Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-23 / 129. szám

4 DELMAGYARORSZA6 1910 október 23 A 606 francia dicsérete. — Pascal tanár Ehrlích gyógyszeréről. — A francia orvosok tudvalevően nemcsak hideg tartózkodással fogadták a 606 csodálatos eredményéről szóló híreket, de nemrég, a párisi orvosi akadémia ülésén, heves kifakadások hangzottak el a frankfurti professzor ellen. Hallopean dr azt állította, hogy Ehrlích orvosszere egy francia találmánynak, a hectine-nek a felújítása, Mouneyrat dr pedig magának vindikálta az elsőséget a luesellenes szer föltalálásában. Ehrlich tanár akkor hosszú táviratban cáfolta meg az ellene fölhozott vádakat, de mikor válaszát másnap fölolvasták az akadémia ülésén; Balser tanár, a legkiválóbb speciálisták egyike, igy kiáltott föl: — Végig hallgattam Ehrlich tanár sürgönyét, de ezzel nem tudott meggyőzni igazáról! Ezek után egyenesen szenzációs Pascalnak, a liires párisi orvostanárnak a hódolata a német orvos zsenialitása előtt. A „Le Journal"ban vezető helyen ir a 606-ról s cikkében a század legnagyobb sikerének mondja Ehrlich fölfedezését. A rendkívül érdekes cikkben a többek között ezeket irja Pascal dr: A bölcsészek azt hirdetik, hogy elérkezett már annak ideje, hogy az eseményeket ne nézzük a sovinizmus szemüvegén keresztül, hanem mindig az általános emberi szempontokból. A kor megköveteli, hogy a tudományos kérdésekben is ily szabadelvűek legyünk. A tudománynak nincs hazája, azt hiszem, a szükkeblüségnek se. Sőt, semmi se inkább nemzetközi, mint ez. Azért hiábavaló ós kárhoztatandó törekvés volt csupa hazafiasságból a 606nak már előre is rossz hirét költeni. Én tisztán akartam látni ebben az ügyben, elolvastam tehát mindent, amit a szerzők irtak és amit az orvosok ós a betegek részéről jelentést kaptam. Minden a szer mellett szólt. Ám azért nem kell mindjárt csodáról beszélni. A tudomány nem ismer csodákat. Ehrlích szere nem gyógyít öt perc alatt és nem is akarja ledönteni az eddigi ismereteket. Mindezek dacára, a gyógyszer a század legnagyobb eredménye. Hét éve, hogy a vérbaj gyógyítását különös tanulmány tárgyává tették az orvosok. Metchnikoff és Rouse megállapították, hogy a j betegség állatokra is átvihető. Schaudinn 1905- I ben fölfedezte a specifikus mikrobákat. íme, milyen tág tér az orvosoknak a kutatásra, a kísérletezésre. Bertarelli, Wassermann tovább haladtak a megkezdett csapáson. Bertarelli kísérletei is megerősítették Rouse tapasztala— Igen, a történetnek most már egészen vége van. Nelli azonban zsémbeskedett. — Az nem lehet, hisz nem történt semmi. Add ide csak azt a könyvet, kell még ott valaminek lenni. Lívia odaadta a könyvet, de nem felelt. Gondolatokba mélyedt s amint szeme rátévedt a halott nyugodt arcára, hirtelen keserűség és irigység fogta el. Végig gondolt a maga örömtelen, esemény nélküli életén, aztán arra gondolt, hogy micsoda boldogság lehet egy ilyen érzést hordani a szivben, mely harminc év után is halálos ütemre tudja dobogtatni a szivet. Üresnek, szegénynek, kifosztottnak érezte a maga életét s irigyen nézett a halottra. Azután mégis elszégyelte magát, keserűség és bánat fogta el s bűnbánó zokogással borult a koporsóra. Nelli ijedten rohant hozzá s vékony karjaival magához ölelve csitítgatta: — No, ne sírj, Líviám, ne sirj. Mi bajod? Mitől félsz ? Mondom, hogy nem történt semmi. Végignéztem a könyvét, csakugyan nincs benne semmi más, mint amit fölolvastál. Aztán a csalódás miatt még mindig békétlenkedve, duzzogó hangon tette hozzá: — Igazán mást vártam. Hiszen ez nem regény, ez nem titok. Mi volt ezen a semmiségen annyi rejtegetni és félteni való? Lívia elcsitult. Megbékülve a halottal és önmagával, fölállott s könyes szemével rámosolyogva Nellire, felelte: — Te még gyermek vagy, Nelli s nem érted. Az életet csak a regényeidből ismered és nem tudod, hogy a legtöbb nő végigéli as egész életét, a nélkül, hogy ennyi is történnék