Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)
1910-10-30 / 135. szám
Ö legutóbbi számában is azt irta, hogy a magyaroknak és oláhoknak össze kell tartaniok hogy a szlávok meg ne egyék őket. A Telegraphul Román, ametropolita lapja pedig bizonyítani igyekszik, hogy a nemzetiségi párt már 1803-ban, midőn Vidd Aurélt, az első nacionálistát a parlamentbe küldte, elejtette az Erdély autonómiájára vonatkozó követelést. A Lupta legutóbbi számában leleplezéseket közöl Mangra és Brote szerepéről. Elmondja, hógy Brote a magyar kormány pénzén Bukarestben Correspbndentia Rontana, cimen kőnyomatost alapított, melyből eleinte a romániai lapok átvették a közleményeket, később azonban bojkottálták Brotet. Megírja a Lupta azt is, hogy Mangra rá akarta bírni a miniszter, elnököt, hogy Pacea (Béke) cimmel nagy román lapot indíttasson meg, KhuenHéderváry azonban^ mikor látta, hogy a mérsékeltek nem tudnak semmit se elérni, kijelentette, hogy egy krajcárt se ad, amire Brote beszüntette a bukaresti kőnyomatost is. SZÍNHÁZ,_MÜVÉSZET Színházi műsor. Október 30, vasárnap d. n.: Bilincsek, szinmü. este: A muzsikus leány. Bérletszünetben. A muzsikus leány, operett. (Páratlan s/s-os bérlet.) d. u.: A szigetvári vértanuk, este: János vitéz, énekes ját^k. (Páros */,-os bérlet.) A kard becsülete, szinmü. (Páratlan 'yos bérlet.) „ 3, csütörtök. Hoífmann meséi, opera. (Páros 3-os bérlet.) i, 4, péntek: Beulemans kisasszony házassága, vígjáték. Bemutató. (Páratlan ®;3-os bérlet.) „ h, szombat: Beulemans kisasszony házassága, vígjáték. (Páros V3-0S bérlet.) „ 6, vasárnap d. u.: Duda kisasszony, operett. B \ „ este: Beulemans kisasszony házassága. (Páratlan '¡¡-os bérlet.) Szegedi színészek darabjai. (Saját tudósítónktól.) Szeged az utóbbi években szinte azzal tüntetett, hogy nem voltak szindarab-irói. Amíg Budapesten, ha kell: min. den napra jut egy uj dráma, vígjáték, vagy bohózat magyar szerzőktől, addig Szegeden teltek a hónapok, multak a színházi esték és nem mutattak be szegedi szerzőktől darabokat. Két év alatt csak négy szegedi író darabját mutattik be a szegedi színpadon, még pedig Pesti Kálmán és Kun Richárd A 'hetedik cirnü operettjét Szalag Károly Erdős Julcsa népszínművét és Juhász Gyula Atalanta operettjét. Ezeken kívül még egy operát is előadtak szegedi szerzőtől, még pedig König Péter Faluni búnyász-kt. Ezek az előadott munkák mind arattak akkora sikert, amekkorával — ha Budapesten aratták volna — az ország legtöbb színpadán bemutatásra kerültek volna a szegedi szerzők darabjai. A siker első híreire a legtöbb vidéki színigazgató kötelező Ígéretet tett, hogy előadja a szegedi szerzők sikerrel bemutatott darabjait. És jöttek uj napok, teltek a hónapok, immár az évek is és nem mutatta be egyetlenegy színigazgató se a szegedi munkákat, csupán Juhász Gyula Atalantája került több színpadon, sokat jelentő sikerrel, bemutatásra — nem hiába Juhász darabját nem is Szegeden adták először. És Juhász darabjánál is levonhattunk érdekes, szomorúan jellemző tanulságot, még pedig azt, hogy a stockholmi színházban elő fogják adni a magyar poéta bájos, kitűnő operettjét, ellenben a budapesti operettszínházunk nem is gondolt arra, hogy előadja a szegedi szerzőnek már sikerrel szerepelt, tehát a közönség kritikáját fényesen megállt darabját. Tehát közelebb a szegedi színpadhoz a stockholmi, messzi külföldi színház, mint a magyar fővárosi . . . Mindezek a visszásságok fölelevenednek most, hogy két §zegedi színész és író újra DELMAGYARORSZÁG darabot fejezett be és gondolkozik mind a kettő, vájjon mit is csináljanak most már a befejezett darabjukkal? ! Mert ha Szegeden előadják, itt sikert, bár az előadás nívója miatt nem teljes, talán nem is félsíkert arat a darab, aztán ... a többi színház tudomásul se veszi, hogy Szegeden sikert aratott két szegedi szerző a darabjával. Három egyfölvonásos színdarabot irt Pesti Kálmán, a