Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-30 / 135. szám

8 DÉLMAG YARORSZAQ 1910 október 2 9 miánypártit), tizenhét pártonkivülit, akiket mmt bánpártiakat választottak meg, tizenhárom keresztényszociálista jogpártit, hét Starcsevics-pártit, egy pártonkívüli ellenzékit t(Supilo), öt parasztpártit, egy szerb radikálist, összesen tehát hetvenhárom képviselőt. Ehez jön még a tizenöt pótválasztás s igy összesen nyolcvannyolc lesz a képviselők száma, Ebez járulnak még a virilisták, akik természetesen a kormánypárthoz tartoznak. Erősdy főispán ügye. Marosvásárhelyről jelentik: Betegh Sándor, akit — mint jelentettük — Erősdy Sándor főispán saját kérelmére, a belügyminisztérium vizsgálat megejtése céljából küldött ki, tegnap délig hatvan tanút hallgatott ki. Ezzel kapcsolatban több lap azt a hirt terjesztette el, hogy a kihallgatott tanuk közül kétszer annyian vallottak Erősdy ellen, mint mellette. Betegh ezt a híresztelést ma a belügyminisztériumhoz küldött táviratában megcáfolja és kijelenti, hogy az egész tendenciózusan, rosszakaratulag történt, valószínűen az ellenzék sugalmazására. A tanuk — Betegh jelentése szerint — pro és kontra vallottak és neki pusztán az a hivatása Marosvásárhelyen, hogy a tanukat kihallgassa, vallomásaikról hivatalosan jegyzőkönyvet vegyen föl és ha kötelességének eleget tett, a jegyzőkönyvet terjeszsze föl a belügyminiszternek. Hozzáfűzi még azt is, hogy a vizsgálat egyáltalán nem Erősdy ellen irányul, azt a főispán saját kérelmére rendelték el. A morva obstrukciő. Brünnböl jelentik: Prayon tartománygyülési képviselő éjjel fél négy órakor fejezte be fejtegetését. A munkáskamarák szervezésére vonatkozó javaslat sürgősségét elvetették. Az ülést erre ma délelőtt tizenegy óráig felfüggesztették. Mindenszentek előtt. Mindenszentek napján kigyulad ennek a hatalmas városnak a szivében a kegyelet lángja és emlékünkbe idézi a nagy halottak örökkön élő szellemét. Azokét, akik részint a történelem legforradalmibb és legragyogóbb korszaka" ban, részint az ezutáni idők nehezen indult, de később rohamosan törtető fejlődésében csodálatos energiával, tudásuk teljességével és mindenekelőtt a város ügyei iránt való leglelkesebb szeretettel járultak ahoz, hory Szeged ma a vidéki városok között a legtöbb tekintetben vezető-helyen áll. Ezeknek a nagy halottaknak a szelleme teremtette meg szilárdan álló alapját annak az óriási fejlődőképességnek, amely a minden vonalon való elernyedtség korszakában is ott lappangott a város talajában, levegőjében és főleg színmagyar polgárságának ősrégi erejében. Ezt az erőt, levegőt és talajt idomitotta nagyghalottaink szelleme az élet modern kialakulásához. És ma már hálával tekintünk végig a nagyszerű alkotásokon, amelyek a nagy halottak gyümölcsözö hagyatékát alkotják. Mert, amint Szeged történetében lapozgatunk, egyszerre a szemünkbe szökik nagy szellemeink vezérgondolatainak utmutató fénye, az a fény, amely köriil az általános fejlődés részint kiépített, részint kiépítendő utai sorakoznak. Azok az intézmények, amelyekben ma a város főerőssége rejlik: ezeknek a nagy halottaknak a munkája. Az a rohamos fejlődés pedig, amelyet Szeged emlitésével büszkén hangoztatunk, a dolgok mélyére tekintve, tulajdonképen nem is olyan rohamos, hogy azt * legutóbbi évtizedek vívmányainak tudjuk be. Kz alap már sokkal előbb készen állott és a Következő generáció munkája már mindenesetre könnyebb föladatra: a továbbépítésre szorítkozott. Követ kőre építettek, a munka serényen haladt és Szeged a sok-sok viszontagság ellenére is talpraállt. Megbirkózott