Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-19 / 125. szám

1Ö10 október DÉL-MAGYARORSZÁGI (Jótékonyság.) Hosszunap volt. Az érdekeltek nagy tömegekben sétáltak az ntcákön, a Stefánián és várták az alkonyt, az esti csillagot. Dél volt. Az ebéd ideje. És akkor történt az egyik étterem előtt a következő jelenet. Egy érdekelt, aki nagy magábaszállással sétálta el az ebédidőt, épen akkor ment el a vendéglő előtt, amikor onnan. jóllakva kijött egy hitsorsos. — Mi az, te bent voltál a vendéglőben? — szörnyűködött a böjtölő ember. — Igen. — Csak nem ettél? — De igen, ebédeltem. — Hát te nem böjtölsz ? Hogy lehetsz ilyen istentelen ? < — Hadd el, kérlek. Én jótékonyságból nem böjtölök. — Hogy-hogy jótékonyságból? — Nézd csak. Ma elmentem egy szegény öreg ¿mber mellett, aki épen igy szólt a társához: „Annyi ezresem legyen, ahány zsidó ma nem böjtöl." Hát gondoltam magamban: miért ne legyen annak a szegény embernek egygyél több ezrese ? i - > « (A Hang.) A közelmúltban a jövő egyik rejtett csillaga vendégszerepelt színházunkban a közepesnél is gyöngébb sikerrel. Jöttét nagyhangú dicséretek előzték meg s így érthető kíváncsisággal várták a színészek is debutálá. eát. Különösen Nyáray járt-kelt izgatottan a próbán s kérdezte sorra: — No, mit gondoltok, lesz-e síkere? Mikor aztitán kitűnt, hogy őnagyságától nem Bokat várhátnak, akkor mogorván a vasajtó mellé ült s megeresztette szokásos szellemsziporkáit. . ¿őzben!a postás nagy virágkosarat hozott a színpadra. — Nekem hozta? - — kérdezte kíváncsian Nyáray. — Nem kérem — felelt a postás, — hanem H. kisasszonynak jött: 1 Erre már mérgesen, kifakadt a.mester: — ügy? Hát a-hangja nem jött meg a kisasszonynak ? * (Szatmári másik szeme.)Nagy Dezső, a színtársulat örökké vigkedélyü tagja, mesélte az alábbi jóizü apróságot: .— A régmúltban egy ízben egy társulatnál voltam Seatmári Árpáddal, ki korának egyik legnevesebb színésze volt. Arany szive, jóizü humora mellett 6ok apróbb bogarai voltak az öreg urnák. Egyik megrögzött szokása volt hogy ebédutáni pikkolója fogyasztása közben űveg-szemét kivéve, a pikkolóhoz mellékelt pohár vizbe tette. Egy alkalommal a pincér nem hozott vizet a kávéjához. Mire mérgesen rámordult: — Hozzon vizet is, az áldóját! A pincér meghökkenve teljesítette kivánsá" gát, 5. pedig nagy lelkinyugalommal kivéve üveg-szemét, a pohárba tette. Szájtátva néz' ezt-a .pincér s Éirteien elrohanva, — még egy pohár vízzel tér vissza s elébe tartja Szatyi bácsinak. • — No, mi a fenét akar!? — mordul reá az »reg. í „-. •^• Könyörgöm ássan, ezt meg a nagyságos qr másik szemének hoztam! — felelte a pincér nyugodtan és nagyon meg , volt elégedve a dolgával. . . (Az újságíró és a papagály.) Egy közismert szegedi újságíróval történt meg az alábbi tragikomikus eset: Egy bohém-barát nagy vacsorát rendezett,, amelyre többek között Sz. újságíró is hivatalos volt. A vacsora után kedélyes diskurzus következett, amelyhez a jó öreg tokainak is köze volt, ainennyiben csakhamar borközi állapotba került az' egész társaság. Több helyi lap munkatársa volt itt együtt és igy természetesen valóságos versengés támadt amiat^ hogy ki tud csípősebbet mondani egymásra. Közben Sz.-nak valami dolga akadt az előszobában, ahol egy jókora példány papagály vonta magára a figyelmét. Nógatni kezdte a madarat, hogy szólaljon már meg és nagyobb nyomaték kedvéért jobb kezének mutatóujjával piszkálni is kezdte. A papagály erre valószínűleg dühös lett és alaposan összeharapdálta Sz. ujját. Sz. fájdalmas arccal jött vissza a szobába és kérte a házigazdát, hogy kötözze be a sebet. Közben elmondta, hogy mint történt a katasztrófa. — Enyje, milyen kár, most majd nem tudsz irní és nekem kell helyetted dolgoznom — szól a vele egy szerkesztőségbe tartozó újságíró. — Lám, — mondja egy másik, — én ís piszkáltam a papagályt és engem nem bántott. — Ugye, te most vagy itt először? — kérdi a sebesült. — Igen — feleli az. — Látod, — folytatja ez — azért nem bántott. Engem már régóta ismer a papagály és ez volt . a baj. — Az még nem volna baj, — szól erre csípősen egy másik láp munkatársa —, hanem valiószinüleg olvasta a cikkeidet. KÖZIGAZGATÁS x Szeged Jövő évi költségvetése. Szeged város 1911. évi közköltségvetésének előirányzattervezetét a mai napon a pénzügyi bizottság 'etárgyalta. A bizottság apróbb változtatásokkal akceptálta a számvevőség javaslatát. Most a tanács veszi kezébe a költségvetést s azt előkészíti az október havi rendes közgyűlésnek. x Az uj házak adója. Szombathely városa azt kérdezi a Szegedi tanácstól, hogy az uj házak itt részesülnek-e községi adómentességben. Ha