Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-16 / 148. szám

1910 november 13 DÉLMAGYARORSZAO 5 — Ezzel a támadással kezdődött meg a nyilt aajsza, amely titokban, alattomos utón már terjedt ellenünk: az .uram és családja ellenAztán két év óta minden előhoztak, a kibicpénzt, mindent. A kibicpénz körül a legnagyobb aiba az uram jósága volt. Például Elesánszky Károly főszolgabírónak a Montag-vadász'aton vacsora előtt ötkoronás kibicpénzeket adott az uram, — ellenben vacsora utált, amikor meghívásra az uram kibicelt Elesánszky főszolgabírónak, ez egykoronás kibicpénzt adott aéki, emiatt nevették a társaság közül többenj tiogy olyan gavallér volt az uram. — A „hazárdjáték" körülményeit nem tekintették, amikor azzal is megvádolták a férjemet. Mert ha tekintették volna, látják, hogy J'usth Gyula szalonkocsijában, mások meghívására, úgyszólván baráti kényszerűségből kár" hyázott velük olyan játékot, amilyent a többiek" Ezt nem szokták becsiiletügygyé tenr.i! Az úriasszonyok is ugyanolyan játékot játszanak azon a vidéken, mint a férfiak. Sőt Szegeden én is játszottam ramslit szegedi előkelő asszonyokkal, férfiakkal, társaságban. Akárcsak más. Ezeket mondotta el a táblabíró felesége, dr Simon Ákosné. Beszédközben többször érintette, hogy a férje a legjobb ember, a legbecsületesebb, akit csak ismer, a-ki csak lehet egy ember, egy férj. Négy gyermekük van, két fiu, két leány. A legidősebb a huszonegy éves Béla, jogász, szelid, zseniális fiu a tanárai szerint is. A legkisebb a tíz éves Ákos fin. És mást is beszélt ez az intelligens, kedves, mártírasszony, hogy egész éjjel nem aludt az ura, hogy félti, hogy előtte, a gyermekei előtt sírnia se lehet, mégis együtt sirnak. És ahogy hallgattam az asszony, a mártírrá tett asszony rajongását, erős hitét, önkéntelenül is eröre tört bennem az a meggyőződés, hogy akit: amely férjet és családapát ilyen becsülettel, ennyi szeretettel, rajongással élnek körül, az az ember több lehet az úgynevezett becsületes embernél, az tökéletesen ember. (ss. ).) A Holnap sajtópere.. —- Irodalom a vádlottak padján. — (Saját tudó silónktól.) Nagyváradon közel két éven keresztül élt a Holnap irodalmi társa, ság,. amely energikus harcot folytatott a modern irodalomért. A Holnap ellen állandó támadásokat intézett Szirmay Ödön, a Nagyváradon megjelenő Szabadság cimü újság szerkesztője. Alkalmul használta föl a leghevesebb támadásokra Wilde Oszkár „Páduai hercegnő" cimü darabjának nagyváradi előadását, amelynek keretében Bozsnyai-Hoschke Kálmán is szerepelt, aki a „Páduai hercegnő"-t lefordította. Rozsnyai előadás előtt a szinpadon konferált Wilderől és a darabról. Emiatt Szirmay napokon át hevesen támadta Rozsnyait és többek között azt irta, hogy az odiózus szereplés bűne a Holnap-ra, háramlik. Olyanokat is irt, hogy a Holnap botrányokban utazó társaság, amely irodalmi fércmunkákkal árasztja el az országot. Szirmay a támadó cikkeket több fővárosi lapban is elhelyezte, mire a Holnap-társaság vezetője, Dénes Sándor dr ügyvéd, Berkovics Renée dr tisztiorvos, Dulka Ákos és Juhász Gyula irók szükségesnek tartották egy nyilat, fcozat közzétételét: „A fővárosi lapokban és a „Szabadság" cimü újságban — így . szólt a nyilatkozat — napok óta állandó, tervszerű hajsza folyik a „Holnap" ellen. A társaság vezetői ezeket a támadásokat orvtámadásoknak és rágalmaknak minősítik." Szirmay Ödön magára nézve sértőnek tartotta a nyilatkozatot és a társaság ellen sajtópört inditott rágalmazás címén. Azonkívül sajtópört inditott Pogány Béla, a „Független Magyarország" helyettes szerkesztője ellen is, aki több cikkben védelmezte a „Holnap"-ot és élesen elitélte Szirmay szereplését. A budapesti büntetőtörvényszék ma tárgyalta Füzesséry dr biró elnöklésével az irodalmi sajtópört. A „Holnap" öt vádlott tagját Dési Géza dr és Tarján Mihály dr védik. Tanuknak beidézte a bíróság Ignotust, Hatvany Lajos