Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-12 / 145. szám

. mo november 10 DELMAQYARORSZAQ 5 állapítani a rendkívüli közgyűlés elé ter­jesztendő javaslatokat. A szakreferensek tanácskozásainak befejezése utána, két kor­mány fog döntő határozatokat hozni és ezek alapján teszik meg a banknak az utolsó formális ajánlatokat. A magyar delegáció. — A tengerészeti és külügyi költségvetés. — (Saját tudósítónktól) A magyar delegáció mai, plenáris ülésén a haditengerészeti és a külügyi költségvetést tárgyalták. Jelen­voltak a közös miniszterek közül Schöuaich báró közös hadügyminiszter; a magyar kor­mány részéről Héderváry Károly gróf mi­niszterelnök és Hazai Samu honvédelmi mi­niszter, továbbá MontecucColi gróf, a ten­gerészet parancsnoka, Hoffmann Hugó al­tábornagy és Esterházy Pál gróf osztály­főnökök, Lucich korvett-kapitány és a szakelőadók. Rosenberg Gyula előadó ismertette a mon­archia haditengerészetének költségeit, a délutánin pedig Wickenburg Márk előadó terjesztette a bizottság elé a külügyi költ­ségvetést. A tengerészeti költségvetés tár­gyalásánál Mezőssy Béla éles támadást inté­zett a közös hadügyi kormány ellen, azt akarván bizonyítani, hogy a hadvezetőség a költségvetési jogot kijátszotta. Ezzel szem­ben a tengerészeti osztály nevében Lucich Károly korvett-kapitány kifejtette, hogy a monarchiának, mint nagyhatalomnak, szük­sége van megfelelő flottára, sőt erről már előre gondoskodni kell, mert hirtelen veszély esetén hiábavaló volna minden kapkodás. A vita vége az lett, hogy a bizottság Rosen­berg indítványait fogadta el, Mezőssyét pedig leszavazta. Általános érdeklődést keltett a délelőtti ülésen Dániel Ernő báró ama kije­lentése, amelyben rendszeres flottaprogram készítését tartja kívánatosnak. A délutáni ülésen a külügyi költségvetést tárgyalták. A bizottság egyöntetűen helye­selte Aehrenthal gróf közös külügyminiszter politikáját az annekszió dolgában. Majd Zsilinszky Mihály levelét olvasták föl, amely­ben azt irja, hogy az őt ért baleset miatt kénytelen a delegáció tagságáról való lemon­dását benyújtani. A mai ülésről ezeket je­lentjük: A délelőtti ülés. Rosenberg Gyula előadó ismertette a tenge­részeti költségvetést. A haditengerészetre vonatkozó előterjeszté­sek elfogadása — úgymond az előadó — nyolc, vannégymillióhétszázötvenhétezerhétszáztiz ko­rona kiadást jelent 1910-ben. Ez az összeg csak akkor válik érthetővé, ha figyelembe veszsziik, hogy Anglia a mult évben kilencszázhetvennégy, Németország hatszázhusz, Franciaország három_ ezázötvenkét, Oroszország kétszáznegyvenhét és Olaszország százhatvankétmillió koronát költ ugyanebben az évben. Nem akarja ezzel azt igazolni, mintha viszo. nyainkhoz képest sokat nem költenénk a haditengerészetre, hanem azt, hogy milyen nagy áldozatokat hoz a külföld erre a célra. A haditengerészet fejlesztésében két szempont van: A külföldi államok fegyverkezése és a nemzet teherviselési képessége. Az elsőt a másodiknak határán belül szabad tekintetbe venni. A Dreadnoughtokról szólva, foglalkozik a trieszti Stabilimento Technikóban épülő Dread­Houghtokkal. A haditengerészet vezetőségének nyilatkozatából kitűnik, hogy ezekre nézve a hadügyi kormány, ha nem is jogi, de erkölcs1 obügót vállalt és nemcsak kezdeményező lépé Beket tett, de befejezett tényeket is teremtett anélkül, hogy a két állam kormányának hozzá" járulását kérte volna. Ezért kéri az albizottság ama? határozatának elfogadását, mely szerint utasittatik a hadve­zetőség, hogy mindazon tervek és intézkedések tekintetében, melyek végrehajtása olyan pénz­figyi megterheléssel jár, melyre a megszavazott költségvetésekben fedezet nincs, ezentúl még