Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-20 / 126. szám

1910 október 18 DÉLMAGYARORSZAQ 3 válaszában újból rámutatott a tárgyaláson elhangzott jogi tévedésekre és a petícióban foglalt szerkezeti hibákra és ezek alapján a kérvénynek bizonyítási eljárás nélkül való elutasítását kérte. A Kúria szombaton délelőtt hirdeti ki határozatát. A képviselőház ülése. A képviselőház e hónap huszonhatodikán, szerdán, ülést tart, amelyen Lukács László pénzügyminiszter előterjeszti az' 1911. évi áüami költségvetést és elmondja ekszpozéját. Ugyanebben az ülésben Berseviczy Albert elnök jelentést tesz azokról az intézkedésekről, amelyek a három horvát képviselőnek a delegációs tagságról való lemondása dolgában történtek. Ezzel kapcsolatosan alkalmasint megállapítják, hogy Berzeviczy Albert elnök a törvény értelmében, Lány Lajos, a delegáció elnöke pedig a delegáció ügyrendjének értelmében járt el. Az ügyben azután a képviselőház fog határozni. Az országos reform-klub megalakulása. A Politikai Eiradó jelenti: Az Országos Reform-Klub szervező-bizottsága Bánffy Dezső báró elnöklésével tartott ülésén elhatározta, hogy a klub alakuló közgyűlését november kilencedikén este tartja a Royal-szálló nagytermében. Eddig mintegy ötszázan jelentkeztek a klub tagjául. A Reform-Klubban a haladásba demokrácia és az általános választójog hivei csoportosulnak. A magyar -— fi külügyi költségvetés tárgyalása. — (Saját tudósítónktól.) A közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság külügyi albizottsága ma délelőtt tíz órakor Peresei Dezső elnöklésével ülést tartott, amelyen megkezdte a külügyminisztérium költségvetésének részletes tárgyalását. Az ülésen a magyar kormá,ny részéről Héderváry Károly gróf miniszterelnök, Lukács László pénzügyminiszter és Hazai Samu honvédelmi miniszter jelent meg; a közös miniszterek közül ott volt Aehrenthal gróf külügyminiszter ós Burián báró közös pénzügyminiszter. Wickenburg Márk gróf előadó ismertette a költségvetés részleteit. Az első címnél SzüUö Géza helyesnek tartja a diplomáciai és konzuli pályára készülő ifjak képzésének egységesítését s kéri, hogy magyar származású, vagyontalan diplomáciai növendékek részére nagyobb segítséget irányozzanak elő. Bakonyi Samu a házi, udvari és állami levéltár amaz anyagának, mely kizáróan a magyar államot érdeklő iratokat tartalmaz, elkülönítését sürgeti és kéri, hogy azok a magyar országos levéltárba, Magyarországba vitessenek. Nagy Ferenc szóba hozza a diplomáciai és konzuli vizsga- és tanrendszert. A konzuli akadémia jól van szervezve és a magyar tárgyakat ott most is igen jól tanítják, de nagy fogyatkozása a?, hogy a fiatalember, aki ptt öt esztendőn keresztül tanul, ha a konzuli pályán nem boldogul, másféle alkalmazást nem találhat. Nekünk igen kevés a direkt ingerenciánk a konzuli és. diplomáciai kiképzésre általában. Legalább a vizsgákat ne esek Bécsben tartsák, ne csak bécsi tanerők segítségével, hanem magyar állampolgárokat illetőleg Magyarországon tartsák a vizsgákat. Kérdi, hogy a kereskedelmi igazgatók szakképzettsége tekintetében milyen biztosíték van arra nézve, hogy különleges föladatuknak meg tudjanak felelni ? Apponyi Albert gróf magáévá teszi Bakonyi Samu indítványát s helyesli Nagy Ferenc nézetét is, hogy tudniillik a diplomáciai és a konzuli oktatas nem tekinthető közös ügynek és hogy a magyar kormány befolyását biztosítani kell. Itt oly meggyökerezett viszonyokkal állunk szemben, amelyeken eddig nem sikerült keresztül törni. Nem helyesli, hogy a konzuli és a diplomáciai kar összevegvittessék és az elválasztó-vonal elmosódjék. Bár a kereskedelmi képviselet közössége az 1867. évi XII. törvénycikken alapul, ez teljesen elhibázott dolog; amelyen előbb-utóbb változtatni kell, mert rendkívül nehéz egy jóhiszemű és lelkiismeretes egyénnek a két ország érdekét egyaránt és egyforma buzgósággal ápolni. Csak abban az eszmekörben mozogva teheti ezt, hogy a monarchiát egy