Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-01 / 136. szám

1910 november 1 DÉL-MAGYARORSZÁG 3 szakértők és ellenszakértők szakvéleményével járó esélyeknek és hogy a szakértői véleményekkel valóságos lapdajáték folyik, amely játékot a mi szobabiráink alig képesek ellenőrizni s emiatt aztán a szakértői vélemények labirintjában a szobabirák eligazodni nem tudván, a vádlottak emiatt szabadulnak meg legtöbbször a különben jól megérdemelt büntetések alól; ennek bizonyságául elég rámutatni azokra a ma még köztudomásban levő nagyszabású katasztrófákra, amelyek büntetőjogi szempontból és következetesen, eredmény nélkül, vagyis a gyanúsítottak büntetlenségével végződtek, sőt így végződnek rendszerint ma is. Az eszéki vasúti hid leszakadásától a budapesti párisi nagy áruház égéséig. A dorozsmai és sok más vasúti katasztrófától kezdve a szegedi gyufagyári kazánrobbanásig ! Ott vannak a nagyszabású bánya-, vasúti és gyári katasztrófák tömegesebbnél tömegesebb emberhalállal, amelyekkel szemben bíróságaink valósággal tehetetlenül állanak, mert merőben ki vannak szolgáltatva a szakértőknek. Az ellentétes szakvélemények szövevényeiben nem képesek eligazodni, belopódzik leikükbe a bizonytalansággal járó kétség érzete és inkább fölmentik a vádlottakat, semhogy esetleg ártatlanokat sújtsanak. Megmondta még Szilágyi Dezső, hogy a törvényhozónak lépést keli tartania a mindennapi élet hazugságaival szemben. Ha ez igaz, akkor töbszörösen igaz és áll a biróra, aki azt a törvényt az életre alkalmazza. Bizony sok nálunk a szobabiró ! Több, mint gondolnánk! Emiatt van aztán a sok rossz Ítélet, a sok rossz ítélet miatt vannak az ujabb és ujabb pörök és újra fölvett pörujitások; ezekben a véget nem érő bizonyítások, az ezekkel járó rengeteg sok irkafirka, ezek miatt kell a sok, nagyon sok bíró és a -sok bíró közt mindig több-több a rossz biró és a rossz birónál is rosszabb a tengernyi költség. Németországban már rájöttek az igazságszolgáltatási bajoknak erre a legfőbb okára és ki akarják irtani a szobabiró típusát. Ebből a célból ugy vélekednek, hogy a biröjelöltet, a jegyzőt, a bíráskodási gyakorlat megszerzése után félévre egy-egy gyárvállalathoz, bankba, nagykereskedőhöz, vagy nagyvállalkozóhoz osztják be gyakorlatra, hogy megismerhessék a gyakorlati életnek — Akkor szeretsz? — duruzsolt Klári. Sándor átkarolta a feleségét, alig látszott ki annak gyönge kis madárteste a karjaiból. — Csak "téged szeretlek. — Ilyen hitvány vagyok, váza önmagamnak . . . mit találsz rajtam? — Én egyformának látlak mindig. Nem törődöm vele, milyen voltál s ha ismét fölgyógyulsz, azon is azért örülök, mert neked lesz jő. Klára odasimitotta arcát az uráéhoz, most nagyon jól esett ez a helyzet neki, csöndben, inkább sejtve a gondolatokat, mint kimondva azokat. — Milyen szép, egészséges ez az Ella — mondta később. S hogy ez nem felelt rá, ő folytatta: — Kár érte, hogy még leány, boldoggá tehetne egy derék embert. — Igen, jó leány, — mondta Sándor — csak egy kicsit érzékeny. — Ugyan! Én nem bántottam! — Hát ezt magyaráztam én is neki, szerencsére meg tudta érteni. — Mikor? — Most, hogy kikisértem. Klára hallgatott, később megint azt mondta: — Panaszkodott? — Dehogy, .