kezdeményező lépéseket se tegyen mindaddig míg a két kormány előzetes beleegyezését ki nem kérte. Hasonlóképen kéri az albizottságoknak a szállításokra és zászló- s cimerkérdésre vonat­kozólag hozott határozatainak és a tengerészet1 költségvetésnek elfogadását. Dániel Ernő báró rendszeres flotta-program készítését, tartaná kívánatosnak. Akkor, sze­rinte, el lehet kerülni a mostanihoz hasonló kellemetlen meglepetést, amikor nagy rendkí­vüli hitelt kérnek az országtól, anélkül, hogy erre a kormányokat előkészítették volna. Mezőssy Béla a költségvetési jog kijátszásá­nak mondja a vezetőség eljárását. Szerinte tu­lajdonképen nincsen semmi értelme az 1910-iki költségvetés tárgyalásának, mertezeketaköltsé­geket valószínűleg régen elköltötte már a hadi­tengerészet vezetősége. Ezt bizonyítja a. Trieszt­ben épülő hajók dolga is. Ennek az építke­zésnek költségeit be sem merik vallani. A költségvetésbe százhúsz millió van ugyan be­állítva erre a célra, de a várható tulkövetelé­sekkel legalább százötven millióra fog rúgni ez az összeg. Az sem áll, hogy megrendelés nélkül készülnének a hajók, mert hiszen az épités terveit maga a haditengerészet vezető­sége készítette el. Ilyesmire csak Oroszország­ban lehet precedenst találni. Az is baj, hogy most csak tizenötezer tonnás hajókat építe­nek, amikor Angliában már huszonöt-harminc­ezer tonnásokat építenek, ugy, hogy a mieink elavultak, még mielőtt elkészültek volna. Sze­rencse, úgymond, hogy nincsen gyarmatunk, mert akkor koldussá tennék az országot a haditengerészet fejlesztésének örve alatt. Vé­gül határozati javaslatot nyújt be, amely sze­rint a delegáció lielytelenití a haditengerészet vezetőségének a hajók megrendelése körül való eljárását. Rakovszky István hozzájárul Mezőssy hatá­rozati javaslatához. Nagy Ferenc tiltakozik Rosenberg Gyula előadónak ama kijelentése ellen, mintha a dele­gációt csak erkölcsi obligó is terhelne a hajók megrendelése dolgában. Ö maga részéről leg­alább nem érzi ezt az obügót. Kossidli Ferenc elfogadja Mezőssy határozati javaslatát. Azt fejtegeti, hogy mostani hajóink harcképessége, különösen az ágyuk dolgában, már elavult. A japán-orosz háború bebizonyí­totta, hogy a partokat a legnagyobb hajók sem birják megvédeni. Nekünk különben is nem tá­madásra, hanem védekezésre kell gondolnunk. Főképen a tengerészeti tüzérséget kellene fej­leszteni. A költségvetést nem fogadja el. Issekuts Gyözö megszavazza a költségvetést­Bakonyi Samu Mezőssy határozati javaslatát támogatja. Az elnök erre az általános vitát berekesz­tette, mire Lucich kapitány a haditengerészet parancsnokának nevében válaszolt az elhang­zott észrevételekre. Tévedés, úgymond, az, mintha csak gyarmatok esetében volna szük­ségünk haditengerészetre. Tengerpartjainkat meg kell tartanunk és védelmeznünk, mert elvesztésük sokkal nagyobb kárt jelentene a mon­archia mindkét államára nézve, mint amek­kora kiadást a haditengerészet szükségletei igé­nyelnek. A Triesztben épülő két nagy hadi­hajóval nem sértették meg a törvényhozás költségvetési jogát, ellenben így két-három évvel hamarább épülnek meg a hajók, mintha megvárták volna a költségek megszavazását­A monarchia nagyhatalom, ennek megfelelő flottára van szüksége. Erről a flottáról előre kell gondoskodnunk, mert a hirtelen veszély escióben már késő volna intézkedni. Kéri a költ­ségvetés elfogadását. Rosenberg Gyula előadó kijelenti, hogy a hajó_ épités dolgában az erkölcsi obligót nem a delegációra, hanem a haditengerészet vezető­ségére értette. Mezőssy Bélának rövid fölszólalása után az országos bizottság a rendes költségvetést Ro­senberg határozati javaslatéival együtt elfogadta. Az