Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-12 / 145. szám

4 DÉL-MAGYARORSZÁG 1910 november 12 álló keleti Szudán mellett van és a két tartomány határán állandóak a kisebb-nagyobb csatározások. A mult héten a vadai szultánságból egy nagyobb csapat átlépte a határt. A franciák nem vonultak föl kellő erővel a veszedelem ellen és a szultán csapata teljesen leverte a háromszáz főből álló francia csapatot. A franciák közül valamennyi tiszt elesett és az életben maradt néhány embert egy altiszt vezette vissza a legközelebbi francia erődbe. A cár kitüntet. Berlin, november 11. Csillaghullás volt Berlinben, mikor a cár baj nélkül elutazott Potsdamból. Az orosz főudvarmester elküldte a berlini rendőrfőnöknek nagy ládába csomagolva a cár kitüntetéseit ama rendőrök számára, akik a cár környezetében tartózkodtak és életére vigyáztak. A rendőrtisztviselők vitézségi aranyérmet kaptak, három rendőrőrmester arany emlékérmet, tizenhét közrendőr pedig ezüst medaillont. Ezek a rendjelek furcsa jószágok. A kitüntetettek nyakban hordják selyempántlikán és vitézségért kapják. Vitézség kell ahoz, hogy valaki a cárra vigyázzon. Tapasztalatok az újvilágban. — Elmondja Vámbéry Rusztem dr. — Évekkel ezelőtt egy Winer nevü amerikai "börtönügyi iró kezdeményezésére nemzetközi börtönügyi bizottságot szerveztek, amely a kormányok delegátusaiból áll és ötévenkint, a világ különböző városaiban, börtönügyi kongresszust hiv össze. Az 1905-ben Budapesten tartott börtönügyi kongresszus alkalmával a kongresszus tagjait az amerikai kormány meghívta, hogy a legközelebbi kongresszust Amerikában tartsák meg. A kongresszust az EgyesültÁllamokban az elmúlt hetekben tartották meg és képviselve volt azon a világnak csaknem valamennyi állama. A magyar kiküldöttek között ott volt Vámbéry Rusztem dr a tudományegyetem kitűnő tanára is és a napokban érkezett haza az újvilágból. Fővárosi tudósítónk fölkereste Vámbéry dr egyetemi tanárt, aki sok érdekes tapasztalatot mondott ei nagy útjáról, amelyekben, főbb vonásokban, eddig kevésbé ismert oldaláról mutatja be Amerika anyagi és szellemi életét. A kiváló büntetőjogász ezeket a tapasztalatokat kérésünkre az alábbiakban mondia el: * — Az Unió kormánya a legfejedelmibb bőkezűséggel gondoskodott a vendégekről. Százezer dollárt adott a börtönügyi körút költségeire, ezenkívül magánosok több, mint nyolcvan automobilt bocsátottak rendelkezésre. A nagy és igazán őszinte vendégszeretet ellenére az összbenyomás nem mondható kedvezőnek. Még pedig nemcsak azért, mert odaát az újvilágban minden másként van, mint nálunk, de mert eok tekintetben — mögötte áll Európának. — Ami az élet külső föltóteleit illeti, az európa; viszonyokhoz képest, aránytalan árakért rosz. szabb ellátásban részesül az ember. Eltekintve például a legeslegelsőrendü hotelektől, amely Newyorkban összesen három van — az élelem hihetetlenül rossz. — A hotelekben a lakás drága. Másodrangú helyen egyszerű szoba négy dollár (husz korona). A ruha- és cipőtisztítást a négerek végzik az utcán. — A viz Newyorkban teljesen ihatatlan. Az amerikai telerakja a poharát jéggel ós igy Issza a vizet, amely még mosdáshoz is kellemetlen. A vizvezeték-rezervoár nyitott, a nap állandóan rátűz és a viz romlott. — A város, ha az ember a kikötő felől látja meg, rendkívüli benyomást tesz. Kétségtelen) hogy a newyorki kikötő a világ legszebb kikötője. Ue nyomban lerontja a hatást az, hogy a hatalmas felhőkarcolók mellett — alacsony házak vannak. A város két-három utcáját (Broodway, Fifth Avenue, stb.) kivéve — piszkos. Parkok alig vannak, ami arra vezethető vissza, hogy Ne'wyork városa egy gránittömbből álló sziklaszigeten épült s igy a felső talaja nem alkalmas parkírozásra. A