Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-23 / 129. szám

1910 október 23 DÉL MAGYAR OR SZAG 5 tizenkét óráig ismét dolgozik. Akkor ebédet kap. Levest és főzeléket, háromszor egy héten pedig tizenhárom dekagramm főtt marhahúst. Tél egy órától félkettőig séta van a nagyudva­ron. Ilyenkor fölszabad venni az egyetlen me­leg ruhadarabot, egy szürke daróeposztóból készült felsökabátot. — Haverda Mariska együtt sétál a többi asz­Szonyokkal. Eleinte nagyon szomorú volt. Alig szólt egy szót is. Most azonban már sokkal vidámabb. Sétaközben mindig beszélget a szomszédjaival. — Majd meglássák, hogy nem tart ez sokáig — mondogatja mindig. — Nagyon bizakodik abban, hogy kiszabadul. — Isten a tanúm rá, hogy ártatlan vagyok — mondotta nem egyszer. — Az a nyomorult Jánossy mindennek az oka . . . — Séta után munkához kell látni ismét és egyfolytában dolgozni kell este hét óráig. Ak­kor vacsorát kap mindenki. Főzeléket, még pedig ugyanolyat, mint aznap délben. Hust soha­sem. Hét órától kilencig ismét pihenés van. A ,közös cellákban ilyenkor halkan szabad beszél­getni, de ha egyes cellában van valaki, még ezt sem teheti. Kilenc órakor aztán elcsönde­sedik minden, a rabok aludni térnek. — Vájjon Jánossyval meg Vojthával nem érintkezhetik-e Haverda MariskaV — kérdjük a jól informált kolléganőtől. — Dehogy. A férfiak egész külön épületben vannak. Jánossy különben most kórházban fek­szik, mert súlyos beteg. Vojtha pedig egy közös műhelyben a szabómesterséget tanulja. Egyen­ruha-szabó akar lenni. Tóth Andrásné ezeket mondotta el a Haver­dáék tragikus sorsáról s aztán a hosszas távol­lét után boldogan sietett haza övéihez. György herceg és Héderwári Lehel. — Nyári affér Ostendében. — (Saját tudósitónktól.) Ez a rendkívüli affér augusztus közepén történt Ostendében, György herceg és Hédervári Lehel magyar országgyű­lési képviselő között. A legérdekesebb az, hogy mindeddig titokban tudott maradni és csak hónapok multával, most derül ki. Előkelő társaság volt a nyáron Ostendében. Ott volt Khuen-Héderváry Károly gróf, ott volt Bolgár Ferenc, Hédervári Lehel és sokan má­sok, előkelő magyarok és a sok idegen között ott volt György herceg is, a szerb királyfi. György herceg egy nem túlságosan előkelő ho­telben lakott, az Oceá/í-száUóban. Két szárny­segéd volt vele, négy szobát bérelt. A herceg állandóan szmokingban járt, már délelőttől kezdve és félrecsapott zöld vadászkalapot hasz­nált hozzá. A szerb herceg igen mulatságos jelenség volt és amellett igen szemtelenül vi­selkedett. Feltűnően és bántóan fikszirozott mindenkit, férfiakat,, nőket egyformán és visel­kedésével vérig boszantotta az embereket. Egy délelőtt a plageon sétált Bolgár Ferenc és Héderváry Lehel. Szembejött velük a szmo­kingos, vadászkalapos, feltűnően viselkedő princ» akinek viselt dolgairól beszélt akkor már min­denki Ostendében. A herceg, szokásához hiven, bántó módon iikszirozta a szembejövő magyal" urakat. Ez boszantotta Hédervári Lehelt, aki hirtelen otthagyta Bolgárt, keményen odaállt a szemtelen herceg elé és nyersen ós keményen rászólt franciául: — Mit akar maga? . György herceget szemmelláthatólag meglepte Bőt megdöbbentette a dolog. Valamit dadogott. Hédervári Lehel újra megkérdezte: — Mit akar maga ? Mi a baja magának ? A két szárnysegéd, szintén civilben, ekkor még néhány lépésnyire tovább állott. György herceg izgatottan hátra nyúlt a nadrágja hátsó zsebébe. Nyilván a revolverét akarta elővenni. A helyzet már veszedelmes volt. Nagy gyürü keletkezett a szemben álló herceg és képviselő körül. A két szárnysegéd is előugrott és izga­tottan húzták el Györgyöt. Bolgár Ferenc pe­dig a dulakodás előtt levő feleket szétválasz­totta azzal, hogy hangosan rájuk kiáltott : — Az uraknak nincs egymással semmi dolguk. György herceget, aki ekkor már beszélni sem tudott, a szárnysegédek elvezették. Az ügyből lovagias affér lett, amelyet hosszas liuzódozás után békésen intéztek el. György