kitűnő, népszerű színész. A darabok közös címét még nem állapította meg. Elolvastuk Pesti darabját és teljes őszinteséggel Írhatjuk, meglepő Pesti munkája. Újszerű, csupa életmegfigyelésekkel teljes, hatásos, igazi színpadi beállítás ragyog a darabból. És még valami: különös szatíra. Szegedi művészeket; ifjakat, vergődőket, sok kinos órában letörtekké váltakat jelenít meg. A mi vérünkből való alakok, ami: szegediek küzdelmét jellemző vergődések. Az uj ház, ez a cime Szalag Károly, a szegedi színház segédrendezője és ügyelője darabjának. Háromfölvonásos színdarab. A legtalálóbban társadalmi szatírának nevezhetjük a darabját. Talán Hauptmann „A bunda" cimü, Szegeden jól ösmert darabjához hasonlíthatjuk. Megoroszositott színdarab Szalay Az uj ház-a, de azért csupa magyar levegő leng a darabból felénk, csupa magyar kishitűség, magyar kicsinyesség, magyar szellemtelenség, aprólékosság és még nagyot is olyan kicsinyesen akarás tükrözik, ha a darabot olvassuk. Sok értékes kvalitás, megbecsülésre érdemes megfigyelés, egészséges életszeílem rejlik Szalay darabjában. Budapesten már hosszú, hasábos cikkekkel köszöntötték volna napokig azt a két irót, akik ilyen darabokat fejeztek be, amilyeneket a szegediek. Szegeden pedig ? Szegeden a darab írói a befejezés után érzik önmagukat legkellemetlenebbül. Nem is sejtik, mit csináljanak a befejezett munkákkal. Ha Szegeden nyújtják be előadásra, hát valahogy csak előadják többször is, aratnak egy kis, avagy nagy ^helybeli sikert" is, Budapesten megmosolyogják egy percre a „vidéki" színdarabot, a „vidéki" szinházestét, más vidéken megsejtik egy napra, hogy mi az a „vidéki" siker . . . Ellenben ha például Pesti darabját a budapesti Magyar Színházban bemutatják, huszonnégy óra múlva az egész ország tudomást szerez az uj magyar színdarabról és az uj magyar színműíróról, egy hónapon belül a legtöbb vidéki színházban is előadásra tűzik, még — Szegeden is és még itt sem ugy kezelik a darabot, mintha szegedi volna, tehát vidéki volna . . . Csupa lehetetlen, kinos, letörő és elkeserítő állapotok ezek. Egy-egy ilyen jelenség eszünkbe Juttat mindent : minden küzdelmet, minden előítéletet, kicsinyességet, kezdetlegességet. A zenésmisék. A folyton épülő alföldi metropolisnak úgyszólván kellő közepén, mint valami megkövesült anakronizmus, még mindig ott dacol az enyészettel az öreg szent Demeter-templom ... Várja az első csákányütést, hogy főnikszként átalakuljon a várva-várt pompás fogadalmi templommá. Mégis sokan sajnálják az öreg templom vakolatlan falait s régi, kiszolgált orgonáját, amikor ünnepnapokon, a délelőtti nagymiséken, ott csendül meg benne, onnan zsong-bong ki belőle egy darab kultura, annak is abból az ágából, melyet a külföld legjobban szeret tőlünk elvitatni. Az egyházi zenéről van szó. Ennek pedig elsősorban kulturális jelentőségét kétségbe» vonni nem lehet. Hiába van nekünk zeneiskolánk, lesz zenepalotánk is, ha nem járogatnak oda épen a társadalomnak azok a rétegei, melyek leginkább reászorulnának a művelődésre. A nép nem megy szimfóniái hangversenyekre, hanem megelégszik a gramofonnal, a tamburával s a cígánynyal. S erről ítél meg minket a külföld. Tehát ott kell nekünk megfognunk a nép lelkét a művelődésre, ahol arra alkalom nyílik.a templomban, a lelki élet, a hétköznapiságtól való föjemelkedés házában, az egyházi zene átidomító, differenciáló hatásával. Ez a zene nemcsak az istentisztelet fényének emelésére szolgál tehát, hanem elsőrangú 1910 október 30 kulturális eszköz is s célja: finomítani ez irányban a nép ízlését és intelligenciáját. Egyszóval: át kell hidalni a távolságot a tamburától az orgonáig. Olaszországban a suszterinasok is operaáriákat fütyülnek az utcán, nem pedig kuplékat, mint minálunk. Ez a zenei művelődés fokmérője. Ezért kell a közönséget lassan-lassan vezetni a magasabb esztétikai izlés régiói felé. Más városok már belátták ezt. Nézzük