Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-30 / 135. szám

1910 október 28 DÉL MAGYARORSZÁG 5 kivülük is ebbe a gárdába tartoznak és valljuk, hogy а V. H. 0. Sz. tagjai csak a napilapok hivatásszerű dolgozótársai és irói lehetnek, mi, ma is hivatásszerűek, s velünk ök, akik minden más pályán is elsősorban újságírók maradtak s most is rendes dolgozótársai a napilapoknak — de nagy erkölcsi és anyagi érdekeink parancsolják, hogy minden más oda nem tartozó tovább ne gátolhassa meg az újságíró-érdekek érvényesülését. А V. H. 0. Sz.-ből eddig távolmaradt a hivatásos vidéki újságírók nagy többsége. Meg kell fordítani a küzdelem módját. Lépjen be minden vidéki újságíró а V. H. 0. Sz.-be. Amikor látjuk, hogy a vidéki újságírók egy része Budapestre kerülvén, ott szerez nagy becsületet az újságírásnak, másrésze pediga vidéki újságokat emeli magas és valamikor elképzelhetetlen színvonalra, akkor azt hisszük, hogy а V. H. 0. Sz.-nek is erre a szintre kell emelkednie. Ezt pedig csak egy módon lehet elérni: ha minden újságíró belép és ott érvényesíti szavát, akaratát és tehetségéi! Mert nagy érdekekről van szó! Arról van szó, hogy a vidéki újságírók a vidéki sajtó szellemi és erkölcsi erőit olyan mértekben érvényesíthessék, hogy végre az újságírók komoly érdekei is kielégíttessenek. Bizonyos az, hogy a sajtó a maga népszerűségénél és erejénél fogva hatalmas sikereket s fényes diadalokat ért el. Nagy csatákat vivott meg az újságírás, diadalt diadal után aratott, de soha arra nem gondolt, hogy a maga érdekeit bizto' sitsa és rendezze. Az újságíróknak volt gondjuk a vasutasok, a postások, a vármegyei tisztviselők és mindenkimások jogos anyagi érdekej rendezésére és szolgálati pragmatikájuk meg. teremtésére, de az újságírók jogviszonyai a mai napig is rendezetlenek. Az újságírók erre nem gondoltak s a sajtó a maga hatalmát mindenkik érdekében érvényesítette, csak a sajtó munkásainak érdekében nem. Botor mulasztás volt ez, aminek oka, hogy a hivatásos újságírók nem tömörültek egységes szervezetbe és nem gondoltak jövendőjük megalapozására, magában az ujságirószövetségben pedig a többségben levő nemhivatásosak épenséggel nem érezhették át bizonyos nagyjelentőségű mozgalmak szükségességét. De végtére is elég volt a halogatásból, a meggondolatlanságból és a nemtörődömségből. Az újságíróknak bonn а V. H. 0. Sz.-ben kell megteremteniük azt az erősséget, amelyből sikeres küzdelemre indulhatnak. Az első kötelesség magának а V. H. 0. Sz.-nek uj szervezése. Ha minden hivatásos vidéki újságíró benn lesz a szövetségben, akkor a nagyobb vidéki lapvárosokban is egységes alakulásokba tömörülhetnek az újságírók, mert nem egri, komáromi és bilkei helyi választmányokat kell alakítani, hanem a nagy vidéki városokban a nagy napilapok munkatársainak kell végre együvé tömörülniük. Sok szomorú ellentét, sok sajnálatos viszálykodás szűnne meg eként! Ne egymással harcoljanak a nagy vidéki lapok, hanem igyekezzenek a fölösleges kis lap. vállalkozások megsemmisítésével anyagi erőiket növelni. Ne egymás közt haragudjanak a sajtó munkásai, hanem minden erejükkel igyekezzenek megsemmisíteni a hívatlanokat, az álhirlap. irókat és kalózokat. Alhirlapirók oly szép számmal akadnak az országban, hogy már veszélyeztetik az újságírók tisztességérdekeit, hogy sem a szövetségen belül, sem azon kívül nem szabad őket megtűrni. Nagy érdeke a vidéki újságírásnak, hogy megakadályozza az értéktelen elemeknek az újság, írásba való betolakodását. Hiszen épen a napokban olvastuk azt a szerencsétlen meghatá. rozást, hogy „újságíró mindenki, akit egy