Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-01 / 136. szám

4 D £LM AGYAR O R SZAG 1910 november 1 csökkenés folytonosan nem tarthat, mert az arany mégis csak korlátolt mennyiségben fordul elő és termelését a végtelenségig fokozni nem lehet. Azonkívül az aranynak túltermeléséből és értékkisebbedéséből származó hátrányokat a fogyasztásra — kiegyenlíti maga a fogyasztás. Mert az aranyérték csökkenéséből származó drágaság kiterjed minden cikkre, de egyúttal rendesen magával hozza a munkabérek arányos növekedését, vagyis a fizetőképesség emelkedését. — Csakhogy az arany értékcsökkenése nem egyedüli oka a világgazdaságban a drágaságnak. Az indusztriálizmus haladásával, az ipar óriási mértékben való megnövekedésével a fogyasztók száma is óriási arányban növekszik a termeléssel szemben. így például még Amerika termelése sem tudott lépést tartani a fogyasztás nagyobbodásával. S ez egy másik fontos oka az általános drágaságnak. — Az agráriusok szerint nálunk a drágaságot növelték 1. a munkabérek emelkedése, 2. a közvetítő kereskedelem. Ami a munkabérek emelkedését illeti, ez nem oka, hanem következese a drágaságnak. Az árak viszik föl a béreket. Különben is a munkabérek, igenis, ugrásszerűen emelkednek az iparban, de nem a mezőgazdaságban. 1906. év előtti mezőgazdasági bérekhez képest a mostaniak, igaz, tekintélyes emelkedést mutatnak, de 1906 óta az emelkedés alig számottevő. Ellenben tetemesen emelkedtek az agrárvámok, amelyekről később lesz szó. A mezőgazdaságban 1906 óta nincsenek sztrájkok, amelyekre az agráriusok szintén nagy kedvteléssel hivatkoznak. A földmives szakszervezeteket föloszlatták s a mozgalmak az agrárius érdekeket nem bántják. A munkabérek emelkedéséről, sztrájkról, mint a drágaság okairól beszélni, egyszerűen — hamisítás. Az ipari munkabérek emelkedésének árdrágító hatását emlegetni itt szintén nem lehet, mert ha a nagyipar a sztrájkokkal szemben kénytelen volt, is a munkabéreket emelni, ezért vagy kárpótlást talált a fogyasztás megnövekedésében, vagy egyszerűen megcsökkent a gyáros profitja, mivel a fogyasztók kevesebbet vásároltak. A termelő ellenben könnyen találhat kárpótlást a fogyasztóknál, mert az élelmiszer olyan elsőrendű szükséglet, amelylyel nem lehet takarékoskodni. Kenyér és hus mindig kell. (A közvetítő kereskedelem.) — Az agráriusok szerint nagyon növeli nálunk a drágaságot az úgynevezett közvetítő kereskedelem. Ez a szép kifejezés különben szószaporítás, pleonazmus, mert hiszen minden kereskedelem közvetít. Ha a folyó kiont és elpusztítja a termést, vagy ha járvány pusztít és megakadályozza a termés értékesítését, ennek föltétlenül a „közvetítő kereskedelem" az oka. (Derültség.) De a sokat szidott „közvetítő kereskedelmet" azért az agráriusok sem akarják kiküszöbölni, mert a mezőgazdaság termékei nem birnak a sült galamb természetével, hogy egyenesen a fogyasztók szájába repüljenek, azokat is közvetíteni kell a fogyasztás számára. Csakhogy az agráriusok vélekedése és érzelme a kereskedelem irányában ez: nem ti fogtok közvetíteni, hanem mi. — Nem lehet mondani, hogy a kereskedők nem követnek el visszaéléseket. Visszaélések minden foglalkozásnál vannak. Ámde hiszen a kereskedőket az uzsora miatt megbüntetik, ha fordulnak elő visszaélések. Az agrárius nagyuraknak, a