Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-05 / 113. szám

6 DE ¡.MAGYARORSZÁG 1910 Október 5 .-- Olyan paragrafusról egyáltalában nem tudok, amely -viszonosságról szólana. Tudtommal -közjogi szerződés sincs a két állam között ilyen tekintetben. De, miután a Kúria a táblát új tárgyalásra utasítja, nekünk ezt el kell fogadnunk. Eszerint tehát az a közjogi kérdés, amelyben jogászkörök és mások a szegedi táblától döntést várnak, a táblán nem kerül szóba, azt elintézte már a Kúria az ő határozat ával A holnapi tárgyaláson mi egyszerűen Krebs rágalmazási pörével foglalkozunk és tisztán annak az eldönt«5?*» lesz most- már ami föladatunk, hogy Krebs bűnösségét, vagy nembünösségét meg álla- j pitsuk. Eddig terjed a referens nyilatkozata, A tábla tehát a holnapi tárgyaláson egy egyszerű rágalmazási pörben hoz íteletet, az a közjogi kérdés pedig, hogy Ausztria és Magyarország az igazságszolgáltatás terén miképen kerül összefüggésbe, eldöntetlen marad. Mert & Kúria határozata még semmit sem jelent, Paragrafus, vagy szerződés, amely ilyen ügyekben irányadó volna, egyáltalán nincs. Az is kétséges marad, hogy ilyenformán megvan-e, vagy lehetséges-e a viszonosság a két állam között, amelyek közjogilag teljesen függetlenek egymástól ? Egy asszony kalandja. — Belgrádi fogságban. — fSaját tudósítónktól.) Megírtuk annakidején, hogy a belgrádi rendőrség kémkedés gyanúja miatt, letartóztatta Marianovics Anna magyarországi alattvalót, A szerb hatóságok nagy esetté fújták föl a letartóztatást és azt híresztelték, hogy az asszonynál leveleket találtak, amelyek a belgrádi osztrák követséget is kompromittálják. Nagy volt a csalódás, mikor vagy tiznapi fogság után kénytelenek voltak ezabadonbocsátaní az asszonyt, mert semmit sem lehetett rábizonyítani. Marianovics Anna ma Újvidékre érkezett, ahol a főkapitányság előtt jelentkezett és a kővetkező jegyzőkönyvet mondta tollba: — Férjemtől, Milicsevies Mírkótől, aki Dugocsáton földbirtokos, elváltam és azóta Eszéken tartózkodtam. Két héttel ezelőtt Budapesten beiratkoztam az egyetemre orvostanhallf

utónak. Onnan Belgrádba utaztam Holzheiser fária barátnőmnek, egy belgrádi orvosnak látogatására. Pár nap múlva, a rendőrség, kémkedés gyanúja alatt,¡letartóztatott és kihallgatás nélkül elzárcdott. Másnap közölték velem, hogy azért tartóztattak le, mert egy Milykorics Milán nevii műszaki százados beismerte, hogy én öt ráakartam bírni, hogy szökjék meg a szerb hadseregből és lépjen a monarchia szolgálatába. Én ugyan belgrádi barátnőm révén megismerkedtem ezzel a századossal, de az valótlan, hogy szökésre csábítottam volna. Ennek dacára tiznapi elzárásra és háromszáz korona pénzbüntetésre Ítéltek és egész nálam levő pénzemet — háromszáz koronái — elkobozták tőlem. Tegnap szabadon bocsátottak, a vasúti állomáshoz szállítottak és egy másodosztályú jegyet adtak, amely Újvidékig szól. Amidőn a fogságból kiszabadulva, a folyosón végigmenet, egy levélboritékot találtam a földön, amelyen az állott, hogy Moldován Károly , temeskubini lakos Belgrádban, ugyancsak kémkedés gyanúja miatt, fogva van és neje cimét közölve, kéri, hogy kiszabadítása :végett neje ügyvédet fogadjon. Rajta van még a rejtélyes , borítékon az is, hogy egy Rajakovics Emil nevii; budapesti harmadik bosnyákszázadbeli főhadnagy, ugyancsak kémkedés gyanúja miatt, Belgrádban fogva van. Ezeket mondta jegyzőkönyvbe Marianovics Anna. Ennek az asszonynak múltja különben is érdekes. Szerepelt a Hofrichter-ügyben ls és ismeretségben volt az elitélt főhadnagynál. Marianovics Anna régebben a Teréz-körut hat szám alatt, Groszmann Józsefnénál lakott albérletben. Mostanában különféle álneveken