Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-28 / 133. szám

1910 október 27 DÉL-MAGYARORSZÁG 211 Amint az előjelekből megítélhető, a szombat esti és a vasárnapi tüntetések igen nagyarányuak lesznek. * Somogyi Szilveszter dr főkapitány a szegedi szociáldemokrata párt vasárnapi népgyülósére vonatkozólag a következő jelentést adta ki: Szombath Pál és társai azon bejelentését, hogy 1910 október 30-án délelőtt féltizenegy órakor a Klauzál-téren, kedvezőtlen idő esetén a „Kass"-vigadó termében nyilvános népgyűlést tartanak, továbbá, hogy ugyanezen a napon délután két órakor a Laudon-utca 22-ik szám alatti „Munkás-Otthon" helyiségében az alföldi városok és községek kiküldöttjei, szociáldemokrata alakuló-pártgyülést tartanak a következő napirenddel: 1. A politikai helyzet ós a sajtó. 2. Á szakszervezeti bizottságok. 3. A földművelők szervezésének iránya. 4. Az alföldi kerület megalakítása. 5. Kerületi vezetőség megválasztása. 6. Indítványok,— tudomásul veszem. Tudomásul veszem továbbá, hogy 1910 október harmincadikán délelőtt nyolc órakor a szegedi munkások a népgyűlésre a Mars-téren gyülekeznek s onnan féltiz órakor a Párisiköruton, Kossuth Lajos-sugáruton, Vörösmarty-, Bástya-, Iskola-utcákon, Gizella-téren, Kárászutcán át zárt négyes sorokban a Klauzál-térre vonulnak s erre a fölvonulásra az engedélyt megadom. A délelőtti fölvonolásnál a rend föntartásával Ferenczy Mátyás" tiszteletbeli alkapitányt bizom meg. Miről Szombatit Pált (Gémutca 4) és Ferenczy Mátyás tiszteletboli alkapitányt értesítem. Szeged, 1910 október 27. Rendőrfőkapitány. A kiskunfélegyházai peíieiő. A királyi Kúria második választási tanácsa ma folytatta a Holló Lajos félegyházai mandátuma ellen beadott petíció tárgyalását. A mai napon Aigncr Adolf szólalt föl a választást védő választóknak és Tóth Imre választási elnöknek képviseletében. Aigner általánosságban tagadásba vette a petíció összes állításait és tagadta a kérvényhez csatolt okmányok valódiságát is. Kimutatta, hogy a petícióban foglalt állitások alkalmatlanok a bizonyításra, mert egyikben sincs precizo megjelölve az időpont és a hely, amikor és ahol a vesztegetésre irányuló állítólagos megállapodás történt volna. Hosszasan foglalkozott azzal az állítással, amely azzal vádolja Holló Lajost, hogy egyik: beszédében a zsidók elleni gyűlöletre izgatott. Furcsának tartja, hogy a kérvény ennél a pontnál épen zsidó vallású tanukra hivatkozik, akikre az izgató beszéd épen az ellenkező hatással lett volna, mint aminőt akart volna elérni, ha ugyan megtörtént volna az eset. De különben helyzetemet •— és az ön helyzetét —sikerült idejében fölismernem és még jókor megvédelmezhetem homlokomat egy nem épen kellemes ékességtől... Ezért a szerencséért csekélység az az ezer forint, amit az ön által megszeretett gyöngyökért ma délben kifizettem. — Ha igy van, nem bánom, legyen igy. Én is okosabbnak találom, ha tisztába jövünk egymással és nem hazudunk. Nos, igen, kedves barátom, igaza van, eltalálta az igazságot, kiábrándultam magából és ugy érzem, hogy már terhemre van. Csakhogy ezt sohasem vallottam volna be. — Hanem fölékesítette volna homlokomat, csupa jóságos gyöngédségből.. . Köszönöm, drága barátnőm, elhiheti nekem, hogy semmi vágyat sem érzek az ilyen becstelen gyöngédségre. — Távozzék, kérem, távozzék ... és vigye magával ajándékát is, különben kidobom az ablakon, vagy a szemétre! \ — Nem, édes Sárika, ezeket az „állhatatos szerelemre" emlékeztető gyöngyöket ön megérdemelte és bátran megtarthatja. EgyébIránt, amint parancsolja. Jobban szeretem, ha a gyöngyök kerülnek szemétre, mint az én becsületes nevem. És most van szerencsém kegyes tudomására hozni, hogy egy óra múlva szállodába költözöm és nincs kifogásom ellene, ha a válópört azon hires és kényelmes szakasz