nyomdász a lapjához alkalmaz." Ezen a módon újságíró lehet husz kubikos-munkás is, akiket egy lapkiadó szerződtet. Ezzel szemben az újságíróknak törvényes intézkedéseket kell követelniök, hogy á napilapok munkásai számára az újságíró-kamara megalkottassék és addig is a hivatásos újságírók lehessenek csak a lapok munkatársai vagy felelős szerkesztői. Ahoz, hogy valaki újság, iró lehessen, szükséges, hogy egy évi volon. törösködés után a helyi választmány Ítélete alá bocsáttassák, hogy vájjon rendszeres újságírói munka végzésére alkalmas-o és csak három évi munkásság után tekinthető hivatásos újságírónak. Politikai lap felelős szerkesztője csak öt esztendei újságírói működés után lehessen valaki, arai megakadályozza a stréberek és tehetségtelenek érvényesülését. Ezek nem reakciós intézkedések, hanem jogos védekezés az ellen, hogy a hívatlanok elözönöljenek egy olyan pályát, amihez nem kell semmi más képesitéscsak a tehetség. Úgyde az újságírás csak a te. hetségek, nem pedig a protezsáltak, az avatatla.nok és a hívatlanok pályája. Rendezni kell az újságírók jogviszonyait, minden erővel és energiával meg kelt teremteni a betegsegitőt, amely a hivatásos újságírók régi óhajtása és amelyet csak az ország összes hivatásos ujságiróinak egysége alkothat meg. Föl kell állítani az állásközvetítőt és meg kell teremteni az állásnélküliek segélyezését. Az állásközvetítés megoldása sokszorosan könynyebb ós egyszerűbb lesz, ha a hívatásosak szervezkedése nem engedi meg, hogy az üres állásokba protekciósok jussanak. Az újságírók szervezkedése uj anyagi erőforrásokat juttathat a lapoknak és ez csak növelheti az ujságjrók ekszisztenciális érdekeinek kielégítését. A vidéki ujságiiás erkölcsi súlyát minden irányban érvényesíteni kell. A szövetséget az újságírók együttes támogatása lendületes erejűvé tenné. Akkor nem történhetnék meg, hogy az újságíró-ösztöndíj kérdésében ne tudja senki, hogy milyen a pályázás lehetősége és hogy az egész kar sérelmével csak egy „kéthónapos njságiró" találjon módot pályázata beadására és, „mint legérdomes vidéki újságíró", az utazási ösztöndíj elnyerésére. Ez a sérelem olyan forrongásba hozta a vidéki hivatásos újságírókat, hogy ebből az alkalomból joggal várható a tömörülés. Az ország újságírói olymértékben tesznek tanuságot, hogy ennek szükségességét átérezték, hogy az izzó tettvágy és a lángoló lelkesedés uj, hatalmas alkotások elérésére alkalmas. Azok, akik már a V. H. 0. Sz. tagjai, kérnek minden vidéki hivatásos újságírót, hogy sürgősen lépjen be a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségébe. A belépési nyilatkozatok sürgősek, mert az ösztöndíj ügyéhen összehívandó rendkívüli közgyűlés már az újságírás nagy erkölcsi érdekeit érinti. Hisszük és valljuk, hogy nincs magyar újságíró, aki ne jönne velünk ehez a munkához amelynek fáradalmai küzdelmesek lehetnek, de alkotásai egyeJül alapozhatják meg a vidéki újságírás jövendőjét. Ferrer emléke. Paris, október 29. A Tudományos-Társaság épületében tegnap este Peigne tábornok elnöklésével gyülekezet volt Ferrer kivégzésének emlékére. A gyűlés folyamán viharos jelenetek játszódtak le. Megjelentek a párisi spanyol anarchistacsoport tagjai is, akik megakadályozták Pelletan volt tengerészetügyi minisztert a beszédben és megrohanták a szónoki emelvényt. Verekedés támadt, melynek csak az vetett véget, hogy a 'ámpák hirtelen kialudtak. A rendzavarók elhatározták, hogy sem a tábornokot, sem pedig Pelletan volt tengerészeti minisztert nem engedik beszélni, mert ők — véleményük szerint — Ferrert ép ugy kivégeztették volna, mint a