Jelenti be magát. Néhány héttel ezelőtt utazott el a fővárosból. Bécsből jelentik: Marianovics Annán kívül •egnan, a belgrádi rendőrség szabadon bocsátotta Pajakovics főhadnagyot, Marakovics hadnagyot-, Todorovics postahivatalnokot és Carauovics orvostanhallgatót, akik valamennyien kémkedés gyanúja miatt voltak letartóztatva. A szabadonbocsátás Forgách János belgrádi osztrák-magyar követ interveniálására történt• SZÍNHÁZ,_M0UÉSZET Színházi műsor. Október 5, szerda: A kaméliás hölgy. (Párat" lan Vs-os bérlet.) £» 6, csütörtök: A szigetvári vértanuk. (Páros ''.-os bérlet.) „ 7, péntek: Dudakisasszony, operett.(Bemutató előadás.) „ 8, szombat. Dudakisasszony. „ 9, vasárnap este: Dudakisasszony. * Fedák Sári a Tatárjárás-ban. A színházi világban bizonyára érdeklődéssel fogadják a hírt, hogy Fedák Sári betsuulja a Tatárjárás Mogyoróssy önkéntese szerepét s a közel jövőben ebben az uj Szerepében akar föllépni Szegeden. Négynapos vendégjátéka alatt annyira megszerette a szegedi közönséget, hogy a Cigányszerelem budapesti premiérje előtt még egyszer le akar jönni Szegedre többnapi vendégszereplésre. Mint munkatársunknak mondotta, direkt a szegediek kedvéért fogja betanulni Mogyoróssy önkéntes szerepét. Az érdekes színházi eseményt- előreláthatólag kíváncsi érdeklődés előzi meg. Fedák másodszori vendégszereplése alkalmával a Tatárjárás-on kivül valószínűleg a Varázskering ő-bon, a Vig özvegy-ben és a János vitéz-ben fog föllépni. * Színkör Palloson. Vasárnap délelőtt tartotta a szabadkai szinügyi bizottság az uj szezon első ülését. Több érdekes tárgya akadt a vasárnapi ülésnek. A színigazgatónak azzal a kérelmével, hogy az alsó- és középpáholyok bérletárát hai-minc százalékkal fölemelhesse, a bizottság nem foglalkozott. Az elnök bemutatta a bizottságnak a kultuszminiszter leiratát a palicsi színkörre vonatkozólag. A miniszter a bizottság kérelmére azt mondja leiratában, hogy 1910-re már pénze nincs a vidéki színészet fejlesztésére. Nem zárkózik el attól, hogy 1911-ben adjon a palicsi színkör építéséhez pénzt, — de előbb Szabadka közönsége épitse föl a színkört. A miniszter leiratát a tanácshoz tette át a szinügyi bizotttság azzal a kérelemmel, hogy Palics kiépítési programjába vegyo föl a palicsi aréna építését. Fekete visszavonta vallomását. (Saját tudó silónktól.) Budapesten, az Adriaszállóban elkövetett ciankális rablógyilkosság tettese, amint ez ismeretes, a rendőrség előtt töredelmes beismerő vallomást tett. Ezt a vallomását most a vizsgálóbíró előtt részben megváltoztatta, részben pedig visszavonta. A rendőrség és az ügyészség fogházában töltött néhány nap, ugylátszik, jogtudóssá avatta ezt a bestiális gonosztevőt. Megértette, hogy ügye nagyon rosszul áll, ha a nyomozás azt deríti ki, hogy előre és tervszerüleg készült Klein Róza megölésére és kirablására. Ép azért most oda módosította a rendőrség előtt tett vallomását, hogy ő nem tervszerüleg, henem egy őrült pillanat hatása alatt követte el tettét. — Az eset előtt kát nappal — úgymond — ötven koronát kaptam hazulról, huszonöt koronát pedig egyik testvéremtől. Majdnem az egész pénz elúszott a lóversenyen. Ami megmaradt, azon egy görbe estét akartam ren. dezni. Ugy terveztem, hogy ez lesz az utolsó mulatság életemben. Meg akartam mérgezni magam, mert október elsején három esztendőre be kellett volna rukkolnom katonának. Az, hogy meglopjam a leányt, csak fönt, a szállodában Jutott eszembe. Már el akartam osonni az ékszerekkel, amikor Róza fölébredt. Ekkor adtam be neki a ciankálit. — De hisz ön azt vallotta a rendőrségen? hogy azért vitte a leányt a szállóba, hogy meg" ölje és kirabolja — mondta a vizsgálóbíró. — Kérem', én