Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-22 / 128. szám

1910 október 21 DEL MAGYARORSZÁGI 123 a veszedelem fenyegetett, hogy Magyarország európai háború középpontjává váiik, minden magyar embernek kötelessége lett volna. Solymossy Ödön báró a hadsereg harcias szellemét magasztalja s elismeréssel szól a gépfegyverekről, kívánatosnak tartaná a tisztek fizetésének megjavítását. Sághy Gyula a takarékosságot sürgeti, mert a gazdasági nyomorúság folytán a nép oly mértékben vándorol ki, hogy nemsokára már az ujönclétszám se fog kikerülni. Sürgeti a. magyar ipar kvótaszerü részesedését s a magyar közjog érvényesülését a hadseregben, Heltai indítványát nem fogadja ei. Heüai Ferenc megokolja indítványát. Ha a hadsereget csak tisztek, legények és lovak teszik, akkor nekünk van hadseregünk. De mert mindezek még nem elegendők: fegyver, lövőszer, különféle készlet is kell hozzá, mivel mi jóformán minden fölszerelést nélkülözünk» a szó igaz értelmében nincs is hadseregünk. A hiány egy részét az anneksziós veszedelemkor pótolták; de figyelmeztet rá, hogy a gondviselésnek nincs mindig elegendő belátása arra» hogy a mozgósításra hat hónapot engedélyezzen. Ha a monarchiának északon háborúja támad, rögtön háborúja lesz a délen is, itt tehát állandó a veszedelem, ugy, hogy a déli harcászati bázist ki kell épiteni. Föl kell világosítani Magyarországot, hogy ezek a milliók egyedül Magyarországot fogják terhelni, mert mint közvetetten szomszéd, elsősorban van fenyegétvé s az ő vasutai vezetnek a határhoz s vonulnak el több száz kilométer szomszédságban. Ezek a vasutak — még a fővonalakon is — egysinpáruak s teljesítő-képességük nem valami kiváló. Ezeknek s a helyiérdekű vasutaknak átalakítása óriás összegbe fog kerülni. Ehez járulnak még azok a rengeteg költségek, amiket a védelmi és támadó eszközök kifejlesztése a délen megkövetel. Ezek a kiadások elkerülhetetlenek, legfölebb azt várhatjuk a gondviseléstől,, hogy számos évre' oszthatjuk el, aminthogy a japán-orosz háború is megengedhetővé tette a hadsereg kifejlesztésének elhalasztását, ami talán a pénzügyi romlástól men. tette meg a monarchiát. A hadsereg fejlesztésének egyáltalán a legszűkebb határok közt kell mozognia; a most fönnálló keretek kiegészítésére, a most meglévő formációkból hiányzó legénység pótlására kell szorítkoznia; nagyobb stílben való uj formációkról ezidő szerint egyáltalán nem lehet szó. A hadsereg harcképességét helyreállítani azonban elháríthatatlan kötelességünk, amely alól ki nem vonhatjuk magunkat, de hogy ennek megfelelhessünk, a hadsereg megnagyobbitására irányuló minden, messze terjedő tervet kategorikusan vissza kell utasítanunk, mert a harcképesség helyreállítása már önmagában véve is rengeteg áldozatokat követel, amint azt a külföldi államok példája mutatja, A szóló ezután összehasonlitóan ismerteti a nagyhatalmak katonai kiadásait s azt fejtégeti, hogy a nyomorgó tisztek s a legénység fizetését is emelni kell, mert a mai csak éhbérnek tekinthető. Tüzetes összehason. jitásokat tesz aztán az egyes hadseregek tiszti s altiszti fizetéséről, nyugdíjügyéről s kimutatja, miben vagyunk mi hátrább s hogyan vélné 5 a kérdést megoldandónak. A bizalmi kérdést a hadügyminiszter iránt függőben hagyja, mig meglátja, mily nyíltsággal tárja föl a miniszter a hadsereg hiányait s azok orvoslására minő intézkedéseket javasol. Bakonyi Samu: Ha a többség tagja volna» most igazán nem tudná, a hadügyminiszter, vagy Heltai beszédének adózzon-e nagyobb elismeréssel s a költségvetést csak azzal a sajnálkozással szavazhatná meg, hogy nem többet kellett megszavaznia. Heltai beszéde s mint most kiderült, előbbi indítványa is, a hadügyminiszter biztatása s alkalomnyujtá-3 arra, hogy ujabb nagy