Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-09 / 142. szám

ÍER DÉL-MAGYARORSZÁG 1910 november 6 toznék, ha a tanárok mozgalma, amint azt a politikai viharmadarak olyan mohón hirdették, valóban kulturbotránynyá, vagy tanársztrájkká fajulna el. Ha a tanárok joggal hivatkoznak a magyar közművelődés haladása és felvirágoztatása körül szerzett nagy érdemeikre és a tanitás szakszerű mesgyéjén kivül is teljesített nagyarányú irodalmi, tudományos és társadalmi munkálkodásukra, viszont azt sem fogják tagadhatni, hogy a tanárságnak a magyar társadalom olyan helyet biztosított a nemzeti megbecsülésben, mely nem áll mögötte annak a pozíciónak, amelyet a tanárság más müveit népek társadalmában elfoglalt. Ha pedig ők, hivatásuknak erkölcsi és szellemi alapjaira való tekintetből, eddig kisebb mérvű türelmetlenséggel léptek föl, miáltal más kategóriák jutottak előnybe, ez mindenesetre szintén javukra szól most, amikor egyszerre nagy erélylyel lépnek sorompóba érdekeik védelmére. De a közvélemény rögtön ellenük fordulna, ha követeléseiknek bármilyen erőszakos eszközzel akarnának nyomatékot adni. Szívesen hallottuk a kongresszus elnökének tegnapi beszédéből, hogy a tanárság nem gondol ilyen erőszakos eszközökre és akkor is tudatában van a hivatásának mintegy etikai zománcát képező kötelességének, amikor egyébként bizonyos külső körülmények a saját anyagi létének védelmére szólítják. Az eszközök megválogatása dönti el szerintünk ennek a mozgalomnak és akciónak a sorsát. Ma már tudjuk, hogy sem a tanitás országos müvének erőszakos megszakításától, sem más olyan elhatározástól nem kell féltenünk az ország hírnevét, melyek a tanárok mozgalmát a forradalmi izii bérharcok elsápad, könyre fakad, sirat és nem bírják megvigasztalni. Yalami zördül ... Összerezzenek. Hallgatózom. Semmi. Talán egy ágacska hullott le. De ne is kerüljön énelém piros sapka és térdig bugyogól'Ami golyó a puskámban van, esküszöm, hogy pirosra festem a kutya bosnyák-vérben 1 Egyik lövés magamért, a másik Tasnády Jóskáért! Ismét zördül valami . . . Zördiil többszörösen ... Ismét megszorítom a puskát. ,..?...?. f.?...?...?...?.. , Valami állatka lehetett : sündisznó vagy kigyó. Végre szürkülni kezdett az ég alja. Szürkült, fehéredett, mint az olvadó jégnek a széle. Csakhamar láttam, hogy egy kerítetlen szilvás mellett vagyok. A gyorsan derülő világosságban előkéklett a levelek közül a szilva is. A mellem fölszabadult a nyomás alól. Világosság és szilva ! — micsoda boldog látvány 1 A bécsi Schcitzkammer szemétlátvány ehez képest! Mégis tartottam attól, hogy ellenség lappang a szilvásban. Lehúzódtam egy galagonyabokor mellé, egy földhorpadásba. A hátam mögött kopár, köves lejtó' volt. Távolabb majdnem kilométernyire a tábor. Arrafelé nem kellett ügyelnem. Az ég pirossága eközben elterjedt a keleti égen. A fii mintha üveggyöngyökkel volna beszórva. A szilva üdén, hamvasan kéklik a girbe-görbe fákon. Eluntam a lesést. Gondoltam: balopakodok a szilvásba és be.vennelek egy-két marok szilvát. színvonalára sülyeszthetnék. Az alkotmányos tényezők, melyekre a tanárság — a tegnap hozott és a Délmagyarorsságban is ismertetett határozati javaslat szerint — követeléseinek teljesítését rábízza, bizonynyal nem zárkóznak el az elől, hogy a magyar közoktatásügy oszlopos munkásainak helyzetét a lehetőség legtágabbra vont határain belül megjavítsák. A vaüásvédelem történeti