— sietett elébe vágni Kászonyi — csak láttam rajta. Eila jó rokon, nagyon Keret téged, illőnek tartottam megmagyarázni a helyzetet. Klára lassan szótagolta, hosszan elgondolkozva: — Szeret . . . szeret . . . engem . . . Az utcáról már fölhangzott az esti élet lármája, az őszi levegőt keresték az emberek, futottak az élet felé. — Bolond gondolatom van, Sándor. Ki sem merem mondani. azokat a nyilvánulásait, amelyekkel szemben, ha azokat gyakorlatból nem ismerné, teljesen és kizárólag csak a szakmaértők véleményeire volnának utalva s mint birók, azokat nem is ellenőrizhetnék. Ebből a célból minden polgárnak törvényileg kötelességévé akarják tenni azt, hogy a hozzá gyakorlatra kirendelt birójelölteket elfogadják s viszont, ezek a jelöltek esküt tesznek majd arra is, hogy az illető üzlet titkát megőrizzék és szabályait megtartják s végül gyakorlati vizsgát is kívánnak a jelöltektől stb. Harc a husérí. — Szeged fölirata a kormányhoz. — (Saját tudósítónktól.) Szeged társadalmi szervezetei, ipari és kereskedelmi érdekeltségei gyülekeztek vasárnap délelőtt a kereskedelmi és iparkamara gyűlési termében. A gyűlés célja az volt, hogy megvitassák azokat a módokat, miként lehetne a már tűrhetetlenné vált drágaságot, elsősorban a hus-, aztán az élelmiszerdrágaságot megszüntetni, esetleg enyhíteni. Ezt a gyűlést, amelyiken, mondhatjuk: Szeged társadalma tiltakozott a drágaság ellen és kért orvoslást, a kamara, az Otthon-kör, a Lloyd, az O. M. K. E. szegedi fiókja, az ipartestület, a kereskedelmi társulat, a kis- és középkereskedök és a magántisztviselők egyesülete nevében hivták össze. Szende Pál dr, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület főtitkára és Perjéssy László, a szegedi kereskedelmi ésiparkaniarafötitkára, alapos, értékes beszédben mondották el á gyűlés fontosságát, a bajok orvoslásának szükségességét. Hangsúlyozták, hogy már erélyesen kell követélnünk a romániai és szerbiai hus behozatalának megengedését. De követelnünk kell mindazoknak a gazdaságpolitikai intézkedéseknek a sürgős, helyes megvalósítását, amelyek hivatottak lesznek a hus- és élelmiszerdrágaság fokozódásának megakadályozására. A közönség élénk tetszéssel fogadta Szende Pál dr és Perjéssy László előadását. A vasárnapi gyűlésén elhatározták, hogy a S megint cirógatni kezdte az urát. — Nem bolond az, ha te mondod. — Hát azt gondoltam, — de ne nevess ki érte — majd kiengesztelem én Ellát, irok neki . . . — Minek irnál? Úgyis eljön. Klári titokzatosan nevetett. — Csakhogy én szeretnék már holnap megszökni. Úgyis készülünk az útra, az a pár napi különbség nem számit. Mindenünk be van csomagolva, ép, hogy a rossz időjárás bekövetkeztét várjuk. Tegyük föl, hogy már megérkezett, mi pedig megyünk. Reggel eltűnünk, valósággal megszököm, senki sem talál itthon. Mire látogatók jönnének, én már messze járok. Jó? Kászonyi csak annyit mondott rá: — Jó. reggel utazunk. — Nem haragszol érte? Sándor ismét magához vonta az asszonyt: ezt felelte rá. * Reggelre lefagyasztott a dér minden késői virágot. Mire a hajnal beköszöntött, a beteg asszonynak csakugyan sikerült megszöknie mindenki elől. Ugy megszökött, hogy soha az éleiben nem találkozik vele senki, Az arca a halálban egy csöppet kipirult, de a keze nagyon hideg volt. Ella hullámzó mellel nézte, aztán ő is mondott pár szót Sándornak, aki szótlan komorsággal bámulta a halottját, de nem válaszolt a megszólításokra. A rokonok később az ebédlőben gyűltek össze,Ella az ablaknál a dércsipett fákat nézte. — Szegény lélek, — mormogta — a legrosszabb időben költöztél el. Nekem egy kicsit korán. Az ajka cserepes volt, a szája két oldalán erősebb barázdát vontak a ráncok. szerb határ megnyitása iránt a szegedi kereskedelmi és iparkamara fölír a kormányhoz. A gyűlésről ez a részletes tudósitás számol be: Féltizenegy órakor gyülekeztek össze a kamara közgyűlési termében. Tizenegy órakor Szarvady Lajos, a kereskedelmi és iparkamara elnöke, rövid beszédben megnyitotta az ülést és fölkérte Szende Pál dr-t, hogy tartsa meg előadását. Szende Pál dr bejelentette a gyűlésnek, hogy szólni fog a husdrágaság ellen való mozgalom okairól, céljáról s elsőbben is azt kivánja.megokolni, hogy a mozgalom mért épen most