Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-25 / 130. szám

1910 október 25 DELMAGYARORSZAO 7 Kern detektivnek is kellemetlen ügye volt Müllerrel. A detektívet bizalmas utón értesítették, hogy Müller leánykereskedéssel is foglalkozik. A detektív sokáig figyelte Müllert, amit ez észrevett és lármás jelenetet rögtönzött az utcán ; majdnem verekedés lett a dologból. Müllert ma délben kisérték át az ügyészséghezA napszámos menyasszonya. (Saját tudósítónktól.) A milliomos menyaszszonyt, Tomallyay Évát, napszámos vőlegénye mellől a családja Budapestről Tornaijára hurcolta, Papp Elekrendőrellenörkisérte Tornallyay Évát, aki nem akart menni és csak erőszakkal akadályozták meg, hogy Miskolc előtt ki ne ugorjék a robogó gyorsvonatból. A vén kisasszony, akinek szenzációs szerelmi regényét megírtuk, azóta elzárva ól a tornaijai kastélyban. Szobonyák János napszámos azonban nem hagyja menyasszonyát. Zboray Miklós dr országgyűlési képviselő ma följelentést adott be az ügyészséghez, melyben a rendőrséget magánlaksértéssel és ezenfölül hivatalos hatalommal való visszaéléssel vádolja. Az érdekes följelentésben Szobonyák visszaköveteli a menyasszonyát és elmondja az elhurcolás részleteit. A napszámosvőlegény igen önérzetes óvása igy kezdődik: — Tornallyay Évi tornaijai lakos és én évek óta szeretjük egymást és elhatározott szándékunk, hogy házasságra lépünk. Leendő nőm özvegy anyja és testvérei ellenzik a házasságot, mert szerintük nem vagyok elég müveit és nagy köztünk a társadalmi különbség. Menyasszonyom és én ugy találjuk, hogy kilenc éves lankadatlan szerelmünk elég a boldogságunkhoz és mert mind a ketten nagykorúak vagyunk, törvényes akadály hiányában senki sem jogosult megakadályozni házasságunkat. Ezután Szobonyák a menyasszony anyja, özvegy Tornallyay Dezsőné ellen fordul. — Jövendő anyósom, özvegy Tornallyay Dezsőné, október tizenhetedikén fölkereste Zboray Miklós dr képviselőt és azt a kijelentést tette: — Inkább lelövöm Évát és Szobonyákot, aztán magamat, semhogy beleegyezésem adjam ehez. a házassághoz. Másnap megjelent a Hajtsár-ut 18. szám alatt a testvéremnél, Pályi Józsefnénál. Rá akarta venni Évát, hogy mondjon le rólam és utazón velük Tornaiiára. — Nem, inkább meghalok! — válaszolta a menyasszonyom. — Budapesten akarok maradni és férjhez akarok menni. Este nyolc és kilenc közt hat rendőr és liárom polgári ruhába öltözött egyén vette körül a házat, Tornallyay Évát keresték, aki ijedtében kiszaladt az udvarra. A detektívek a testvéremre támadtak: — A törvény nevében magukat tartóztatom le, ha elő nem adják a kisasszonyt. De nem találták. Keresték mindenhol, az utcán, az udvaron, még a mészégetögödrökben is. — Végre hosszú kutatás után a szomszéd kertben találták meg a bokrok közt Évát. Ijedtében átugrott a két méter magas kerítésen. Erőszakkal hurcolták az utcára, ráadták a felöltőjét és bedobták az anyja hintajába. Sikoltozott, sirt, de nem használt. Engem a Hajtsárut huszonnegyedik számú házában találtak meg. Özvegy Tornallyayné rám mutatott: — Ezt a kutyát is be kell vinni! — Erre;a rendőrök nekem estek és bevittek a főkapitányságra. — Egy örszobába helyeztek el és két rendőrt adtak mellém. Éjfélkor jöttek értem. Bevezettek az inspekciós fogalmazóhoz, ahol épen Évát vallatták. Alá akartak vele íratni egy nyilatkozatot, hogy mondjon le rólam, akkor mehet, ahová akar. Szegénykét nem tudták rávenni... Engem is kihallgattak, jegyzökönyvet Írattak alá és éjjel két órakor bocsátottak útnak. Tette ezt a rendőrség akkor, mikor mindkettőnkről tudta, hogy nagykorúak vagyunk. Én 1881 november hetedikén, a menyasszonyom 1878 november másodikán született. Zboray Miklós a napszámos-vőlegény följelentéséhez csatolta Babeszku detektív jelenté_ gét, amelyben özvegy Tornallyay Dezsőné pa. nászát adja elő. Az anya levele igy hangzik: Leányom, Tarnallyay Éva, a mai napon megszökött. Az a gyanúm, hogy egy Szobonyák János nevü napszámos Amerikába szöktette. Laky