Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-21 / 127. szám

1910 október 18 DELMAGYARORSZÁG 3 Köteles lesz minden tranzitó-raktártulajdo­nos a raktárába érkező szalonna-, szalámi és hájáruról hiteles nyilvántartást vezetni, amely­ben ugy a behozatalt, mint a kivitelt pontosan följegyzi. A kivitelt a kereskedő mindig kivi­teli bárcával igazolja. Az elszámolásokat fél­évenkint kell megejteni s aki ezt elmulasztja, az a félév eltelte után kiviteli kedvezményre igényt nem tarthat. Ha a kereskedő a nyilvántartást nem helye­sen és pontosan vezeti és az ellenőrző-hiva­talnak alapos gyanúja támad, hogy - a város kárára a kereskedő visszaélést követ el, akkor a' tranzitő-raktár tartására adott engedély bár­mikor visszavonható." Az uj intézkedés azonnal hatályba lép. fi jövő évi városrendezés. — fi mérnökség köuezési programja. — Szeged város mérnöki hivatala négy táblá­zatban bemutatta a tanácsnak az 1911. évi kö­vezési programot. A program egybeállításánál vezérfonalul szolgált azon elv, hogy a belső városrészek fokozatos rendezésével kapcsolat­ban a külsőbb városrészek legsürgősebb szük­ségletei is lehetőleg kielégítést nyerhessenek. A város nagy kiterjedésénél s a rendelkezésre álló anyagi eszközök gyengeségénél fogva olyan programot, mely minden jogos követelést ki­elégíthetne, összeállítani nem lehetett. így a szükségletekből a mellékkörülmények mérle­gelésével kellett kiválogatni azon vonalakat, melyek rendezése sürgős közszükségletet is képez, emellett a rendezés ezidö szerint nem ütközik elháríthatatlan akadályokba. A kérvényezett utvonalak közül több fontos közlekedési útvonal rendezését kellett elejteni azért, mert az illető útvonal végleges rendezé­sének akadálya az, hogy a csatorna ki nem építhető s a szükséges magasabb feltöltés ily körülmények között a telkek vizeinek levezet­hetését egyenesen akadályozná. Az ily utvonalak rendezésével meg kell várni azt az időt, amikor a csatornák kiépíthetők lesznek s amikor tehát a rendezés ugy lesz foganatosítható, hogy azáltal a magánérde­kek sértve nem lesznek. Ha tekintetbe vesszük, hogy a csatornázás kérdésének megoldása már a legközelebbi jövő föladatai között áll, azon következtetésre kell jutnunk, hogy tényleg témáját, az öreg azonnal elkezel forogni, hol dühében, hol nevettében. Megtörültem a homlokomat, fölhajtottam egy pohár friss vizet, azután nagy eltöké­léssel azt mondta ma társamnak: — Hallja-e, nagyon tiszteletreméltó gentle­man, Ön megmondta a nevét, megmondta, hogy Szó'rrágó Demeternek hívják, igaz, hogy uri emberek között ennyi is elég az ismerkedésre, de az ön különös, megmagya­rázhatatlan és ijesztő viselkedése után most már ez nekem nem elég. Én most már ha­tározottan és egészen akarom tudni, hogy kicsoda ön? Ki ön? És mi ön? Szőrrágonak az arcán valami végtelenül elégedett mosolygás jelent meg, amint ezek után a kérdések után felém fordult. Hirte­len tegezésre fordította a beszédet, ugy felelt: — Nagyon örülök, hogy végre, ha nem is ellátsz, de legalább elsejtesz hozzámig. És hogy végre érdekellek. Kedves öcsém, én senki más nem vagyok, mint te magad. Csakhogy abban a korodban, amikor a bajuszodat már nem újlaki pedrővel fened, hanem a fogaddal rágod és amikor már Elvira régen férjhez ment máshoz, tehát nem a te életedet édesiti meg, hanem a Katonatisztből házasság okáért finánc­komisszármssá vedlett szerencsés vetély­társadat keseríti meg ázzál, hogy minden, <ie minden istenáldotta napon a szemére hányja, hogy még mindig tanítania kell. még mindig vesződnie férfigyerekeknél ezer­szer pákosztosabb leánykölykekkel, mert az ura nem képes eleget keresni. Érted? En a megcsalt, cserben-hagyott, a hitében és lel­kében becstelenül vérig sértett Dénes va­gyok, ha most Demeternek hivnak is. nem volna okszerű egyes utvonalakat ideigle­nes jelleggel rendezni s ezáltal a rendelke­zésre álló anyagi eszközöket szétforgácsolni csak azért, hogy a közönség igényei egy, vagy két évvel előbb nyerhessenek, de csak részle­ges kielégítést. Mindezek figyelembevételével a rendezési programba oly utvonalakat vett föl a mérnök­ség, amelyekben a csatorna, vagy ki van épitve, vagy kevesebb költséggel kiépíthető, ugy, hogy a meglévő gyűjtőcsatornákba aként torkoltat­ható be, hogy hivatását az általános csatorná­zás kereteibe befoglalva is teljesíthetni fogja. A program a következő: Állandó jellegit munkák személyi és dologi kiadásai. A) Kövezetlen utcák íöntartása, tizenkilenc utkaparó alkalmazása évi hatszáz korona bér mellett 11.400, három utkaparó-fölvigyázó al­kalmazása évi hétszázhúsz korona bér mellett 2160, sugárutak és körutak nyári, illetve lovaglóutjaínak rendbentartására napszámos­erővel 2040, kátyúk javítására 1500 korona. A) összesen 17.100 korona. B) Csatornák íöntartása, Csatornák és azok műtárgyainak javítása s egyes műtárgyak át­építése 2800 korona. C) Csatornák tisztítása, szivattyúzása és víz­levezetés. Eldugult csatornák és főgyűjtők tisztítása 6000, fögyüjtö-árkok tisztítása 1300, záporvizek szivattyúzása 800, fütisztitás köve­zett és földutak mentén 1500, faátereszek javí­tása, beton- és faátereszek készítése és íöntar­tása 2000 korona. C) összesen 11.600 korona. D) Kövezetek föntartására régi anyaggal 18.600 korona, E) Makadám-utak íöntartása. Anyagbeszer­zés és beépítés 10.000, három utkaparó alkal­mazása hatszáz korona évi bér mellett 1800 korona. E) összesen 11.800 korona. Fj Műszaki költségek. Kisegítő napidijas­mérnök vagy rajzoló alkalmazása kétszázötven korona havi díjazással 3000, egy írnok alkalma­zása kilencven korona havi illetménynyel 1080, fölmérésekhez és kitűzésekhez szükséges nap­számos-erő, karók stb. 3220 korona. F) össze­sen 7300 korona. Az 1911. évi kövezési program terhére elren­delt s már teljesített munkák fedezésére: Lau­don-utca járdáinak végleges kiépítéséből a vá­rost terhelő költség 4250, Török-utcai próba­burkolat készítés, I. részlet 7000, a színház fő­homlokzata előtt épített járda költsége 3750 korona. Összesen 15.000 korona. Az aszfalt-burkolatok építéséből és föntar­tásáhól eredő évi járulékok: Széchenyi-tér, Ká­rász-utca, Dugonics-tér aszfalt-kócsiutjainak épi­Nekem elállt a lélegzetem, amint akadozó nyelvvel kérdeztem: — Hogyan? Hát Elvira engem meg fog csalni? — Valóban, azt fogja tenni. — Másnak lesz a feleségévé? — Szerencsénkre, igen. — Szerencsénkre ? — Legalább az én szerencsémre. Ami, azt gondolnám, a tiéd is. Kábult a fejem. Még italt rendeltem, ittam, idegesen haraptam le egy szivar végét és végre indulatomban az asztalra csapva, szó­laltam meg újra: — Nem értelek, megint nem értelek! Azt mondod, hogy engemet megcsal, vágyig tégedet megcsalt, azaz, hogy kettőnket meg fog csalni Elvira, Azt mondod, hogy a más felesége lesz és hogy sebet fog hasítani a szivünkön. Gyalázatos árulásról, becstelen hitszegésről beszélsz és akkor azt teszed hozzá, hogy „szerencsére!" Mi ez? Mit ért­sek ebből? — Te szamár! A valóságot. — De hiszen beteg ember vagy, koravén, keserű, elrontott életű ember, aki magad mondtad magadról, hogy a kininnel behin­tett adóvégrehajtó cukorbaba hozzád képest ! Ez hát az a szerencse? Szőrrágó itt nagyot, hangosat, kísértetie­sen jóizüt nevetett, csak azután felelt a ki­fakadásomra: — Te szerencsétlen figura, te! Hát te csakugyan azt hiszed, hogy én az Elvira hűtlensége miatt keseredtem meg, hogy az ő becstelensége tette tönkre az éle­temet? — Azt, mert ha igaz, hogy hűtlen lesz tése 4822, Klauzál-tér, Vár-utca kocsiutjának íöntartása 864, Aradi-utca kocsiutjának fön­tartása, 282, városi gimnázium előtti járda épí­tése 312, Feketesas-utca bérkocsi-megálló épí­tése 212, Széchenyi-tér, Vár-utca és Klauzál-tér járdáinak építése 174, Pallavicini-utca aszfalt­kocsiutjának építése 605, az 1910. évben épített aszfalt-kocsiutak építési és föntartási járulé­kának első évi részlete 42.729 korona. Össze­sen 50.000 korona. A mérnökség aszfaltozási és kövezési mun­kákat tervez. Tervezete szerint aszfaltozni fog­ják á Tisza Lajos-körutat egész hosszában, az Aradi-utcát, a Takaréktár-utcát, a Dugonics­teret, a Károlyi-utcát, a Csekonics-utcát, a Kígyó-utcát, a Kölcsey-utcát, az Arany János­utcát és a Kazínczy-utcát. Az aszfaltozás ösz­szes költsége kétszázhetvenötezernégyszáz kó­ronára rug, amiből száztizenegyezerháromszáz korona a várost, százhatvannégyezeregyszáz korona a magánosokat terheli. Kövezni fogják az Alsótiszapartnak a Back­maiom előtti szakaszát, a Szécsi-utcát, a Sza­badsajtó-utcát, a Feltámadás-utcát, a tápéi sort, a Béke-utcát, az alsótiszaparti töltést, a Szűcs-utcát, a Jósika-utcát, a Munkácsi-utcát, a Szent György-utcát, a Szentháromság-utcát és a Zerge-utcát. A kövezés összes költsége háromszázhuszonhatezerötszáz koronára rug, amiből ké.tszázötvenegyezernégyszáz korona a várost, hetvenötezeregyszáz korona a magáno­sokat terheli. A mérnökségnek ezt a programját pénteken délután négy órakor veszi tárgyalás alá a kö­vezési nagybizottság Lázár György ar polgár­mester elnöklésével. A városrendezési ügy az októberi közgyűlés elé kerül. A horvát nyelv a katonai igazságszol' {¡altatásban. Zágrábból jelentik: A horvát orszá­gos kormány hónapokkal ezelőtt lépéseket tett avégből, hogy az uj katonai büntetőpörrend­tartásban jogaihoz jusson a horvát nyelv és kifejezést találjon Horvátország közjogi állása, Azt kívánta, hogy miután az uj katonai per­rendtartás szerint a magyar helyőrségeken a katonai bíróságok első instanciáján a német helyett a magyar lesz a tárgyalási. nyelv, a horvát helyőrségeken horvát legyen. A horvát országos kormány erről terjedelmes memoran­dumot terjesztett a magyar kormány elé. hozzám, én tudom, hogy öngyilkos leszek miatta. — Én is azt tudtam huszonöt esztendős koromban. És lásd, mégis negyven eszten­dős vagyok már. — És elfelejtetted Elvirát? -— No, nem egészen, hiszen látod, hogy te eszembe juttattad. Hanem a keserűségem­nek egyáltalán nem ő az oka. — Hát mi? •— Hát először is az, hogy itt van a nyakamon a képviselőválasztás és még nincs együtt az a pénzem, ami kellene. Másodszor sok a gondom a Kincsőből hozatott kinai munkásaimmal, akik lopnak, mint a cigány. Harmadszor pedig, tudod, öcsém, nagyon rossz az emésztésem. Sokat vesződöm a gyomrommal és az orvosok nem tudnak eligazodni rajtam. Ki aranyérről, ki meg bélpangásról beszél. A csoda tudja, melyik­nek van igaza . . . Hát, tudod, mindez na­gyon elkeseríti az embert. — De Elvira? — No, hiszen hallottad, hogy neki Is megvan a maga baja. Képzelem, miesoda családi élet lehet az! — De neked soha nem fáj a szived érte? — Nekem itt, jobb oldalt, a bordáim alatt szoktak fájdalmaim lenni. — Soha nem is gondolsz rá? — De igen. Néha. Amikor veled beszél­getek. Az órára nézett, annak akkor már baju­sza nőtt, háromnegyed három volt az idő. Fölkelt.. — No, most már eredj haza, a Balaton mellé, — mondta fanyar mosolylyal. — Eredj és aludjál középszerűen. Azzal elment.

Next

/
Oldalképek
Tartalom