hatalom birtokosainak szabad a nagyban való uzsoráskodás. S ha a „közvetítő kereskedelem" föltétlenül visszaél, hát miért nem drágult meg a cukor és a liszt, amelyek különös mértékben tárgyai a közvetítő kereskedelemnek V Emlegetik a mészárosok és kofák visszaéléseit. De ha a mészárosok követnek el visszaélést, megvonják tőlük az árusítási engedélyt. Ha ok nélkül drágítanak, állítanak hatósági mészárszékeket. S különben is a tulmagas árak nem állanak a mészárosok érdekében, annyira nem, hogy a mostani drágaság miatt több budapesti kisebb mészáros kénytelen volt bezárni üzletét, mert nem tud hust vásárolni s főleg mert nem tud eladni, más szóval, mert nincs kín visszaélni (Derültség.) — A kofák — előadó elismeri — követnek el visszaéléseket s általában például a budapesti vásárcsarnokokban nincs rendes kereskedelem. De miért ? Azért, mert ott is érvényesül a protekció. Ámde a kofák visszaélései a húsnak országos nagy drágaságát csak nem idézik eiő V (A fogyasztási szövetkezetek.) — Az agráriusok szerint a drágaság kitűnő orvosszere a fogyasztási szövetkezetek létesítése. A* olyan fogyasztási szövetkezeteknek, mint amilyeneket maguk a munkások létesítettek először Angliában s amilyenek vannak Németországban, van is létjogosultságuk városokban, ahol olyan osztályok vannak, amelyek jövedelmük tekintélyes részét költik élelemre, mint: ipari munkások, akik jövedelmüknek átlag hetven, kistisztviselők, lateinerek, akik jövedelmük negyven-ötven százalékát élelemre forditják. Ezek a fogyasztási szövetkezetek ellensúlyozzák a nagy kartellek visszaéléseit, ha kell, gyárak építésével, bojkottal is. De nálunk falvakban, állami és papi támogatással és italméréssel létesítik a szövetkezeteket. S az állami szubvenció és állami kedvezmények mellett hogyan lehessen megtudni, hogy mennyivel olcsóbbak a fogyasztási szövetkezetek a „közvetítő kereskedelemnél", még ha a szövetkezetek vezetnének is rendes könyvvitelt, ámde rendszerint egyáltalában nem vezetnek. (Derültség.) Külföldön szervezték a szövetkezetek utján a fogyasztókat az ipari termelőkkel szemben maguk a fogyasztók. Ami természetes is. De itt nálunk, ahol a mezőgazdasági termelőkkel szemben kellene a fogyasztókat szervezni, a termelőagráriusok a fogyasztók szervezői, a fogyasztási szövetkezetek létesitőj. Micsoda őszinteség lehet ez? (Ugy van!) — Áttérve már most a nálunk emelkedő drágaság igazi okaira: az első és legfőbb ok az agrárvámok veszedelmes emelkedése. — A külföldön akkor emelték az agrárvámokat, amikor azt szükségessé tette Amerika versenye. Mire hozzánk is átterjedt az agrárvámok túlzott emelésének járványa, — mert az agrárvámok veszedelmesebbek, mint a kolera — akkor már ez a verseny megszűnt. — Angliában, Hollandiában, ahol tetemesen nagyobb a fogyasztás, jóval olcsóbb a hus kvalitásos ára, mint nálunk, vagyis az az ár, amelynél leszámítjuk a szállítási árkülönbözeteket. Tehát itt már igazán beszélhetünk speciális okokról, amelyeknek árdrágító hatása épen nálunk érvényesül. — A drágaság speciális okai nálunk az agrárvámok emelkedése mellett a kivitel nagymérvű megkönnyítése, a behozatal megnehezítése azzal, hogy bizonyos mennyiség behozatalán fölül az importot törvényes rendelkezés tilalmazza, azután a tenyésztés visszafejlődése s a borjú- és