Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)
1910-10-05 / 113. szám
4 DELMAQYARORSZAQ 1910 október 5 test fog neki tenni szibériai utazásáról. Hivatalosan jelentik, hogy a cár csak megérkezése után fogja az uj külügyminisztert kinevezni, Sassanov kilátása megrosszabbodott, ellenben Stolipin kinevezése sokkal valószínűbb lett. A zászlós ur. Katonáék mondják igy őrmestertől lefelé. A civiléletben rendesen elmarad a megtisztelő „ur" szó, amit a hadseregben a káplár annyi büszkeséggel kiván meg a közlegénytől. Arról vitatkozni lehetne, hogy kiknek van igazuk. Katonáéknak, akik hivatalosan semmi előzékenységet és udvariasságot nem ismernek, ellenben a közlegénytől elvárják, hogy „ur"-nak titulálja az egycsillagos fölebbvalóját, — vagy a civileknek, akik büzlenek mindenféle nyilvános érintkezésben a legtöbbnyire hazug udvariasságtól, annak minden külsőségétől és emellett egymásról csak per X és Y beszélnek. Képtelen és fejetetejére állított helyzet, aminőt gyakran teremt egy ország határain belül is az, hogy az életviszonyok teljes különbözősége teljesen különböző erkölcsök és szokásokkal A közgazdaság ugytanitja, hogy a gazdasági élet teljesen uj és megnagyobbodott korszakát hozta el az, amikor az üzletek alapjául a pénz mellett már a hitel is szolgált. Kétségtelen is, hogy a hitelmüveletek lebonyolításának mérhetetlen jelentősége és haszna van ott, ahol a termelés, a kereslet és kinálat nagy arányairól van szó. De hogy ezeket a hitelmüveleteket át kellett vinni a legszükségesebb emberi dolgok megszerzésére is, az már nagy nyavalyák, bajok és nyomorúságok után teszi a vastag fölkiáltójelet. Cipőt a legtöbb ember hitelbe csináltat, a ruhák számlája részletekben egyenlittetik ki, sőt az almát és zöldségeket áruló kofák is sokat mesélhetnének azokról a titkokról, amik a sokszor szorgalmas, sokszor könnyelmű háziasszonyok gazdasági tudományára vetnek érdekes és jellemző vüágot. Ma már nagy baj van ezekkel az egyes emberek életébe erősen belemetsző hitelmüveletekkel. Nem hisszük, hogy lényegesen javítana a bajokon akármiféle végrehajtási novella, vagy más törvény. Nagyon bajos üzletet azzal az elvvel kezdeni, hogy nincs hitel. Tisztességes és tisztességtelen polgáremberek egyaránt kénytelenek a hitelt, a részletfizetést igénybevenni, amit a kereskedő kénytelen megadni. És ha a részleteket még tisztességesen fizetnék, megfizetnék. Tömérdek szélhámosa, könnyelműje és áldozata van ennek a labilis gazdasági rendnek, akik abból élnek, hogy embertársaik tisztességesek, könnyelműek, jók és hiszékenyek. Ma már kutyába se veszik, ha valaki elmegy például Szegedről, anélkül, hogy a cipővagy ruhaszámláját rendezné. Piripócson az ilyen ur ismét talál hitelre és itt ismét hagyhat hátra olyan adósságokat, amikkel a hozzá hasonló szegény emberek zsebét ugyancsak megvágja. Félre ne értsen senki: nem ugy látom ezeket az embereket, mint szélhámosokat. Bár sok akad köztük olyan is. Szánalmas, szegény Lázárjai ezek a mai rendnek, amely az iskoláztatással, a kulturával, a technikaés a termelés nagyarányú fejlődésével mérhetetlenül fölfokozta az igényeket, de a bicegő ideológiák, a rend abszolút rendszertelensége és igazságtalanságai miatt nem tudja az emberek olyan elhelyezkedését biztosítani, amely az arányosságot minden vonalon helyreállítaná és biztosítaná. És most Szegeden egy zászlós urat, egy tizenkilenc éves emberkét keresnek, aki eltűnt és talán meg is halt azért, mert a harmincöt koronás cipőszámláját nem tudta kifizetni. Amilyen rettenetes ez a dolog, olyan kedves is. Az ember szinte lát egy fiatal gyereket, akit szigorú katonaruhában háborúkra nevelnek és aki megijedt majd mindannyiunk közös