a viharos időkkel, leküzdött tömérdek veszedelmet és hirtelen pillantásra ugy tűnik föl, mintha egyszerre bukkant volna elő. És ezért, ilyenkor, Mindenszentek és halottak napja előtt, amikor a kegyelet örökmécsese viraszt a temetői sírok fölött, csak áldhatjuk ama nagy halottaink emlékét, akik életük alapvető munkásságával elhárították a viharos idők végzetes veszedelmeit és mintegy varázsütésre a szemünk elé tártak egy nagy, palotás, csillogó, nyüzsgő és életerőtől duzzadó várost. * Lázár György dr polgármester élén a város tanácsa Mindenszentek napján, kedden délután, koszorút helyez a város nevében Szeged nagy halottainak a sírjára. így megkoszorúzzák Klauzál Gábor, Pálffy Ferenc, Bankó Pista, Dugonics András, Osztrovszky József, Szabados János, Kulinyi Zsigmond, Békefi Antal, Bépásy Mihály, Gréf István, Oltványi Pál, Lichtenberg Mór, Fodor Károly dr és Rainer József hantjait. A polgármester még a Dugonics-Társaság nevében Dankó Pista sirjára, a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége pedig Kulinyi Zsigmond és Békefi Antal sirjára tesz le külön koszorút. A mfiliomos felesege. — Beszélgetés Révy Auréiiával. — (Saját tudósítónktól.) Hírül adtuk, hogy Révy Aurélia operaénekesnő kiutasította budapest' lakásából férjét, Chapmann őrnagyot, aki a rendőrségen és az angol konzulátuson keresett segítséget felesége eljárása ellen. Chapmann nyugalmazott őrnagy, angol ember. Harmadfélévvel ezelőtt vette feleségül Révy Auréliát., aki nemcsak Magyarországon, hanem Angolországban is sok szép sikert ért el gyönyörű hangjával. Az énekesr.ő Londonban ismerkedett meg férjével, aki annyira beleszeretett a szép magyar leányba, hogy nyomban feleségül kérte. Révy Aurélia azonban, noha tudta, hogy Chapmann milliomos, kikosarazta, mert nem akart a színpadról lemondani. Ezt követelte ugyanis tőle a dúsgazdag kérő. Az énekesnő azután visszatért, hazájába. De követte őt a szerelmes milliomos is. Buda" pesten a leányt családja is rábeszélte, hogy menjen feleségül Chapmnnnhoz, aki most már abba is beleegyezett, hogy az énekesnő a színpadhoz házassága után is hü maradhasson. Hosszabb vonakodás után végre felesége lett Révy Aurélia Chapman-nak, akinek vagyonáról szinte mesés legendák keringtek Magyarországon. Mindenki irigyelte a szép énekesnő szerencséjét, aki nászútra Angolországba, férje rengeteg birtokaira utazott. A milliomos házaspár fölváltva lakott Magyarországon és Angolországban. Mindenki azt hitte róluk, hogy a legboldogabb házaséletben élnek. Ez azonban, amint most kitudódott, nem felelt meg a valóságnak. A házasfelek sokat pörlekedtek egymással a férj első házasságából született tizenhat éves fia miatt, akit apja bálványozott. Az asszony nem bánt mostohán a fiúval, ellenkezőleg, elnézte minden szeszélyét és csak azon volt, hogy a házi békességet föntarthassa. Igyekezete azonban csak addig sikerült, mig anyai örömöknek nem nézett elébe. Ettől a perctől fogva mostohafiától nem volt nyugta. Szemrehányásokat tett neki állapota miatt s többször hevesen kifakadt, hogy nem kell neki testvér, mert nem akarja apja vagyonát megosztani. Három héttel ezelőtt megszületett Chap. mann második fia, A csöppség azonban nem hozott áldást a házaspárra, mert miatta tör. tént az a szakadás, amely talán örökre elválasztja egymástól szüleit. Ma délben fölkereste tudósítónk a fiatal anyát, akinek gyermeke boldogság helyett perpatvarral töltötte meg a házat. A művésznő az izgalmaktól betegen feküdt ágyában. Néhány perc múlva azonban fölkelt ós rendelkezésünkre állott. A szalonjában fogadott. A lakása