Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-30 / 135. szám

1910 október 28 DÉL MAGYARORSZÁG 7 téri iskolában. Az érdemes festőmtivésznőnél máris több növendék jelentkezett fölvételre. * Az Otthon szimEóiíikiis-hanífveíseiij e. A Szegedi Tisztviselők. Otthoná-nak vigalmi-bizott­sága, Hauser Rezső Sándor igazgatóval az élén, november ötödikén rendezi első szimfonikus hangversenyét, Nagy Aranka művésznő és a magyar királyi honvédzenekar közreműködésé­vel. Előadásra kerül: Puccini „Pillangó-kisasz­szony" nagy áriája, énekli Nagy Aranka.; Lor­tzing „Undine" nyitánya ;Kun Rikárd „Ő" cimü müdala és Liszt „Hungária", szimfonikus költe­ménye. A zeneszámokat Fichtner Sándor kar­mester dirigálja. A hangverseny öt órakor kez­dődik. Számozott jegyek november elsejétől, este hat és hét óra között, az Otthon titkári irodájában előreválthatok. Belépödij tagoknak ötven, nem tagoknak nyolcvan fillér. Románvilág Magyarcsanádon. —• Tüntetés a magyarok ellen. — (Saját tudósítónktól.) Sajnálatos dolog, hogy ha a legmagyarabb és a legnagyobb alföldi vá~ rosből, Szegedről, nyolcvan-száz kilométerre utazunk, már olyan szerbekre, vagy románokra akadunk, akik vagy nem tudnakmagyarnyelven beszélni, vagy nem akarnak. Sőt olyanokra is akadhatunk, akik határozottan tüntetnek a magyarok ellen. Ezen a héten Magyarcsanádon történtek olyan jelenetek, amelyek tulajdon­képen nem lényegesek, de figyelemreméltóak, még pedig azért, mert jellemzik a helyzetet. Magyarcsanád községnek csak a neve magyar, ellenben a községben uralkodó szellem teljesen román. Ha például Szegedről odatéved magyar átránduló, ugy érezheti, mintha nem is Magyar­országban, mintha nem is Szeged közelében járna. Magyarcsanádon a héten ilyen esetek fcörténtek: Magyarcsanád községben, Pap János aradj görögkeleti román püspök jelenlétében, vasár­nap templomszentelés volt, melyről annakidején mi is közöltünk tudósítást. De a jámbor egy­házi ünnepély után olyasvalami is történt Ma­gyarcsanádon, melyről nem beszélt, az első jelentés. Az történt Magyarcsanádon, hogy néhány román tanitó a templomszentelési kö­vető mulatságon kifütyülte és durva szavakkal illette a magyar csárdást, mikor a cigány­zenekar játszani kezdte és tüntetőleg otthagy­ták a báltermet. Az eset a maga mivoltában nem ienne oly komoly és nagyjelentőségű, ha nem lappangana mögötte a magyarság elleni izzó gyűlölet, mely csak a legelső alkalomra vár, hogy kitörjön. A magyarcsanádi vasárnapi templom-szente. lési ünnepségek befejezéséül a románok kor.­eertet rendeztek a Brindje-féle görögkeleti ro­mán Iskolában. A hangversenyt Nestor Romu­lusz lelkész, Rajka Ignác és Bríndje Evrem románfelekezeti tanítók kezdeményezték, még pedig teljesen román nemzeti színezettel. Nem tekintve, hogy még a meghívókat is román nyelven bocsátották ki, a koncert elejétől vé­gig román énekekből és táncokból állott és egyetlen egy magyar szám sem fordult elő a programban, bizonyságául annak, hogy a köz­ségnek csak a neve magyar, de lakói izig-vérig román-érzelmüek. A koncerten a község és környékének román lakossága nagy számban vett részt és gyönyörködött a különféle román énekekben és táncokban. Ezután kezdődött a botrány-bál. Egyre-másra húzta a cigányzenekar a román táncdarabo­kat, melyeknek hangjai mellett nagyokat kur­jongatva roppta a kólót, meg egyéb román táncokat amindjobban nekihevülő oláh nép. A mu­latozók között azonban akadt végre egy ember, aki megunta a sok oláh táncot és magyar csárdást ís szeretet.t volna hallani. Ez az egyetlen em­ber is szerb volt. Milaclinó Vazulnak hívják­Odament a cigányokhoz és megkérte a prímást, hogy játszék valami magyar csárdást. A prí­más készséggel tett eleget a kérésnek és bele­kezdett magyar csárdásba, Alig