bárót, Schöpflin Aladárt, Nagy Mihály dr-t és Hegedűs Nándort. Tolstoj nagybeteg. — Negyvenfokos lázban egy vasúti állomáson. — Tolstoj Leó sorsa megrendítő fordulatot vett. Közöltük, hogy zárdába vonult, miután családjával, nevezetesen a feleségével összezördült. Azonban a nagy Írónak, aki mindenáron el akart szakadni családiától és magányban akart maradni, a kolostorban sem volt maradása. Mikor kiderült, hogy a Smardinszky-kolostorban van és attól tartott, hogy nyugalmát ós magányát ott is meg fogják zavarni, elhatározta, hogy onnan is tovább megy. Leánya, Alexandra, ak1 rajongóan ragaszkodik apjához és egyik legnaT gyobb hive, Makoveczki orvos, bujdosó útjában tovább kisérik. Parasztruhában hagyta el Tolstoj a kolostort leányával és orvosával. Hová, merre akart utazni, nem tudja senki. Lehet, hogy ő maga sem volt tisztában utjának - céljával és irányával. De bizonyos az, hogy útközben súlyosan megbetegedett. A legutóbbi távirat, mely Tulából érkezett, ]gy szól: „Tolstoj Leó gróf, miután útközben megbetegedett, orvosával és Alexandra leányával Astepovóban (Rjaesen kormányzóság) kiszállt és ezidő szerint negyven fokos lázban az állomási épületben fekszik." A varsemi parasztok beszélik, hogy Tolstoí többször mondotta, hogy az élet elviselhetet" len rá nézve és legjobban szeretne a világtól teljesen visszavonulni. Párisi táviratok szerint Tolstoj fia, Leó, mint szobrász, ott tartózkodik és Bodin műtermében dolgozik. A fiatal grófnak öt gyermeke van, igen szerény viszonyok között él, de atyja sorsáról még1 nem értesült. Néhány év előtt a Novoje Vremja-ban a fiatal gróftól egy közlemény jelent meg, melyben atyja politikai és filozófiai vonatkozású tervei ellen tiltakozik. t Érdekes, hogy Makoveczki dr, ki fanatikus rajongással csügg Tolstojon, lemondott a prakszisáról, hogy a nagy filozóf lépteit követve, életében osztozzék. Makoveczki különben nagy antiszemita és ezért többször megjegyezte felőle Tolstoj: — Ha nem volna antiszemita, tökéletes ember lenne, de egy hibával bírni szabad az embernek. Makoveczki szláv nemzetiségű és Felsőmagyarországból került Oroszországba. Pétervárról jelentik: Az utolsó levél,, melyet Tolstoj gróf Péterváron időző nővéréhez intézett, szinte előre jelzi a bekövetkezett eseményt. Tolstoj vallási eszméi és aszkézi hajlamainál fogva vágyott a szerzetese-életre és nővérének többször nyilvánította, hogy szinte lelkifurdalást érez kényelem ós jólétben élni, midőn nemzetbeli testvérei közül annyian éheznek. Toistojné, ki férje ekszcentrizitása miatt már annyit szenvedett, gyöngének érzi magát e nagy csapás elviselésére s az orosz sajtót arra kérte, hogy a további eseményekről ne Írjanak, mert a férje óhajtásával ellentétben állana. A munkapárt értekezlete. A nemzeti munkapárt ma este hat órakor budapesti klubhelyiségében Perczel Dezső, elnöklésévél értekezletet tartott, amelyen a holnap összeülő képviselőház napirendjéről tanácskoztak. Plósz Sándor előadó ismertette a polgári pörrendtartásról szóló javaslatot. Utána Székely Ferenc igazságügyminiszter emelkedett szólásra. Előbb Plósznak a polgári pörrendtartás körül kifejtett munkásságát méltatta és kérte az értekezletet, hogy érdemeinek elismerését foglalják jegyzőkönyvbe. A tagok az indítványt nagy lelkesedéssel fogadták. Azután a poigári pörrendtartásról szóló törvényjavaslat részleteit ismertette az igazságügyminiszter. Tekintett el azokra a nézeteltérésekre — kezdte Székely beszédének idevágó részét, — amelyek a javaslat egyes reform-intézkedése tekintetében fölmerültek, a kormány elhatározta, hogy nem teszi pártkérdéssé a ' javaslatnak változatlanul való elfogadását. Szükségesnek tartja azonban,-hogy a párttagok a pártkörben mondják el nézeteiket a javaslat részleteiről. Azután a javaslat fontosabb reformjait ismertette Székely. Ilyen a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéknek a polgári törvényszékkel