Lajos kapitány adta át Évát az anyjának. A följelentés szerint a Büntetőtörvénykönyvháromszázhuszadikszakaszacsakíjsewnégrt/ évet meg nem haladó leánygyermek megszöktetését bünteti. Tornallay kisasszony pedig már elmúlt harmincegy éves. Régen. Igy sem előállítani, sem rendőrhatalommal hazavitetni nem volt szabad. A följelentés azzal végződik, hogy személyes szabadság megsértése és hivatalos hatommal való visszaélés címén vádat emelnek a budapesti államrendőrség ellen. Tornallyay Éva megható szerelmi regénye nem ért véget. Huszonhárom éves korában lett szerelmes Szobonyákba és ezt a szerelmet kilenc évig hordozta a szivében. Most már vén kísaszszony lett, megunta a várást és egybe akar kelni a daliás parádéskocsissal. A törvény talán igazat ad Tornallyay Évának és nem gördit ujabb akadályokat az érdekes házasság elé. Tüntetés a húsért. — A szociálisták gyűlése Eudapesten. — Tegnap délután megvolt Budapesten a hetek óta hirdetett és szervezett nagy szociálistatüntetés a husdx-ágaság, és hogy a politika borsa se hiányozzék belőle, az agráriusok ellen. A résztvevő munkásnép délután három órakor gyülekezett a Hunyadi-téren. Ott voltak csaknem az összes szakszervezetek. Körülbelül hatezer ember gyülekezett össze, leginkább a szegényebbsorsu munkásnépből. A menet három órakor indult el. Huszonhét szakegyesületi lobogót vittek az egyes csoportok előtt, azonkívül körülbelül hetven táblát és két rúdra feszitett féhér vászonlobogót, persze valamennyin fölirással, amely vagy az illető csoport munkás szakmáját hirdette, vagy pedig jelmondatok voltak rajtuk, amelyek beleillettek a demonstráció keretébe. Külön tábla alatt vonultak ki a Hétház és a Lepsik lakói és pedig, mint a tábla hirdette, kiuzsorázott lakói. Más táblákon és lobogókon a többi közt ilyen fplirásokat lehetett olvasni: — Ne féljenek, uraim, ha megnyitják a határt, azért a hus nem lesz olcsóbb, — mondta Serényi! — A husuzsora közvetetlen áldozata háromszáz munkanélküli .husipari munkás. — Kolera és tífuszhoz menjünk! Budapesten az • élelmiszeruzsora ! — A fogyasztás a magántulajdon kisajátítása ! Képpel volt illusztrálva ez a fölirás: — A szegény mészáros és a tehetetlen vevő ! Ezen a képen látható a hatalmas mészáros és a szegény asszony, amint remegve várja a hus kimérését. Ismét táblák: — Közös takarmány hiányában beszüntetik a kivitelt! — Le az agrárius-uralommal! — A közös termelés a fogyasztás hasznai A menet az utcai járó-kelő közönség nagy érdeklődésétől kisérve haladt végig rendben, de természetesen nem a legnagyobb csöndben az Andrássy-uton, a Teréz- és Erzsébet-köruton, a Rákóczi-uton ki a Tattersallba. Mire odaértek, a tömeg körülbelül nyolcezer főnyire szaporodott. A Tattersall hatalmas csarnokába hamarosan bevonultak, mire megkezdődött a gyűlés. Elnökké Buchinger Manót, jegyzővé Révész I Mihályt választották. A napirend ez volt: .4 szegénység okai és a politikai helyzet, A tanácskozást néhány szóval Buchinr/er elnök nyitotta meg, kemény támadással a grófok és általában a nemzet dolgát intézők ellen. Azután következett Kunfi Zsigmond dr, az előadó. i Vázolja a szegény nép helyzetét. Ha megkapja heti vagy havi fizetését, azt sem tudja, kit elégítsen ki V Fizet mindenkinek, de ő és családja elsorvadnak. Kikel a háziurak, a földesurak, az állattenyésztők és ekszportőrök ellen, akiknek jó! megy a dolguk. A kormány és a képviselőház, úgymond, semmit sem tesznek a helyzet változtatására. Szól a lakás- és élelmiszeruzsoráról. Majd azt mondja, hogy aki dolgozik és nem tud megélni, az már maga a forradalom minden szörnyűségével s csak azzal a különbséggel, hogy még csak alul érezteti hatását, de megjön a másik vége is a botnak, amely fölfelé tud sújtani. A mostani helyzetben nem egy ember, hanem az osztályparlament a bűnös, tehát mielőbb szükséges az általános, titkos választójog megvalósítása. A gyűlés népe nagy helyesléssel fogadta a beszédet. Ezután Weltner Jakab lépett az emelvényre. Éles