Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-21 / 127. szám

« A tengerészeti büdzsé. — A delegációból. — (Saját tudósítónktól.) Ma délelőtt tiz érakor a közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság tengerészeti albizottsága Dániel Ernő báró elnöklésével ülést tartott. Jelen voltak a közö8 miniszterek közül: Schönaich közös hadügyminiszter, Burián közös pénzügyminiszter és Montecuccoli tengerészeti parancsnok; a magyar kormány részéről pedig Khuen-Héderváry Károly gróí miniszterelnök, Lukács László pénzügyminiszter, Hasai Samu honvédelmi miniszter, valamint Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter. Az ülés megnyitása után Rosenberg Gyula előadó ismertette a haditengerészetre vonatkozó hatrendbeli előterjesztést. Nézete szerint sokkal helyesebb volna ebben is az őszinteség és nyíltság, amely megmondaná, hogy a tengerészeti költségvetés elégtelen volt a tengerészet számára elengedhetetlennek ismert követelmények ellátására. Kétségtelen, hogy az eszközök a haditengerészetnél mindig óriási méretűek. A szárazföldi hadsereg föntartása drága dolog, de aránylag valóságos olcsóság a haditengerészet költségeihez mérten. — Azt hiszem, mint kétségtelen tény konstatálható, hogy ma már egy igazi nagyhatalom erős és harcképes, a többi állam haditengerészete között is figyelmet érdemlő haditengerészet nélkül nem képzelhető. — Mindnyájan tudjuk secret de Polichinelle, hogy tengerészetünk vezetősége komolyan foglalkozik egy uj csatahajó-divizió és ennek tartozékát képező hajók építésének tervével és előkészítésével és én csak kötelességet teljesítek, ha azon kérdést intézem haditengerészetünk vezetőségéhez, hogy abban a helyzetben van-e és nem tartaná-e helyénlévönek, hogy minket terveit illetőleg már most tájékoztasson. — Miként említeni volt szerencsém, a jelen költségvetés uj hajók építésére költséget nem kér. Mindennek dacára nem titok, minden ér. deklődő tudja, hogy azon trieszti hajóépítő cég, mely tengerészetünk hajóinak építésénél rendesen igénybe vétetik, a stabilimento technico, két uj nagy tengeri csatahajót, úgynevezett Dreadnoughtot épit és pedig, mint az szintén köztudomásu, haditengerészetünk által készített vagy helyesnek elfogadott tervek alapján. Senki sem kételkedik abban, hogy ezen hajók a mi haditengerészetünk számára készülnek, hisz e hajók épitése, mint az osztrák-magyar haditengerészet lényeges megerősödése, már az angol alsóházban is szóba került. Miután e hajók megrendelésére költségek eddig megszavazva nincsenek, most ilyenek nem is kéretnek. Szükséges, hogy e hajókhoz való, ha szabad magamat igy kifejeznem, jogi viszonyunk itt egyszer autoritative tisztáztassék, amiért is kérném őnagyméltóságát, a tengerészet vezetőjét, hogy erre vonatkozólag a szükséges fölvilágositásokat nekünk megadni szíveskedjék. — Egyáltalában nehéz elviselni a hadikészültséggel járó terheket, de ez teljes lehetetlenné válik s az ország gazdasági kimerültségéhez vezet, ha a hadseregre, vagy tengerészetre fordított kiadások az ország gazdasági egyeteme számára elvesznek, ha nem abba az országba folynak vissza, nem annak gazdasági életét táplálják, ahonnan elvonatnak. Fölállítottuk a rekompenzáció elvét és az állami üzemekben fizetett munkabéreknek az illető állam kvótájába való betudását. — Állandóan azt kellett azonban hallanunk, fcogy a kvóta aránya szerinti részesedést azért nem lehet elérni, mert Magyarországon nincs oly hajógyár, ahol tengeri hajókat lehetne építeni, nálunk páncéllemezeket nem készítenek, ágyukat nem öntenek és igy a legjobb akarat is kárbavész, mert más cikkekben nem lehet pótolni azt a veszteséget, melyet ezekben DELM AGYARORSZAC3 szenvedni kénytelenek vagyunk. Hát a helyzet, e tekintetben is, most már megváltozott. Hajógyár már van, sőt ugy tudom, hogy most a magyar kormány nagy anyagi áldozatokat hoz, hogy a hajógyár oly hajóépítési területtel láttassák el, olyképen szereltessék föl, hogy ott a legnagyobb hadihajók is építhetők legyenek— Őszintén megvallom, nem látom egészen tisztán a tényleges helyzetet a rekompenzáció kérdésében, nem tudom, mi az érvényben levő végleges megállapodás a kereskedelmi miniszter és a tengerészet vezetősége között. De ha még a megrendelési csoportokon belül való rekompenzáció álláspontján állunk is, akkor is meg kell állapítanunk, hogy az konzekventer végrehajtva nincs. — A megújítandó és újból hozandó határozati javaslatokra vonatkozó indítványaimat az általánosságban való tárgyalás eredményéhez képest ennek befejeztével fogom megtenni, most csak arra szorítkozom, hogy a költségvetés^ általánosságban a részletes tárgyalás alapjáu' leendő elfogadásra ajánlom. Ezután Montecuccoli gróf tengerészeti parancsnok mondott beszédet. Hangoztatta, hogy a nagy csatahajók építésével a monarchia sem maradhat hátra; erre nézve a következő ülésszakban előterjesztést is fog tenni. Ezidő szerint két nagy csatahajó van munkában, de azt a hajógyár a maga számlájára építteti. A hadi" tengerészet vezetősége mindkettőt át fogja majd venni, ha a delegáció a költségeket alkotmányosan megszavazza. A haditengerészeti vezetőség az 1911-iki delegációnak előterjeszti a több évre tervezett építési programot s akkor a szóló részletes nyilatkozatot fog tenni. Ehez képest a kérdés feszegetését most lehe. tőén kerülni kéri. A költségvetés számadatainak ismertetése után a hajóhad állásárúi nyilatkozott a tengerészeti parancsnok s a következőket mondta: — A hajóhad ezídő szerinti állását illetőleg mondhatom, hogy iparkodunk megtenni minden lehetőt, azonban a rendelkezésre álló eszközök elégtelensége következtében az összes nagyhatalmak között még mindig a legeslegutolsó helyet foglaljuk el. A Radetzky-tipusu hajóosztag épitése tervszerűen halad előre. Az első ily tipusu hadihajó, az Erzherzog Frcinz Ferdinánd, junius tizenötödikén állíttatott szolgálatba. A Radetzky előreláthatólag ez év végével lép a hajóraji kötelékbe és azt a Zrínyi 1911 őszén követné. Az Admiral Spciun-cirkáló a jövő hónapban lép szolgálatba. A tizenkét darab száztíz tonnás naftafütésü torpedónaszád a mult év folyamán vétetett át és minden irányban megfelel. A viz alatt járó hat naszádból eddig négy ment át a haditengerészet tulajdonába és ezek kipróbáltatásuk során fölötte kielégítő eredményeket mutattak. A Lafce-tipusu két naszád mindeddig nem bírt eleget tenni a szerződésszerű föltételeknek. Ezekkel a próbákat folytatjuk. Ezután az annekszió idején történt tengerészeti beszerzéseket ismertette a parancsnok. Mivel vonathajókban nagy volt a hiány, megmegvették az orosz önkéntes hajózási társaság Moszkva nevü gőzösét s a Pelikánt viszont a viz alatt járó naszádok szolgálatába állítottákKülönböző szállítási célokra még egy hajót vásároltak s most van épités alatt egy mentőhajó, amelyet a Danubius-társaság november végén ad át. Ezenkívül ez év végével készen lesz egy huszonkétezerötszáz tonnás úszómedence. A hajóraj tavaly és az idén kétkét hónapig a Levantén volt; ez év eleje óta kereskedelmünk érdekében állandó állomáshajó is van a Leventén. Kinában viszont két állomáshajónk volt. A tengerészeti legénység létszámát egyelőre tizennégyezer főre tervezik; az uj védőerőtörvény végrehajtása során a következő években még tovább kell szaporítani. Hogy a tengerészeti kiadás folytonosan nő, ez természetes dolog; vele jár a haditengerészeti eszközök sokféleségével és tökéletesedésével. — Az 1911. évi költségvetés keretében—fejezte 1910 október 21 be szavait a parancsnok — a delegáció elé hajóépitkezési célokra elutasithatatlanul szükséges igényekkel fogunk lépni és pedig oly célból hogy hadihajóink ismét elérjék a csatahajók azon állományát, amelylyel már a hatvanas években birtak. Az akkori hadihajók tonnatartalom tekintetében ezer és hatezer tonna között váltakoztak, ma pedig ez a szám már a négyszeresére emelkedett. A tengerészeti tüzérség és a többi fegyverek annak idején még csak nem is sejtett fejlődési fokot értek el. E változott viszonyokkal nekünk is számolnunk kell és ehez képest kérnem kell, hogy az 1910-ik évi költségvetést is ebből a szempontból méltóztassék megítélni. Chorin Ferenc a flottavezetőség terveiből megállapítja, hogy a haditengerészet nagyarányú és forszírozott fejlesztésével állunk szemközt. Elismeri, hogy egy nagyhatalomnak flottára szüksége van, de mivel nekünk nincsenek kolóniáink, tengerentúli kereskedelmünk nem jelentékeny s partvédelmünk geográfiailag is sokkal könnyebb, mint más államé, nagyon óvatosnak kell lennünk, mert gazdasági helyzetünk a hadseregnek és a flottának egyszerre való rohamos fejlesztését nem birja meg. Csak az elkerülhetetlenül szükségest kell megvalósítani. A két megrendelés nélkül készülő óriáshajót illetőleg a szólónak alkotmányos aggodalmai vannak. Azt mondja a parancsnok^ hogy 1909 őszén a két kormány előzetes hozzájárulását megkapta. Ha ez igy van, a dolog még aggodalmasabb, mert igy a delegáció ellenőrzési joga illuzóriussá válik. Különösen sérelmes, hogy a hajók kizárólag Ausztriában épülnek. Elvárja, hogy a többi hajót Magyarországon épitik s kimutatva a magyar ipar folytonos károsodását, a megfelelő részeltetést sürgeti. Bármily vonzó is az a gondolat — úgymond a szóló — hogy tengeren uszd vasóriások képviseljék a monarchia tekintélyét, mégis a fejlesztés tempója tulhaladju érvényesitendő gazdasági érdekeinket, államháztartásunkra pedig nyomasztó, anélkül, hogy gazdasági erőnket fejlesztené. Kéri a tengerészet vezetőjét, hogy a flotta-építésben a lehető legnagyobb mérsékletet gyakorolja. E reményben elfogadja a költségelőirányzatot. Batthyány Tivadar gróf alkotmányos szem" pontból kifogásolja azt a kívánságot, hogy az óriás hajók építésével most ne foglalkozzék a delegáció; a hadvezetőségnek a tájékoztatás kötelessége lett volna. Az a nézete, hogy a hadvezetőség az anneksziót mint jó alkalmat ürügyül használta föl állandó kiadási keretek megteremtésére, mert hiszen az egész rendkívüli költségből mindössze tizennyolc millió ment anneksziós célokra. A két óriás hajónak formális fölhatalmazás és megrendelés nélkül val,5 épitése a parlament büdzséjogát sérti; ez okból a haditengerészeti vezetőséggel szemben bizalmatlanságát fejezi ki. Különben is az a nézete, hogy flottaszaporitásra egyáltalán nincs szükség s ily célra egy fillért sem hajlandó megszavazni, annál kevésbé, mert a haditengerészet a magyar ipart folytonosan negligálja" Végül a zászlóügy alkotmányos rendezését sürgeti. Mezőssy Béla alkotmánypolitikai szempontból hozzájárul Batthyhány fejtegetéséhez. Kérdi, miért nem terjesztették elő Heltai indítványát a hadfölszerelési leltár dolgában ? Az indítvány helyes, ha azt akarná pontosan látni, hogy az ötvennégy millió rendkívüli hitelt mire fordították. Fél azonban, hogy az indítványnak rejtett célzata van : konstatálni akarják a hiányokat, hogy jövőre horribilis követelésekkel állhassanak elő. Csatlakozik Chorin fölfogásához» de annyiban eltér tőle, hogy a költségvetést nem szavazza meg. Héderváry Károly gróf minisztereinők a két épités alatt lévő óriás hajóra nézve kijelenti) hogy ugy ő, mint az előző kormány, határozottan visseautasüott minden felelősséget, hogy bármiféle hajóépítés történjék. A kormány még a fiumei hajógyár építéséhez sem járult hozzá.