fejlődése. Irta Perjéssy Mihály dr, táblabíró. II. Az az ókori fölfogás, hogy a valláselleni bűncselekmények a legsúlyosabbak és büntetésre legméltóbbak, változatlanul megmaradt az egész középkor alatt s lényegében az egyházi különválás után is, egész a tizennyolcadik század második feléig a törvényhozásokban érvényre jutott fölvilágosodás korszakáig. A germán népek keresztény fejedelmei is súlyos büntetésekkel nyomták el a pogányságot. Nagy Károly halálbüntetéssel fenyegette azokat az eretnek szászokat, akik a keresztséget megvetették, vagy akik a keresztények ellen, a pogányokkal tartottak. Az eretnekség büntetése rendszerint száműzetés volt. A tizenhatodik századbeli egyházi elválással az eretnekség fogalma annyiban változott, hogy ezután nem pusztán a római katolikus, hanem az evangélikus vallástól való elpártolás is eretnekségnek tekintetett. Az eretnekség különben e korban már nem az elismert három vallásfelekezet valamelyikébe való áttérésben és nem is a pogány vallás gyakorlásában, hanem egyes szektába való lépésben állott. Ijjy 1574. és 1583-ban a lipcsei esküdtek két egyént tüzhalálra Ítéltek, mert nem fogadták el a keresztséget s a hármas istenség tanát. Szászországban Craco titkos tanácsos titkolt kálvinistaság miatt lassú halállal végeztetett ki, 1602-ben pedig Kerl titkos tanácsos és kancellár ugyanoly vétség miatt tíz évi börtönbüntetés után Lipcsében lefejeztetett. Az 1751-iki „Codex juris bavarici criminalis" szerint azok a notórius eretnekek, akik a kereszténykatolikus hitelvekkel szemben ellentétes tanokat hirdettek, az országból örökre kitilttattak, vagy tévtanaik visszavonásáig böjtFöl is keltem. Meg is indultam. A szélső fához hozzátámasztottam a puskámat, még egyszer visszanéztem, hogy a táborból nem tart-e felém valaki Ebben a pillanatban halk férfihangot hallok a szilvás sűrűjében. Galy-recsegés . . . Fölkapom a puskát. Vissza a bokor mellé! A lábam elsiklik a vizes füvön: majd elvágódom. Ez még inkább megrémít. Lapulok a bokor alá. Ott hasalok, fülelek, lesek. A puska fölvontan a kezemben. A karom minden izma acélként feszül. A szivem dobog. Tehát mégis itt a halál! a Halál! a HALÁL!... ... A bang beszélgető. Bosnyák beszéd. Egyszer csak elő is bukkan a piros bosnyák fez a lombok között. No kutya! Mingyár találkozol Tasnády Jóskával! ...?...!... V ...!... V Egy vastagnyaku fiatal bosnyák feje bukdácsol, a nyakát összehúzva, a kéklő szilvaiák közt. Megáll. Visszanéz. Hívón int. Legföljebb husz éves, pelyhesbajuszu, mosolygó. Röviddereku kék mellény van rajta s ing. Puska nincs nála. csak a sárga övkendőjében egy hosszú, csontnyelü handzsár. Fölnyulászkodik: megfog egy ágat és a fára hág. Huszlépésnyire lehetett tőlem. Még azt is láttam, hogy a tarkója ki van beretválva. A puskát csöndesen a vállamhoz igazítom. Végigcélzok a csövén. A bosnyák gyanutlanul hág följebb s halkan/ vidáman karatyol. tel szigorított.elzárással fenyíttettek. Haetévtanok által valaki megtévesztetett, vagy a íelsöség ellen föliugereltetett, a fölbujtók karddal végezttettek ki és hullájuk máglyán éget-» tetett el. A varázslatot, melynek a középkori törvények több faját említik, mint: megétetés, varázsital-nyújtás, íörgetegelöidézés, termésrontás, a különböző népjogokban különfélekép büntették, némelyeket csupán birsággal, másokat a halálos büntetések különböző nemével. II. Károly egy capitulareja a boszorkányok s pártfogóik teljes