és berendezése minden tekintetben megfelel a nagy vagyonnal rendelkező, jóizlésü emberek otthonának. A fényes és gazdag lakást azonban egy boldogtalan asszony lakja. Sírva panaszkodott a körülbelül harmincnégy-harmincöt éves, még mindig igen szép asszony, hogy ő semminek se az oka. — Az újságokból tudtam csak meg, hogy mivel vádolnak és elképedtem, amikor olvastam, hogy én utasítottam volna ki lakásomból a férjemet. Ez nem igaz, ezt tagadom. Elmondom, hogyan történt ez az egész dolog, hogy a magyar közönség előtt, amely annyiszor elhalmozott szimpátiájának jelével, tisztázzam magamat. Azután elmondta, hogy mennyit küzdött a házi békesség érdekében, amelyet meg is tudott volna tartani, ha a mostoha fia nem izgatja mindig ellene a fórjót. A háztartást angol szokás szerint rendezte be, hogy csak jól érezze magát a férje. Az őrnagy azonban ezt nem méltányolta, hanem folyton torzsalkodott a fia miatt, aki sehogy sem tudott a mostohájával megférni. Amikor pedig a gyermek megszületett, olyan fenyegetéseket ejtett ki a száján, hogy az anya félteni kezdte tőle gyermekét. Ez indította arra is, hogy a férjét megkérje, hogy anyagilag biztosítsa újszülött gyermekét. Chapmann azonban ezt határozottan visszautasította s olyan botrányos jelenetet rendezett, hogy az asszony családja megkérte, hogy feleségének állapotára való tekintettel, töltse az éjszakát valamelyik szállóban, másnap reggel jöjjön vissza és majd akkor nyugodtabban beszélnek a dolgokról. A férj, ahelyett, hogy szállóba ment volna, a rendőrségre szaladt, ahol elpanaszolta, hogy felesége fiával együtt kidobta s most egy krajcár nélkül, hajléktalanul áll az utcán. Egy hordárt küldött később az asszonyhoz, hogy adjon annyi pénzt, hogy éjszakára valahol megszállhasson. Az asszony annyira izgatott volt, hogy hamarjában nem találta a szekrény kulcsait. A szobaleánytól kért kölcsön pénzt s huszonhat koronát küldött a férjének. Ezzel a pénzzé^ aztán a Bristol-szállóba ment. — Nem igaz, — mondta az asszony, — hogy én pénz nélkül tettem ki az utcára. Azt hittem, hogy másnap reggel hazajön és ismét helyreáll köztünk a béke. Ezek után azonban nem tudom j hogy összekerülhetünk-e még mi ketten. Chapmann ma reggel az angol konzulátuson jelent meg. A főkonzul teljes hitelt nyújtott a milliomosnak addigra is, mig Londonból a bankárja ellátja pénzzel. A zárda titkai. — Botrányok Győrben. — (Saját tudósítónktól.) A győri Szent Orsolya, rendi iskolában skandalózus dolgok történtek. Régi és igen elismert értékű tanintézete az országnak. A zárda, amelyben a nevelést a Szent Orsolya-rendi apácák végzik, óvodából, elemi és polgári iskolákból áll. Az intézet fölött a fönhatóságot a győri püspök látja el. Az internátus vezetője rendesen az apácafejedelemasszony, az iskola igazgatója pedig egy arra érdemes, öregebb pap. így volt ez mindig, legalább is igy kellett volna lennie, de Széchenyi Miklós gróf püspök szakított ezzel a tradícióval. A püspök, akinek a tanitóképzőintézeti növendékek kizárásával a császárjubileumkor rendezett országra szóló botránya még élénk emlékezetben van és akiről még meg kell állapítani, hogy nem épen népszerű ember a megyében, hogy a papjaival alig érint_ kezik, Győrből mindenki elkívánja Nagyvá. radra, vagy akárhová ós hogy egy évben legföljebb egy hónapot tölt a szókhelyén, szóval, a mágnás - püspök ezúttal is egy nagy hibát csinált. Széchenyi Miklós grófnak volt egy kegyence, egy fiatal kispap^ Nitsch Árpád. A fiatal pap Egerben tanult, onnan a püspök segitsógével Bécsbe ment a Pázmáneumba és amikor Széchenyi Miklós gróf