Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)
1910-10-05 / 113. szám
1310 október 5 c) ha a legfelsőbb katonai törvényszék a megerősítést magának föntartotta. Erre vonatkozik a kétszáznegyvennyolcadik szakasz hatodik pontja is, amely szerint a katonai főt örvény széké a döntés joga, ha az elitélt hadifogoly törzstiszt vagy főtiszt. Krebs ugyanis az Ítélet után, amelyet joggal tarthatott jogerősnek, megindította az eljárást a reaktiváltatása iránt. Az erre vonatkozó kérvényét a katonai fotörvényszék a közös hadügyminisztériumhoz tette át, mint amely ilyen esetekben hivatva van intézkedni, a minisztériumból aztán érthetetlen okból a legfelsőbb katonai törvényszékhez került az ügy. Szabályszerűség semmiképen sincs az eljárásban, legkevésbbé indokolt az, hogy a végső fórum jóváhagyta az alapitéletet a következőkben: K. u. k. Oberster Militargerichtshof. No 371. Strí. ex 1904. Der k. u. k. Oberster Militargerichtshof hat nach über Bitté des Verurtheüten vorgenomtnen Revision (? ?) der Aktén bei Auíhebung des vom k. u. k. Militárobergerichte ím Revisionswege geschöpften Einstellungsbeschlusses das Vorstehende Urtoil für gerechtíertígt zu erkennen befunden. Wien, am 19. Jánner 1905. Plentzner m. p., Weidenhoffer m. p., Feldzeugmeíster. Oberstauditor. Annál föltünőbb volt ez, mert ha a harmadik fokú biróság magának föntartotta volna a megerősítés jogát, akkor az ügy a másodfokú bíróságtól nem a hadügyminiszterhez, hanem egyenesen hozzá került volna. Azonkívül hivatko" zott volna, természetszerűleg, az Ítélethozatal alkalmával arra, hogy ezen joga erejénél fogva oldotta föl a másodfokú biróság megszüntető határozatát. A legfelsőbb katonai törvényszék egyébként nem tarthatta fönn magának a megerősítés jogát, hiszen csak a hadügyminisztérium utján szerzett tudomást az ügyről, mikor az már végleges elintézést nyert második fokon. Ép azért különös az indokolás, amely azfc mondja, hogy az ujrafölvétel, illetve a harmad^ fokú ítélet, a hadnagy kérelmére történt, holot. ő csak a reaktiváltatását kérte a hadügyminise tértől. (Hogy fejlődött lei a rágatni azási pör?) Az eddig elmondottakban bennfoglaltatnak az ügy előzményei. Krebs a reaktiváltatását kérte, de a legfelsőbb katonai törvényszék elutasította azzal, hogy elismerte a helyőrségi hadbíróság ítéletét. Kapott azonban egy rágalmazási pört azért, mert a katonai főtörvényszékhez intézett beadványában azt irta, hogy az ügyében fölveti alapjegyzőkönyvek aláírásai meg vannak hamisítva, A katonai büntetőpörrend. tartás hatvankettedik és hatvanharmadik szakaszai megkövetelik ugyanis, hogy a vádlott kihallgatásakor a hadbiró mellett két bírósági tanú szerepeljen. Ezek közül az egyik legalább olyan rangú, mint a vizsgálatot vezető hadbiró s kétségkívül az a célia, hogy a tanú már rangjánál fogva se legyen alárendelve a hadbírónak, az ne terrorizálhassa. A hadnagy azt irta emiitett beadványában, hogy a vizsgálat napján, 1903. szeptember tizennyolcadikán történt kihallgatásakor egy tanu sem volt jelen, a jegyzőkönyvet mégis aláirta Radler Rudolf kapitány, állítólagos jelenlétének bizonyságaként. Krebs rengeteg, szinte emberi képességet felülmúló fáradsággal összegyűjtötte mindazon adatokat, amelyek úgyszólván lépésről-lépésre kisérik szabadságán Radlert. A gráci hetedik gyalogezred parancsnoka, Reitz ezredes, például igazolja egy Írásában, hogy Radler 1903. szeptember kilencedikétől szeptember harmincadikáig szabadságot élvez. Igazolja továbbá Krebs egy kivonattal is, amely a szabadságolások jegyzékéből való. (A megrágalmazott kapitány vallomásai.) Az tűnnék ki ebből, hogy a kérdéses napon, mikor a jegyzőkönyv kelt, Radler szabadságon volt, sőt Krebs szerint nem is tartózkodott DELMAGYARŐRSZAQ Grácban. A kapitány a későbbi kihallgattatása során többféleképen nyilatkozott erről. 