fogott azonban a zenekar a muzsikálásba, mikor egyszerre zsivaj, kiáltozás keletkezett a bálteremben. A bortól fölhevült oláhság zajos abcugolásba tört ki, trágár szidalmak hangzottak, végű1 éles füttyszóval adták tudomására a zene­karnak, hogy nem kell a csárdás. Hogy a magyarellenes tüntetések rendezésé­ben a román tanítóknak részük volt, kétségen felül áll, mert a botrány kitörésekor egyetlen lépést sem tettek a tüntetés lecsillapítására, holott ezt tőlük, mint a tömeg vezetőitől, mél­tán elvárhatta volna minden jóizlésü magyar, vagy nem magyar ember. A botrányos mulatságon a két említett köz­ségbeli tanítón kívül több környékbeli román tanitó is „aktív" részt vett, akiknek magyar­ellenes eljárására fölhívták már Csongrád vár" megye királyi tanfelügyelőjének figyelmét. Nem lesz érdektelen egy incidenst fölemlí­teni, mely a vasárnapi ünnepségeken történt Magyarcsanádon. Németh Sándor battonyai apátplébános ugyanis a templomszentelést kö­vető banketten tósztot mondott, melyben a románok magyarérzelmet megdicsérte, a szlá­vok állítólagos magyarellenes viselkedése ellen pedig éles hangon kikelt. Ez a beszéd a csanádi hazafias szerb lakosság között nagy elkesere­dést szült, mert az apátplébános alaptalanul vádolta meg őket, kik mindenkor igaz magya­roknak vallották magukat. A készfizetések ügye. , "/— Khuen-Héderuáry Bécsben. — (Saját tudósítónktól.) Hivatalosan megcá­folják több fó'városi lapnak azt a közlését, mintha a készfizetések tárgyalása alkalmá­val fölmerült ellentétek miatt a kabinet vál­ság előtt áliana. Egy ssó sem igaz ezekből a hírekből, a valóság mindössze annyi, hogy a készfizetések budapesti tárgyalása megszakadt azért, mert a minisztertanács tagjai és az osz­trák szakreferensek között a tanácskozások során eltérések mutatkoztak. Khuen-Héder­váry Károly gróf miniszterelnök ma tény­leg Bécsbe utazott, ahol előbb Bienerth báró osztrák pénzügyminiszterrel tárgyal és ha ez a pourparler eredménytelenül végződik, akkor audiencián jelenik meg a királynál, hogy az uralkodót tájékoztassa a készfize­tésekről. A kormány határozott törekvése a készfizetések megvalósítása és a kabinet ehez való ragaszkodását az uralkodó előtt kifejezésre juttatja Khuen-Héderváry minisz­terelnök, annál is inkább, mert ez a jogunk törvényben is biztosíttatott és a trönbeszéd is Ígéretet tett a készfizetések fölvételére. A jelentés szerint a kormány az aranyakkal való fizetéseket záros határidőn .belül kívánja behozni. Ha pedig Bienerth ebben a kérdés­ben továbbra is ragaszkodik a magyar kor­mánynyal szemben elfoglalt ellentétes állás­pontjához, akkor a magyar miniszterelnök előterjesztést tesz a királynak, hogy Bie­nerth mondjon le. Az osztrák álláspont. A bécsi lapok mai számukban bőven foglal, koznak a készfizetések válságával. Érdekes különösen a Zeit közleménye, mely többek közt ezeket mondja: A készfizetések kérdésében igen nagy ne­hézségek merültek föl. A magyar kormány olyan formulákat akar elfogadtatni, mely deza­vuálja az osztrák kormány eddigi nyilatkozatait és az osztrák parlament állásfoglalását. Erre a Bienerth-kormány alighalesz kapható. A korona, mely mint legfelsőbb íórum van hivatva arra, hogy a viszályt eldöntse, mindeddig nem volt rábírható, hogy elhagyva objektív állás­pontját, egyik vagy másik kormány javára döntsön. liyen körülmények között a Khuen­kormány helyzete igen nehéz. Nehéz azért is, mert a katonai kérdésekben is nagy nehézsé­gek mutatkoznak a Khuen-kormány törekvései­vel szemben. Azok a javaslatok, melyeket ed­dig a Khuen-kormány a katonai kérdések meg­oldására tett, Bécsben ellenzésre találtak. Mindazonáltal nem valószínű, hogyha a kormány lemond is, ez a lemondás valóságos válságot idézzen elő. A magyar