követeléseket támasszon. Ami a katonai fizetéseket illeti: a tisztek fizetését már fölemelték, a katonák pedig nem éheznek» hanem jobban táplálkoznak, mint ahogy odahaza élnek. A Justh-párt egy fillért sem szavaz meg további kiadásokra. Megjegyzi még, hogy a jelenlegi pártviszonyok között nagy elbizakodottság volna az uralmon lévő párt jövőjében túlságosan bizni. Az ülés folytatását délután négy órára halasztották. * Bécsből jelentik: A magyar delegáció hadügyi albizottsága ma délután folytatta tanácskozását Zichy Ágost gróf elnöklete alatt. Jelenvoltak Schönaich közös hadügyminiszter, Burián báró közös pénzügyminiszter, Montecuccoli tengernagy, a magyar kormány részéről Khuen-Héder" váry miniszterelnök, Lukács László pénzügy" miniszter és Hasai Samu honvédelmi miniszter. Wíndischgrüts Lajos herceg előadja,, hogy az 1910. évi költségvetés nagyrészét már kiutal, ták, mert azok elkerülhetetlenek voltak. A védrendszer fokozatos és szükséges fejlesztésének föltétlen hive, sokalja azonban a tábor, noki és törzstiszti állások szaporítását. Chorin Ferenc először Heltai beszédére reflektál, azután a hadügyi költségvetéssel, majd annak gazdasági részével foglalkozik. Tallián Béla egyetért Kossuth Ferenccel abban, hogy a hadsereg fejlesztésére szükség van. Ne rekrimináljanak akkor azért, ha a hadügyi kiadásokat állandósítani akarják. Kossuth Ferenc félreértett szavait magyarázza, Issekutz Győző a hadügyi költségvetéssel szembeállítja a nemzet teherviselő képességét» amelylyel számolni kell. Arra, hogy a.tiszti fizetéseket emelni fogják, nem nyújthat semmi biztosítékot. Apponyi Albert gróf három részre osztja a közös hadügyi kormány előterjesztését. 1. A költségvetési rész. 2. A száznyolcvan milliós anneksziós költség. 3. A hadsereg megerősítése. Ezeket birálja. Issekutz Győző személyes kérdés cimén szólal föl. Bakonyi Samu fölszólalása után pedig a hadügyi albizottság üléseit elnapolták. Az ujságiro-ösztöndijak. — A hiwatásos újságírók mozgalma. — Megírtuk tegnap, hogy a vidéki újságírók számára szánt kultuszminiszteri ösztöndíj odaítélése tévesen, nem hivatásos újságíró számára történt és hogy emiatt, illetve sérelmük orvoslása céljából, a szegedi újságírók mozgalmat indítanak.. Ma a Délmagyarország, Szegedi Napló, Szeged és Vidéke, Szegedi Híradó, Szegedi Friss Újság és a Friss Hírek szerkesztőségi tagjainak részvételével ujabb értekezlet volt ebben az ügyben. Az értekezleten elhatározták, hogy a Vidéki Hirlapirók Országos Szövetségének vezetőihez a következő indítványt intézik ; Tekintetes Elnökség, tisztelettel kérjük, hogy a Vidéki Hirlapirók Országos Szövetsége rendkívüli közgyűlését az alapszabályok harmincadik szakasza értelmében Szegedre, mint a Szövetség székhelyére, a legsürgősebben összehivni méltóztassék. Ezzel egyidejűleg kérjük a tekintetes elnökséget, hogy a következő indítványunkat a közgyűlés elé terjeszteni és ott elfogadásra ajánlani méltóztassék: Indítvány. Miután a Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter ur őnagyméltósága által alapított újságírói ösztöndijak közül egy a miniszteri rendelet szerint a vidéki hivatásos újságírók egyik legérdemesebbjének jut öt hónapi külföldi tanulmányútra, miután azonban az ösztöndíjra való kijelölés a pályázat meghirdetése nélkül a vidéki hivatásos ujságirók határozott sérelmével a Szövetség meghallgatása nélkül történt s miután a Szövetségalapszabályainak negyedik szakasza értelmében a Vidéki Hirlapirók Országos Szövetségének célja a vidéki hirlapirók erkölcsi érdekeinek és a hírlapírói kar általános érdekeinek megvédése és előmozdítása, tisztelettel indítványozzuk, hogy a Vidéki Hirlapirók Országos Szövetsége öttagú küldöttség utján kérje Rákosi Jenő és Herczeg Ferenc urakat, hogy a