1905. augusztus nyolcadikán ezt mondta1 Nem emlékezem Krebs hadnagyra. Azt sem mondhatom meg, hogy voltam-e az ügyében bírósági tanu. Ha aláirtam a jegyzőkönyvet, bizonyos, hogy ott is voltam. 1905 október 28-án : Az aláírás az én kezemtől származik. Semmi kétségem afelől, hogy a kérdéses alkalommal én irtam alá a jegyzőkönyvet. 1906 január 12-én : Egész határozottan mondhatom, hogy az aláírások az enyémek és ez a körülmény bizonyítja, hogy a jelzett hivatalos ténykedésben részt vettem, különben nem tudnám elképzelni, hogyan kerül az aláírásom a jegyzőkönyvre ? Az is meglehet, hogy valamelyes tévedésből tették elém a jegyzőkönyve, ket, én pedig minden megtekintés nélkül aláirtam, abban a hiszembon, hogy azon jegyzökönyvekről van szó, amelyek fölvételéhez kirendeltettem. (Megjegyzendő, hogy semmiféle iratból nem derül ki, mintha a kapitányt kirendelték volna az napra. Szolgálati jegygyei pedig 1903-ban egyáltalában nem vezényeltek ki tisztet bírósági tanúnak, — mondja a 7. gyalogezred 2388—906. számú okmánya.) A közös hadügyminisztérium mégis fölhatol, mazást adott a gráci császári és királyi ügyész, ségnek, hogy Krebs ellen tegye folyamatba rágalmazás miatt a bünügyi eljárást. Krebs ekkori miht polgárember, szülőföldjén, a bácsmegyei Apatinban tartózkodott. (A pör a zombori törvényszéken). Kapott is többrendbeli végzést, határozatot, amig megunta az ügyet és panaszt emelt a zombori törvényszék elnökénél, elmondva, hogy magyar honost nem lehet a külföldnek kiadni, már pedig a magyar biróság hozzájárul a gráci biróság zaklatásához, annak megkeresésére teljesiti a kézbesítéseket.. Az elnök erre beszüntette a kézbesítések folytatását s erről értesítette Krebset. Azonban értesítette a gráci büntetőtörvényszéknél folyamatba tett pörről a saját területén levő királyi ügyészséget is, amely erre átkérte az ügyiratokat. Zomborban folyt aztán Krebs ellen a büntetőeljárás, jóllehet, a gráci császári és királyi büntetőtörvényszék Krebs ellen az eljárást az Ausztriában érvényben levő pörrendtartás 422. szakasza alapján felfüggesztette mindaddig, amig Krebs osztrák területre nem lép. Végül pedig elitélte a törvényszék Krebset rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt nyolc napi fogházra,. Az indokolás szerint ^azt a körülményt, hogy Radler Rudolf tényleg jelen volt-e vádlott kihallgatásánál, kétségen kívül megállapi. tani annál kevésbé lehetett, mert Radler maga megengedi, vagy lehetségesnek tartja, hogy a jegyzőkönyvet tévedésből irta alá. De mivel vádlott azt, hogy Radler aláírását H. E. hadbiró hamisította, nem bizonyította, — róla hivatali kötelességeire vonatkozólag olyan tényt állított, mely valódisága esetén ellene a bűnvádi eljárást vonná maga után. A törvény, szók az Írásszakértők meghallgatását azért mellőzte, mert nem volt kétsége aziránt, hogy a jegyzőkönyveken levő aláírás nem Radler Rudolftól származik."' (írásszakértők véleménye.) Pálos Ede főreáliskolai rajztanár és Öveges Kálmán tanitóképezdei tanár, győri lakosok, mint írásszakértők, megvizsgálván Radler valódi és állítólagos aláírásait, azt mondják; „Első tekintetre és első benyomásra mindjárt föltűnő az, hogy a kétséges aláírások a valódiakhoz nem hasonlítanak, Bizonytcdan kézzel, nem folyékonyan vannak írva. Rajtuk korrigálások láthatók. Mind Raalernek olvashatók, nem Radlernek. Az a és d betűk föltűnően más szerkezetűek, mint a valódi Írásnál a megfelelő betűk. Ennélfogva elég határozottsággal fejezhetjük ki abbeli véleményünket, hogy a szóbanforgó kétes aláírások nem azon kéztől származnak, mint a valódiak." 