egyébként az affér után hirtelen összeszedte a szmokingját és elutazott Ostendéből. Hédervári Lehelt ma Budapesten fölkereste egy hirlapiró. A képviselő rendkívül csodálko­zott, hogy bár az incidens szemtanúi Ostendé­ben diskréciót fogadtak, nem tartották azt meg. Ma már tudják a lapok — mondta Hé­dervári — nincs okom rá, hogy elhallgassam és ne konstatáljam, miszerint az eset meg­történt. A reueontra meg volt és simán nyert elintézést. Az újságírók mozgalma. A szegedi hivatásos újságírók ma a követ­kező levelet intézték Rákosi Jenő főrendiházi taghoz, az Olthon elnökéhez: 0 Méltóságos Ur, a vidéki újságírók mozgalmáról, amely az új­ságíró-ösztöndíjakra való jelölésből keletke­zett, Méltóságod az újságok közléseiből bizo­nyára értesült. Amikor a vidéki újságírók tes­tületi érdekeik védelmében és jogos igazuk tudatában tiltakozni és segítő mozgalmat in­dítani kénytelenek, ugy érzik, hogy elsősorban Méltóságodat kell tájékoztatni ennek a moz­galomnak irányáról ós céljairól. Minden vidéki újságíró megnyugvással ós örömmel hallotta, amikor Méltóságod bölcs be­látására bízta a közoktatásügyi miniszter ur ¿'nagyméltósága az ösztöndíj odaítélését. A magyar újságírás mestere mindenesetre meg tudja ítélni, hogy a vidéki újságírók közül ki az, aki mint „legérdemesebb", öthónapi kül­földi tanulmányútra menjen a kormány ezer koronájával. Ezer korona nagy pénz egy vi­déki újságírónak, aki arra vágyik, hogy újság­író-pályáján egy külföldi ut tanulmányai nyo­mán uj erőre és benyomásokra tehessen szert. Mit jelentene szűkös viszonyaink között, ha néhány év alatt egy ilyen tanult, uj ösmere­tekkel fölfegyverzett vidéki ujságlró-gárda je­lentkeznék a közönség előtt! Ugy éreztük, hogy a miniszter ur bölcs szándéka lehetővé teszi, hogy a vidéki újságírás szerény munká­sai is alkalmat kapjanak tehetségük kibonta­kozására. Szerintünk ez ösztöndijak célja: uj, frisserejü vidéki ujságiró-gárdát nevelni. ' Ezt a célt hittük elérni az ösztöndíj által. S mi lett az eredmény? Az, hogy a vidéki újság­írók első ösztöndiját megkapta egy érdemes, kitűnő ifjú: Palócz Sándor. Igazán büszkék va­gyunk arra, hogy egyik szeretett, nagyrabecsült ujságirótársunknak, Palócz Lászlónak ilyen ki­tűnő tehetségű fia van. Illő is, szerintünk, hogy az állam támogassa az ilyen tehetség szárny­bontogatásait, támogassa erős akaratát, — de, Méltóságos Urunk, mit ér a vidéki újságírás azzal, ha az ösztöndijak — kitűnő ügyvédet nevelnek. Ugy tudjuk, Méltóságos Ur, nem akadt más pályázó. Számos értékes tehetségű, erős akaratú, nagybuzgalmu vidéki újságírót tudunk, aki vállvetve vetélkedett volna, hogy az ösztöndíj erkölcsi diadala és anyagi ereje neki jusson. De a vidéki újságíróknak nem jutott mód pá­lyázatuk benyújtására. Nem volt se mód, se al­kalom megtudni a pályázat kiírását. Amikor legjobban vártuk, akkor jött híre, hogy Méltó­ságod döntött az egyetlen pályázó javára. Az egyetlen pályázó pedig nem hivatásos újságíró, sohasem volt az, hacsak nem tekinti bárki is újságírásnak a volontör szárnypróbálgatását, aki az újságírást nem életcélnak tekinti. De nekünk, akiknek életcélunk, álmunk, lel­kesedésünk, munkánk, pályabérünk az újságírás kenyere: nekünk, vidéki újságíróknak, módot kell keresni arra, hogy. jogos erkölcsi érdekein­ket megvédelmezzük. Épen ezért a Vidéki Hír­lapírók Országos Szövetsége utján Önt, Méltó­ságos Uram, Herczeg Ferenc urat, mint a Buda­pesti Újságírók Egyesületének elnökét, ós az önök segítésével Zichy János gróf ur őnagymél­tóságát kérni akarjuk, segitsenek bennünket nehéz pályánkon, amelyen oly sok akadályt torlasztanak elénk. Amikor azt hisszük, hogy végre némi elismerés és segítés jut nekünk, akkor igazán fáj nekünk a csalódás, amelyen, hisszük, még segíteni, változtatni leliot . . . Ezeket akartuk addig is elmondani, amíg módunk lesz küldöttség utján kifejezni a vidéki újságírók mozgalmának célját és kérését Ön előtt, akit nemcsak mesterének, de minden küzdelmében