ötvennégy milliós rendkívüli hitelnél Apponyi Albert gróf kijelentette, hogy a szorb háborús bonyodalommal nem lehet megokolni az 1910. évre beállított tizennyolc milliós költ" séget. Határozati javaslatot nyújt be ennek az összegnek a költségvetésből való törlése iránt. Rosenberg Gyula fölszólalása után a delegáció ezt a tételt megszavazta, majcl vita nélkül el­fogadta az összes többi tételeket. Mezőssy javas latát ellenben elejtette. A délutáni ülés. A közös ügyek tárgyalására kiküldött orszá­gos bizottság ma délután négy órakor Láng Lajos elnöklésével folytatta ülését, amelyen a külügyi költségvetést tárgyalták. Wickenburg Márk előadó röviden ismertette a külügyi al­bizottság jelentését és ugy ezt, mint a költség­vetést elfogadásra ajánlotta. Az ülésen Sághy Gyula szólalt föl elsőnek. Az ellentétes fölfogá­sokkal szemben szükségesnek tartja az an­nekszió fölött való utólagos kritika gyakorlását. Rosszalja, hogy a külügyminiszter az annek­tálás alkalmával olyan nagylelkűséget tanúsí­tott Törökországgal szemben. Ez — úgymond — nem volt helyén, mert — szerinte — ugyan­ezeket a sikereket olcsóbban is el lehetett volna érni. Miklós Ödön ezzel szemben azt hiszi, hogy mindönki őszinte elismeréssel konstatálja, hogy a külügyminiszter politikája a monarchia akció­képességét a legfényesebben igazolta. Elfogadja a külügyi albizottság előterjesztését. Issekidz Győző azt fejtegette, hogy szükség volt-e az annekszióra és alkalmas iclőben tör­tént-e? Helyesli Aehrenthal politikáját. Majkíth József gróf szólalt föl ezután. Aehrenthalról azt mondotta, hogy reál-politikus, aki elvállalt kötelezettségének eleget tett. Ezután az elnök a vitát bezárta. Az elnök végül tudomására hozta a bizottságnak, hogy miután a delegátusok fele udvari ebédre hiva­talos, a legközelebbi ülést holnap délelőtt tiz órára tűzi ki, amely délután négy óráig egy folytéiban fog tartani. A nemzeti munkapárt értekezlete. Az országgyűlési nemzeti munkapárt 15-én, kedden este hat órakor értekezletet tart, amelynek tárgya az uj polgári pörrendtar­tásról szóló törvényjavaslat, Massaryk vádjai. Az osztrák delegáció egyik minapi ülésén Massaryk delegátus azzal a váddal állott elő, hogy a Friedjung-pör bizo­nyos okiratait a belgrádi osztrák és magyar követség tagjai szerezték meg, akik egy Vasics nevű belgrádi diákkal készíttették. A diákot letartóztatták és állítólag már be is vallotta a hamisítást. Belgrádból ma azt jelentik, hogy a belgrádi jól értesült körök meg vannak győ­ződve, hogy Massarykot megtévesztették. A Szamouprava azt jelenti, hogy a letartóztatott Vasics vallomásáról szóló hir merő koholmány. — Bécsből jelentik, hogy az osztrák delegáció mai ülésén Aehrenthal gróf külügyminiszter ki­jelentette, hogy Forgách gróf belgrádi követ sohasem érintkezett Vasics-csal, A kereskedelmi miniszter Bécsben. Mint félhivatalosan jelentik, HierouymiKá.vo\y keres­kedelmi miniszter szombaton reggel Jármai Elemér dr titkár kíséretében Bécsbe utazik és este résztvesz az első delogációs udvari ebéden. Az uj bécsi or«sz nagykövet. Bécsből je­lentik : Az Uruszov herceg helyébe bécsi nagy­követté kinevezett Giers Miklós volt brüsz­szeli követ a legközelebbi napokban érkezik ide uj hivatalának átvétele végett. A szerb eyjiiázi kongresszus. Bécsből táv­iratozzák : Hcderváry Károly gróf miniszter­elnök és Bogclánovics Lucián szerb pátriárcha ma délelőtt hosszasabban tanácskozott a szerb egyházi kongresszus összehívásáról. A minisz­terelnök ós a pátriárcha abban állapodott meg, hogy a szerb egyházi kongresszust csak a jövő év tavaszán, húsvét és pünkösd között hívják egybe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom