Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-28 / 133. szám

212 árért mérték a közönségnek, ma pedig százhuszonnyolc fillér egységárért. Szóval, az élőállat husa száz százalékkal drágult tiz év óta, ellenben a mészárosok ötven százalékkal adják drágábban a hust. Pedig a bolthelyiségek ára száz százalékkal, az adó Ötven százalékkal, a mellékköltségek száz százalékkal emelkedtek a hentesek és mészárosok terhére. Ez az arány általánosságban mindenféle husnemüeknél. Éls ez az arány uralkodik nemcsak Szegeden és a környéken, de elsősorban a Délvidéken is, — az egész Alföldön, a Dunántul is. A névtelen akadályok. Rendkívül sok apró akadály is mutatkozik a húsvágók, a közönség között, amelyek közvetve okozzák a drágaságot. Szegedi tanyai kisgazdák mondották el a kérdésekre, hogy mennyi „ceremónián" esett át, amig a tehénkéjét levághatták a vágóhídonEzek azok a „ceremóniák": 1. A tanyai állatorvosnak harminc-negyven kilométernyi ut után megmutatják az eladásra Szánt jószágot. 2. Behozzák a városba az eladásra szánt ezarmasmarliát, Szegeden újra orvos vizsgálja azt meg. 3. A vágóhidi levágás tizenkét korona. 4. Újra orvosi vizsgálat a levágás után. 5. A passzusozás: jószáglevelek kiállítása, átirása, majd megsemmisítése egy egész dél" előtti idő. Ezek és még számtalan kicsinyes akadályok okozzák azután, hogy a tanyaiak elkerülik a szegedi állatvásárokat, annál inkább, mert úgyszólván állandóan, sertésvész és ragadós állatbetegségek miatt, lezárják a vásárokat. Sőt, legaktuálisabb például ma, napok óta, bizonytalan ideig a szomszédos Csanádmegyében se" hol nem tarthatják meg az állatvásárokat. Ezek az akadályok eredményezik azt, hogy igazi állatvásár nem tud Szegeden kifejlődniNagyon sok eladó gazda elkerüli a vásárt, nagyon sok szegedi mészáros és hentes egyszerűen kiutazik a szegeditanyákra üzletet kötni: a jószágot a tanyákon vásárolja meg. De nemcsak Szegeden válik szokássá ez, hanem a környéken, a szomszédos városokban js. Például Makón már tizenöt esztendő óta nem a piacon vásárolják a jószágot. Makón különben tűrhetetlen állapotok uralkodnak. Tegnap, előtt például a makói hentesek és mészárosok határozatilag kimondották, hogyha egy héten belül nem változnak meg a viszonyok, akkor Makó összes hentesei és mészárosai sztrájkba lépnek. A kérdésünkre ma több, Szegedre jött makói mészárosmester ezeket mondotta: — Tűrhetetlenné váltak már Makón, de az egész Csanádmegyében is, a viszonyok. A jószágállomány mindinkább satnyult, az utóbbi hetekben pedig veszedelmesen pusztít a ragadós betegség. Az alispánnak a tegnap hozott végzése, hogy Csanádmegyében bizonytalan ideig semmiféle állatvásárt nem tarthatnak, végre eljuttatott bennünket oda, hogy vágnivaló jószág nélkül maradtunk. Eddig is csak vergődtünk, minden makói mészáros, hentes panaszkodik, hát most már nem bánjuk, ahogy lesz, ugy lesz, sztrájkba lépjünk, nem nyitjuk ki az üzletünket. Szegeden még piac sincs. Nyílt titok, hogy Szegeden kezdetlegesek' nem egy tekintetben pedig egyenesen kártékonyak a piacviszonyok. Először is nincs rendezett piac. A Tisza Lajos-köruton, a belvárosi tereken, mindenütt, ahol alkalmas kis hely akad, piacoznak. Az ellenőrzés igy lehetetlen. Már az ellenőrző hatósági orvosok is beismerik, nem egy hangoztatja is, hogy nem tudják egészségügyi tekintetből ellenőrizni a szegedi piacot. Régen kövezett, macskafejü kövekből összepofozott kövezeten és kövezetlen, szennyes helyen is lerakják a földre az eladásra szánt élelmiszereket. A husárusok árusítóhelye is rossz. A Valéria-téren verDÉLMAGYARORSZAG nek sátrat. Nyáron egész nap rájuk és a húsra tüz a nap, legyek milliói lepik el a teret, amelyen a tisztaságot ellenőrizni lehetetlen. Kiszámíthatatlan bajt, hiányt okoz az is, hogy Szerieden még mindig nincs vásárcsarnok. Amikor megsürgetik az építését, amikor azt hiszik, hogy végre megkezdhetik az építést, akkor újra közbejön valami akadály és nem lesz vásárcsarnok. A szegedi drágaságot szintén fokozza ez a hiány és a piaci kezdetlegesség. Amit a húsosok beszélnek. Fölkerestünk több szegedi mészárost, hentest, hogy nyilatkozzanak a bajokról, a drágaságról. Az egyik mészáros ezt mondotta: — Mi ugyanugy érezzük a drágaságot, akár a közönség. Néha még jobban : mert a mi üzletünk, a mi megélhetésünk csakis a jószágáraktól függ. A megélhetésünk már veszedelemben, nem egy ráfizet közülünk az üzletére. Akadt közülünk olyan, aki több évi adót fizet, mint amennyi az évi tiszta haszna. A másik hentes ezeket mondotta: — Már levágni való jószág nélkül vagyunk. A tanyákra csatangolunk ki egy-egy sertésért. Az egész családommal együtt szorgalmaskodunk, szeszes italt nem iszunk, mégse tudunk megélni. Kétezer koronát ráfizettem ebben az évben, pedig én, a feleségem és két fiam dolgoztunk, éjt-napot összetéve. Rendkívül érdekes nyilatkozatot tett Parál Pál is, a legtekintélyesebb, legelső szegedi hentes : •— Amikor az elnöklésem alatt tartják a szegedi husiparosok az ülésüket, rendesen, mindig csupa panasz hangzik ott el. Úgyszólván kivétel nélkül panaszkodnak, elkeseredetten. Sorra idézik egymásnak a lehetetlen állapotokat és azt, hogy veszteségre dolgoznak. Nem tudják, mihez fogjanak? — Nincs rendes piac, de nincs levágásra való jószág se. Szeged drágasági okára legjobban jellemző az, hogy még hizlalóink sincsenek. Harminc évvel ezelőtt a szegedi hizlalók országos hirüek voltak, évenkint harminc-negyvenezer darab jószágot is hizlaltak a magánosok kezében levő hizlalókban, — ma pedig, harminc év után, csak kétezer jószágot ha hizlalnak évenkint. — A legelőviszonyok is igen romlottak: ez is egyik ok a drágaságra. — Az orvoslásra a legjobb Szerbia megnyitása, ugy, mint ahogy 1907 előtt voltak az állapotok. Akkor kaptuk az olcsóbb hust, amennyi csak kellett. Ma pedig az itthoni, elsőrendű hust fölsrófolják az eladók, elsősorban az agráriusok ós ha a drága, kitűnő hust itthon nem veszik, akkor viszik külföldre. A kivitelt meg kellene tiltani: ez Szegeden a meggyőződés. — A vámsorompók szintén lényegesen hozzájárulnak a nagy husdrágasághoz. Példát mondok: Szerbiában a szalámi kilója két korona negyven fillér, Szegeden négy korona. A vám pedig egy korona hatvan fillér — igy mindegy, akár szerbiai, akár itthoni a szalámi, sőt, ha nem Szerbiába megyünk érte, akkor nem fáradozunk, nem fizetjük a fuvardijat. Ha aztán Romániából hozunk levágott jószághust, akkor métermázsánkint harminc korona a vámdij, háromszor vetik orvosi vizsgálat elé, orvosi dijak, fuvardijak, szóval igy is drága . . . Megjegyzem még, hogy az argentínai hústól keveset várunk. Az országos állapotot jellemezte még Bosenberg Izidor, a szegedi hatósági mészárszék vezetője : — Már az állami husszállitásra vállalkozók is ráfizetnek a drágaság miatt. Én szintén vállalkoztam katonai szállításra és szintén ráfizettem. Elmentem Serényi Béla földnaivelésügyi miniszter elé és elmondottam, hogy ráfizetek a szállításra, hogy hirtelen, érthetetlen mértékben drágul a hus. A miniszter ur erre kijelentette, hogy az államnak kétezer husszállitója van és majd mind panaszkodott, hogy nem tud megélni. A panaszokra a miniszter kijelentette és előttem szintén ismételte, hogy már a íogyasztásiadók eltörlését ajánlották a kormánynak a drágaság megszüntetésére, de ez a módszer nem szüntetné meg, legföljebb ideig-óráig mérsé1910 október 27 kelné a drágaságot, ellenben igen nagy kárt eredményezne az állami háztartásban. Kijelentette még előttem Serényi miniszter ur azt is, hogy