való egyesítése, a kereskedők és iparosok érdekei, ügyvéd jelenléte a házassági békéltetéseknél. Hozzászóltak a javaslathoz Nagy Ferenc ós még többen. A képviselőház ülése. Szerdán megkezdi a képviselőház érdemleges munkásságát. Elsőbb huszonhat helyiérdekű vasút dolga, aztán pedig a pörrendtartási javaslat tárgyalása kerül napirendre. A szerdai ülés délelőtt tíz órakor kezdődik. Maffyar és osztrák miniszterek tanácskozása. Bécsből táviratozzák: Héderváry Károly gróf miniszterelnök ma délelőtt Bienerth báró osztrák miniszterelnök látogatását fogadta. A két miniszterelnök egy óra hosszat tanácskozott. Lukács László pénzügyminiszter, aki tegnap este Bécsbe érkezett, még az est folyamán hosszasabban tanácskozott Héderváry gróf miniszterelnökkel. A pénzügyminiszter ma délelőtt meglátogatta Popovics Sándort, az Oéztrák és Magyar Bank kormányzóját és tizenegy órakor hosszasan tanácskozott Bilinszki lovag osztrák pénzügyminiszterrel.. A tanácskozás ama kérdések tisztázásának szólt, amelyek a szakelőadók tárgyalasának befejezése után a- bank és a készfizetés dolgában a két miniszter döntésére várnak. Lukács pénzügyminiszter jelenlegi bécsi tartózkodása alkalmából nem megy audienciára a királyhoz, A tanácskozásról félhivatalosan ezt jelentik: A bankkérdésben és a készfizetés megkezdése dolgában a két pénzügyminiszter között végleges megállapodás jött létre. A tanácskozás után, amely déli egy órakor ért véget, Lukács László pénzügyminiszter kijelentette, hogy az Osztrák pénzügyminiszterrel teljes megegyezésre jutott. Ebben az ügyben a miniszterek között további tanácskozás már nem lesz, csupán a szakreferensek fogják a technikai kérdéseket még megvitatni. E végből a magyar és osztrák pénzügyminisztérium szakreferensei már legközelebb Budapesten tárgyalni fognak. Lukács László pénzügyminiszter holnap este, valószínűleg Héderváry gróf miniszterelnökkel együtt visz« szautazik Budapestre. Lehetséges az is, hogy a miniszterelnök csak pénteken reggel utazik el Bécsből. A mezítelen ember. — Egy torontáli szolgabíró fia. — (Saját tudósitónktól.) Denki József őse nemes faj lehetett, bár az apja, aki szolgabíró volt Torontálban, közepes képesség, közönséges gondolkozás, a nyers anyagiak rabságában görnyedt, nemesebb ideálok nem hevítették, minden energiáját a vagyonszerzés titáni harca emésztette föl. Denki József, az egyetlen fiu, nem töle örökölte lelki tulajdonságait. Teljesen ellentétes természet. Az apa egy évtizeddel ezelőtt meghalt, száznyolcvanezer korona vagyont hagyott özvegyére és árvájára. Anya és fiu Budapestre költöztek és a Lónyay-utca harmincadik számú hazában laktak. Denki Józsefet, aki tizenhét éves volt, már ekkor ekszaltált embernek mondották. Egyetlen életelvet vallott: Az ember embertársaiért él! És ragaszkodott ehez az életelvhez. Fanatikus szamaritánus volt. Nem a reklámjótevő. Amit cselekedett, titokban tette, nem tudott róla senki. Tíz év alatt az egész örökségét elosztogatta olyan szegények között, akiket ő maga keresett föl a nyomor hajlékában. Magától megvont mindent, a léteföntartásához legszükségesebbeket adta meg a testnek. Valósággal remete-életet élt, nyomorgott, koldusbotra jutott, míg gyámoltjai közül sokan segítségével a jólétet szerezték meg maguknak. Amíg édesanyja élt, a beteges, törékeny asszony sorsa tartotta féken, de amikor két évvel ezelőtt meghalt, Denki József kiszabadult a korlátok közül és valósággal tobzódott a jótékonyságban. Nincs följegyzés adakozásairól, de azt beszélik, hogy ezreket szórt széjjel kiszemelt szegényei között. Üzleteket, műhelyeket rendezett be, szegény menyasszenyoknak hozományt adott, megszorult emberek adósságait fizette ki, nem kutatta, hogy érdemes-e a segítésre, aki hozzáfordult, mindenki előtt megnyitotta az erszényét, sőL a nyomort valósággal nyomozta. A múlt' év végén már nem maradt annyi pénze sem, hogy magának ruhát vegyen. Nagy,