Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-30 / 135. szám

16 OELM AGYARORSZAG 1910 október 30 Valódi amerikai és ROBURfîabig-, Plessés angolCIPÓK!! Kalapok, nyakkendők, fehérnemüek Ízléses kivitelben, nagy választékban Szende és Vadas uri divat-különlegességek áruházában. ç •ucqfSespssio sa u^q • 'tâysASvi 'uaqaáassadajipsotu 'utqrâçs 9 '¿;zsij 'iiEq^BSUoptepu ol uapuiui « 6 9 ? « * ? 0 è Í i » * A S « i « > » » í » Í » * « içueddez? seAjezs iM^m^S •c p u? ui3s Burdd^rs /Sa y :iujaX2n TïuçsçiiçstAaq sa lEuisçiiiuosçqazsso ueddïzs t i^aq JV <§ÇSOf M9 Í » s • f ê s % * CSARNOK. A pályamű. Irta Korcsmáros Nándor• Ii. — No, no; csak ugy mondom, gondolom, de azért ne vegye rosz néven, — hebegte a müépitész zavarodottan. — Tiulja, az embernek mindig az a legnagyobb kötelezettsége, amivel önnönmagának tartozik! Ez a - mondat nagyon tetszett neki s meg volt arról győződve, hogy István Béla is átérti annak mélyebb értelmét. Nagyon sokat adott a véleményére. S lehetséges, hogy csakugyan hatása volt ennek a bölcs figyelmeztetésnek: a - szomorujátékot augusztus huszonharmadikára befejezte István Béla. Gellért Márkus, persze titokban, elolvasta s nagyon örült, amikor látta, hogy alá van kanyarítva ez a rövid, de velős szó is: Vége. Másnap estére meghívta István Bélát s pompás vacsorával lakatta jól. Sokan törték azon a lejüket, hogy minek köszönheti István Béla a szerencséjét és a rendkívüli főnöki kegyet? Senki nem fejthette meg a rejtélyt, de maga a szerencse választottja legkevésbbé, aki főképen a zsebtükrétől kért tanácsot, A hivatalban irigyelték; nemcsak a főnök rokonszenve miatt, hanem a fényes lakomákért is, amikhez az előbbi révén jutott. A lakomákból nem szabad kifeledni Hedviget sem. Gellért ur leányát. aki az estélye pièce de resistance-a volt. Szép, barna teremtés volt s mikor István Béla egyszer mélyebben a szeme közé nézett, mint kellett volna, ezt a kívánságát hangoztatta: — István, írjon hozzám egy verset! Megjegyzendő, hogy Gellért Márkus a családja előtt már rég elárulta István Béla titkát; tehát köztudomásu volt Gellértéknél, hogy István remek verseket ír. A fiatalember erre a kérdésre összeráncolta a homlokát s az örökösen szomorú mosolyával jelentette ki: — Higyje el, Hedvig, nem tudok verset irni. Vagy, legalább is, magához méltót nem. Ez a szerénység az egész Gellért-családnak tetszett. Ennek a kijelentésnek még nagy érdekessége lehet egykor, amikor mindenek ma;d István Béla verseiről beszélnek. Szinte, egy verset ért meg ez a tulszerény megjegyzés. Szeptember harmincadikán este már nyomát se lelte Gellért a drámának István asztalfiókjában. Tehát már az Akadémiába vándorolt. Végre! Négy hónapig vesződött a szegény fiu két és fél felvonáson s bizonyára ennyit vagy még többet, a dráma első felén. Körülbelül egy esztendei fáradságába került a pályamű. Ez bizony nem kicsiny dolog. Gellért Márkus teljes mértékben tiszteletet érzett a mii írója iránt s amikor ez másnap azt jelentette neki, hogy már részt akar venni az irodai munkákban, haragosan intette le. — Inkább pihenje ki magát, barátom! Hiszen még olyan sápadt. Eleget dolgozott ebben az évben. István Béla csudálkozott az egész válaszon, de leginkább azon, hogy azt mondják róla, hogy eleget dolgozott ebben az évben. Természetesen, nem ellenkezett a főnökével, hanem a dolgozó szobájában egész napokat végig ásítozott. Geliért Márkus pedig azután tudakozódott, hogy mikor döntenek az Akadémiában a pályamüvek felett. A választ megkapta s az üzleti kalendáriumába följegyezte, hogy a pályázat feletti döntés március havában lesz. Egyébiránt, csupán szokásból, hivatali petlantériából jegyezte ezt föl, mert meg nem feledkezett volna erről az egész világért! A hat hónap alatt, ami szeptember és március hava közt feküdt, gyöngyélete volt István Bélának. Alig dolgozott valamit s még azt az örökös szomorú vonást is kihizta