igen, kéri az erre vonatkozó szabályrendelet megküldését. x A jövő évi kövezési program. Szeged város 1911. évi kövezési programját, melyet már a mérnökség kidolgozott, szombaton délután négy órakor tárgyalja le a nagybizottság. Igy ez az ügy is az októberi közgyűlés elé kerül. APRÓSÁGOK. ~ A csók eredete. Ami a szívben, az a szájon. Ez a mondás vezet a legegyszerűbb és legtermészetesebb magyarázatához a csők keletkezésének. Szimbólum a csók, külsőleg is látható jele a szavakban kí nem fejezhető szérelmi érzésnek. A szerelemben tulajdonképen bizonyos mértékben a szerelmesek leikének kölcsönös kicserélése történik meg. A szerelmes átadja imádottjának a saját lelkét és iparkodik az övét viszont magába szívni. Történhetik-e ez; a képzeleti lélekátszivódás .kifejezőbben, mint a két forró ajak egymáshoz tapadása által. Nagyon természetes, hogy az ilyen csóknak hosszúnak kell lennie, mert csak a kellő időn át tartó csók érheti el célját. A csók eredetéről számtalan verzió, százféle rege kering. Egy gyönyörű monda a méhecskére vezeti vissza, az első csók történetét. Eszerint, amint Éva egy fa alatt pihent, egy zümmögő méhgyüjtő szállt piros ajkaira, ahol mézet sejtett. Kíváncsian előzte meg a méhet Ádám, aki talán féltékeny is volt és maga érintette meg a méhecske helyett az alvó Évának csábító ajkait. Éva a csókra örvendetes mosolylyal ébredt ós megdicsérte Ádámot az élvezetes játékért. Egy más monda a csók eredetét Trója pusztulásáig vezeti vissza. A város pusztulása után lakosainak egy része más helyet keresett, ahol tanyáját felüthesse. Hosszú és viszontagságos hajózás után a menekülök a Tiberisz partjára értek. A férfiak partraszálltak, hogy a szárazföldet megismerjék. Távozásuk után az útban kimerült asszonyok:; tanácskoztak és hogy az esetleges továbbutazást lehetetlenné tegyék, fölégették a hajókat. Hogy pedig emiatt férjeik haragjának kitörését elkerüljék, a visszaérkező férfiak ajkát betapasztották saját ajkaikkal. A trójaiak ezt a . most felfedezett szájlakatot annyira élvezetesnek találták, hogy később sem szóltak semmit a hajók elégetése miatt, szó nélkül belenyugodtak abba, hogy hajók hiányában kénytelenek voltak vándorlásaikat beszüntetni. Egy más, bár kevésbbé bájos monda Romulusz korára teszi az első csókot. Ebben az időben nevezetesen alaposan áldoztak az asszonyok a bor istenének. A részeg asszony soha sem lehetett valami kellemes a férjre, miért .is a római férjek elhatározták, hogy leszoktatják asszonyaikat a boritalról. A tilalom nagyon szigorú volt és a férjek— egy bölcs tanácsára — ugy győződtek meg arról, hogy távollétükben ivott-e az asszony, hogy szájukat .feleségük szájához tették. Nem valószínűtlen, hogy ez a szokás megvolt Romulusz korában, de már az nagyon valószínűtlen, hogy az annyira édes csóknak ilyen kellemetlen eredete legyen. A csók a szerelem legédesebb beszéde, annak élő, látható megnyilatkozása. Szinte elképzelni is lehetetlen, hogy eredetére nézve a római mondának igaza lehetne. Nem valószínű azonban az első rege sem, amely a csókot az első szerelem ikertestvérévé teszi. Sőt ellenkezőleg, a történelem épen-azt mutatja, hogy csak a kuitura magas fokán álló embereknél szerepel a csók, mint Ámor istenasszony magánpecsétje. Ujzeelandban, a lappoknál, Tahiti bennszülötteinél, a pápuáknál, az ausztráliai néptörzseknél,- a szomaliknál, az eszkimóknál ma ís ismeretlen a csók. Náluk a csókot az orrok összedörzsölése, a kezek, a mell fogdosása, az arc simogatása helyettesíti. Egy utazó mulatságos dolgot mond el arról a kísérletéről, amikor egy fiatal négerleányt meg akart csókolni. A szegény teremtés, halálra rémült, szentül hitte, hogy kannibállal van dolga, aki őt most nyomban fel fogja falni elevenen, só és paprika nélkül. Nem is csoda, hogy például a négereknél ismeretlen a csók.. Hiszen némely néger faj asz* szonyainak az ajka olyan,- hogy az & csókot teljesen lehetetlenné teszi. Áz ajkon kívül egyébként a haj is közvetítője a szerelemnek. A legkedvesebb és egyúttal leggyakoribb kifejezője a szerelemnek, hogy az ember kezével simogatja szerelmese hajfürtjeit. Ugy tűnik fel, mintha minden hajszál egy villamos drót volna, amely szivünket, lelkünket, gondolatainkat összeköti az imádott lénynyel. ^ A német trónörőkösné és az elárusító asszony. Berlinből jelentik: A königsberg* Szegedről elköltözünk! Ez okból a berendezés eladó, a helyiség január l-re kiadó. Inga-, fali-, serkentő-, diszórákat és zsebórákat a saját beSzerzési árakon bocsátjuk a vevőközönség rendelkezésére!! müórások Kölcsey-utca 4. szám. (Uj Wagner-palota.) Weisz J. Hugó és Társa i