vele. tait és megállapította, hogy a házinyúlba beoltott betegség megfogamzott. Ezeken a nyomokon haladva, jutott el Ehrlich az ő gyógyszeréhez. A speciálisták máig azt hirdették: Vannak mikrobák, melyek nemcsak egy ponton jelentkeznek, hanem eloszolva; kell tehát egy oly gyógyszernek lenni, amely a vérrel érintkezve, két hatásban nyilvánuljon meg: hatásának erejében és gyorsaságában. És a 606 ezt az ideális eredményt valósítja meg. Az orvosok azt erősítgették: mi nagyon jól tudjuk, hogy a teljes gyógyítás nagyon nehéz. Csak oly gyógyszer kell, amely azonnal hat és becsapja a betegség terjedésének a kapuit. Ha ez megvan, akkor a vérbaj csak betegség lesz és nem járványos baj; betegség lesz, de nem végzetes csapás. íme, a 606 mindezt megcselekszi; hatásában gyors és oly hatású, amely a szakértők csodálatát méltán kiérdemlik. Azután van ennek a szernek még egy csodás hatása: megszünteti a fájdalmakat. Könnyű volna fölsorolni az eseteket, amelyekben a 606 épen olyan hatásúnak bizonyult, mint az ópium és a kloroform más alkalmazásban. Ezt őrületes fájdalmak gyötörték már hónapok óta: huszonnégy óra alatt eltűnt a fájdalom. Amaz már hónapok óta nem tudott pihenni, a jótékony álom messze kerülte: a 606 meghozta neki a legbecsesebbet: az alvást, a pihenést. Az egyik szánandó állapotban volt, nem tudott nyelni, nem tudott beszélni; ime, ma már eszik és maga tudja háláját kifejezni. A másik nem látott már tisztán és nem volt képes kenyerét megkeresni és ime: már visszatérhet munkájához. Mindezt a higany nem volt képes megcsinálni, de megcsinálja a 606. Az orvos nem müvei csodákat; de ha ezeket az eseteket ismerjük, akaratlanul a csodákra gondolunk. Pascal azután rátér a statisztikai kimutatásokra, amelyek mind a szer bámulatos hatását bizonyítják. Azután igy végzi cikkét: Schopenhauer, a nagy német bölcsész, aki e bajban szenvedett, azt irta körülbelül hetven évvel ezelőtt: A vérbaj gyógyítása lesz az orvosi tudomány legnagyobb diadala. Ma már Schoppenhauer sem lenne sem. a kételkedők, sem a gúnyolódok között. TÁVIRATOK Sántlor trónörökös gyógyul. Selff rád, október" 22. Sándor szerb trónörökös állapotáról ma délelőtt a következő jelentést tették közé: A trónörökös állapotában ismét javulás állott be. Az öntudat majdnem állandóan tiszta, a beteg önként elég táplálékot vesz magához és ezért az orvosok meg fogják kísérelni a mesterséges táplálás megszüntetését. A mellhártyabetegség tünetei teljesen szjinőben vannak. A közérzet szemmeliátliatólag javult, csak könnyű, ideges nyugtalanság mutatkozik. A hőmérsék 38, légzés 30, érverés 106. Vilmos császár Brüsszeliben. Brüsszel, október 22. Ugy fogják hétfőn őrizni Vilmos császárt) mint ahogy a cárt szokták. A vasúttól a kastélyig a katonaságot hármas sorba állítják, a háromszoros katonasorfal mögött a rendőrség helyezkedik el, a bevonuló császárnak háttá1 fordulva. Közönséget alig bocsátanak az úttestre, tribünöket nem szabad állítani. A belga és külföldi lapok tudósítói számára csak kevés jegyet adnak ki és az állandó igazolványok a bevonulás idejére nem érvényesek. Még igy is fél a brüsszeli policia, hogy a szocialisták tüntetni fognak Vilmos császár ellen. A görög helyzet. Athén, október 22. Venizelosi miniszterelnök a kamarában tett nyilatkozatában a többi között a következőket mondotta: A kormány igyekezni fog befejezéshez juttatni azt az alkotást, amelynek érdekébep a jelenlegi kamarát egybehívták: az alkotmány alapvető elvei kivételével az összes, többi pontok revízióját. Bár a kormány azon a nézeten van, hogy a nemzetgyűlésnek joga van törvényeket hozni és bár a kormány készen áll, hogy sürgősnek látszó törvényhozási intézkedéseket a kamara elé terjesszen, még sem hajlandó reformprogramját a kamara döntése alá bocsátani, mert törvények kidolgozása eltérítené a nemzetgyűlés eredeti revizionista céljától és mert, tekintettel a gyűlés kétségkívül heterogén