az ajka szögleteiből. A műépítész roppant előzékeny és figyelmes volt iránta mindvégig s a fiatalember utóbb már nem is csudálkozott ezen. Abba talán mindenki hamar beleéli magát, hogy nagyra tartják. Elérkezett azonban a nagy nap, amelyben, az akadémiai kimutatás szerint, ez esztendőben, harminchat titkos és nem titkos drámaírónak dobbant meg a szive. Pedig ez az állitás téves; harminchét sziv vert sebesebben. mert Gellért Márkus izgatottabb volt, mint akármelyik pályázó. Március huszonötödike volt a kritikus nap, amelynek előestéjén István Béla ünnepi hangulatban lépett a főnöke elé. •— Gellért ur kérem, holnapra szabadságot kérek, mert családi ünnepünk van . .. Á müépitész mosolygott egyet a bajusza alatt. Tudta, mi az a családi ünnep ! És István Béla, természetesen, megkapta az egynapi szabadságot. Azonban, ami nyilvánvaló, családi ünnepről szó sem volt; István Béla elsétált az Akadémiába. Az első meglepetés, aini ott érte, az volt. hogy Gellért Márkus úrral találkozott. A derék embert nem hagyta nyugodni az izgatottsága: ő is jelen akart lenni a diadalmas pillanatban ... István Béla zavarba jött, amikor a .műépítészt meglátta. Íme, hazugságon kapták. Mentegette is magát. — Megszöktem hazulról ... — hebegte. — Okosan tette, hogy ide jött. Én úgyszólván minden évben eljövök a nagygyűlésre. Nagy hive vagyok az Akadémiának. István nem is álmodhatta, hogy Gellértet is ugyanaz hozta ide, ami őt s el is hitte neki az Akadémiának szóló, nem mindennapi nyilatkozatot. Egy sereg formális dolgot tárgyaltak le az akadémisták, amikor sorra került az ülés clou-ja: a pályaművek felett való verdikt kihirdetése. István Béla a müépitész mellett tilt, aki roppant izgatott volt. Már négy pályaműről elmondta a véleményét és a halálos ítéletét egy szikár, savanyu beszédű öregúr, amikor közönyösen ejtette ki a kövotkező szavakat: Most következik „Az ördögűző" című ötfelvonásos szomorújáték. István Béla izgatott lett s hirtelen kiment a folyosóra. Gellért Márkus pedig előreszögezett fejjel figyelt minden elhangzó szóra. Mint a villámcsapás érte, amikor ezt a bevezetést meghallotta: „Egyhangúlag a legjobb műnek találtuk, amely megérdemli a száz aranyat!..." A többire már nem volt kiváncsi. Kirohant István Béla után, akinek már szintén fülébe jutott a jó hír s egyszerűen a nyakába borult, István Béla egy kékszegélyü, fehér zsebkendővel végigtörölte az arcát. A szeme ragyogott az örömtől. — Igen... Nem tudtam, hogy a Gellért ur is tudja... Sáry Ferenc barátomnak másoltam le a pályamüvét s ő egy aranyórát igért, ha megnyeri a dijat, — mondta élénk, boldog arccal s azt hitte, hogy Gellért Márkus örömében vágódik végig a folyosó puha, vörös szőnyegén, ezzel az egyetlenegy szóval: — Gazember! (Vége.) Felelős szerkesztő: Róna Lajos. Lapkiadó-tulajdonos: Bélmagysrország hírlap- és nyomdauállalat részvénytársasát). Nyomatott Szegeden a Délmagyarország hírlapié nyomdavállalat részvénytársaság körforgógépén. Klonkay Andor, Szeged ponyva- és zsákkölcsönző-üzlete. Kész ponyvák és zsákok nagy raktára. Saját készitésü kötéláruk nagy választékban, a legjutányosabb árban. Kötélgyártó-letep Szentíióromsóg - utca 13. szám Irodo és raktár Feketesas-utca, régi Zsóter-íéte' rr r , mmosegu a legjutányosabb árakban kaphatók : Weisz Antal to"-kereskedönéi SZEGED, ATTILA-UTCA 6. !! GRAMOFONOK!! HANGLEMEZEK! ALKATRÉSZEK! o VALÓDI IMPERÁTOR o TÜZSZERSZÁM! ZSEBLÁMPÁK! Jótállás mellett, Magyarországon legolcsóbban kaphatók. Részletfizetésre Is: gyári nagy Pinnnii Könyökraktárában űlbijüll, utca 3. ÍH JÛZSEF Kérjen Ingyen nagy képes árjegyzőket! Stefánia-Kávéház a Bástya-utca sarkán, a színház kijeiében. A volt „Hazám" cimii kávéházat átvettem, megnagyobbítottam és újonnan berendeztem. — Naponta kii ti hü clji&nyaCMC. — Kérem a közönség pártfogását. Pontos és szolid kiszolgálás biztosítva, oo o o Tisztelettel o o ELEFÁNT JAKAB