Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-20 / 126. szám

IZ Héderváry gróf miniszterelnök a maga részé­ről szintén a két kormány kezdeményezéséhez kötendőnek tartja a dolgot. Kijelenti, hogy ahoz a programhoz hiven, amelyet a kormány annak idején adott, törekedni fog arra, hogy ez a kérdés mielőbb helyes megoldást nyerjen. Ez okból kívánatosnak tartja a határozat fön­tartását. Az elnök ilyen értelemben mondta ki a határozatot s ezzel az ülés véget ért. * Holnap délelőtt a magyar delegáció tengeré­szeti albizottsága ülést tart. Föltehető, hogy az albizottság már holnap befejezi tárgyalásait. Pénteken délelőtt a hadügyi albizottság tart ülést, amelyen a hadügyminiszter ekszpozéját és a hadügyi költségvetést tárgyalják. A vitát alkalmasint szombaton is folytatják és talán csak vasárnap fejezik be. Az albizottsági tár­gyalások befejeztével valósziniien hosszabb szü­net következik. Az eddigi intézkedések szerint a plenáris tárgyalások előreláthatóan november ötödike körül kezdődnek és november tizedikéig tartanak. Weilmann utja. — Hatvannyolc óra a tenger fölött. — (Saját tudósítónktól.) Hatvannyolc órai légi utazás után, amikor már nem is remélték, hogy megtalálják, a Trent oceánhajó fedélzetén ül Wellmann, a merész aviatikus. A Newyorkba küldött dróttalan táviratok hü képét adják annak a borzalmasan szép utazásnak, amelyet Wellmann és társai, az egész világ érdeklődése mellett száznegyven mértföldes gyorsasággal három nap alatt megtettek az Óceán fölött­Halálra voltunk szánva — táviratozza Well" mann és valóban csak a csudálatos szerencsé­nek lehet tulajdonítani, hogy a merész aviatikus megmenekült. Az Amerika, amelyen Wellmann diadalmas útját meg akarta tenni, elpusztult­A vihar összetörte bordazatait és elvitte, k' tudná, merre ... London, október 19. Netvyorkból jelentik: Szelek szárnyán, gazdát­lanul repül az Amerika, Wellmann és útitársai elmenekültek kosarából, a biztos haláltól meg­mentette mindannyiukat a Trent amerikai gő­zös, amely szerencsére Bermudából jövet, arra­felé tartott. Ha az amerikai gőzösön véletlenül nincs Marconi-készülék és nem veszi észre az Amerika vészjelzését, Wellmann és útitársai most már biztosan halál fiai. Wellmann számításai. Ez a kudarc ismét azoknak adott igazat, akik ugy vélekednek, hogy nem kormányoz­ható, szabad léghajóval nem lehet átrepülni az Óceánt és sokkal kedvezőbb körülmények segí­tik azt a szabad léghajót, amely Európából akar Amerikába jutni, vagy még inkább a Kanári szigetekről, mert ebben az esetben a kelet felől jövő passzat-szelek hajtják a lég­hajót Haitin és Havannán át Netvorleans felé. Wellmann fittyet hányt a szakértő léghajó­sok számitásaínak. Ugyanígy cselekedett, mi­kór szabad léghajóval akart eljutni az északi sarkra. Minden számítás ellenére, amolyet szakértők tettek, a vakmerő amerikai hírlap­író a nyugati szelekre bízta magát. Azt tar­totta, hogy ilymódon aránytalanul megrövidíti útját. Abban bizakodott, hogy óránként tizenöt csomó, vagyis huszonhét kilométer gyorsaság­gal fog repülni. Ennyi sebességet adott az Amerika nyolcvan lóerős két motorja. Ehez vette a nyugati szelek sebességét óránként legkevesebb ötven kilométerrel, vagyis ugy számított, hogy a léghajó óránként nyolcvan kilométer sebességet fog elérni. Ha a számítás beválik, ami ebben az esetben csak szerencse­játék volt, akkor három nap és három éjjel egyfolytában repülve, eljutott volna Wellmann Atlantic Cityből az ír partvidékre. Léghajós szakértők és meteorológusok nem tartották lehetetlennek, hogy ennyi ideig a le­vegőben képes maradni egy jól fölszerelt és elegendő gázzal ellátott szabad repülőgép. Volt már rá példa is: 1908-ban Schaek őrnagy a Gordon-Bennett-versenyben így jutott el Nor­végiába. Nem