl Antal. Kimaradtak a virilisták kőzöl: ifjabb Aigner Jözseí, Bárd Adolf. Fein Lajo3, Gerie Imre dr, Goldschmidt Lajos, Janik Elek, Katona Ferenc, Keleme n Béla dr, Kern Lajos dr, Klein Adolf, Polgár László, Politzer Sándor, Rosner Sándor, Szécsi Ede, Traiber Vince, Vén András és Paschkesz Benő (meghalt). A biráló-választmány előtt kétségtelen kilátása van a névjegyzékbe való fölvételhez Fein Lajosnak, aki több ezer korona adót tízet. Ebben az esetben Szanek Adolf a póttagok közé kerül. Simon Akos családja. — Nyilatkozik a táblabíró felesége. — (Saját tudósítónktól.) Csak most kezd igazán országos érdekességü ügygyé válni Simon Ákos dr szegedi táblabíró személyes ügye. Nem egy kiválónak elismert szegedi ügyvéd kijelentette, hogy lehetetlennek látszik az ítélet indokolása, amely után a vádló táblabíró az előzmények után, a vádpontok bizonyításának megengedése következtében és a főszolgabíró fölmentése miatt tagadhatatlanul vádlottá vált. Egyik szegedi kriminálista ezt a kijelentést tette : — Különös; hogy a törvényszék a fölállított vádpontok mindegyikére elrendelte a bizonyítást, így azután szerepelt mint bizonyításra fölállított vádpont az is, hogy szivart foga. ¿ott el ajándékba és ilyesmi, holott csakis arról lehetett voina szó, amivel megvádolta mint táblabírót a főszolgabíró, amikor megjegyezte, hogy söpörjön a bíróság előtt. Az egész családi életét a nyilvánosság elé rángatták a táblabírónak. Munkatársunk ma fölkereste Simon Ákos dr családját. A Kazinczy-utca 6. szám, Müller-féle uj palota második emeletén lakik a táblabíró és családja. A család lesújtott, szomorú. Fekete ruhába öltözött, feketehajú, kedves, igazi úriasszony a táblabíró felesége. Feketeruhás két leányka és a kis öescsük a gyermekek. Az asszony hirtelen fölzokog: — Végre akad újságíró, aki megkérdezi a családot, aki hisz az én jó uram, becsületes férjem családjának. Épen ma reggel mondta az uram: Fiam, én még szentül hiszem, hogy lesz olyan ember, aki megkérdez bennünket, akinek a szive-lelke megérzi, hogy milyen üldözéseken át jutottam el a tárgyalásig is, hogy mennyire harcoltam mindig a becsületes életért. Lesz ember, aki hisz az én becsületemben ezután is ha hittek mostanáig, ötven éves koromig' Bízzunk, gyermekeim . . . A gyermekszobában hangosan fölzokog az egyik leányka. Az édesanya bocsánatot kér, átmegy a gyermekekhez. Visszajön: — Nem tudom, mikor jön haza a- férjem, azzal búcsúzott el néhány órával ezelőtt, hogy az ügyvédjéhez megy. Ma irt levelet öreg édesatyja, Simon Gábor dr aradi ügyvéd, nyolcvanöt esztendős. Sírtunk, amikor elolvastuk a végtelenül kedves, tapintatos levelét, amelyben a meghurcolásról nem ir, csak szelíden fedd: „mért nem irod meg apádnak, kedves fiam, hogy mint vagy . . ." — Az egész család ilyen jó, szelid. Háromszáz évvel ezelőtt kaptak nemességet, mindig vezetőszerepet vittek a Simon-család tagjai abban a községben, ahová jutottak. Az uramnak négy testvére volt: az egyik, földhitelinté. zeti igazgató, meghalt, a másik a budapesti földhitelintézet helyettes igazgatója, a harmadik erdőtanácsos, a negyedik tekintélyes ügyvéd Aradon. Mindig eminens tanuló volt az uram, a birói vizsgát kitüntetéssel tette le, táblabíróvá is soron kivül léptette elő a miniszter. Mindig mint a becsületesség mintaképe állott mindenki előtt, aki csak ismerte. Most mégis megtámadták a becsületében! — Én elmondom azt is, hogy mint kezdődött az egész hajsza ellenünk. Aki figyelemmel kiséri, láthatja, hogy az egész — hajsza Hisz a főszolgabírót, Petrovits Mihályt, az atyja a halálos ágyán az uram gondos figyelmébe ajánlotta és az uram mindig mellette is állott. — Kisvárosi kicsinyeaséggel kezdődött az egész. Két albiró — na