Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-30 / 135. szám

1910 október 30 DEL WL AGYA RORSZAQ 9 püspök lett, az akkor alig huszonhat esztendős fiatal papot Bécsből magával vitte Győrbe, kinevezte a titkárává és egyúttal a Szent Orsolya" rendi zárda polgári iskolájának igazgatójává. Nagy megütközést keltett a megye papsága körében Nitsch Árpád kinevezése. Nitsch elődje Mladoníczky Ignác helyettes-nagyprépost volt, utóda Varga János kanonok lett, szóval, érthető az elkeseredés a papok között, hogy a püspök fiatal és erre az állásra nem alkalmas titkárát nevezte ki arra a fontos állásra, amelyre igen érdemes és magasrangu papokat szoktak állítani. Nitsch Árpád — ez négy évvel ezelőtt történt — huszonhat évesen, fiatalon, egészen érdemetlenül elfoglalta a helyét az igazgatói székben. És nem telt bele egy év, már illetékes helyen suttogták és határozottan tudtak róla, hogy Nitsch Árpád igazgató a zárda fejedelemasszonya, Máter Alojzia tudtával és segítségével, súlyos dolgokat követett el a zárdában. Az igazgató keze alá kétszáz tizenkét-tizenhat esztendős tanuló volt rendelve. Nitsch, akinek a lakása a püspöki várban volt, éjszakáhak idején is sokszor bement a zárdába és — ottmaradt. Hogy Nitsch miféle bűnöket követett el, egyelőre nem tudták, de arról nyilvánosan beszéltek, hogy a zárdában nincs minden rendben. Nitsch Árpád, akivel a győri egyházmegye papsága ekkor már minden érintkezést megszüntetett, tovább is igazgató maradt és tovább űzte a súlyos visszaéléseit. Legbelsőbb bizalmasa és titkára maradt a grófi püspöknek és épen az volt a rejtély, sőt még ma is megfejthetetlennek látszó titok, hogy Széchenyi Miklós gróf miért nevezte ki, miért tartotta' ezt a fiatalembert és miért azonosította magát vele a végletekig, végül, hogy leleplezése és elcsapatása után, még most is, miért érintkezik vele. A mult t.anév végén történt a legnagyobb botrány. Tanuk vannak rá, hogy Nitsch Árpád igazgató éjszakának idején kocsival állott meg a zárda előtt, három-négy leánykát beültetett a fiakkerbe, ő maga a bakra ült és fölhajtatott a püspöki palotába és ott lévő . lakásán zsurokat ós vacsorákat rendezett. Erre tanuk vannak. A kocsis, a kiszolgáló cselédség és az összes alkalmazottak, akikről Győrben mindenki tudja, hogy azért nem merik őket a szolgálatból elbocsátani, nehogy boszut álljanak és beszéljenek. Ez az esti eset egy vásár vasárnapon este történt, de délutáni zsurokat és mulatságokat gyakrabban rendezett az igazgató ur. Esztendőkig tartott ez az állapot, de a mult évben már nem mehetett tovább. A zárdában bennlakó leányok elpanaszkodták a dolgot a bejáróknak, azok révén a szülők is tudomást szereztek a dologról és botránynyal fenyegetőztek. Denk Rezső hitoktató pedig hivatalos följelentést is tett és egy bennlakó leányka apja is. A püspök nagynehezen megindította a vizsgálatot és annak vezetésével Páter Ruszics lazarista apátot bízta meg. Ruszics most a piliscsabai lazarista-kolostorban van. A vizsgálat hamar véget ért és az várható eredménynyel járt. Mater Alojzia fejedelemasszonyt azonnal elcsapták az állásától, szigorú vizsgálatot indítottak ellene és még most is fegyelmi alatt van. Helyére Mater Filoménía került a fejedelemasszonyi állásba, aki erélyes kézzel azonnal véget vetett a botrányoknak. Ruszics a püspöknek előterjesztett jelentésében megállapította, hogy az igazgató ellen emelt összes vádak beigazolódtak. A kihallgatott kis leányok egyértelműen súlyos vallomásokat tettek Nitsch Árpád, a pap-igazgató ellen s bár a dolgoknak egészen súlyos következménye nem lett egyetlen esetben sem, a vizsgálat megállapította, hogy Nitsch Árpád tovább nem maradhat a helyén. Széchenyi Miklós gróf erre Nitsch Árpádot — büntetésből — tanulmányútra küldte Rómába. Nitsch most szeptember elején viszszatért Győrbe és el akarta foglalni a helyét. De nem foglalhatta el. A szülök, akik közben megdöbbenéssel értesültek a pap-igazgató viselt dolgairól és látták, hogy tehetetlenek a püspök kedvencével szemben, most szeptemberben a legegyszerűbb védekezéshez folyamodtak. Amikor megtudták, hogy Nitsch visszatér, nem jelentkeztek a leányaikkal és más iskola felé néztek. Megtörtént az a csodálatos eset, hogy a zárda