hangon szólott a mai állapotokról. Polemizált a földmivelési miniszterrel és statisztikai adatokkal iparkodott megdönteni a miniszter állításait. Végül előterjesztette a határozati javaslatot. Ez a határozati javaslat megállapítja, hogy a drágaság legfőbb okozója az agráriusokat támogató vámpolitika, amely az ország határainak elzárásával a dúsgazdag nagy urak javára adóztat meg és sujt éhezéssel milliónyi dolgozó munkásembert. A javaslat követeli, hogy ezzel a gazdasági politikával tökéletesen szakítsanak, a pillanatnyi és gyors segítség érdekében pedig elvárja, hogy az élőmarha nagymennyiségű behozatala tétessék lehetővé. Követeli ezért az argentínai fagyasztott hus behozatalát, az állapotok szanálása céljából pedig az általános, titkos, egyenlöjválasztójogot. Végül figyelmezteti a javaslát a munkásnépet, hogy a fogyasztóknak modern alapon történő szervezkedése a fogyasztási szövetkezetekben szintén egyik eszköze a drágaság ellen való küzdelemnek, tehát a munkások támogassák saját modern alapon fölépült fogyasztási szövetkezeteiket. A gyűlés népe közfelkiáltással elfogadta a határozati javaslatot. Ekkór már hat óra felé járt az idő. Buchinger elnök bezárta a tanácskozást. A tömeg lassan és rendben szétoszlott. Egy hevesebb csoport a jelszavakat kiáltozva vonult kifelé, majd éltette a portugál forradalmat és a köztársaságot. A rendőrség nagy készenléttel vonult ki, de beavatkozásra nem került a sor, csak a Rákóczi-ut végén kellett egy jobbára suhancpkból összéverödött zajongó és rendetlenkedő csapatot szétkergetni. NAPI KIREK Bosznia és Hercegovina a magyaroké. Szeged város törvényhatóságának október1 rendes közgyűlését érdekes tárgy fogja foglalkoztatni. Pap Róbert dr törvényhatósági bízott' sági tag, a szegedi függetlenségi párt egyik ügyvezető-elnöke, indítványt nyújtott ma be á hatósághoz, -hogy írjon föl az országgyűléshez, Boszniának és Hercegovinának az annektálás folyományaként Magyarországhoz való csato" lása érdekében. A hozandó határozatnak az összes magyarországi társtörvényhatóságokhoz való elküldését kéri az indítvány, pártolás éa az országgyűléshez leendő hasonló fölirat küldése végett. Az indítvány igy hangzik: Nagyságos Polgármester Ur! Azon tiszteletteljes kérést terjesztem elő, miszerint alábbi indítványomat az október havi közgyűlés elé, terjeszteni méltóztassék. Indítvány: Mondja ki Szeged szabad királyi város törvényhatósági bizottsága, miszerint az annekszió végleges rendezése, illetve BoszniáHercegovinának'MagyarországhoZ csatolása iránt az országgyűlés mindkét házához és a magyar királyi kormányhoz föliratot intéz s hasonló szellemű fölirat fölterjesztése okából a társtörvényhatóságokat megkeresi. Indokaim a következők: Épen most két esztendeje annak, hogy Fe» renc József apostoli magyar király őfelsége szuverénitását és a trónöröklési rendet kiterjesztette Boszniára és Hercegovinára s ezen országoknak alkotmányos intézményeket biztosított. Az ezen országok népeihez intézett Fejedelmi Szózatban annak a kijelentése foglaltatik, miszerint „a tartományi alkotmány létesítésének elengedhetlen előíöltétele, hogy a két ország jogállása világos és kétséget kizáró módon megállapittassék. Ezen okból, valamint tekintettel azokra az ősi kötelékekre, melyek dicső elődeinket a magyar trónon ezen országokhoz fűzték, szuverén jogainkat kiterjesztjük Boszniára és Hercegovinára s akarjuk, hogy házunkra nézve éi-vényben álló trónöröklés rendje ezen országokra is alkalmaztassák.'" Két esztendő telt el ezen proklaiháció kibocsátása s Bosznia-Hercegovina annektálása óta s ennek dacára e két ország jogállása ma is teljesen bizonytalannak tekinthető. Kétségtelen ugyanis, hogy az uralkodóház szuverenitásának kiterjesztése ezen országokra, azoknak hovátartozását, alkotmányjogi helyzetét még el nem dönti s igy azok mai haly. zete véglegesnek semmikép sem tekinthető. Nem lehet végleges ezen helyzet azért, mert az egyszerűen a dualizmus megszűntét jelenti,