egésznek veszi. Kossuth Ferenc azt a . kérdést intézi a külügyminiszterhez, hogy ha a kontemplált ujitás valóban létre fog jönni, miképen fognak ez uj funkcionáriusok jelentései közzététetni, ugy-e, hogy ebből a kereskedelemnek valami haszna legyen ? Esterházy Pál gróf külügyi osztályfő előadja, hogy a kereskedelmi igazgatók nem lesznek önálló szervek, hanem a konzuli, esetleg a diplomáciai karból válogatva, a nagykövetségek kebelében működnek. Önálló jelentéseket nem szerkesztenek, hanem a nagyköveteknek fognak referálni, aki a maga nevében fogja a földolgozott anyagot a miniszternek előterjeszteni. A konzuli vizsga máris oly bő anyagra terjed ki, : hogy Nagy Ferenc kívánsága szerint még növelni, дет lehet. A magyar kormánynak, elég befolyása van ez ügybe. A kereskedelmi külképviseletet szétválasztani nem lehet, mert akkor lehetetlen volna az egységes diplomáciai vezetés. Ami a bécsi magyar okleveleket illeti, összesen négyszáí magyar okirat van Bécsben s ezek a király magántulajdonában vannak. Az iratok egyrészét már Budapestre vitték, a többit jórészt földolgozták. Ha van az ujabb oklevelek közt, melyek a budapesti országos levéltárat illetik, a külügyminisztérium ezekre nézve tárgyalni fog a magyar kormánynyal. Bakonyi Samu nem tartja kielégítőnek ezt a fölvilágosítást. A konzuli bíráskodás reformjakor tekintettel kell lenni a magyar igazságügy szuverénitására. i Kossuth Ferenc ugy látja az osztályfő nyilatkozatából, hogy a kereskedelmi igazgatók jelentései nem jutnak a'közönség elé,- pedig ez a külföldi kereskedelmi viszonyok ismerete érdekéből kívánatos volna. Az igazgatók állása is homályos. A konzulátusok nem mindig támogatják kellőképen a magyar érdeket, főként azért, nem, mert nem tudnak magyarul. Magyar alkalmazottak kinevezését .sürgeti. Esterházy gróf osztályfő Kossuth megjegyzéseivel szemben részletesen ismerteti a tervezetet. s hangoztatja, hogy ott, ahol magyar érdekek dominálnak, a konzulátusok, magyar hivatalnokairól szóló kimutatás elég kedvező. Kossuth Ferenc ujabb kérdésére, hogy hajlandó-e a külügyi kormány támogatni Törökországot abban a törekvésében, hogy. határain belül önállóan bíráskodjék, fölolvassa a törökökkel kötött egyezmény idevágó részét. Nagy Ferenc és Bakonyi Samu ujabb íölszólalására azt feleli az osztályfő, hogyha az angol és német konzulok nagyobb urak, mint a mi konzuljaink, ez azért van, mert a konzul mögött nem az acél, hanem az arany csörög s az angol és . német konzul bizony sok helyt nagyobb ur lehet. A cimet elfogadták. A második cimnél Nagy Ferenc a követségek és konzulátusok magyarságáról szól; azt kívánja, hogyha a nagykövet osztrák, legalább helyettese legyen magyar; s megfordítva. Fölhozza, hogy a hágai követségen nincsen ember, aki magyarul tud. Bakorigi Samu fölszólalása után a cimet ellogadták. A harmadak címnél Kammerer Ernő az amerikai magyar kivándorlók hathatósabb védelmét sürgeti, Bakonyi Samu pedig a külföldi közös kamarák szubvencionálását közjogi szempontból kifogásolja. Ezt a cimet s a következőket is az osztályfő föívilágositásai után megszavazták, úgyszintén a kért, póthitelt is. A további póthitelre vonatkozó előterjesztésnél Apponyi Albert gróf föntartását kivánja annak a határozatnak, amely a külügyi képviselethez tartóid épületeken való paritás érvényesülésének kifejezésre juttatását célozza. Perczel Dezső elnök kérdi a külügyminiszter képviselőjét: abban a helyzetben van-e a minisztérium, hogy a múlt évben a cimer-kérdésben hozott határozat tekintetében előterjesztést tehet ? • . Esterházy gróf osztályfő ismétli,, amit .19Ó8-ban erre nézve kijelentett. Ez a kérdés nem tartozik a külügyminisztérium egyoldalú kezdeményezésének körébe, hanem a két kormány hozzájárulását, azután pedig őfelsége szentesítését teszi szükségessé. díjnok minden nó' részére mésalliance . És én már nem tudtam tovább várni, ezt az állást megragadtam. Kegyetlenül kiszámítottam mindent. A jövőért meg kell