ellenségétől : harmincöt korona adósságtól. Annyira kiáltó dolog, hogy majd azt merné mondani az ember, hogy egészséges az egész világ, (mert az egész világnak van adóssága) csak ez a íiu beteg. Sajnos, talán inkább megfordítva áll a dolog, vagy inkább ugy, hogy a világ is beteg, de ez a fiu is. Ha katona fenyeget meg azzal, hogy öngyilkos lesz, azt komolyan kell venni. Lehetséges mégis, hogy a zászlós ur előkerül, anélkül, hogy csak egy hajaszála is meggörbülne. Mégis bizarr a kép: egy katona, aki harmincöt korona adósság elől megfutott és a rengeteg civil, akik könyörtelenül izzadva, fáradva, fázva, sokszor éhesen és meggörnyedve viselnek háborút a rengeteg adóssággal. Gondolja meg mindenki és tartsa vissza a nevetését és ne féljen a jövőtől, amely mindannyiunk elől annyi szomorú bánatos feketeséggel, olyan kinos bizonytalansággal van eltakarva. K. s. BELPOLITIKAI HÍREK. A celldömölki petíció. A Kúria II. választási tanácsa már szeptember tizenharmadikán tárgyalta Ostffy Lajos dr celldömölki mandátuma ellen benyújtott petíciót. Ostffy választói azonban akkor ellenpeticiót nyújtottak be s ennek tanulmányozása végett a Kúria a tárgyalást elhalasztotta. A mai folytatólagos tárgyaláson Fekete Károly, a megválasztott képviselő ügyvédje válaszolt a petícióra, melynek elutasítását kérte. Utána Muzsik István dr terjesztette elő az ellenpeticiót. A választás eredménye — úgymond — voltaképen jóval kedvezőbb volt Ostffyra, mint ahogyan azt az elnök kihirdette, mert Maróthyra olyanok is szavaztak, akiknek nem volt hozzá joguk. Ötszázharminckilenc megfertőzött szavazatot sorol föl az ellenpetició. A tárgyalás folyik. A bán ós a horvát koalició. Zágrábból jelentik : Ha a jelek nem csalnak, ugy már a legközelebbi napokban szent lesz a béke Tomasics bán és a koalició közt. Az első lépés már megtörtént. A magyar országgyűlés horvát képviselőinek klubja a bánnal egyetértőleg jelölt delegátusokat. És időközben a kulisszák mögött is javában folynak a békealkudozások, amelyeknek már mutatkozik is első eredményük. Tegnap délután szabadlábrahelyezték Petrovics Péter tanítót. Petrovics köztudomás szerint az úgynevezett hazaárulási pör egyik vádlottja volt, akit a törvényszék hét évi börtönre itólt, de a hétszemélyes tábla az ítéletet föloldotta ós az ügyészséget uj eljárás megindítására utasította. Nyolc hónap telt el a hétszemélyes tábla ítélete óta, de Petrovics ügyében az igazságszolgáltatás nem is kezdte meg az uj eljárást. Közben váratlanul szabadlábra helyezték, ellenben, mikor nyilvánvalóvá' lett a szakítás a bán és a koalició között, Petrovicsot ismét letartóztatták. Most, hogy újból kiszabadult, világosan kiderült, hogy Horvátországban mennyire belejátszik a politika az igazságszolgáltatásba. Zichy János gróf és a munkapárt. A Budapesti Tudósító jelenti: Az utóbbi időben a lapokat olyanféle hirek járták be, hogy Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter el van kedvetlenedve s közte ós a nemzeti munkapárt között ellentétek merültek föl. Mint a Budapesti Tudósító illetékes helyen értesül, ezek a hirek nem felelnek meg a valóságnak s Zichy János gróf ép oly csodálkozással olvasta azokat Nagylángon, mint amilyen csodálkozással vettek róluk tudomást a nemzeti munkapárt tagjai. Ami Zichy János grófnak a trónörökösnél való legutóbbi kihallgatását illeti, az teljesen bizalmas jellegű, úgyszólván magánlátogatás volt, amelynek a napi politikához épenséggel nem volt semmi köze. Választás Horvátországban. Zágrábból jelentik: Baljban a horvát választók elhatározták, hogy volt képviselőjüket, Popovics Sándort újra jelölik, mert Popovics a bánnal való megegyezés híve, amely megegyezés az ország