már mindakettő járásbiró — tartozott a battonyai járásbírósághoz, amelynek a vezetője a férjem volt. Heincz Géza és Vattay Albert a járásbirák. Történt, hogy Vattay a környék milliomos földbirtokosát, Haász Antalt — akit egy ügyben tanúnak 'dézett'meg, — éjszaka, otthonából csendőrrel /¿¿sértette el a járásbíróság épületébe, mert idézésre nem jelent meg. A milliomos földbirtokos szemrehányást tett az uramnak, hogy az ö vezetése alatt hogy történhetett ilyesmi. Az uram ezt mondotta: — Amióta én voltam a járásbiró és a járásbíróság .vezetője, azóta egy napszámost sem vezettettem soha elő tárgyalásra csendőrrel. Hogy ezt Vattay albiró megtette, azt igazán sajnálom, de bocsásd meg, hogy hatalmi tultengésben szenvednek a fiatal birák. Haász Antal, a meghurcolt milliomos földbirtokos, a közgyűlésen panaszolta el a durva inzultust, majd bejelentette a közgyűlésnek, hogy „a járásbíróság vezetője, Simon Ákos dr, kijelentette előttem, hogy hatalmi tultengésben szenvednek a fiatal birák." Vattay és Heincz albirók berontottak ezután a férjemhez és felelősségre vonták. Az uram ismételte, amit mondott, kijelentette, hogy Heinczre nem'vo. natkozhatott a megjegyzése, ellenben Vattayra íöntartja Ítéletét és hangsúlyozta, hogyha azzal elégedetlen, akkor forduljon a törvényszék elnökéhez. Az aradi törvényszék elnöke kijött Battonyára és Vattaynak megmondotta, hogy a legenyhébb kijelentés az, amit az uram lehetett az eljárása miatt. Ettől eltekintve, Vattay és Heincz albirák családja is gyűlölni kezdtek bennünket, amiért én egy szegény, Battonyára került zsidó ügyvéd családját magamhoz emeltem és a zsidó ügyvéd feleségét még akkor is magam mellé ültettem, amikor Justh Gyula volt a vendégünk. Battonyán, akár más ilyen kis községekben is, pedig ma is különálló életet élnek a katolikus dzsentri családok a zsidó családoktól. — Mindez az >19t)8-ik évben történt. Akkor juniiisban, amikor az uram táblabíróvá való ki. neveztetése megtörtént, a kaszinó, melynek elnöke volt az uram, díszes banketten ünnepséget rendezett Battonya község és a félmegye belevonásával az uram tiszteletére. És mindenki tudta, hogy Petrovits Mihály főszolgabíró önként vállalkozott arra, hogy a férjem érdeméit, becsületes jellemét méltassa. A banketten gyönyörű beszédet mondott, az uramat valósággal rajongva dicsőitette. Ugyanakkor elmondta azt ¡s, hogy az ö atyja, Petrovits György, aki az uram előtt volt a battonyai járás vezetőbirája, őtet az én férjem gondozására, pártfogására bizta halálos ágyán és ^Simon Ákos dr mint atya bánt vele mindig". Ezután néhány hónapra történt Petrovits főszolgabíró szavakkal eléggé nem jellemezhető eljárása, támadása az uram becsülete, állása, ekszisztenciája ellen. — Az uram ugyanis olyan igazságot panaszolt föl Petrovitsnak, ami miatt az mint főszolgabíró sértve érezte magát. Tudniillik Battonyát, az egész községet nem világították. Járhatatlanok voltak az utak még nappal is, ha esett az eső. Este pedig életveszedelem volt az utcákon valahová eljutni. Még a ka. szinó előtt se volt egyetlen lámpa se, még a törvényszéki épület elé se jutott lámpa. Az uram többször, jóakaratulag kérte a főszolgabírót, hogy segítsen a lehetetlen állapoton, állítson legalább a törvényszék elé lámpát, mert a tanyákról bejövő panaszosokkal szerencsétlenség történhetik. Egyik este pedig az uramat egy kocsi csaknem elgázolta, nehezen? mások segítségév el menekült meg. Bement' a kaszinóba, ott találta, társaságban, a főszolgabírót.' — Miért nem állitasz, kérlek, főszolgabíró ur, már egy rongyos lámpát, majd elgázoltak most is a sötétségben. A főszolgabíró fölugrott: — Söpörjön az ur inkább a bíróság előtt, mert ha én söprök, baj lesz: vannak adataim. i