alapján, „hűtlen elhagyás" címén, meg fogja indítani. Kezeit csókolom! Ne feledje, kedvesem, hugy — mindent a maga idejében. A botrányt igy a jövőben is kikerülheti... Holló Lajosról, akinek közéleti működése eléggé ismeretes, föl sem tételezhető, hogy ilyen alantas, trágár eszközökhöz folyamodott volna. Rátért ezután a Tóth Imre választási elnökre vonatkozó vádakra. A kérvény ugyanis azzal vádolja a választási elnököt, hogy mivel Holló megválasztásánál negyvenezer koronával érdekelve volt, nem engedte meg, hogy a Kazypárti bizalmi férfiak a választási helyiségben tartózkodjanak és a Kazy-párt embereit sorra letartóztatta, számos Kazy-párti választót pedig komoly indok nélkül visszautasított. Aigner sorra cáfolgatta az összes vádakat és beszédének végén a kérvény elutasítását kérte. Utána Horváth Zoltán félegyházai ügyvéd szólalt föl Lengyel Imre küldöttségi elnök képviseletében, majd a replikák kerültek sorra. Határozat holnap lesz. Szeged harcol a húsért. — A zseb, a gyomor: az élet problémái. — (Saját tudósítónktól.) Szeged társadalma mint egy hatalmas és küzdeni akaró ember mozdult meg, hogy harcoljon a húsért, hogy utakat keressen, amelyeken át kijusson a megélhetésbe . . . Ma már jeleztük röviden, hogy a szegedi kereskedelmi és iparkamara kezdeményezésére a szegedi ipartestület, a kis- és középkereskedők egyesülete, az 0. M. K. E. szegedi fiókja, az összes városrészi iparoskörök kivétel nélkül, a magántisztviselők, de a többi kereskedelmi és ipari érdekeket szolgáló egyesületek is egyszerre veszik föl Szeged város népeért a küzdelmet, hogy kiragadják a drágaság, elsősorban a husdrágaság országos jellegű Ínségéből. Vasárnap délelőtt tartják az előkészítő értekezletet a szegedi iparkamara közgyűlési termében, hogy a szerb és román szarvasmarha behozatala megengedtessék. A Szegedről kiinduló mozgalom minden bizonynyal hivatott lesz arra, hogy a cél, a terv országos jellegűvé, országos akarattá váljék. Hogy már a legnagyobb birtokokkal megáldott alföldi metropolis is harcot kezd a drágasággal, ez kétségbe nem vonható bizonyság lett arra, hogy az országos drágaság tovább el nem viselhető. A drágaságot jajgatja, átkozza mindenki; a pénztelenség megzsibbasztó érzete uralja a pénzügyminisztertől lefelé az egész országot. A magyar társadalom tehetetlenségében immár azt is beismeri, hogy közgazdaságilag az egész világnak a legiskolázatlanabb társadalma. Tíz esztendő óta semmit sem csináltunk tulajdonképen, — hisz nem teremtettünk uj értékeket. Emiatt szünet nélkül, mind erősebben terjedt a drágaság. Előbb Budapest jajdult föl, aztán a nagyobb vidéki városok. Most pedig Szeged. Ugyanekkor pedig a külföldön is elkeseredetten, szinte világháborút folytatnak a drágaság ellen. Harcol Bécs, küzd Prága, zavarog Berlin, kitör Páris, legújabban pedig Angliában remélik, hogy ötven-nyolcvan százalékkal drágul meg a hus, remélik, hogy más országok elől elhódíthatják az argentínai húst. És mára már beigazolást nyert az, hogy a drágaság oka a világpiacon a gabona- és hústermelés elmaradása a fogyasztás mögött. A mi országunkban pedig ehez hozzájárulnak még a vámrendszerek, a közlekedési viszonyok, a feüdáüsták, agráriusok, a fogyasztási adók, a többet termelni gondolatának meg nem oldása. És még az, amit ez a statisztika is magyaráz: Magyarországon tizenöt év óta az állattenyésztés nem fejlődött. Az 1895. esztendő óta mitsem növekedett az országos, állatállomány. Sőt számát tekintve: vissza is fejlődött. Mert az 1895. évben kilencmilliónyolcszázhetvenötezer átlagmarhát tett ki az országos baromállomány, ellenben a múlt 1909. esztendőben visszaesett negyvenezerrel, azaz volt kilencmiliiónyolcszázharmincötezer. Ma pedig, 1910-ben, kiváló szakemberek szerint, kisebbedett ez a létszám is. Ugyanebben a tizenöt