Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)
1910-10-28 / 133. szám
1910 október 28 D E L ÍVJ AGY ARORSZ AQ 5 folytán emelkedő kivitel, ha az ennek alapjául szolgáló belföldi állatállomány nem fölöslegesen elegendő, a belföldi árakat emeli, megdrágítja. Ha pedig ehez még állattenyésztésünknek nem arányos fejlődése, vagy épen stagnálása is hozzájárul, akkor az árak drágulása mind tartósabb jelenséggé lesz. A mostani helyzet pedig a rendelkezésre álló adatok szerint épen az, hogy az utóbbi években fökiviteli piacainkon, különösen Ausztriában és 1908. óta Olaszországban oly nagy kereslet indult meg vágóállataink iránt, hogy állatkivitelünk ezen országokba jelentékenyen megnövekedett. Ami azonban a baj főokának látszik, nemcsak a vágóállatokban, hanem a fiatal (növendék) állatokban is emelkedett a kivitelünk. Mutatja ezt az olaszországi kivitelünk, ahová az 1908. és 1909. években hatvanháromezerkétszáznyolcvanhárom, illetve harmincnyolcezerötszázhatvankilenc darab, összesen százegyezernyolcszázötvenkét darab szarvasmarhát, ezek között igen sok tehenet és túlnyomóan növendékjószágot vittek ki. A másik szomorú jelenség a növendékmarhának és borjúnak módfölöttí levágása a belföldön is, ami szintén hozzájárult az állattenyésztés megnehezítéséhez és ennek következtében annak megdrágításához. A harmadik főjelenség a fogyasztásnak nyilvánvaló emelkedése az egész országban részint a lakosság szaporodása, részint az általános kereseti viszonyok emelkedése folytán. Mindezek a körülmények nem is eredményezhettek mást, mint egyfelől túlzott drágulást ugy az élőállatoknál, mint a húsnál, másfelől pedig apadást az állatállomány létszámában, mint ezt a hivatalos adatok is mutatják. Nevezetesen a Földmivelésügyi Értesítő (1909 november 14) szerint az állatlétszám 1908-ról 1909-re csökkent: a szarvasmarháknál több mint kétszázezer darabbal, a sertéseknél több mint ötszázezer darabbal, a juhoknál több mint ötszázezer darabbal, a kecskéknél több mint tizenháromezer darabbal. Kétségtelen tehát, hogy ez ország állattenyésztése a fokozódott szükséglettel sem mennyiségileg, sem pedig minőségileg arányosan lépést nem tartott. Sőt ugylátszik, hogy az állattenyésztés terén abban az irányban mutatkozó fejlődés, melyet a több hust adó és gyorsabban kifejlődő nyugati (tarka) marha fokozatos térfoglalásában észlelünk, sem volt oly mérvű, hogy a megnövekedett szükségletet kielégítette, illetve pótolhatta volna. Ilyen körülmények között a belföldi viszonyok, nevezetesen az ország mezőgazdasági helyzetének olymérvü megváltozása, hogy az a fogyasztóközönség hússal való élelmezési viszonyainak lényeges és állandó jellegű javulását lehetővé tegye, a közel belátható jövőben nem remélhető, ugy, hogy közelfekvő a segítésnek az a módja, amely szerint a közélelmezés súlyos helyzetének enyhítése az erre egyedül alkalmas Balkán-piacok segélyével vitessék keresztül. E tekintetben ugylátszik, mintha a Romániával legutóbb megkötött és a törvényhozás által máris jóváhagyott, valamint a Szerbiával kötött és legközelebb jóváhagyás végett a törvényhozás elé terjesztendő kereskedelmi szerződésekben engedélyezett husbehozatalok által a fogyasztóközönség jogos érdekeiről kellő gondoskodás történt volna. Ezzel szemben a helyzet az, hogy az ezen szerződésekben provideált husbehozatal egyrészt a behozatali kontingenseknek az egész monarchiával szemben aránytalanul csekély ós semmiképen kielégítő voltánál fogva, másrészt a behozandó húsra nézve alkalmazott tulmagas és szinte tilalmi vámok, nemkülönben az egyik országnak, nevezetesen Romániának ezidő szerint, sőt előreláthatólag a legközelebbi években is húskivitelre nem alkalmas mezőgazdasági viszonyainál fogva, legíöképen azonban amiatt, hogy a husimport egyáltalán kockázatos, körülményes és különféle esélyek által fölötte veszélyeztetett, a husdrágaság szempontjából gyakorlati eredménynyel nem járhat. így tehát a helyzet megiavulását sem a romániai, sem a szerbiai kereskedelmi szerződésektől nem remélhetjük. Ennélfogva az adott viszonyok között az egyedül célhoz vezető, eredményes segítési módnak az a megoldás kínálkozik, hogy az általános husdrágaság enyhítése érdekében megengedtessék, hogy Szerbiából az ott rendelkezésre álló vágóállatok az országba behozattassanak és pedig nem korlátolt mennyiségben, hanem a szükséglet és a kereslet igényeihez képest korlátlan számban. A helyzet javításának ez egyedül alkalmas módjánál és a fogyasztó lakosság élelmezési helyzetének ilyetén enyhítésénél semmiképen sem tévesztettük szem elől azt a mindenkire egyaránt kötelező szempontot, hogy amikor egyfelől a fogyasztó lakosság helyzetén aként segíteni akarunk, ugyanakkor a hazai mezőgazdasági érdekkörök jogos érdekeit ne veszélyeztessük és illetve a magyar mezőgazdaságnak általunk is örömmel látott fölvirágzását ne akadályozzuk, sőt csak meg se nehezítsük. A szerbiai élőállatbehozatalra vonatkozó álláspontunkat tehát ebből a szempontból is behatóan megvizsgáltuk és csak az elmúlt huszonhárom esztendő tapasztalati tényei által nyújtott megnyugtató és kétségtelen bizonyítékok alapján léptünk arra az elhatározásra, hogy mint az ország fővárosa, a szerbiai élőállatbehozatalt. és annak korlátozás nélkül való engedélyezését kérelmezzük. Eljárásunk elfogulatlan és pártatlan voltá* mi sem igazolja jobban, minthogy a husdrágaság enyhítésére alkalmas segítséget nemcsak a főváros érdekében és nemcsak a főváros részére, hanem az ország összes fogyasztóközönsége, elsősorban téhát az összes magyar városok részére kérjük. Tesszük ezt abban a tudatban, hogy elsősorban az ország városi lakossága a hazai ipar, kereskedelem és a kultura terén teljesített nagyobb hivatásánál, valamint azon vezető szerepénél fogva, amelylyel az ország közszolgáltatásaiban igen nagy arányban vesz részt, méltán elvárhatja, hogy az országgyűlésen és a kormánynál hathatós támogatásra talál az a törekvése, hogy elsősorban és túlnyomó mértékben a városi lakosságot sújtó ós ma már annak körében általános és folytonos nyugtalanságot előidéző husdrágaságot, a mezőgazdasár jogos érdekeit nem károsító módon és eszközökkel sikerrel elhárítsa, vagy legalább is lényegesen enyhítse. Amidőn tehát az ezen ügyben hozott közgyűlési határozatunk és a képviselőházhoz, illetve azzal azonos szövegű és a magyar királyi kormányhoz intézett fölterjesztésünk egy-egy példányát kedves testvérvárosunknak megküldjük, egy alkalommal arra kérünk benneteket: legyetek szívesek a kérdést az általunk a fölterjesztésünkben részletesebb adatokkal és érvekkel is megvilágított szempontok szerint a magatok részéről is megfontolás tárgyává tenni, ez alapon álláspontunkhoz csatlakozni, az ügy fontosságához mérten hasonló értelmű határozatot hozni és ahoz képest az országgyűlés képviselőházához föliratot, a magyar királyi kormányhoz pedig fölterjesztést intézni, nemkülönben a siker érdekében szükséges és általunk megindított országos mozgalomban együttes eljárással résztvenni. Erősily főispán iiyye. Egyes lapok marosvásárhelyi távirat alapján részletes tudósítást közölnek arról a vizsgálatról, amelyet a belügyminiszter Eró'sdy Sándor főispán kívánságára rendelt el, foganatosítására Betegh Miklóst, Tordaaranyosmegye főispánját küldve ki. Mint a Budapesti Tudósító jelenti, az e tudósításban foglalt vizsgálati kérdőpontok föltevéseken alapuló kombinációk, amelyek egyáltalában uem hitelesek. A cseh-neniet tárgyalás. Prágából jelentik: A pártok mai tanácskozásában megkisérelték azoknak az okoknak elhárítását, amelyek a tárgyalást tegnap megakasztották. Ezeket a zavaros okokat csak ma lehetett fölismerni. Ilyen ok volt a többi közt, hogy a cseh közbenjárók a végleges megegyezéselőtt az egyes cseh pártok hozzájárulását biztosítani akarták maguknak. Egy másik ok a cseh radikálisok és a cseh agráriusok váratlan frontváltozása. Ez a két párt eddig nem lépett homloktérbe, de az utóbbi napokban több jelből azt lehetett következtetni, hogy az agráriusok is élesebb ellenzéki álláspontra helyezkedtek. Ugy a cseh radikálisok, valamint a cseh agráriusok azt követelték, hogy a németek a kisebbségi iskolatörvény dolgában a cseh követelésekot teljesítsék, mert csak ebben látnak kompenzációt a tartományi rend megváltoztatásáért. A többi cseh párt is ez alatt a befolyás alatt állott, ugy, hogy végül megváltásnak tekintették, amikor az albizottság ülését