hagyta figyelmen kívül Wellmann a rosszabbik esetet sem, nevezetesen azt, hogy a szélirány nem fogja elősegíteni, de bizott benne, hogy hátráltatni sem fogja. Ha igy áll a dolog, akkor, csak a léghajó saját sebességét számítva, tizedfél nap kellelt volna az óceáni útra. DÉLMAQYARORSZAQ A szerencsétlen körülmények meghiúsították a vállalkozást. Szombaton este még jól ment minden, vasárnap reggel Florida felől irtózatos orkán kerekedett s elhajtotta a transzatlantikus hajójáratok irányától a léghajót. Ez volt sze­rencsétlensége. Teljesen a széláramlatok játéka lett az Amerika, Wellmann elvesztette a tájé­kozódást. Menekülés a léghajóról. Tegnap reggel a léghajó az ötvennyolcadik keleti hosszúság és a harmincötödik fok észak1 szélesség között bolyongott a levegőben. Már végveszedelem fenyegette. ¡Marconi-készüléke folyton berregett: a távírász sürün adta le a vészjeleket. Sandihock-on, ahová eljutottak volna a szikra-táviratok, nincsen Marconi-állomás. Szerencsére akkor keresztezte a léghajó útját a Trent-gőzös és dróttalan készüléke fölfogta a vészjeleket. Hajnali félőt óra volt. Az Amerika ezt a táviratot adta le: „ Veszedelemben vagyunk. Wellmann.u A Trent dróttalan távirója igy válaszolt: „Mentőkötelet lebocsátani." Ez még ment valahogy. A vastag sodrony­kötél a vizbe csapódott és a Trentről sikerült megragadni s a vasmacska gépéhez csavarni_ De erős szél járt, a kötél megfeszült s félő volt, hogy a léghajó kosara fölborul. A Trent szabaddá tette a sodronykötelet. Ugyanakkor az Amerika lebocsátotta mentőcsónakát. Ez már emberfölötti erőfeszítésbe került, mert az ekvilibrátorok minduntalan a csónakba ütőd­tek ós majdnem fölborították. Végül sikerült és a mentöcsónak a vizén volt. Még egyszer beleütődött az egyensúlyozó a mentőcsónak oldalába és léket vágott rajta. Akkor már Well­mann és négy útitársa leereszkedett a csó­nakba. Utolsónak maradt a távírász és a gépész. Ketten lekúsztak a sodronykötélen s már épen be akartak szállni, a csónakba, mikor az egyensulyozót egy hatalmas hullám hozzájuk csapta. Mind a ketten megsebesültek. Reggel nyolc órakor Wellmann és öt társa a Trent fedélzetére lépett. A léghajó, megszaba­pulva utasainak és a mentőcsónak súlyától, villámgyorsan emelkedett föl, a szélroham el­kapta és egy szempillantás alatt eltűnt. Wellmann elbeszélése. A szerencsés menekülés után Wellmann a Trent kapitányának igy beszélte el élményeit; — Már vasárnap reggel nagy veszedelemben forogtunk. Az Amerika túlságos mélyen járt és összeütközött egy shoonerrel. Kosara majdnem fölborult, de elkapta egy szélroham és ismét magasban voltunk. — Összesen hétszázötven angol mérföldet repül­tünk és hetvenkét óráig voltunk a levegőben. Ha nem is sikerült átrepülnünk az Óceánon, az Amerika kitartásban és távolságban rekor­dot állított föl. Hétszázötven angol mórtföldet nem kormányozható szabad léghajó még nem tett meg. — Eredeti útirányunkat csak háromszáz angol mértföldön tudtuk követni, mert azután délről nagy szél támadt s épen ellenkező irányba hajtott. Egyre inkább délnek repültünk s ön­kénytelenül, céltalanul tettünk meg négyszáz­ötven angol mértföldet. — Ami most nem sikerült, majd sikerülni fog. A Trent uton van Newyork felé. Szerdán délben várják oda, Wellmann táviratai. London, október 19. Daily Telegraphhoz Wellman ezt a Marconí­grammot küldte : — A Trent fedélzetén uton Neivyork felé kedden. Miután vasárnap reggel elhagytuk Nan­tuckettet, hozzávetőleges számítással kétszáz­huszonnégy kilométert tettünk még meg kelet­északkelet felé, motor nélkül, friss szellőtől hajtva. Délután nyugati szél ű#tt. Este kilenc órakor pozíciónk körülbelül ez volt: negyven­két északi széllesség ós hatvanhót nyugati hosszúság. Itt a szél iránya hirtelen