Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-01 / 110. szám

0 DÊLMAGYARORSZAG 1910 október 1 SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Október 1, szombat: Az elvált asszony. (Fedák Sári vendégfölléptével, bér­letszünetben, fölemelt hely­árakkal.) „ 2, vasárnap d. u. : Nebántsvirág. > 2, „ este: A postásfiu és a hnga. (Páratlan '/,-os bérlet.) , 3, "hétfő: Luxemburg grófja. (Fedák Sári bucsufölléptével, bér­letszünetben, fölemelt hely­árakkal,) n 4, kedd: Az obsitos. (Páros 1ls-os bérlet.) m 5, szerda: À kaméliás hölgy. (Párat­lan 2/s-os bérlet.) n 6, csütörtök : A szigetvári vértanuk. (Pá­ros '/,-os bérlet.) „ ' 7, péntek: Dudakisásszony, operett. (Be­mutató előadás.) „ 8. szombat: Dudakisasszony « 9, vásárnap este: Dudakisasszony. * Fedák Sári vendégjátéka. Ma este egyik légparádésabb szerepében, a Varázs" keringő Francijában lépett föl Fedák Sári. A fölemelt helyárak dacára ismét zsúfolásig meg­telt a színház s a közönség bőkezű volt ma is az elismerésben. Franci szerepe tökéletesen illik Fedák Sári egyéniségéhez. Temperamen­tumosán, elragadóan játszotta a pajzán pri" máskisasszonyt. A drámai jeleneteket gyö­nyörűen játszotta, művészi tánca utólérhetet. len. A közönség mindvégig hálásan tapsolta a művésznőt. Első énekszámát kétszer is meg­ismételtette és a fölvonások végén sokszor hivták a lámpák elé. A többi szereplök is meg­álltak a helyüket. * Don Carlos az Urániában. Egészen megtelt ma este az Uránia. Don Garlos szen­zációs történelmi drámáját mutatták be nagy közönség előtt, amely valósággal elragad­tatással nézte a gyönyörű képeket. Nagy si­kere volt a Tőke és munká-na.k, amelyet néhány nap előtt mutatták be érdeklődés mellett. Ezenkívül még hét érdekes képet mu­tattak be. Szombaton és vasárnap megismétlik a tartalmas műsort. Az Uránia mostani válto­zatos műsora fényesen igazolja, hogy a tudomá­nyos színház uj igazgatója: Abonyi Mihály, ko­molyan fogja föl feladatát s rátermett a nagy körültekintést igénylő vezetésre. * Gbiberti gróf. A fővárosi Nemzeti Szinház legközelebbi újdonsága a jövő héten, október 7-én lesz. Ekkor kerül szinre Farkas Pál Ghiberti gróf cimü háromfölvonásos színmüve. A darab az ujabb kor történetének egy olyan korszakát viszi színpadra, amely dramatizálva eddig egyáltalán nem volt. A darab 1859-ben játszik egy osztrák-piemonti határszéli városkában s hőse egy magyar emigráns, aki Ghiberti gróf néven küzd az olasz szabadságért, hogy ezzel Magyarország függetlenségét is visszaszerez­hesse. Az újdonság teljes szereposztása a következő: Riedenfels Ernő gróf: Odry, Gess­mann: Gyenes, Ghiberti gróf: Somlay, Tor­leani: Horváth Jenő, Rodarí: Hajdú, Caralla: Náday Béla, Ubaldo: Pethes, Sandeczki: Rózsa­hegyi Kálmán, tábornok: Bartos, főhadnagy: Gáramszeghy, százados hadbíró: Horváth Zol­tán, hadnagy: Mészáros Alajos, első olasz: Kürthy, második olasz: Abonyi, harmadik olasz: Rajnav Gábor, Yall-Olliolo bárónő: K. Hegyesi Mari, Bianka: Paulay Erzsi. Ebben a szerep­osztásban adják az újdonságot szombaton és vasárnap este is. * Dudakisasszony. A színházi iroda jelenti: A Muzsikusleány szinrehozatalában olyan tech­nikai akadályok merültek föl, hogy az operett bemutatója egy heti halasztást szenved.Helyette másik uj operett, a Városligeti Szinkör nyári slágere, a Dudakisasszony kerül pénteken be­mutatóra. A darabot, amely Miss Dudelsack címen háromszáznál több előadást ért Berlin­ben, Fritz Grűnbaum, a kitűnő német humo­rista irta, a bájos zone Rudolf Nelsoné, egy gyorsan hírnévre jutott nagytalontumu muzsikusé. A darabban Felhő Rózsi, Nagy Aranka, Békefiné, Békefi, Nyáray, Pesti, Sümegi, Mihó játszák a főbb szerepeket. * Irodalmi botrány Parisban. Páris iro­dalmi és szinházi köreit kinos botrány