polgári iskolája, amelyben két-háromszáz növendék volt rendesen, ebben az esztendőben üresen állt. Nem volt jelentkező. A szülőknek ez az energikus föllépése, főként a győri egyházmegye katolikusainak néhány előkelőbb vezetőjének erélyes föllépése huszonnégy óra alatt rendet csínált. A püspököt rákényszerítették arra, hogy rendet csináljon. A legutóbbi püspöki körlevél, amelyből ez az egész botrány kiderült, közli, hogy a püspök Nitsch Árpádot fölmentette igazgatói állásától és tanulmány céljából Rómába küldte. Ez az intézkedés végre rendet csinált a győri Szent Orsolya-rendi zárdában, ahol a püspök érthetetlen jóvoltából négy éven át tűrhetetlen visszaélések folytak. Nitsch helyére Varga János kanonok került, Mater Alojzia helyére Mater B'iloménia. A tanulók létszáma visszatért. A szülők újra elhozták gyermekeiket és beadták a zárdába, ahol most már a legteljesebb rend van. Főtisztelendő Nitsch Árpád ur'pedig levegőválotztatás céljából Canossán át Rómába utazott. Odesszai éjszakák. * Most volna rá alkalom, hogyha az erkölcsbirók székébe akarnánk ülni, lemenydörögjünk erre a pusztuló és romló emberiségre : „ime, lássátok, milyenek vagytok." Az alkalmat ezúttal az odesszai „társaság" adná, amelynek kebelében részvénytársaság alakult arra a célra, hogy az asszonyai, leányai és arany ifjúsága találkozzanak egymással, levetve a társadalmi szokásokat, sőt levetve mindent, fekete miséket, orgiákat rendeztek és dó'zsöltek estétől reggelig. Fényes alkalom lenne, hogy elmondjuk azokat a frázisokat s az elkoptatott, agyonemlegetett igazságokat, amiket ellehetett a társadalom romlottságáról, bajairól mondani, ha nem ejtene bennünket gondolkozóba a dolog. I Mert igenis egészen más dologról van itt szó, mint csak a társadalom bajairól és arról a nagyon sokszor emlegetett romlottságról. Körülbelül tigy érezheti most magát az emberiség, ha öntudatlanul is, mintha valamelyik tüzhányóhegyen táncolna, amelyikről valami hatodik érzékével megsejtené, hogy a kitörés előtt áll. És most nem jeremiádákat, nem siralmakat kell elzokogni, hanem nagyon fölényesen meg kell állapítani, hogy mi, ez a társadalom, valami nagy vulkánon táncoljuk eszeveszett táncunkat, amelyik talán ma, talán holnap,r de biztosan a levegőbe röpít bennünket. És megrészegülve ettől a sejtéstől, még ördögibb lesz a táncunk, még jobban kitör belőlünk az a sok, sok és elfojtott gonoszság, amit belénk raktak az évek és romiunk jobban és jobban, míg teljesen megromlunk az életre, hogy egy nagy forradalom elsöpörjön bennünket, ha ki tudja várni a végleges romlást. Mert lehet, hogy előbb pusztulunk innét. Nem uj dolog ez. Kicsinyben, egyes nációknál, gyakran láttuk már a világtörténelemben. Hogy csak azt ragadjuk ki, amelynél legkifejezőbben van meg: itt van a francia forradalom. Az emberek érezték, tudták, hogy puskaporszag van a levegőben, hogy valami uj, valami ismeretlen jön, amiről még nem tudták micsoda, de érezték, hogy az ő halálukat is méhében rejti. S mégis ebben a biztos tudatban valami idegen hatalom beléül a lelkükbe és ahelyett, hogy azoknak az éhes szemű embereknek, akiknek bozontoshaju koponyájuk s izmos karjuk a jövőt, a biztos halált rejtette magában, javítottak volna a sorsukon s javultak volna kissé maguk is, még rosszabbak lettek s valami isteni nemtörődömséggel még jobban a nyakára hágtak a „canaille"nak, a söpredéknek, mig végre kitört a vihar s ó'k, a grand seigneurök, a hajporos parókáju lovagok mentek. Bátran és gyönyörű gesztussal mentek, mert vitte Őket a forradalom és nem is maradt utánuk egyéb ennél a gyönyörű gesztusnál, mert ment velük a kultúrájúk, a műveltségűk, mentek a rokkokó-paloták, a Tuilleriák kertje és beköltözött mindenhová az uj, az egészséges nyereség. Az analógia nyilvánvaló. Nekünk is tulsok már a kultúránk, nagyon kékvérűek és nagyon betegek vagyunk és kellene már egy kis egészséges nyerseség, egy kis pirosság az ereinkbe. Ezt azonban már megkaptuk akkor, mikor az eddigi feudális korlátok, — ha részben is, — lehullottak és a már végképen romlott és tul bő kulturáju társadalomba egy kevéssé kulturtársadalom a polgárság vérével frissitődött föl és kulturájukba egy kis jóleső kulturálatlanság ömlött be. Jelenleg azonban