kiirtását rendeli el. Egy sváb tartományi törvény tüzhaláilal fenyíti a varázsló-' kat. E szigorú rendelkezéseknek alapja abban a fölfogásban keresendő, hogy a varázslást, boszorkányságot az ördöggel, a kereszténység ellen kötött szövetségnek tekintették. ' Az átmenetet a modernebb fölfogás felé ® téren az 1769-ik évi „Constitutio Theresiana" határozmányai jelzik. Eszerint ha a varázslat beteges kedély, vagy megromlott képzelődés eredményének bizonyult, a bepanaszolt nem büntettetik, hanem tébolydába vagy kórházba szállítandó s csak akkor büntetendő, ha bebizonyult, hogy jogellenes ténykedésének tudatában volt. De ha valaki gonosz szándékkal valami káros hatást igyekezett elérni, szigorú testi fenyítékkel és kiutasítással büntettetik. Az istenkáromlást a justinianusi törvények szellemében a középkorban is szigorúan bűn-, tették, mert a büntetést az isten haragja engesztelési eszközének tekintették. A „Carolina" az istenkáromlókat szigorú testi fenyítékkel, tagcsonkintással, sőt halállal is bünteti, a cselekmény súlya szerint. Szigorú büntetéseket tartalmaz az istenkáromlókra a már előbb említett Theresiana is. A templomrablást (sacrílegium) a Carolina szerint halállal büntették. Templomrablásnak minősítették; ha valaki vallási szertartásra rendelt tárgyakat, arany-, ezüstkelyhet, vagy más szent edényeket bárhonnan, vagy a vallási szertartáshoz nem is használt tárgyakat a templomból ellopott. Aki a szentségtaVtőt ellopta, tüzhaláilal lakolt érte. Az ujabb kornak a humanizmus felé irányuló szelleme eltörli ezeket a rendkívül szigorú büntetéseket a valláselleni bűncselekményekre nézve is. A tísztultabb fölfogás alapelve e téren az lett, hogy az egyház, a vallás ugy részesítendő védelemben, hogy az államnak minden polgára szabadon gyakorolhassa vallásos meggyőződését és ebben senki által meg ne akadályoztassák s hitéért senki ne üldöztessék. Ez a fölfogás nyert kisebb-nagyobb terjedelemben kifejezést az összes modern törvényekben. E fölfogás alapján azok a bűncselekmények, melyek az ó- és középkorban a vallás ellen £ iMit beszélV Hányan vannak? Talán vezér is van köztük '? Az első lövést mégis a vezérnek tartom. A bosnyák gyors kézzel tépi a szilvát és dobálja lefelé valakinek. Már bizonyos, hogy csak ketten vannak. Az is bizonyos, hogy lopnak. Ha nem lopnának, nem sietnének, se pedig oly félőn nem pillantgatna a bosnyák körül. No, nem várok tovább, a kutya mindenit ! S újra fölemelem a puskát. Ebben a pillanatban női kacagást hallok. A puska megrendül a kezemben. Az Örzsike kacagása! Az a hang ! Csak az az édes jajskála ! Mintha meleg vizet csordítottak volna végig a hátamon ... Azt hittem, valami bűvölet játszik velem ! Föltérdelek a bokor mögött: átlesek az ágai között. Hát látom, hogy egy feketeszemű bosnyák leány nevet. Tizenhét-tizennyolc éves, kissé szeplősképü leány, de azért csinos. Fehér rékli van rajta és a fején cseresznyeszínű gyapot kendőcske. A kendő rojtos és olyan sapka-formán van megkötve, hogy a hátán lóg a szabadja. A legény talán az arcába dobta a szilvát. A leány a szemét összehunyva nevet, A kötényét tartja. A fiu lóbálgatja bele a szilvát és szerelmesen nézdelnek egymásra. Hosszan bámultam rájuk. Bámultam a hunyorgó, selymesszemü leányra. Bámultam a pelyhesbajuszu boldog legényre. Csak bámultam . . . Aztán visszahúzódtam csöndesen a bokor mögé. Nem is gondoltam arra, hogy azt a bosnyákot lelőjjem.