fog. lalkoztatja. A Comédie Française kitűzte elő­adásra Henry Becques hátrahagyott müvétj melynek Les Polichinelles a cime. Alighogy a próbák megkezdődtek, Jules Claretie, a Française igazgatója névtelen levelet kapottj melynek irója mint társszerző tiltakozik a darab szinrehozatala ellen. Egyben kijelenti, hogy csak akkor veti le inkognitóját, ha arra az idő alkalmas lesz és a körülmények késztetik. Az köztudomásu, hogy Beques­nek csakugyan volt e darabjához társa. És a legtöbben George Anceyre, Henry Bauerre és Octave Mirbeaura gondoltak. Robaglin ügyvéd, Becques végrendeletének végrehaj­tója azonban mihamar megállapította, hogy a fentnevezetteknek semmi részük a da­rab megcsinálásában és egyben kijelentette azt is, hogy ezek az urak képtelenek vol­nának az olyan eljárásra, mint amilyen a társszerzőé. És nyilatkozatában közzéteszi, azt is, hogy ez a társszerző azt az ajánlatot tette neki, a végrendelet végrehajtójának, hogy tiz százalékot biztosit számára a Polichinelles jövedelméből, ha ebben az ügyben érdekeit kellően megvédi. — De eféle üzletet — fejezi be nyilatkoza­tát az ügyvéd — ón el nem fogadhatok, mert nem tudnék felelni érte se Becques örökösei^ sem a magam lelkiismerete előtt. A kinos ügy igen nagy föltűnést kelt Parisban, annál is inkább, mert már csaknem bizonyosan meg van ál­lapítva, hogy a reményteljes társszerző) aki egyébként Robaglin ügyvédnek irt levélben megnevezte magát, Henry Nussaure, a Gil Blas cimü nagy napilap kiadója. Ennek a föltevésnek valószínűségét megerősíteni látszik az a körülmény, hogy mig az összes párisi lapok mint csúnya irodalmi botrányt tárgyal­ják a dolgot, a Gil Blas az egyetlen, mely a társszerző védelmére kel és eljárását csodála­tosképen egészen korrektnek vallja. * Bene Emma. A szegedi közönségnek ked­ves ismerőse Bene Emma, aki a szegedi szín­társulatnak hasznavehető segédszinésznője volt. A fiatal színésznő most a pécsi színtársu­lat naivája s mint ilyen, Nagykanizsán zajos sikereket aratott. A Csiiulj, szivem-ben első­rendű alakítást produkált s a nagykanizsai lapok nagy dicsérettel irnak Bene Emma ki­váló kvalitásairól. A kényesigényü pécsi kö­zönség is megkedvelte a tehetséges naivát, akinek sikereiről nyilván szívesen vesz tudo­mást a szegedi közönség. * A szinházi előatiások kezdete. Az elő­adások holnaptól,- szombattól kezdve, este fél­nyolckor kezdődnek. * Ujabb szinésznó'-házasság. Bécsi tudó­sítónk jelenti: Ligeti Anna, aki a Theater an der Wien-nek volt hosszabb ideig tagja, most feleségül megy lovag Schöller gazdag osztrák cukorgyároshoz. A polgári házasság jubileuma. (Saját tudósítónktól.) Holnap tizenöt éve lesz annak, hogy az állami anyakönyvvezetésröl, a házassági jogról és a gyermekek vallásáról szóló törvények (1894 : XXXI., XXXII. és XXXIII. törvénycikkek) életbeléptek. A jubileum alkalmából a szegedi anyakönyvi hi­vatal érdekes statisztikát tesz közzé. A statisztika szerint a lefolyt tizenöt év alatt a szegedi állami anyakönyvi hivatalban be. jegyeztek 35.053 születést, 9110 házasságot és 25.572 halálesetet. A szaporodás tizenöt év alatt a születésekből meglehetős kevés, mind­össze 9481 lélek, pedig az egyke-rendszer itt még nem gyökeresedett meg annyira, mint más magyar vidékeken. Elmondja aztán a statisztika, hogy a leg­több születést (2517-et) a mult évben, a leg­kevesebbet (2173-at) 1899-ben jegyeztek be. Legtöbb (769) házasság volt 1907-ben, a legke­vesebb (499) 1896-ban. Legtöbben (2157-en) hal­tak el 1905-ben, legkevesebben (1602-en) 1898-ban. A szegedi anyakönyvi hivatalnak tizenöt év alatt három vezetője volt: Gaál Endre dr, Lá­zár Béla és Balogh József, aki jelenleg is helyettesével, Klekkner Istvánnal, buzgó in­tézője a nagy elfoglaltságu hivatal