növendékmarhahus túlzott fogyasztása. (Két millió kisbirtokos.) — Az agrárvámok emelése, a kivitel megkönnyítése és a behozatal megnehezítése nem a mezőgazdaságnak kedvez, mert előadó az 1940 főből álló nagybirtokosságot, amely egyedül huz hasznot a mondottakból, a mezőgazdasággal nem azonosíthatja. A két millió főből álló kisbirtokosságnak, amelyben másfél millió kisbirtokosnak nincs tíz hold földnél többje, nemhogy haszna volna a drágaságból, hanem egyenesen kárára van a drágaság. — Amikor most Ausztriában a keresztényszocialista párt sürgetésére maga a kormány kezdett foglalkozni a drágaság orvoslásával, bizottság ült össze, hogy foglalkozzék a drágaság okaival s különösen azzal is, hogy vájjon a kisbirtokosságnak van-e haszna a magas árakból s nem lenne-e káros ránézve az árak csökkentése. Az eredmény az, hogy a kisbirtokosságot is ép ugy sújtja a mezőgazdasági és nevezetesen a húsárak fokozott emelkedése, mint a polgárságot. S mert az agráriusok Ausztriában is hatalmasak, a kormány egyenesen eltitkolta az eredményt. Amikor pedig azt lovag Pantz mégis közzétette, hivatalos titok megsértése miatt vonták felelősségre. Kitűnik az eredményből, hogy a birtokosnak Ausztriában legalább hatvan hold földjének kell lennie, hogy érdekelve legyen az áremelkedésben, vagyis, hogy abból haszna legyen, mert csak ekkor termelhet már nemcsak megélhetésre, de nagyobb eladásra. Hatvan holdon alul neki is tulmagas a mostani gabona- ós állatvám. Nem tudja hasznát venni állatainak, mert mielőtt hasznát venné, eladja_ — Magas gabonaárak magas takarmányárakat jelentenek. Mert ha magas ára van a gabonának, akkor több területet vetnek be vele, tehát több legelőt, takarmányterületet szántanak föl. Már most, hogy a kisbirtokos takarmányt szerezhessen, el kell adnia a szükséges állatainak egyrészét. Magyarországon is ez egyik oka a szarvasmarha-hiánynak. — Tapasztalati tény, hogy a kivitelt tarifális, szállítási kedvezményekkel nagyon megkönnyítették. Könnyebben lehet Bécsbe szállítani, mint Budapestre, olcsóbban szállíthatnak a nagybirtokosok egyenes, mint tört vonalban az ország belseje felé. Á kiviteli refakciákból nagy hasznuk van a nagybirtokosoknak, természetes, hogy ez is előmozdítja a nagyban való kivitelt s egyik oka a jószághiánynak, amellett, hogy mint említve volt, a kisbirtokos is eladja a szükséges munka-és tápállatját. Erre, a kényszerűségen, a takarmányhiányon kívül természetesen az is ösztönzi, hogy a jószágnak igén magas ára van. Mert végre is nem lehet tőle azt kívánni, hogy „hazám és nemzetem" állatállományának szaporítására ellenálljon a magas árak csábításának. — A kivitt állomány pótlására — mivel a kivitel óriási mértékben fokozódott — képtelen a tenyésztés, annál is inkább, mert el kell ismerni, hogy a borjú- ós növendékmarha-fogyasztás igen nagy. De nem lehet pótolni akivitelt a behozatallal sem, azért, mert ezt gátolja a törvény tilalmazása Szerbiával és Romániával szemben. (.A segítség.) — Ha mi igazán imperiális politikát akarunk folytatni, akkor bennünket a helyzetünk egyenesen ráutal arra, hogy a Bcdkánnal kedvező kereskedelmi szerződéseket kössünk oly értelemben, hogy oda ipari ekszportot teremtsünk. Ennek pedig csak az adja meg a lehetőségét, ha beengedjük onnan a mezőgazdasági termékeket. — Mi volna