kormány csak csörteti a kardot azért, hogy Bécsben követeléseinek érvényt szerezzen. Csak azért vetik föl a ka­binet-kérdést, hogy minél erősebb kompro­misszumot kapjon. A Neue Freie Presse ma reggeli száma szin­tén arról ir, hogy a készfizetések kérdésén kívül a katonai ügyekben is nehézségek van­nak. A magyar kormány azt véli, hogy a katonai kérdésekben csak akkor léphet föl sikerrel, ha a készfizetések ügyében kedvező eredménynyel léphet a nemzet elé. Munkások tüntetése Szegeden. — A központ küldötteinek megérkezése. — (Saját tudósítónktól.) Ma este nyolc órakor végig a városon több ezer főre menő munkás-tömeg pi­ros lámpionokkal, zene- és énekszóval vonult a . szegedi pályaudvar elé, a szociáldemokrata párt budapesti központja kiküldöttei fogadtatására. A központ részéről Buciiinger Manó párttitkár, Csizmadia Sándor, az Országos Földmunkás­Szövetség elnöke és Ormos Ede dr, a Népszava munkatársa érkeztek meg, az útközben, hoz­zájuk csatlakozott vidéki küldöttekkel együtt­A tömeg lelkes hangulatban, forradalm1 dalokat énekelve és az ;általános vá. lasztói jogot éltetve, vonult a Munkás-Ott­hon elé, ahol Jócsák Kálmán, az alföldi párt­titkár ,jüdvözölte a budapesti vendégeket. Bu_ chinger Manó a központ üdvözletét tolmá­csolta s nagy tetszéssel fogadott beszédé­ben kifejtette a holnapi nagygyűlés törté­nelmi jelentőségót, amelyet hivatva van az alföldi párttitkárság és alföldi pártszervezet utján a földmives munkásmozgalom uj kor­szakát megteremteni. Csak a tunya burzsoázia — úgymond — hirdeti, hogy ez a nép nyugodt. A magyar Alföld dolgozó népe ismeri az uj kor eszméit, követeli jogait és ha min­denki más is igába hajtja nyakát és nyugodtan tűri, hogy bőréből szijjakat hasítsanak, a ma. gyarországi szociáldemokrácia azzal a lelkese­déssel, amelylyel a mai tüntetést is oly for­róvá tette, kivívja a nép jogát a leggyalázato­sabb politika országában is és kirántja ezt az országot a nyavalyák mocsarából a kultura, a haladás országútjára. Ezután Csizmadia Sándort kívánta hallani a fömeg, aki mindenekelőtt átadta az Országos Földmunkás-Szövetség üdvözletét s ezután ezt mondta: — Az állomástól vezető uton két kép tárult elémbe: A lelkes forradalmi menet az egyik, a sötét ablakok sora a másik. Két különböző világ e>%, Akik az ablakok mögött talán télnek, talán mosolyognak, azok a mult világ emberei, mi pedig a jövendőé. Ők jó polgárok, nem csatlakoznak hozzánk, nem akarnak harcolni, ők semmit sem akarnak, csak enni és emészteni. Igazuk van.ők nem közénk valók. Ez a világ, a jövő, csak akkor épül föl, ha ők kivesznek, kirothadnak. Mi nem önmagunkért küzdünk, hanem a jövő nemzedékért. Ha a munkásság megtartja lel­kesedését, akkor nincs is szükség lelkesedésre. A munkásság tartotta fönn a multat, a mun­kásság vivja ki a jövendőt is. A tüntető tömeg a beszéd után lelkes han­gulatban, rendben eloszlott. A cseh-német hábornság. Prágából jelentik-. A cseh és német lapok a kiegyezési tárgyalás megakadásával foglalkoznak. A német táborban meg vannak győződve, hogy a hirtelen támadt nehézségeket nemcsak a cseh radikálisok okoz­ták, hanem Kramarz is, aki valamennyi cseh pártban szította az ellenállást. A helyzet külö­nösen azért rosszabbodott meg, mert már most a németeknél sem mutatkozik nagy hajlandóság a kompromisszum megkötésére. Meglehet azon­ban, hogy a most bekövetkezett szünet kissé le fogja lohasztani a harcias kedvet. A horvátországi választás. Zágrábból jelentik: Ma tizenöt kerületben volt pót­választás, amelynek eredménye csak a késő esti órákban lesz ismeretes. Az eddigi vá­lasztási eredmény pártok szerint a követ­kező: Megválasztottak huszonkilenc horvát­szerb koalicióspártit (köztük hat-nyolc kor­t

Next

/
Oldalképek
Tartalom