a drágaság megszüntetésére mindent elkövet a kormány ős hogy olyan intézkedéseket igyekszik életbeléptetni, amelyek megszüntetik a husdrágaságot. Amit a közönség beszél. Hogy mit beszél a szegedi közönség a hus. drágaságról, arról igen nehéz beszámolni. Mondhatjuk, hogy a családoknak naponkint nehéz gondja a már tűrhetetlenné vált husdrágaság — a többi drágaságon kivül. Úriasszonyok, de foltosruhába öltözött családanyák is negyed, órákig keresgélnek a piacon — hitvány hústermékek között elfogadhatóbb, sütni, főzni való húsdarabok után, negyedórákig elalkusznak a liuseladókkal. Úriasszonyok mondották el a kérdéseinkre ezeket: — A Bélmagyarország minden olyan cikkét, amely a szegedi drágasági, köztük a husdrágasági mizériákra hivja föl ismételten a figyelmet és sürgeti a drágaságot megszüntető reformterveket: csakis örömmel fogadjuk, mert Szegeden minden családanya, minden családeltartó kinosan érzi már a drágaság súlyát. Az a mozgalom, amelyiket a kereskedelmi ós iparkamara kezdeményezésére egész Szeged indit a husdrágaság megszüntetésére, bizonyára meghozza a szükséges eredméryt. * Megemlítjük még azt is, hogy a szegedi munkások, a szegedi szociáldemokrata párt szintén részt vesz a husdrágaság megszüntetése ellen való mozgalomban. Budapest — Szegedhez. A főváros törvényhatósági bizottsága legutóbb tartott rendkívüli közgyűlésén határozati javaslatot fogadott el a husdrágaság ügyében. E határozati javaslat értelmében az országgyűléshez föliratot, a kormányhoz fölterjesztést, az ország törvényhatóságaihoz pedig köriratot intéz, amelyekben a husdrágaság enyhítése céljából a szerb határ megnyitását kéri. Szegedre már elküldték ezt a köriratot, amely ma meg is érkezett. Itt közöljük egész terjedelmében, mert részletesen föltárja a tűrhetetlen állapotot, annak okait. A körirat igy szól: Kedves Barátaink és Atyánkfiai! A főváros és vele együtt az ország legtöbb városának lakossága évek óta súlyosan érzi az életszükségleti cikkek, ezek körében az élelmicikkek, legfőképen azonban a lakosság egyik legfontosabb élelmicikkének: a húsnak folytonos drágulását. A íolyó év őszén e drágulás ismét oly mértéket öltött, hogy indíttatva éreztük magunkat arra, hogy e jelenség okaival ós az orvoslás módjával behatóan foglalkozzunk. Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy a drágaság általános közgazdasági jelenség, amelyet sem hazánkban, sem pedig más országokban gyökeresen, egyszerre és állandó kihatással megszüntetni nem tudnak. De kétségtelen, hogy ugy a termelés, mint az értékesítés terén nem egy olyan természetű intézkedés lehetséges, amely a kínálatot, a versenyt fokozza és a piaci nagy árhullámzásokat szabályozva, a lakosság kereseti viszonyaival lehetőleg arányos ós igy elviselhetőbb árviszonyokat eredményez. Az országos drágaság kérdésével már a kor' mány is foglalkozott s ez irányban 1908. évben széleskörű szaktanácskozást tartott s habár e szaktanácskozáson számos helyes és célszerű javaslat tétetett a drágaság enyhítésére nézve, mindez hatástalan maradt, mert a nagyobb' szabású és országos jelentőségű javaslatok eddig végrehajtás nélkül maradtak. Időközben különösen a húsárak további emelkedést értek el, sőt ujabban a husbeszerzés mennyiségi biztosításának nehézségei is jelentkeznek, ugy, hogy a lakosság állandó, jogos panaszainak méltánylása elöl cl nem zárkózhatván, elhatároztuk, hogy a huskérdés legégetőbb bajának orvoslásával: a megcsökkent kínálat fokozásának lehetőségével teljes erélylycl foglalkozunk. A lnisárak alakulásaira ható főtényezök egyfelől a kiviteli piacokon mutatkozó kereslet nagysága, másfelöl az ország állatállományának mennyiségbeli állapota, az^al az egymáshoz való okozati összefüggéssel, hogy a nagy kereslet