már most a teendő ? Láttuk, hogy a drágaság legfőbb oka az agrárvámok túlzott emelése. Mí nem kívánjuk a vámok leszállítását ; szerények vagyunk. — Polónyi már azt mondotta, hogy miért nem kívánjuk az ipari, különösen a teksztilvámok leszállítását is, amikor ez persze hazafiasabb. A teksztilcikkek azonban nem olyan elsőrendű szükségleteink, mint az élelmiszerek. Nem kell föltétlenül finom posztóból való ruhát viselnünk, viselhetünk durvábból valót is. De különben is, mi az agrárvámok leszállítását sem követeljük. Nem kívánjuk „a haza érdekeinek letörését", hiszen az agráriusok már úgyis letörték, nekünk nincs mit letörni. Nem kívánjuk az állategészségügyi ellenőrzés szigorúságának az enyhítését sem, noha tudjuk, hogy ez az ellenőrzés nagyon sokszor csak jó tréfa a magyar, az osztrák, vagy akár német agrárius érdekek előmozdítására. Mi csak azt kívánjuk, hogy nyissák meg a szerb határt, szüntessék be a Szerbiából való állatbehozatal tilalmát. (Az indítvány.) — Tudjuk, hogy ezt a kérelmet a miniszterelnök ur most elutasította, de ez ne riaszszon el bennünket. A politikában nincs „soha". Mikor előadó Sándor Pállal a kereseti adók kontingentálásának eszméjével állott elő Wekerlénél, a kegyelmes ur nagyon érdekesnek, de nagyon mulatságosnak és kivihetetlennek mondotta a törvényt. Később, amikor az eszmének sikerült propagandát csinálni, a kegyelmes ur már nem találta olyan mulatságosnak, hanem azt mondotta, hogy bár a maga részéről nincs róla nagy véleménynyel, mivel látja, hogy a parlamentben rokonszenves, nincs ellene. Törvény is lett belőle. — Khuen-Héclerváry Károly miniszterelnök a budapesti küldöttség előtt már nem hozakodott elő azzal, hogy a kérelem hazafiatlan, vagy azzal a furcsa agrárius érvvel, hogy minek megnyitni a szerb határt, amikor ugy sincs mit behozni, hanem már csak az osztrák Ermáchtígungsgesátzre hivatkozott, amely akadálya a szerb behozatalnak. Ámde törvényt meg lehet változtatni s meg is fogják változtatni, ha a polgárság Ausztriában sem, Magyarországon sem enged. Indítványozza előadó, hogy a szerb határ megnyitása, iránt írjon föl a szegedi kereskedelmi és iparkamara a kormányhoz. (Lelkes éljenzés.) (Ferjéssy László beszéde.) Percekig tapsolták Szende Pál dr értékes, az egész drágaság okait megmagyarázó beszédét. Perjéssy László kamarai titkár tömör beszédben kijelentette, hogy szintén abban látja a husdrágaság megszüntetésének egyik módját, hogy élő, levágásra való állatokat korlátlan mennyiségben lehessen az országba hozni. Kijelentette, hogy mindazokat a zavaró intézkedéseket el kell hárítani, amelyeket az ország területére előírtak. Ugyanis ezek az intézkedések csak megnehezítik a zárt területekről érkező állatoknak a közvágóhidakon való levágását. Köszönetet mondott Perjéssy László Szende Pál dr-nak az előadásáért, majd kérte a gyü. lést, hogy fogadja el az indítványt. Az Indítványt egyhangúlag elfogadták. Az elfogadás előtt még Obláth Lipót, a szegedi Lloyd elnöke, szólalt föl. Szerinte az élőállatoknak behozásával a szegedi kisgazdák ér_ dekei csorbát szenvednének. Egyebekben tel. jesen egyetért Szende Pál dr-ral. Az elfogadott indítványt, hogy a szerb határ megnyitása iránt intézkedést kérnek, sürgősen a kormány elé fogja terjeszteni a szegedi kereskedelmi ós iparkamara.