Central-park, amely Newyork északi részében van, mesterséges alapon készült. — Egyéb városok, mint Chicago, Indianapolis, sem tettek kedvezőbb benyomást. Egyedül Washington az, amely európai szempontból is csinos városnak mondható, amennyiben néhány építészetileg számottevő középülete van. — Ami az európai embernek élvezetet nyújt: színművészet, szépirodalom és zene — vagy nagyon csekély mértékben, vagy alantas nivón található. Az amerikai minden színműből rémdrámát, vagy bohózatot csinál. Ezen a téren is a horribilis amerikai méretekkel akarnak impo" nálni. A kongresszus tagjait meghívták a newyorki Hippodromba, amely harmincezer embert fogad be a nézőterén. Itt egy hihetetlen terjedelmű színpadon egyszerre többfélét produkálnak: színdarabot és cirkuszi mutatványt — de igen alacsony nívón. — Ami Amerikában igazán imponáló,az a kereskedelem és az ipar. Newyorkban van hárum áruház, melynek mindegyike tizemeletnyi magas és egy-egy egész utcanégyszöget foglal el. Lehet ott vásárolni mindent, amit csak emberi ész kigondolhat. Egész állatseregleteket is árulnak. Az iparcikkek nem mondhatók olcsónak és érdekes, hogy ami az iparmüvószettel bármi vonatkozásban van, európai bevitel. — A közlekedésről szólva — a villamosvasutak lók, de nem közelitik meg kényelem és tisztaság dolgában a londoni, párisi és berlini földalatti villamosvasutakat: főleg a zajtalan járás tekintetében. Néhol három vonat van egymás fölött: a föld alatt, az utca szinén ős a föld fölött — az oszlopokra ópitett villamosvasút. Ez utóbbi oly robajjal közlekedik, hogy az utca, amelyen végigmegy, úgyszólván lakhatatlan. — A szellemi életről szólva —az átlagembernek a műveltségi foka lényegesen alacsonyabb az európai műveltségűnél. Sőt, a tudósok között is csak kivételesen akad olyan, akit, a mi mér" tékünkkel mérve, tudósnak tekinthetünk. — Igen kellemetlenül érinti az európait az a hencegés, amelylyel lépten-nyomon találkozik az ember. Ahány városba jöttünk, a helybeliek a banketteken nyomban elmondták a tósztok" ban: „Ez a legnagyobb város, itt vannak a legnagyobb emberek, itt gyártják a legtöbb automobilt, itt vágják a legtöbb ökröt" — szó" val, minden a legnagyobb, a legfőbb, a legszebb . . . Noha a milliárdosok óriási összegeket áldoznak egyetemekre és tudományos intézetekre, az átlag-üzletember e velleitásokkal nem rokonszenvez. A tanult embert az amerikai nem sokra becsüli, inkább annak van értéke előtte, aki a pénzszerzés terén gyakorlati sikereket ér el. — Ami nekünk rendszerint Imponálni szokott Amerikánál, az az, hogy egy nagyon demokratikus ország. Alig egyeztethető össze azonban a demokratizmussal az, hogy jóformán minden ember, akivel beszéltem, sietett elmondani, hogy az ősei a Mayfloweeren jöttek át — vagy legalább is angol, vagy hollandus eredetűek : szó. val, iparkodik feltüntetni, hogy nem német, vagy zsidó. Azt akarják bizonyitani, hogy ők honfoglalók és — nem bevándorlók. — Az alkotmányos érzéssel, amely — állítólag — szintén egyik kiemelkedő része a köztársaságnak, éles ellentótben áll a rendőrségnek és általában a hatóságoknak hihetetlen abszolutizmusa. Igy Indianapolisban egy csendzavarás miatt letartóztatott négerrel beszéltem, aki tizennégy napig volt már fogva, anélkül, hogy kihallgatták volna. A rendőröknek a föllépése a nagyobb városokban durva és neveletlen. —•Ami az amerikai sajtót illeti, a lapok tulnyomólag pletykákból élnek. Az európai híreik kizárólag csak a nagyobb szerencsétlenségek közlésére szorítkoznak, esetleg szenzációsabb politikai válságokat fölemlítenek. A portugál forradalmat ós Mánuel király trónvesztét a „Chicago Tribuna" ezzel a címmel közölte : Mánuel lost his job! (Mánuel elvesztette üzletét.) — Az európai értelemben