aktuális. — Hiszen ellenfeleink, az agráriusok, úgyis váltig azt hangoztatják, hogy drágaság régen, mult korszakokban is sokszor volt és meg is szűnt, anélkül, hogy mozgalmat szerveztek volna ellene — mondotta Szende Pál, majd hozzátette: — Ez igaz is. Voltak korszakok, amelyekben nagy drágaság uralkodott és mégis vele szemben a tömeg szenvedőlegesen viselkedett: éhezett, de türfc. Ámde viszont voltak olyan korok is, amelyekben a drágaság, az éhség lázongásra bírta a tömegeket; hiszen ez volt egyik lényeges oka a nagy francia-forradalomnak is. (Szervezkedés a drágaság ellen.) — A mostani drágasággal szemben szükségesnek mutatkozik a szervezkedés, annyival inkább, mert békés akcióra való szervezkedés ma könnyebben lehetséges. Eleinte mi is gyávák, tehetetlenek voltunk s a drágaság ellen nem remonstráliunk. Amióta azonban a mostani vámpolitika áldásait érezzük, kikerülhetetlennek mutatkozik egy erőteljes mozgalom szervezése. Kikerülhetetlennek mutatja az akciót a drágaság nyomasztó növekvése és az, hogy kezd a drágaság állandósulni. A mozgalom meg is indult, de fájdalom, eddig inkább a munkásság vett benne részt, mint a polgárság. — Ausztriában is erősen szervezték már a hasonló célú mozgalmat, noha azt eleinte maga a polgárság is rossz szemmel nézte; pedig ott, a fejlett nagyipar következtében, a polgárság inkább városi, mint a mienk. Enuek oka viszont az, hogy a nagybirtok befolyása politikai, hatalmi téren s erkölcsileg is Ausztriában szintén erős. De Ausztriában a polgárság végre nemcsak hogy megmozdult, hanem a kormányt is megmozgatta, ugy, hogy oz a drágaság elleni akciót kénytelen kormányprogrammá tenni. Tudjuk, hogy Argenfiniából ott a kormány hozatott fagyasztott húst. Nem kis része van ebben a keresztényszociálista pártnak, amelyben pedig befolyásos agrárius elemek is vannak. Am a keresztényszociálistáknak, a hatalmas pártnak, ha a szintén hatalmas szociáldemokrata párttal sikeresen akar konkurrálni, befolyását a kormányra a drágaság miatt szenvedő polgárságerdekében kellett érvényesitenie. Ausztriával most a dragasággal szemben egyező érdekeink vannak és hozzá hasonlóan kell eljárnunk. (Á drágaság okai.) — Ha vizsgáljuk a drágaság okait, bizonyos, hogy az nem szórványos ós nem speciálisan nálunk, hanem áz egész világgazdaságban mutatkozó jelenség. Az agráriusok ezt különben velünk szemben is hangsúlyozzák s ezzel is érvelni akarnak minden mozgalom hatástalansága mellett. Ámde az általánosak mellett nálunk különös okai is vannak a drágaságnak, amelyet igenis lehet csökkenteni ama különös okok megszüntetésével. — A drágaság általános, világgazdasági okai között nagyon gyakran emlegetnek egyet, azt, hogy „megcsökkent az arany vásárlóképessége". Ezt a rejtelmesen hangzó okadatolást nehéz a tömegeknek megérteni s mert nagyon szépen hangzik, alaposan ki is aknázzák azok, akik a drágaság terheit megszüntetni tudnák, de nem akarják. A magyar pénzügyminisztériumban például szinte egy egész osztályt szerveztek annak a megállapítására, hogy miért „csökkent meg az arany vásárlóképessége?" S ez az osztály nagyszerű appartáussal mutatta ki a drágaság egyik legfőbb oka gyanánt azt, hogy „megcsökkent az arany vásárlóképessége," (Derültség.) A szépen hangzó, rejtelmes ok magyarázata ez: Transzvál elfoglalása, mas arany területek megszerzése tetemesen fokozta az aranytermelést, ami az arany bő kínálatát vonta maga után. Természetes, hogy ez a bőséges kinálat az értékmérő arany értékének csökkenését okozta. — Az arany értékcsökkenése lett viszont oka annak, hogy utána nagyobb mennyiségű aranyat, pénzt kell adni ugyanolyan mennyiségű áruért, vagyis az arany értékcsökkenése csakugyan drágaságot idéz elő. Ámde ez az érték-