csak a közeli Szabadkát, Temesvárt, Aradot. Ott és a külföldön, úgyszólván minden városi kerületi plébánia-templomban találunk nyolc-tizezer koronával segélyezett egyházi énekkarokat: nálunk csak a belvárosban s ezt is csak ugy, hogy eddigelé, tudomásunk szerint, Naszády József karnagynak évenkint mindössze kétezernégyszáz koronát bocsát rendelkezésére a város, mint kegyúr, melyből orgonistát, zenekart s énekeseket fizetnie, majdnem lehetetlenség. Naszády József tanitóképző-intézeti zenetanár megküzdött a nehézségekkel és megállapithatjuk, hogy oly eredménynyel, melyből biztatót, üdvöset várhatunk a jövőben is. Az észrevétlen átalakulás, a lelki processzus már is folyamatban van. A nép, a közönség megkedvelte az egyházi vegyeskart. Jó és rossz időben egyaránt zsúfolásig megtelik az öreg szent Demeter-templom, holott még az ősz folyamán. a Járosy-féle orgona-hangverseny alkalmából, akárhány alsóvárosi magyar asszony, az üstdobok krescsendóját félremagyarázva, kikelt az ellen, hogy az „orgonán doboljanak." Ennek az orgona-versenynek megtartása is Naszády tanárnak érdeme, aki a részvétlenséggel megküzdve, lehetővé tette azt, ami eddigelé tízegeden egyetlen orgonamüvésznek sem sikerült. Az egyházi vegyeskar helyes csapáson halad. Csak az a kár, hogy a féx-fikar hanganyaga évről-évre változik, ami a betanítás rovására megy. Atai pedig a vegyeskar működésének tárgyi részét illeti, Naszády dicséretére külön kell kiemelnünk, hogy ő, bár a hírneves Horn tanítványa s a seckaui bencések világában bővítette zenei tudását: mégsem marad meg a most már^több oldalról is helytelenített rigorizmusnál s a tradicionális, korális müvelése mellett, ráér arra is, hogy a modern egyházi zeneirodalom legkiválóbb polifonikus müveit vigye a kórusra. Így hallottuk szép egymásutánban a rnult évadban Filke, Haller, Schweitzer, Deschermayer, Witt, Haberl egyházi szerzeményeit és ami különös elismerést érdemei: kiváló magyar szerzőink müveit. Demény Edur miséje már húsvétkor hangzott el Ízléses interpretációban, most pedig, amint értesülünk, Beliczay miséi kerülnek sorra. Hiszszük s reméljük, hogy Naszády karnagynak alkalma lesz, a fogadalmi templom uj orgonája mellett is, munkaerejét a szegedi egyházzenei kultura érdekében kifejteni, hogy nagyobb anyagi támogatás mellett a közönség nemcsak nagyobb ünnepeken, hanem minden vasárnap kivegye a részét a zenés nagymisékből. * Haagverseny a D. M. K. E. javára» A Délniagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület a magyar tengerparton íürdőkonviktust és gyermekszanatóriumot alapit, amelynek védnökeiül az egyesület Zsófia, hercegasszonyt, Ferenc Ferdinánd trónörökös nejét és Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi minisztert kérte föl. Zichy János gróf a védnökséget már el is fogadta. Az emberbaráti kultúrintézmény javára február 4-én Budapesten, a Vigadó termeiben, jótékonycélu hangverseny lesz, amelyen Blalia Lujza és Pálmay lika is közreműködnek. * Á hangverseny-bérlet iránt, amelyet Vámciy L. könyvkereskedése hirdet, az előző éveknél is sokkal nagyobb az érdeklődés. November l-ig a bérlők részére föntartott helyek legjavát már elkapkodta a közönség, a még 'önmaradt jegyeket most már minden egyes hangversenyre külön is lehet kapni. A lelkes érdeklődést indokolttá teszi már a bérlet első estélye is. Ugyanis november 20-án lesz alkalmunk először gyönyörködni Koenen Tilly éne. kesnö művészetében. Ezt követi december 12-én Hubermann Bronislaw hegedűművész és január 12-én Godomsky világhírű zongoraművész. * Kukovetz Nana festőiskolája. Néhány nap múlva, november harmadikán, a Szent György-téri iskola tornatermében megnyitja festőiskoláját Kukovetz Nana, az ismert szegedi festőmüvésznő. Tandíj egy hónapra öt korona. Hetenkint két óra tanítás. Jelentkezhetni délután két órától négy óráig a Szent György» 30, „ „ 31, hétfő: November 1, kedd 9) L » ,, 2. szerda V