ügyeinek­Az első polgári házasság Szegeden történt. Brachfeld Vilmos gyáros kötött házasságot Pál fi Lipót szegedi gyufagyáros leányával, Pálfi Rezsinnel. Brachfeid most Pesten lakik, különben háziúr, gazdag, nyugodt, boldog ember. Egy ujságiró meglátogatta öt és ezek az emlé. kek, amik az első polgári házasságról szólnak, az ő szépen megőrzött illúziói: — Ünnep volt ez, kérem, egész Szeged ün. nepelt és ott volt a városház dísztermében. Nem lehet ezt visszaidézni, micsoda enthuzias­mussal üdvözölték az emberek az egyházpoli­tikai törvények legelsőbbjét. Keddi napon tör­tént az esküvő. Délelőtt tizenegy órakor. Az esketést Szegednek egykori polgármestere: Pálffy Ferenc végezte. Mielőtt az (löirt eske, tési formulát elmondta volna, beszédet intézett a közönséghez. Az egyházpolitikai törvények­ben föltétlenül érvényesül a lelkiismereti sza­badság — ez volt beszédében a legjellemzőbb. A publikum éljenzett. Azután meglehetősen elfo­gódva,— mintha egy koncert dobogóján álltunk volna — odaléptünk a polgármester elé és elhang­zott először Magyarországon a polgári esketés formulája. Érthető és talán megmagyarázható az akkori nagy lelkesedésből, hogy az esküvő után Wekerlét, Csákyt és Szilágyit táviratban üdvözöltük. Mindhárman gratuláltak. És az or­szágból is mindenfelől kaptunk táviratokat. Mindjárt utánunk egy vegyes párt adtak össze. A publikum nem győzte gratulálni őket. Az embereknek nem volt más témájuk, mint a polgári házasság. Felekezeti türelem, a nem­zet egygyó válása: sokat beszélgettek akkor róla Az önkéntesek. * Az egyéves önkéntes urak idáig egy dolog­ban hasonlítottak egymáshoz. Abban, hogy egyik se ment önként, a szive parancsából az úgynevezett gyöngyéletbe, hanem azért, mert muszáj. Nehéz mestersége lesz annak a kuta­tónak, aki arra a föladatra vállalkozik, hogy megkeresse, miért nevezték el őket — önkén­teseknek? Különben pedig az önkéntesek fiatal, viruló serege két táborba oszlott. Nem a reglama vagy a taktika osztotta meg igy őket, hanem az élet, amely tudvalevőleg különböző mérték­kel mér az embereknek. Az egyiknek köblös zsákkal adja a jót; a gazdagság és a kényelem minden áldását és kellemességét, a másiknak csak a szegénység garaskáit eregeti a zsebébe. Ez a hatalom éreztette a maga megosztó éa megkülönböztető erejét ott is, ahol a köztudat szerint csak a császár parancsol és az ő szol­gálatában minden különbséget elnyel az — uniformis. A módnak azonban szava volt ezen a területen is. A fegyelem ugyan egyformát követelt minden önkéntestől, de nem volfc egyforma, amit megengedett. Az ur a pokol­ban is ur, hirdeti a közmondás és ezt az igaz­ságot nem tiltották ki a kaszárnyából sem. így lett kétféle az önkéntes, aszerint, amint az apja bugyellárisa kvalifikálta. A maga költ­ségén ur az egyik, az állam sovány kosztján élő kaszárnyalakó a másik. Az egyik csak ab­ban különbözött a parádés, víg és drága életű tiszt úrtól, hogy egyelőre még csak közlegény, a másik csak abban a közlegénytől, hogy tiszt is lehet belőle. De más volt a ruhája posztója, más az étele-itala, más a fekvőhelye az egyik­nek, más a másiknak. A gazdag ember meg a szegény ember sorának különbsége széles ár­kot hasított közöttük. Hiteles helyről jön a hir, hogy ezt az árkot hamarosan betömik az ármádia területén. Az egyévi önkéntesség reformjának egy igen fon. tos intézkedése megszünteti a mód mostani kiváltságát. Az egyéves önkénteseket vala­mennyit adoptálja az állam. Lakásban, koszt­ban, ruhában megszűnik az eksztra. Az egy­éves önkéntes, aki a gyalogságnál szolgál, mind államköltséges lesz. A kaszárnyai vaságy a nyoszolyája, a kaszárnyai étel az étele, a kaszárnyai rend az élete rendje. Ennek az uj rendnek a hatását meg fogja<

Next

/
Oldalképek
Tartalom