vidéki újságírás érdékében uj kijelölést eszközöljenek és velük együtt Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, hogy a vidéki hivatásos ujságirók érdekében a kérdést újból és véglegesen szabályozni szives legyen. Indítványunkat kérjük pártolólag a Szövetség közgyűlése 6ló terjeszteni. A rendkívüli közgyűlés egybehiváaát az alapszabályok 30. szakasi -»rtelmében annál ia inkább kérjük, mert tudomásunk szerint a Szövetség tagjai sorába a hivatásos ujságirók oly örvendetes számban szándékoznak ezúttal belépni, hogy ettől a Szövetség életének uj föllendülése is várható. Szegeden, 1910 október huszonegyedikén. Balassa' József, Pál Jób, Beéz Pál, Sáfár László, Móra Ferenc, Szabó József, Sz. Sut* gethy Vilmos, Újlaki Antal szegedi, András Ernő, Faragó Rezső és Fenyves Ferenc szabadkai, Károly József aradi ujságirók. A hivatásos szegedi ujságirók értekezlete el. határozta azt is, hogy levelet intéz Rákosi Jenőhöz és Herczeg Ferenchez, a két fővárosi ujságiró-testület elnökeihez. A levélben értesiti őket, hogy az országos mozgalmat megindította és arra kéri a magyar zsurnalisztika két legkiválóbb képviselőjét, hogy tartsák függőben elhatározásukat a Vidéki Hirlapirók Országqs Szövetsége küldöttségének informálásáig. Ez a deputáció föl fogja világosítani Rákosi Jenőt és Herczeg Ferencet' arról, hogy, kétségkívül akaratuk ellenére, nem hivatásos újságírót ajánlottak az ösztöndíjra. A mozgalomban résztvevő szegedi hivatásos ujságirók névsora a következő: Délmagyarország: Hoványi Kornél, Fehér Árpád, Kézcii Simon, Reéz Pál, Bakó Lajos, Hajnal Gyula, Boga Dezső. Friss Hirek: Hollósi Ödön. Szegedi Friss Újság: Újlaki Antal, Szabó József. Szegedi Hiracló: Szalay János, Barabás Béla Blázsits György. Szeged és Vidéke: Balassa József, Frank József, Tóth Zoltán, Sz. Szigethy Vilmos. Szegedi Napló: Sáfár László, Móra Ferenc, Czobor Péter, Pál Jób. Csatlakoztak eddig ezenkívül az összes aradi és nagyváradi hivatásos ujságirók. * Palócz László, a Szegedi Híradó szerkesztője, a következő levelet intézte a Délmagyarország szerkesztőjéhez: Igen tisztelt Kartárs Ur.' A Délmagyarország mai számában „Az újságíró ösztöndijak" cím alatt cikk jelent meg, mely éleg kritika tárgyává teszi, hogy az ezer koronás utazási segélyt Rákosi Jenő ur őméltósága épen az én fiamnak adományozta. Engedje meg, igen tisztelt Kartárs Ur, hogy becses lapjában, tehát ugyanazon a helyen, ahol a kérdés fölvettetett, elmondhassam a következőket: 1. Zichy János gróf ur őnagyméltósága eredetileg csak a fővárosi hirlapirók részére tett négy alapítványt, egyenkint ezer-ezer koronákról. 2. Mikor én ezt a hírlapokból megtudtam, külön folyamodást küldtem őekszcellenciájához, melyben a Vidéki Hirlapirók Országos Szövetsége nevében kértem, hogy ilyen ösztöndijakat a vidéki hirlapirók javára is alapítani kegyeskedjék, 3. A vallás- és közoktatásügyi miniszter nr értesítette a V. H. 0. Sz. igazgatóságát, hogy javunkra már ilyen alapítványokat nem tehet, de értesítette Rákosi Jenő és Herczeg Ferenc urakat, hogy az ösztöndíj odaítélésénél a vidéki hirlapirók folyamodásait is figyelemben részesíteni szíveskedjenek. 4. Az ösztöndíj odaítéléséhez senkinek másnak, csak Rákosi Jenő és Herczeg Ferenc uraknak volt joga, A V. H. 0. Sz.-nek a miniszter semmiféle beleszólási jogot nem engedélyezett, 5. A kultuszminiszternek ezen intézkedései az összes lapokban megjelentek. Az elmondottakból kitűnik, hogy a V. H. 0. Sz.-nek módjában nem állott pályázatot közzé tenni. 6. A fővárosi lapok közléséből tudhatta meg a V. H. 0. Sz. is, hogy Rákosi Jenő és Herczeg Ferenc; urak mikorra tűzték ki a folyamodások benyujtasára szánt határidőt. 7. Én pedig becsületszavamra kijelentem, hogy fiam érdekében sem Rákosi Jenő úrral,