évben pedig, tehát 1895. óta, Magyarország népessége három millió emberrel szaporodott, legalább ennyivel. De a lakosság mindinkább szaporodik is. És ez a legközvetlenebb oka az igazi hus- és tejdrágaságnak, amely Magyarország iparos-, kereskedő- és értelmiségi népességére egyre elviselhetetlenebbé válik. Ha hozzávesszük a statisztikához azt, hogy 1895. óta nemcsak az ország lakossága nagyobbodott három millióval, de másfélmillió holddal nagyobbodott az ország szántó földterülete is, tehát majd ennyi millió holddal kevesebb már a legelő, denikve satnyább az egyre kevesbedő állatállomány, igy egyre kimerültebb a föld, a nép, minden, — érthetővé válik az egész drágaság mindenütt az országban, még Szer geden is. Bennünket elsősorban a szegedi viszonyok érdekelnek. Nagyban hasonlók ezek a környék és más magyar vidék viszonyaihoz, de ezeken kiviil akadnak olyan különleges szegedi bajok, hiányok, amelyek mellett az a csoda, hogy ezideig nem forrongtak a létérdeket veszélyeztető drágaság miatt. A szegedi viszonyok. A statisztika szerint ma Szegeden van öszszesen harminc mészáros, százhúsz sertésvágó-hentes és negyven üzlethelyiséggel biró hentes. Ezek látják el a közönséget husárukkal. Harminc mészáros "és negyven hentes üzlete: tehát hetven üzlethelyiségben szolgálják a szegedi közönséget hússal. Ezzel szemben Szeged belterületén 237, azaz kétszázharminchét bor-, sör- és pálinkamérő-helyiség akad. És naprólnapra mindig uiabb borozókat, depőhelyisége" ket, lebujokat nyitnak meg. Ellenben évtizedek óta aránytalanul kevés uj mészáros-, vagy hentesmester nyit üzletet. És az uj borozók tulajdonosai körülbelül ugy gazdagodnak, ahogy a régi depósok. Ellenben a régi hentesek és mészárosok mindig jobban eladósodnak. Szegeden csak három olyan mészáros és hentes akad ma, aki igazán jómódúvá vált, meggazdagodott a mestersége után. A többi — úgyszólván kivétel nélkül — ráfizetéssel zárja az évi mérleget. Nyíltan hangoztatják és készek is bebizonyítani, hogy akad közöttük több olyan, aki évenkint három-négyezer, koronát ráfizet az üzletére, pedig, a saját házában ¡akik, pedig az egész család: férj, feleség, gyermekek, mind a mesterségnek élnek. A' szegedi mészárosok és hentesek, amikor ülést tartanak az ipartestület házában, tulajdonképen elkeseredetten jajonganak, hogy már nem tudnak megélni. Elmondják egymásnak, hogy nem tudnak megélni, dacára, hogy józanok, szorgalmasak és az egész család munkálkodik. — Elhagynánk a mesterséget, dehát mihez fogjunk, máshoz nem értünk — ezt vonják je mindig tanulságnak, vagy minek. Szegeden a köztudatban nem is vált fogalommá az, hogy „husuzsorások" miatt volna drágaság. Hus helyett szesz. Igazán megfigyelésre érdemes az a jelenség hogy Szeged külvárosrészeiben alig akad mészáros* vagy hentes-üzlet. Végigsétálhatunk hat-tíz utcári, amig valami kicsiny, szegényes és hústalan hentes-üzletbe botlunk. Ezek az üzletek is szánalomra méltóak, leri róluk a szegénység: Ellenben Szeged külvárosaiban is minden második-harmadik utcában egy-több korcsma, pálinkásdepó akad ós virágzik, egész éjjel, félnapokon hangos a vendégektől. És a külvárosban is szépen megélnek, meggazdagodnak a korcsmárosok, nem ugy, ahogy a húsvágók. Hus helyett borral, pálinkával élnek már nagyon sokan. Ezért olyan satnyák, sápadtak, betegek, degeneráltak már a külvárosi munkás-, földmivés- és kisiparos-szülők gyermekei. A r.ossz táplálkozás, a sok éhezés csak elősegíti a tüdövészt, a görvólykórt, a sok-sok életet emésztő betegséget. Tiz év óta . . . Hentesek, mészárosok és eladók-vevUk mondották el, hogy tíz évvel ezelőtt a legelsőrendű marhahns kilója liusz-huszonkét krajcár volt, mint élőállat husa. Ma nyolcvannyolc fillér. És tiz évvel ezelőtt ugyanazt a minőségű 1 hust a mészárosok negyven krajcár egység-