spanyol miniszterek. A leánykereskedelem. Madrid, október 29. A királyi pár ma fogadta a leánykereskedelem leküzdése dolgában ülésező kongresszus tagjait. Pétervári nagykövetünk távozása. Bécs, október 29. A Freindenblatt értesülése szerint ma erősítést nyört az a hír, hogy Berchtold gróf egy idő előtt családi okból pétervári nagyköveti állása alól való fölmentését kérte és ehez az óhajtáshoz ragaszkodik. A pétervári nagykövetség-változás azonban nem áll közvetlenül küszöbön, Berchtold december elején az orosz fővárosba visszatérni szándékozik és a jövő telet mindeneíetre ott fogja tölteni. A spanyol kolostorok bezárása. Madrid, október 29. A szenátusban a klastromok bezáratására vonatkozó törvény tárgyalásánál Canalejas miniszterelnök azt a kijelentést tette, hogy ha a törvény nem talál elfogadásra, le fog mondani. Forradalom Uruguayban. London, október 29. A Times jelenti Montevideobói: A helyzet Uruguayban nagyon komoly. Azok, kik ellenzik Battle elnökjelöltségét, fegyveresen gyülekeznek. Eddig a forradalom kitörését csak a lovak hiánya gátolta. A forradalmárok már sok helyen elpusztították a táviróvezetékeket. A vonatok forgalma meg van zavarva. A kormány csapatokat küldött a fenyegetett pontokra. A külügyminisztert, ki a forradalmárokkal rokonszenvez, fölszólították, hogy mondjon le. Fegyveres összetűzések még nem fordultak elő. A román békeakció. — Siegescu nyilatkozata. — (Saját tudósítónktól.) A Khuen-Héderváry-kormány tudvalevően mindjárt hivatalbalépésekor tárgyalásokat kezdett a román nemzetiségi párt vezető-embereivel. Ezek a tárgyalások akkor nem vezettek eredményre, mire Khuen-Héderváry a választásokon letörte a nemzetiségi pártot. A választások után a miniszterelnök Mcingra Vazul képviselő, továbbá Slavici és Brote elő_ kelő román újságírók közvetítésével a mérsé. kelt irányt követő oláh politikusokkal keresett érintkezést, de csakhamar kitűnt, hogy ezek az emberek nem bírják a román nép bizalmátKhuen-Héderváry ezután még a román főpa. pókkal próbálkozott, sőt tárgyalásokba bocsátkozott a nacionalisták bizalmi emberével, Mihu János dr ügyvéddel is, aki a miniszterelnöknek terjedelmes memorandíjmot adott át, melyben a románok követeléseit összegezte. A parlament őszi üléssz-akának megnyíltával is folytak a tárgyalások. Ezeknek azonban csakhamar vége szakadt és mint értesülünk, a miniszterelnök kijelentette az oláh vezérek előtt, hogy a Mihu-féle memorandumban foglalt követeléseket elfogadhatatlannak tartja és további tárgyalásokat csak akkor kiván folytatni ha majd a jelenleg szőnyegen lévő nagy politikai kérdések elintézést nyernek. A tárgyalá. sok tehát jóidöre megszakadtak. Alkalmunk volt erről a kérdésről Siegescu munkapárti román képviselővel beszélgetni, aki megerősített« a tárgyalások megszakitásáról szóló értesülésünket. — Én is ugy tudom — mondotta Siegescu — hogy a tárgyalások megszakadtak. A miniszterelnök nekem azt mondotta, hogy az oláh kérdés megoldását nyugalmasabb időre hagyja. Most sokkal fontosabb kérdések: a bank, a választójog és a katonai kérdések uralják a helyzetet. Különben is a miniszterelnök nem tudott eligazodni a román vezérek követelésein. Mindegyik más irányban kereste a megoldást és más és más követelésekkel hozakodott elő. Az is baj, hogy olyan emborek, mint Babes is, akiknek nincsenek követőik és a saját szakállukra akarnak politikát csinálni, tévesen informálják a miniszterelnököt. Érdekes, hogy a tárgyalások hatása alatt a román nacionálista sajtó — a Tribuna kivételével — igen békés húrokat pengetett. A Drapelul, a bánsági oláhok főorgánuma, még