másként áll a dolog, A mi kapitalista társadalmunknak már túlságosan renyhe a vérkeringése, tulsok már benne a rosszaság, az elfojtott gonosz, amelyik ilyen odesszai orgiákban tör ki. Á proletár-társadalom meg túlságosan erős és túlságosan életképes ahoz, hogy olyan szerepet játszón a kapitalistával szemben, mint a polgárság játszott a feudálisokkal, de meg az érdekellentét is nagyobb, mint volt amott és a rosszaság, a petyhüdtség, az álszemérem, ami a legnagyobb bűne a társadalomnak, mind nagyobb már, tehát világos, hogy nagy dolgok, nagy átalakulások előtt állunk, amelyek bizony a fejünket, a kulturánkat is magukkal viszik. És tudjuk ezt, érezzük és talán azért lehet manapság mind több és többször hallani nagy, eddig még elkövetett bűnökről. A lelkek öntudatlanjában élhet valami, ami azt súghatja: úgyis mindegy .. , Minden rossz, ami élt az eddigi társadalomban, előkerül az eddig jól eltitkolt helyekről s mig egyik oldalról már a jövő társadalom megalapításán dolgoznak, mig egyik oldalon a levegőt akarjuk meghódítani — a jövő társadalom számára, a másik oldala a legundokabb szekszuális perverzitások, liliomtiprások, odesszai fekete misék játszódnak le, mint kegyelemdöfései az élő társadalomnak. NAPIJjlREK A kolera és a kivándorlás. — A belügyminiszter ujabb intézkedése. — Mikor Magyarországon felütötte a fejét a kolera fenyegető veszedelme s mikor az ország egyes vidékeit meg is fertőzte a járvány, a belügyminiszter szigorú rendeleteket adott ki a védelem tekintetében s törvényes intézkedéssel korlátozta a kivándorlást is, illetve akénfc rendelkezett, hogy kolerával fertőzött vidékeken az útlevelek kiadása körül óvatos eljárás követendő. Ez a miniszteri rendelkezés a törvényhatóságoknál többször félreértésre adott okot és több kivándorlót megakadályoztak a kivándorlásban, holott az illetőket bátran ki lehetett volna ereszteni az országbó^ illetve lakóhelyükről. E félreértések elhárítását célozza ós nyilván eredményezi is majd a miniszter következő rendelete, amelyet most bocsátott ki az összes törvényhatóságok első tisztviselőihez: Arról értesültem, hogy a kolerával fertőzött községekből kivándorolni készülőkkel szemben a hatóságok nem egyformán járnak el, illetőleg e tárgyban a folyó 1910. évi szeptember hó 26-án kiadott rendeletemben foglaltakat tévesen értelmezik. Ezen rendeletnek ugyanis az a célja, hogy a kolerával fertőzött községekből a kivándorlás a fertőzöttség fönnállása alatt és azután bizonyos időn belül megakadályoztassék, de az nem volt a rendelet kibocsátásának célja, hogy a fertőzöttség megszűntével a kivándorolni jogosultak az utazásban továbbra is meggátoltassanak. A szükséges elővigyázati óvóintézkedéseknek ezidő szerint elég tétetik azzal, ha a kolera miatt fertőzöttnek nyilvánított és ez okból zár alá vett oly községből, hol a kolerának csak egyes szórványos esetei fordultak elő, az utolsó beteg fölgyógyulta, vagy elhalálozása után öt napig, oly községből pedig, hol az esetek egyszerre jelentékenyebb számban, vagy szórványosan bár, de huzamosabb ideig ismételten fordultak elő, az utolsó beteg fölgyógyultától, illetőleg elhalálozásától számitott tíz napig a kivándorolni szándékozó egyének az utazástól visszatartatnak. Ezzel szemben azonban nem tartom megengedhetőnek azt, hogy a megfertőzött, vagy időközben koleramentesnek nyilvánított községekbeli lakosok útlevél-ügyeinek elintézése egyáltalán megtagadtassák. Az ily községek lakosainak útlevél iránti folyamodványait is szabályszerű tárgyalás alá kell venni és amenynyiben az útlevél kiállítását törvényes ok nem akadályozza, az útlevelet ki kell állítani. Az útlevél kézbesítésénél veendők azután figyelembe a helyi viszonyok, hogy tudniillik a kivándorlónak lakhely szerinti községe kolerával fertőzöttnek van-e kijelentve, vagy pedig onnan a fenti öt, illetőleg tiz napi határidő leteltével a kivándorlás már megengedhető-e és ha az utlevél-tulajdonos kivándorlása közegészségügyi szempontból akadályba nem ütközik, ngy részére az útlevél kézbesítendő, ellenkező esetben pedig az utievél kézbesítése felfüggeszthető. Megjegyzem egyébként, hogy azon körülmény, miként valakinek az útlevele már kézbesíttetett, nem szolgálhat akadályul arra,