csak mulatni akartam. — Egy tál imbisszel és két üveg'sörrel ? No, ez nem valószínű. Hát miért vallott a rendőrségen másképen? — A rendőrségen nem voltam' eszemnél. El voltam tompulva. El voltam keseredve. És ráhagytam mindent, ugy, ahogy kérdeztek. A vizsgálóbíró Fekete ügyében ma befejezte a nyomozást és indítványtétel céljából áttette az iratokat az ügyészséghez. Az ügyészség rablás és gyilkosság büntette miatt a vizsgálat elrendelését indítványozta Fekete ellen. Nagy csalás a fővárosban. — Megszökött banktisztviselő. — (Saját tudósítónktól) Az utolsó évtizedek legzseniálisabb szélhámosságát nyomozzák most a budapesti rendőrségen. Egy milliomos céer főnöke: Sonnmherg Imre, a Scbenker c& Oomp cég vezetője az áldozat, anyagilag legalább ő a vesztes, a zseniális szélhámos pedig egy banktisztviselő: Zacsovics Tibor, az Országos Fóldkiieliniéset időközben elbocsátott hivatalnoka, aki azóta már Amerika ideiglenesen biztos partjain kötött ki. A szenzációs csalás ügyében, — amelyről már itt meg kell jegyeznünk, hogy ezt csak nálunk lehetett megcsinálni, — a következőkről adhatunk számot: Károlyi László gróf jószágkormányzóságának főpénztárnoka Újpesten lakik : Dósa Albert. Harminc éve áll a grófi család szolgálatában s a meglett korú férfi maga a megtestesült hűség és becsületesség. Néhány évvel ezelőtt nősült meg s igy lett mostoha apja Zacsovics Tibornak, a Földhitelintézet tisztviselőjének. A fiu nem iakott mostoha apjával, hanem a fővárosban tartott elegáns garzonlakást, de a rokoni érintkezés mostoha apa és fiu között természetszerűleg teljes mértékben meg volt. Dósa igen jő családi életet élt s a íiu ellen semmi panasz sem merült föl a családban, (A bizalom megnyerése.) A mult év október hó elsején Zacsovics Tibor azzal a bizalmas közléssel lepte meg mostoha apját, hogy Apponyi Henrik gróf — Károlyi gróf sógora — megbízta őt ötvenezer korona kölcsön gyors megszerzésével. A főpénztárnok kijelentette, hogy ő nem adhat s nem kiván befolyni ilyen üzletekbe. A mostohafiu azonban két napig beszélte rá s időközben a Berlinben élő Apponyi Henrik gróf attasétól, néhai Apponyi Lajos gróf udvarnagy fiától is érkezett távirat, hogy igen kéri a kölcsön megszerzését. A főpénztárnok erre, aki a Károlyi-család bizalmas embere, ahoz a föltételhez kötötte a kölcsön ügyében általa teendő lépéseket, hogyha urának, Károlyi László gróf feleségének, született Apponyi Fanny grófnőnek is óhajtása a kölcsönügylet. A grófné nem volt Budapesten. Zacsovics mostohaapja előtt fogalmazta meg a táviratot a grófnéhoz: vájjon beleegyezését adja-e ahoz, hogy Henrik gról kölcsönügyében Dósa Albert eljárjon, mert mostoha apja igen skrupulózus. A táviratot mindjárt magához is vette, hogy azt föladja . . , Megjött a távirati válasz: Henrik ügyeit rendezni óhajtom. Szíveskedjék odahatni, hogy a kölcsönt megkapja. Gróf Károlyíné. Mindez, a távirati kérdés és a válasz is, előre kitervezett csalás volt. Zacsovics a táviratot nem adta föl s a választ is ö küldötte — még nem tudják, kinek a segítségével — a grófné tartózkodási helyéről. Dósa erre megnyugodva, kötelességének vélte, hogy a kölcsönügylet megkötésében mostoha fla segítségére legyen. Elvitte Zacsovics Tibort Sonnenberg Imréhez, a Schenker. Comp cég főnökéhez, aki Dósa Albert jóhiszemű erkölcsi presztízse alatt nem is gyanakodott s akadály nélkül átadta 1909 október ötödikén a kért ötvenezer koronát. Még Dósa kivánta, hogy az összeget talán postán kellene elküldeni, de Zacsovics Tibor fölmutatta Apponyi Henrik gróf Berlinből küldött meghatalmazását, hogy nevében a pénzt fölvegye s azzal fizetéseket eszközöljön. Dósa, aki nem ismerte Apponyi