5 F Rácz Soma és Ferencsik Lajos dr zombori főgimnáziumi tanárok írásszakértői véleménye szerint „ami a kétségbe vont névaláírásokat illeti, mindjárt első tekintetre föltűnő, hogy azok a valódiaknak jclzettekh,ez nem hasonlítanak". A végső megállapítás pedig az, hogy nem egy kéztől származnak. Ezeket a szakvéleményeket meg sem akarta hallgatni a zombori törvényszék azért, mert már a hadbíróság is konstatálta, hogy az alá'rások tényleg hamisak. (Krebs a szegedi tábla előtt.) Tudni kell azonban, hogy Krebsnek a hadbíróság ellen fölhozott vádjai hat pontból állanak s ezek között vannak olyanok, amelyeket a hadnagy eddig még bizonyítani nem tudottA nyolc napi fogházra való elitélés ezek miatt történt és fölebbezés folytán igy került az ügy a szegedi királyi Ítélőtábla elé, amely még a mult év decemberében Perjéssy Mihály dr ítélőtáblai bíró referálása folytán a büntető paragrafus 385. szakaszának lc. pontja alapján az alapitélet fölebbezett részét megsemmisítette és Krebset fölmentette. Az indokolás szerint ugyanis sem a sértett fél, sem fölöttes hatósága nem adott fölhatalmazást magyarországi királyi ügyészségnek» magyar bíróságnak, hogy ebben as ügyben eljárjon. Már pedig a külföldi ügyészség [részére adott fölhatalmazás ezt nem pótolja. A királyi Ítélőtábla mellett működő főügyészség azonban az ítélet ellen semmiségi panaszszal élt s erre a Kúria megsemmisitette a szegedi királyi itétőtábla döntését és uj eljárásra és határozathozatalra utasította a táblát, ezzel az indokolással: „Minthogy a sértettek fölöttes hatóságuk előtt a bűnvádi eljárás megindítását kérték s minthogy a följelentéseknek és bűnvádi eljárást kérő nyilatkozatoknak a zombori királyi ügyészséghez való áttételével a Büntetőpörrendtartás kilencvenegyedik szakasza értelmében a fölhatalmazás megadottnak tekintendő, — ennélfogva tévedett a királyi ítélőtábla abban, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmények üldöztetésére szükséges fölhatalmazás hiányát állapította meg és ebből az okból vádlottat fölmentette. Minthogy pedig a Büntetőpörrend" tartás négyszázharminchetedik szakasz első bekezdése értelmében a Ivuria köteles határozatát a királyi ítélőtábla által valóknak elfogadott tényekre alapítani, az ítélőtábla ítélete azonban nem tartalmaz megállapítást aziránt, hogy a királyi törvényszék ítéletéből mely tényeket fogadott el valóknak s enélkűl a büntetőkönyv megfelelő rendelkezései a Kúria által nem alkalmazhatók, — a tábla ítéletének megsemmisítésével uj eljárás és határozat hozatalára volt utasítandó." (Beszélgetés a referenssel.) A Délmagyarország munkatársa ebben a bonyolult ügyben ma beszélgetést folytatott Perjéssy Mihály dr királyi itéló'táblai bíróval, az ügy előadójával, aki a következőket mondotta: — Hiábavaló azoknak a várakozása, akik Krebs rágalmazási pőrének holnapi tárgyalása elé olyan szempontból néznek, mintha azon az ügygyei kapcsolatban ¡elsőrendű jogi kérdéseknek kellene tisztázódniok. Ebben a tekintetben már döntött a Kúria akkor, amidőn a táblát uj eljárásra és határozathozatalra utasította. Igám, hogy mi a decemberben hozott határozatot azzal indokoltuk meg, hogy a magyar bíróságnak a rágalmazási pör megújítására semmiféle fölhatalmazást nem Ausztria és Magyarország pedig közjogilag két külön, önálló állam s az igazságszolgáltatás terén ilyen esetünk még sohasem volt, mégis a, táblának, mint másodfokú bíróságnak, el kellett fogadnunk a Kúriának, mint harmadfokú, tehát fölöttes bíróságnak azt az indokolását is, hogy a tárgyalást viszonossági alapon kell lefolytatnunk. — Van erre vonatkozólag valami irolf paragrafus vagy szerződés? — kérdez*' munkatársunk