vett vezércikk és tárca teljesen ismeretlen. Nagy naivitásra vallanak az intervjuk, amelyekkel még as Európából kiküldött kereskedelmi ügynököket is megtisztelik. Roppant kíváncsiak az európai véle. ményére, de jaj neki, ha valami rosszat mer mondani. Intervjukat gyakorta tizennyolc-husz éves, fiatal női munkatársakra bíznak, akiket elutasítani persze udvariatlanság lenne. — Híresek Amerika népkönyvtárai. Azonban ezekben a könyvtárakban kizárólag rémregényeket olvasnak. A könyvtár többi része teljesen használatlan. — Az egyetemek, épületek dolgában messzefelülmulják az európaiakat. De a tanárok túlnyomó része nem üti meg az európai mértéket. Az előadás modora a jogi fakultáson kétségtelenül Jobb, mint a mienk. Tudniillik kérdés — feleletek mellett folyik az előadás és igy természetesen minden hallgató állandó figyelemmel van. Mindezek a vonások, amelyek egyéni impresz" szíók ugyan, de kétségkívül tárgyilagos alap" pal bírnak, nem alkalmasak arra, hogy kíelé" gitsék azokat a tulcsigázott várakozásokat, amelyeket az európai ember egyes közkézen forgó munkák, mint például Münsterberg, Polenz, vagy Mnirhcad könyvei nyomán, az amerikai kulturához fűz. Röviden : rám azt a benyomást tette Amerika, hogy átvett mindent, ^lmit az európai anyagi civilizációból át leheett venni és gazdasági kulturájukat óriási méretekre fejlesztette, de az amerikaiak, a mi szempontunkból nézve, csupán — „nagy gyerekeknek" látszanak a gyermek naivitásával, nagyzásra, hazudozásra való hajlammal, de egyszersmind a gyermek fejlődőképességével. A bank és a készfizetés. — Jelentés a pénzügyminiszter előtt. — (Saját tudósítónktól.) A két kormány szakelőadói ma folytatták Bécsben a bank és a készfizetés kérdésében a szerkesztő-munkát, azt be is fejezték. A szakelőadók ezután jelentést tesznek a két pénzügyminiszternek. Az, hogy e végből Lukács pénzügyminiszter utazik-e Bécsbe, vagy a magyar szakelőadók jönnek Budapestre, még nem bizonyos. A két pénzügyminiszternek való jelentéstétel után az Osztrák és Magyar Bank főtanácsa ülést tart, hogy a két kormány megállapodási dolgában állást foglaljon. A főtanács ülésén magyar részről Papp és Teleszky államtitkárok, osztrák részről pedig Wimmer osztályfőnök és Thaa lovag miniszteri tanácsos vesznek részt kormánybiztosokként. Az Osztrák és Magyar Bank főtanácsa, mint a Neue Freie Pesse jelenti, tegnap Popovics Sándor dr bankkormányzó elnöklésével bizalmi ülést tartott, amelyen a főtanácsosokat az iij bankszabadalom alapelveiről és a jelenlegi állapottal szemben tervezett változtatásokról bizalmasan informálták. Ezután rövidebb eszmecserét folytattak, amelyben a főtanácsosok véleményüket nyilvánították az uj bankszabadalomról. Tudomásul vették a nekik tett közléseket, ámbár szavazásra ezúttal nem volt alkalom s igy határozatokat sem kellett hozni. A főtanácsosok — írja a bécsi lap —ugylátszik nagy fontosságot tulajdonítottak annak a határozatnak, hogy a két kormány fogja megállapítani a készfizetés megkezdésének határidejét és hogy az akció végleges keresztülvitele előtt a két parlament fogja leadni szavazatát. Fontosnak jelentették ki azt is, hogy az uj megegyezés által a bank szétválasztásának kérdését, amely hosszú ideig okozott nyugtalanságot gazdasági téren, teljesen kiküszöbölték és a bankközösség 1917-ig biztosítva van. (Ezt a Bélmagyarország szerdai számában részletesen ismertettük.) Közölték a főtanácsosokkal azt is, hogy a két kormány tanácskozásai még mindig nem fejeződtek be és hogy a bank eddig még nem kapott formális indítványokat. Ha ez megtörténik, akkor hivatalos főtanácsi ülést hívnak össze, amelyen a főtanács a véglegesen megfogalmazott uj bankszabadalom tekintetében fog állást foglalni és meg fogja