vezérének lát a magyar újságírás. S amikor az összes szegedi, szabadkai, aradi és nagyváradi hivatásos újságírók kivétel nélkül, még a vidéki újságírók egész sokasága csatla­kozott ehez a mozgalomhoz, akkor azt hisz­szük, hogy Méltóságod lesz törekvésünk első pártfogója. Méltóságod őszinte hívei: Balassa József, a Szeged és Vidéke felelős szer­kesztője, Sáfár László, a Szegcdi Napló felelős szerkesztője, Újlaki Antal, a Szegedi Friss Új­ság felelős szerkesztője, Hováuyi Kornél, a Dél ina gy a rosszá g helyettes szerkesztője, Hollósi Ödön, a Friss Hirek felelős szerkesztője, Szalag János, a Szegedi Híradó segédszerkesztője, Móra Ferenc, Sz. Szigetiig Vilmos, Fehér Árpád. Reéz Pál, Kézai Simon, Bakó Lajos, Hajnal Gyula, Boga Dezső, Blázsits György, Barabás Béla, Tóth Zoltán, Frank József, Pál Jób, Czobor Péter, Szabó József hírlapírók. Hasonló tartalmú levelet intéztek az ösztön­díj ügyében a szegedi hívatásos újságírók Herczeg Ferenchez, a Budapesti Újságírók Egyesületének elnökéhez is. Milliomos szélhámos. — A háztulajdonos gonosztettei. — (Saját tudósitónktól.) Feltűnést keltő le­tartóztatás történt ma reggel Budapesten. A fővárosi rendőrség letartóztatta Müller Albert harmincnyolc éves építési vállalkozót, többszörös háztulajdonost, hirhedt házbér­uzsorást, a „Volta" delejkereszt terjesztőjét, saját bevallása szerint milliomost. Amikor a milliomos 1898-ban Budapestre jött, a Lovag-utcában szalmazsákon hált. Ma, tizen­két évi itt tartózkodás után, csalásokkal, uzso­rával, a szegény emberek kifosztásával millió­kat szerzett. A milliomos német ember, po­rosz származású, aki több évi fogházat ült csa­lásokért, okirathamisitásokért, lopásokért. Bajorországból, Ausztria összes tartományai­ból ki van tiltva. Amikor már sehová se tu­dott menni, eljött Budapestre. Jelenleg negyvennyolc büuügyben folyik el­lene vizsgálat: uzsora, okirathamisitás és csa­lás miatt, részint a biintetőjárásbiróságnál, részint a törvényszéknél. Ez a Müller az An­gyalföld réme. Mint házbérüzsorás a legrette­gettebb. Valamennyi háza jelenleg is bojkott alatt van. Müller eddig a következő helyeken volt be->, csukva: Zágráb 1891. okirathamísitásért, 1892­lopásért; München 1895. lopásért; Bécs 1896' lopásért (ekkor tiltották ki Ausztriából); is­mét München 1897. lopás és okirathamísitásért­A börtönből 1898-ban szabadult és mint jó hazafi, visszavándorolt Budapestre, itt a Lo­vag-utca 16. szám alatt ágyat bérelt. Ennek tizenkét esztendeje. Hogyan gyűjtött ily rövid idő alatt akkora vagyont, mint amennyi fölött most rendelkezik, az egyelőre egész rejtélyes kérdés, amelyet a rendőri nyomozásnak kell kíderiteni. Azonban bizonyos, hogy neki egy­millió, a feleségének két millió koronája van; illetőleg ö ennyit vall be. A Petneházy-utca 13. számú házat hétezer koronáért vásárolta és száztizenhatezer korona teher van rajta. Az Országbíró-utcában levő házán és telkén nyolcvankilencezer korona, a Gólya-utca 43. számú házán pedig hatvanöt­ezer korona adósság van, vagyis valamennyi ingatlana tul van terhelve. Müllert másfél hónappal ezelőtt Georgíevics György tőzsdebízományos jelentette föl csalás és uzsora miatt. A csalás esete a következő : Georgíevics felesége, mint örökös, részes a Ma­gyary-féle váci-utcai nagytrafikban és évi hat­ezerötszáz korona járadék-részesedése van a jövedelméből. Georgievicsnó könnyelmű nő, ak' nem tud a pénzzel bánni s az ura tudtán ki­vül igen sok adósságot csinált. Már 1906-ban szorongatták a hitelezők s a legnagyobb szükség 'dejében találkozott Müllerrel, aki ajánlotta, hogy megszabadítja a hitelezők körmei közül­Ehez azonban szükséges, mondotta Müller, hogy az évjáradékot színleg reáirassa. ő majd megijeszti a hitelezőket, hogy az asszonynak már semmi járandósága sincs és ha nem egyez­kednek, akkor semmit sem kapnak. Rávette ezenkívül az asszonyt, hogy bútorait és érték­tárgyait is ő rá irassa, hogy az esetleges fog-

Next

/
Oldalképek
Tartalom