elhalasztották, mert veszedelmes dolog lett volna, ha ezzel a megváltozott kedvvel folytatták volna a tanácskozást. Azonban remélhető, hogy a pártok mai tanácskozása után a közvetítők holnap határozott meghatalmazással fognak a tárgyaláson megjelenni. Ma délelőtt tizedfél órakor a cseh tartománygyülésí pártok, tizenegy órakor pedig a cseh tartománygyűlési szövetkezet elnöksége tartott illést. A fönnakadás mellett is, amely a tárgyalásban beállott, remélik, hogy még ezen a héten, vagy legkésőbb a jövő hét elején létre fog jönni a megegyezés. KALEIDOSZKÓP Szeged, október 27. Gyilkos a fénye a foszfornak, de milyen kevesen voltak eddig, akik. ha rágyújtottak a cigarettájukra, a föllobbanó kékesfehér lángban meglátták a foszfor áldozatainak halálosan vigyorgó, fogatlan ábrázatát. Ugy száll a boldogok és megelégedettek élete, mint a nyugodtan kavargó illatos füst s a hamut eltakarítjuk a földről nyomtalanul. Néhány száz halottja minden évben a sirba került a kicsiny, elszórt, magyar gyujtógyáraknak is. Néhány száz eltorzult, foszforsárga fiatal halott. Mert beleszivódik ez a méreg a tüdőbe, a szivbe és a véredényekbe, megfertőzi keresztül-átul a szervezetet s ifjú munkások és leányok arca kipattogzik tőle, kipotyognak a fogak, reszket a kéz s belebújik és ugat ki a halál undok kutyája a gyufagyárak rabszolgáiból. Vájjon tudják-e ma, hogy milyen nap virradt rájuk? Hogy a parlament elé került az a törvényjavaslat, amely egycsapásra meg fogja szüntetni ezt az évtizedes átkot s megmenti őket, akit még lehet, az életnek. Bizonyára tudják. Ha egyébből nem, hát a munkaadóik toporzékolásából. Ismeretes, hogy a magyar gyufagyárosok nyolctiz éven át megakadályozták a foszfortilalmat. Csak ők akartak élni és a pénznek még hullaszaga sincsen. Az utolsó évtizedben a föld valamennyi civilizált állama eltiltotta a fehér és sárga foszfor használatát. Csak Magyarországon ment nehezen a dolog. A gyufagyárosok, különösen a tervezett monopólium hirére, kártalanitást követeltek az államtól. Kártalanitást a munkásaik életéért! Hiszen igaz, hogy öl a fehér és a sárga foszfor, de mikor ez olcsóbb a vörösnél. Hát hogyan kívánhatja tőlük az állam, hogy csak vöröset használjanak? Jellemzésül említjük föl, hogy a minisztériumokban évekkel ezelőtt rendezett ankéteken a gyárosok tiltakozása győzött. A koalíciós kormány huzta-halasztotta a foszfortilalmat, mig most a Khuen-Hédervárykabinet sürgősen törvényt készit belőle s még ebben az évben meg is fogja szavaztatni. Már most, döntsük el azt a kérdést, hogy ki menti meg a gyufagyárak rabszolgáit a pusztulástól? Kik verejtékeztek, kik küzdöttek és kik dolgoztak fanatikusan azért, hogy ez a törvény a parlament elé kerüljön? Nem az illatos cigaretta füstjét élvezők. Nem,papok, nem képviselők, nem főrendek. O nem. Hanem igenis azok a kis, százkoronás riporterek, akik belopózkodtak a foszforos borzalmak elzárt tanyáira. Azok az újságírók, akik még a gyufa föllobbanó lángjának is a mélyére néznek. Igen, mi írtunk a foszforos halál iszonyatairól éveken át. Jogunk van hát arra, hogy ezen a napon, sok halálraítélt megmentésének napján, boldogan konstatáljuk: megint sikerült Valamit elérnünk. Megint nagy és szent dolog erősiti meg a toll hatalmát. Áldott legyen a mi nagy erősségünk, a mi szent hatalmunk. * Nótás Dankó Pista uj sírban pihen immár 3 a gyönyörű emléket, amelyet közadakozásból állítottak a számára, mindenszentek napján szentelik föl. De készül a Dankó Pista szobra is. Lázár György polgármesternek, annyi nagy gondja között, igen sok fejtörést okoz, hogy hova javasolja a Dankószobor fölállítását. Sokat járt-kelt a derék polgármester, helyet keresve a szobornak, mig végre megállapitotta, hogy a legalkalmasabb a szinház és a „Kass"-vigadó között levő térség. Igen ám, de eziránt súlyos aggodalmak támadtak. Borzasztó elgondolni is, hogy éjszakánkint a lumpok a szobor talapzatánál fognak elaludni, ott lármáznak s akad majd olyan is, aki fölmászik a szoborra s a legjobb esetben — csókolódzik vele. A polgármester ilyetén aggodalmát elmondta a napokban az újságíróknak, de azok megnyuglatták. Ki szeretné jobban Dankó Pista dalait, ki I imádná jobban az emlékezetét, mint épen