jellegére, valószínűtlen, hogy azután a reformmüvet megkezdhetné. A programot a legközelebbi választások előtt fogjuk a nép elé terjeszteni. A kormány a hadsereg fegyelmének megszilárdítására, valamint a törvény alkalmazására gondot fog viselni és minden zavargást egyesek, akár többek részéről szigorúan meg fog torolni. Haverdáék éiete a börtönben. — Egy rabasszony elbeszélése. — (Saját tudósítónktól.) A budapesti esküdtszék Ítélete után Haverdáék mögött bezárult a fővárosi gyűjtőfogház nehéz vasajtaja és nemcsak a társadalom, lianem a falánk nyilvánosság részére is befejezték gyászos szerepüket. Az újságokban még feltűnik néha a Haverda Mariska országszerte ismert neve egy-egy szerény törvényszéki hirben, de a többhasábos reklámcikkek kora lejárt végkép. Haverdáékról az esküdtszék Ítélete után a legfürgébb riporterek sem tudnak kikutatni semmit. Pedig a közönség lázas izgatottsággal várta a híreket azután is. Mit csinál a hires Mariska? Hogy izlík neki a gyűjtőfogház kosztja ? Hát Jánossy ? Hát Vojtha? S a válasz legföljebb csak találgatás volt, de pozitív adatokat mondani nem tudott senki. Most nagyváradi tudósítónknak alkalma volt egy asszonynyal beszélgetnie, aki fogolytársaként szerepelt Haverda Mariskának és elbeszélte Mariska fogházbeli életét. Tóth Andrásnénak hivják ezt az asszonyt. A férje ezelőtt Nagyváradon lakott, kőműves volt. Ez év tavaszán Budapestre mentek lakni, ahol aztán Tóth András lopás gyanújába keveredett. A rendőrség később gyanúba vette az asszonyt is s a budapesti törvényszék a férjet hat havi, az asszonyt pedig négy havi fogházbüntetésre itélte. Ezt a büntetését csütörtökön töltötte ki Tóth Andrásné a budapesti gyűjtőfogházban s tegnap délután aztán toloncuton illetőségi helyére, Nagyváradra szállították. Tudósítónknak alkalma volt a rendőrségi folyosón beszélgetni a gyűjtőfogház kiszabadult lakójával, akinek az ad különös érdekességet, hogy két héten át a gyűjtőfogházban közvetlenül a Haverda Mariska cellája mellett lakott. Természetesen a Haverda Mária életmódja iránt kérdezősködtünk legelőször is. — Csak olyan rab volt az kérem — mondotta az asszony — mint én, vagy a többi. Csak abban különbözött tőlünk, hogy az első emeleten, a tizenhatodik számú külön cellában lakott, meg aztán nem kellett neki műhelybe járni, hanem dolgozhatott a maga cellájában. — Igaz, hogy fehérneműt varr? — Nem kérem, papírzacskót készít. Az sokkal könnyebb, meg aztán ha jó! begyakorolja magát, hát szépen kereshet vele. Egy nap alatt meg lehet csinálni ezer darabot is, sőt még többet is. Ezer darabért, ha jól van készítve, tiz fillért kap. I „nacscsága" — igy hivják őt a többi rabok — már ki is számította, hogyha szorgalmasan dolgozik, hát a tizenkét év alatt épen négyszázharminckét koronát kereshet a papirzacskó-készitésből. — Milyen ruhát visel Haverda Mariska a gyűjtőfogházban ? — Hát bizony csak olyan vászonruhát visel ö, mint a többiek. A cifra ruhákat, meg a tollas-kalapokat mind elszedték tőle és elzárták a magazinba. Amíg ki nem szabadul, még csak látni sem fogja azokat. Durva vászoninget, vászonszoknyát és blúzt kapott. Még csak harisnyát sem hordhat. Négyszögletű fehér vászondarabokat kapott harisnya helyett. A cipője sem valami finom ; hegyesorru, vastag talpú, durva fűzős bőrcipő. A talpába hetvenkét darab patkószeg van verve, hogy annál tovább tartson. Reggel félőt órakor már felkölti a börtönőr. Akkor megmosakodik. Kitakarítja a celláját. Kétszer egy héten még föl is súrolja és ha rákövetkezik a sor, hát együtt súrolja a lépcsőt a többi asszonyokkal. Épen most szombaton kellett neki dolgozni egész nap. Súrolt, meg ablakokat tisztogatott. De a dereka majd kettétört szegénynek. Másnap a sétánál nagyon panaszkodott. Különben erősen kell dolgozni mindig. Fölkelés után dolgozik hét óráig. Akkor reggelit kap. Rendesen valami rántottlevest. Háromszor egy héten egy kis csupor tejet. Reggelizés után délelőtt fél-