érdekében szükséges. Az eszéki alsóvárosi választók elhatározták, hogy Neumann Károly alpolgármesternek ajánlják föl a jelölt. Béget, aki szintén a bánnal való megegyezés szószólója. Ellenjelöltje, a koalíciós Penics Bogdán, valószinüleg visszalép a jelöltségtől. Kilépés a Kossnth-pártból. A Magyar Tudósító jelenti: Okolicsányi László ország, gyűlési képviselő a mai napon levelet Intézett Kossuth Ferenchez, a negyvennyolcas függetlenségi Kossuth-párt elnökéhez, amelyben bejelenti, hogy a pártból kilép. Erre az elhatározásra az késztette, hogy a párt tegnapi értekezletén nem kandidálta őt a delegációba. Egy hadnagy a szegedi tábla előtt. — Érdekes rágalmazás! pör. — Egyik fővárosi reggeli lap „Az osztrák hadbíróság és a szegedi Ítélőtábla" cimmel ma hosszabb cikket közöl, amely Krebs János volt császári és királyi hadnagy bonyodalmas rágalmazási pörével foglalkozik. A pör, amely tulaj donképen a gráci helyőrségi hadbiróságnak az 1903-ik évben hozott ítéletére vezethető vissza, olyan jogi bonyodalmakat idézett elő, hogy sem a magyar sem az osztrák bíróságok nem tudtak eligazodni benne. Az eset páratlanul áll a magyar, judikaturában és mivel erre vonatkozó paragrafusok nincsenek, olyan zűrzavarokat idézett elő, hogy Magyarország és Ausztria kőzött egy rendkívül fontos közjogi kérdés maradt elintézetlenül. Hogy az egész ügyről tiszta képet nyujtsunk, fontos az előzmények ismertetése, amelyek a következők: Az 1903-ik év december hónapjában Krebs János apatini születésü hadnagy ellen, aki akkor a közős hadsereg második számú boazniahercegovinai gyalogezrednél szolgált, a gráci helyőrségi hadbíróság fajtalanság miatt bűnügyi eljárást indított, melynek az lett az eredménye, hogy a hadnagyot öt havi börtönre ítélték, egyúttal a rangjától is megfosztották. Fölebbezésnek nem lévén helye, a hadnagy leülte a reá kiszabott büntetést, azután ügyének felülvizsgálását kérte a bécsi katonai főtörvényszéknél. Ez megsemmisítette a hadbíróság ítéletét. A katonai rövidsógü írás a következő : — K. u. k. Militár-Obergericht. — No 2605. Das k. u. k. Militärobergericht hat nach über die Bitte des Verurtheilten vorgenommener Aktenrevision die Untersuchung bei gleichzeitiger Aufhebung des Urteiles gemäss § 196 üt. a) u. g) M. St. P. 0. mangels des Tatbestandes einer vom Gesetze als Verbrechen oder Vergehen erklärten Handlung oder Unterlassung einzustellen befunden. Wien, am 2. December 1904. Kerczek m. p., Hollschek m. p., Feldzeugmeister. Oberstauditor. A megsemmisítés indoka kétségtelenül az volt, hogy a hadnagy ellen két olyan tanú vallott terhelően, akik közül az egyik rovottmultu, amint az kiderült, a másik pedig elmebeteg. Az utóbbinak pláne három rendbeli vallomása van. Az első terhelő volt, aztán visszavont mindent, beismerve, hogy tévedett, végül megerősítette legelső vallomását, amit a helyőrségi hadbíróság az ítélet alapjául elfogadott. ( Vándorolnak az aktak.) A megsemmisítéssel tehát az ügy a katonai büntetőtörvónykönyv szerint véget ért és az ítélet jogerőre emelkedett. Az alább fölsorolt paragrafusok azonban bonyodalmakat idéztek elő s a hadnagy ismét veszedelembe került. A kétszázkilencvennegyedik szakasz kimondja, hogy a katonai főtörvényszék az ügyiratok hivatalból való előterjesztésének eseteiben is a törvényeknek megfelelő határozatot hoz, azon* ban ezt véghatározat hozatala végett az összes ügyiratokkal együtt a legfelsőbb katonai törvényszék elé terjeszti és ennek elhatározását bevárja, ha: a) a katonai főtörvényszék ugy találja, hogy valamely Ítélet halálbüntetésre súlyosbítandó... b) ha az első folyamodásban „nem bünös"-re szóló ítélet hozatott, de a főtörvényszék büntetést mondott ki stb.,