sinyleni a jelent. És ugy gondoltam, hogy, el fogunk válni. Nem bánom, akármit is mondunk a biróság előtt. Olyasmit mondunk, hogy szétválaszszanak . . . Aztán, ha a biróság kimondta, hogy semmi közünk egymáshoz — mi az Ítélet után karonfogva visszajövünk ide ... és szeretni fogjuk egymást tovább ... A szeretőm leszel, vagyis , az, aki mindig voltál számomra: a szeretőm . . . Van-e gyönyörűbb fogalom annál a szónál, amelylyel az emberek trágárul dobálóznak: a szeretőm ?... — De én szorgalmasan fogok dolgozni. A hivatalban becsülést szerzek magamnak . . . Jutalmul majd csak kinevezlek és akkor megszűnik az akadály ... és akkor újra Jeleségül veszlek, én kedvesem, meggyötört Jó asszonyom . . . így gondoltam én . . . még szépnek is tartottam a térvemet . . . És most már nem is merem kérdezni, hogy lehetséges-e ez, Amália ... Ugy tűnik föl »zámomra ez az est, mintha ügyefogyott elsiratása volna a jövó'mnek ... — . • Hát nem bizol már bennem, János? Mikor végtárgyalása volt Palánkaiék válópörének, a bírósági jegyző fölháborodva vezette, be a jegyzőkönyvbe, hogy a férfi azért válik a feleségétől, mert nem tudja eltartani. Az asszony azért akarja elhagyni az urát, mert megcsalta. Boldogságot igérve hívta meg tüzhelyalapitásra. Csöndesem minden emóció nélkül mondta az asszony» hogy olyan embert, aki egy iránta szeretettel viselkedő nőt örökre leköt—aztán még kenyeret sem tud adni neki, csak gyűlölni tud, mert az ilyen ember — nem férfi. A biróság megtalálta a paragrafust, kimondta a válást. A jegyző szemeiből pedig a legfanatikusabb gyűlölet áradt a férj felé, akit a viíág legrongyabb emberének tartott, mert eltűrte, hogy rábizonyítsák a szégyent. Ott kell hagyni az asszonyát, mert nem tud kenyeret adni neki. Furcsa kenyértörés. Kempelen, az üres óráiban novellairással foglalkozó jegyző, ugy érezte, hogy sohasem volt még ennyire fölháborodva, Ugy érezte, hogy most tennie kell valamit. És elhatározta, hogy ezt a Palánkait nyílt utcán arcul fogja ütni. Követte Palánkait. Az elvált' férj gondtalanul fütyörészve ment az utján. Kempelen a füttyszós emberre majdnem rávetette magát. Gondolta, hogy megfojtja. „Ilyen emberért érdemes a börtönbe is kerülni", ba maga nem tudja . túlértékelni magát egy golyóval. De Kempelen indulatánál erősebb volt a kíváncsisága. Tudni akarta, hogy mi lesz most ennek az embernek az első dolga... És Palánkai rohanva ment. Kempelen egészen kiizzadt a követésében. Egy sétatérhez értek. Palánkai, betérve a kapun, egy pár lépést téve megállt és körülnézett. A sétatér egyik padján, hol szerelmük szövődött, ült Palánkainé. Palánkai elvált feleségéhez tartott. Kezet csókolt neki — leült melléje mosolyogva, aztán gondtalanul beszéltek. Kempelen megdöbbent, hogy ezt a lehetetlen helyzetet bámulta. Elébük akart ugrani, követeló'dzni rajtuk, hogy magyarázzanak meg neki mindent ... Talán oda is ment volna hozzájuk, de azok otthagyták a padot és a kart-karba fűzve, mentek egy közeli vendéglőbe ebédelni. Kempelen ai szomszéd asztal mellől égő tekintettel nézte a_ meghitt ebédet és furcsa vágyai támadtak. 0 szerette volna megenni azt az alma-negyedet, melyet az asszony tisztított meg és kedveskedve nyújtott át Palánkainak, — Hiszen ez kiváló história! Tiz éve készülök regényt irni, valami ujat, igazi budapestit — és ime, itt ebédel előttem a témám, de nem tudok hozzá nyúlni — tört ki ma? gában Kempelen. És Kempelen elől el is tűnt a téma. Palánkaiék fizettek, távoztak. Mélyen elgondolkozva bámult az eltűntek után. Nem látta őket többé sohasem. Később kigondolt egy mesét, rájuk szabta. Fantáziája fölmászott a legmagasabbra. Lélektanilag magyarázgatott két embert, akik nagyon szeretik egymást, de elválnak egymástól, mert gyűlölik a törvényes kötelmet és így tovább, és így tovább. Palánkainak pedig nincs semmi protekciója. Majd csak dijnokoskodik vagy tiz esztendeig — vagy talán örökké . . . Amália asszony pedig várja a kinevezést ... az esküvőt ...