megvál­tozott és északnyugati lett. Sebessége órán­ként körülbelül negyvennyolc kilométer volt, míg az Amerika gyorsasága csak tiz kilométer. Az ekvilibrátorok a nagy szélben ide-oda hány­kolódtak, egyik hullámról a másikra csapódtak 1910 október 19 és ugy megrengették a léghajót, hogy pusztulás fenyegetett bennünket. Borzasztó éjszakánk volt. De embereim nyugodtan, sőt jókedvűen tűrték a megpróbáltatást. Valamennyien ki voltunk merülve és egyik a másik után aludt el azzal a gondolattal, hogy a tenger hullámai között fogunk ébredni. Közvetlenül ezután érkezett az utolsó drót­talan távirat: — Hősies menekülés. Wanyman és társai bátran viselkedtek. A Trent fedélzetén vagyunk biztonságban. Wellmann. Halálos zuhanás. Mainz, október 19. A Becker-üvérek aeroplánját, amely Hallban fölszállásokat rendezett, egy szélroham elso­dorta. A gép teljesen tönkrement. Becker Alfréd, a motor vezetője, kétszázötven méter magasságból lezuhant és súlyosan megsebesült. Fölépülésóliez alig van remény. A másikBecker csak könnyebben sérült meg. Még tiz léghajó. St. Louis, október 19. A Gordon-Bennet léghajósversenyen részt­vevő tiz léghajó közül eddig csak egy amerikai léghajó kötött ki. A három német léghajót utoljára a Michigan-tó közelében látták. ~ ' ' y Pénz a választáson. — Vásár a szerbcsanádi közigazgatásban. — (Saját tudósítónktól.) Szerbcsanád, a Makóval szomszédos csanádmegyei község, eddig nem igen hallatott hírt magáról. Az iskolák föld­rajzai nem büszkélkednek a létezésével, ha nem is kell szégyenkezniük miatta. Olyasvalami nevezetessége pedig nem volt eddig, mint Ku. kutyinnak, ahova zabhegyezés céljából küldik az embereket, vagy Tápénak, ahol még évezre­deken át fogják keresni a világ közepét. Most aztán van nevezetessége, szenzációja Szerb­csanádnak is, olyan, amely kompromittáló és gyanús fényt vet a magyar közigazgatásra sok vonatkozásban. Valami kis állásra, talán a segédjegyzőségre hirdettek pályázatot Szerbcsanádon. A „sok az eszkimó, kevés a fóka" elvénél fogva özönével akad pályázó sokkal gyatrább és rosszabbul dotált állásokra is. Természetes tehát, hogy sokan versenyeztek azért a dicsőségért, hogy ki legyen Szerbcsanád segédjegyzöje ? Ez eddig rendben volna. Aminthogy külsőleg rendben folyt le minden, sőt ugy látszott, hogy rendben van az is, hogy a pályázók közül Friedrich István lett a szerencsés nyertes. Mert hát a választás is megtörtént és már csak az volt hátra, hogy a szerencsés pályázó, az uj hivatalnok, elfoglalja a hivatalát. De ennek útját vágta egy följelentés, amelyet egyenesen a főszolgabíróhoz küldtek és amely­ben az a vád van Friedrich és a község elöl­járóságának öt tagja ellen, hogy a pályázat sorsának eldöntésénél bűnösen összejátszottak. A följelentés szerint az öt előljárósági tag tízezer koronát keresett a segédjegyző-válasz•* tásnál. A főszolgabíró a följelentés után nyomban intézkedett, hogy Friedrich István, az újonnan megválasztott segédjegyző, hivatalát ne foglal­hassa el, egyben pedig szigorú és széleskörű vizsgálatot indított meg. Nem lehet ma még tudni ennek a vizsgálatnak részié, tes adatait, annyi azonban már is kiszivárgott^ hogy a szerbcsanádi képviselőtestület szénája sem áll túlságosan rendben. A vizsgálat során ugyanis egyes képviselőkről is terhelő adatok merültek föl. Az a különös, hogy akadt ember, aki a szerbcsanádi segédjegyzöség elnyerése esetére egy képviselőnek tizenkétezer koronát ígért. A képviselőtestületnek azok a tagjai, akik mit sem tudtak közéleti kollégáik kisded manipulációírói, megbotránkozással tárgyalják a szomorú csanádi esetet ós ebben a dologban küldöttségileg készülnek elmenni az alispán­hoz, akitől szigorú eljárást és orvoslást kérnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom