Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-14 / 121. szám

1910 október 14 „ OÉLMAGYARORSZAG S huszonkilencedik cikke által reá rótt kötele­zettségek és korlátozások alól magát föloldott­nak tekinti. A nagyhatalmak mind igyekeznek Szerbióra csillapítóan hatni, de a konferencia eszméjét tovább tárgyalják- Október nyolcadikán Szö­gyény-Marích László nagykövet közli a német külügyi kormány állásfoglalását, ahol a szerb ügyvivőnek kijelentették, hogy egyáltalán nem látják az annekszíó által a berlini szerződést megsértve és hogy elvárják a szerb kormány­tól a legkorrektebb magatartást. Egy nappal későbben Klievenhüller gróf je­lenti, hogy Pichon hozzájárult a mi külügyi kormányunk azon álláspontjához, mely szerint a konferencia csakis előre meghatározott pro­gram alapján ülhet össze. Ugyanakkor Olaszország nagykövete, Avarna herceg, értesiti a külügyi kormányt, hogy kor­mánya a szerb kormánynál a monarchia in­tenciói szerint mérséklöleg eljárt. Aznap este Cettinjében tüntetés volt, mely alkalommal ottani követségünk néhány abla­kát beverték. A montenegrói kormány élénk sajnálkozását fejezte ki és a tettesek szigorú megbüntetését Ígérte. Közben összeültek a delegációk, melyek min­den tekintetben a helyzet magaslatára emel­kedtek és Aehrenthal grófot nagyhorderejű ak­ciójában a legmesszebb menő erkölcsi támoga­tásban részesítették. . Törökországban megkezdődik a magyar és osztrák áruk elleni bojkott, mialatt a porta és a Ballplatz között a jegyzékváltás tovább folyik. Másrészt tárgyalások folynak az ösz­szes nagyhatalmakkal az európai konferenciát illetőleg. Iswolski épen Londonban van s őt is igyekeznek megnyerni annak a tervnek, hogy a konferencia csupán a berlini szerződés XXV. szakaszának törlésére szorítkozzék, miután mi a dolog érdemére nézve Törökországgal meg­eryeztünk. Közben Törökország pedzení kezdi & kártérítés gondolatát, Belgrádban zavargá­sok vannak, az osztrák és magyar kereskedé­sek cimtábláit leszaggatják. Külügyi kormá­nyunk egyszerre tíz csatavonalon is fölveszi a küzdelmet. Egyrészt a török áru-bojkott, más­részt Anglia és Oroszország barátságtalan maga­tartása, azonfelül Szerbia és Montenegró ki­hívó viselkedése a helyzet képét meglehetősen borúsnak mutatja. A konferencia terve sem akar dűlőre jutni, époly kevéssé a Törökország­gal való megegyezés. Ámde Aehrenthal gróf, mintha ezer keze volna, a fenyegetően összebogozott szálakat mesterien kezdi rendbehozni. Szerbia esztelen fegyverkezése — decemberben már harminchat millióra rúgott az uj szerb hadiköltség — min­ket is nagyszabású katonai intézkedésekre kényszerit. Oroszország mindent elkövet, hogy a helyzetet zavarja. Külügyi kormányunk egy terjedelmes jegyzékben fejti ki a monarchia álláspontját, de közben folytatja a tárgyaláso­kat főképen Törökországgal és fölajánlja a harmadfél millió török font (ötvenkét millió korona) kárpótlást a boszniai és hercegovinai állami javakért, mely alapot szolgáltatott a megegyezésre ós a bojkott beszüntetésére. Az erről szóló jegyzőkönyv 1909 február else­jén kelt. A megegyezés alapján aztán a nagyhatalmak erélyesen rászóltak Szerbiára, hogy hallgasson el kárpótlási követeléseivel és ne provokálja a monarchiát. Végül, mint tudva van, a konferencia gon­dolata is elejtetett, bár Szerbia még kényszerű visszavonulása után is ragaszkodott ehez a tervhez és különösen a vám- és kereskedelmi viszonylatokban minden lehető módon kelle­metlenkedett, A violaszinü könyv jegyzékeinek utolsó sorozata már csak a helyzet kibonyoló­dását tartalmazza. Zsidó keresztényszocialisták. Zágrábból jelentik: A horvát keresztényszociálista párt tegnap Mitobár egyetemi tanár elnöklete alatt gyűlést tartott, melyen csupa zsidó választó jelent meg. Az elnök kifejtette a párt pro­gramját és kérte a megjelenteket, hogy a kö­zelgő választásoknál a keresztényszociálista jelöltekre adják szavazatukat. A gyűlésen részt­vevők nevében Kohn dr válaszolt, kifejtve, hogy a párt programjával egyetértenek és je­löltjeiket támogatni fogják. Ennek ellenében a keresztényszociálista párt egy kerületben zsidó jelöltet fog állítani. Ennek a jelentésnek magyarázata az, hogy a horvátországi keresztényszociálista párt nem olyan felekezeti párt, mint például az ausztriai, vagy amilyen a magyar akar lenni, hanem valójában nagyhorvát párt, amely csak kortes­célokból vette föl a keresztényszociálista ne­vet. A pártnak nincs antiszemita programja ós épen ezt akarták most a választások előtt do­kumentálni, hogy igy a nagyszámú horvátor­szági zsidó szavazókat megszerezzék maguknak. A készfizetés bonyodalmai. — Nem enged a magyar kormány. — (Saját tudósítónktól) Lukács László pénz­ügyminiszter ma délelőtt tizenegy órakor Bécsben meglátogatta BiUmsky osztrák pénzügyminisztert, akivel fesztelen beszél­getést folytatott a bankszabadalom meg­hosszabbításáról és a készfizetés megkezdé­séről s előkészítette azt a tárgyalást, amelyet ebben a két kérdésben holnapra a két mi­niszterelnök és a két pénzügyminiszter kö­zött terveznek. A holnapi tanácskozás foly­tatása lesz az ezekről a kérdésekről Bécs­ben mult héten megkezdett tanácskozásnak. Még nem bizonyos, vájjon lehetséges lesz-e ezt a tanácskozást holnap befejezni s lehet­séges, hogy a szombati napot is ennek a két kérdésnek fogják szentelni. A készfizetés dolgáról a Neue Fréie Presse ma esti száma azt jelenti, hogy az illetékes magyar kormánykörök nem bíznak abban, hogy a készfizetés kérdésében megegyezés fog létre­jönni és nincsen kizárva, hogy ebben a kér­désben belátható időben válságos fordulat fog bekövetkezni, amelynek nagyon messzemenő po­litikai következményei is lesznek. A magyar kormány abban a nézetben van s ebben a föl­fogásban a kabinet összes tagjai megegyeznek, hogy nem volna abban a helyzetben, hogy a bankszabadalom meghosszabbítását a par­lament előtt képviselje, ha az az álláspontja, amely szerint a készfizetés megkezdését bizto­sítani kell, a mostani tárgyalás folyamán nem jut érvényre. Á magyar kormány ennek kö­vetkeztében el van tökélve, hogy még azt a tár­gyalást sem kezdi meg, amely a bank vezető­ségével a szabadalom meghosszabbításáról foly­tatandó, ha nem sikerül előbb az osztrák kor­mánynyal a készfizetés dolgában oly megálla­podásra jutni, amely a magyar kormány állás­pontjával számol. Az utóbbi időben erről a kérdésről Magyar" országon ismételve megtartott miniszteri ta­nácskozásokon minden irányban gondosan meg­fontolták a helyzetet és a sürü tanácskozá­soknak az lett az eredményük, hogy a magyar kormány abban az esetben, ha ebben a dolog­ban programját nem tudná megvalósítani, ebből az ezzel járó összes konzekvenciákat le fogja vonni. A miniszteri tanács formaszerü határo­zatot még nem hozott, mert az osztrák kor­mánynyal még folytatja a tárgyalást; még nem állapították meg formaszerüen, hogy a kész­fizetés dolgában megegyezés nem jöhet létre, de a tárgyalás már nem huzódhatik sokáig, mert a jövő héten okvetetlenül el kell következni a döntésnek arról, hogy az év végén lejáró bank­szabadalommal mi történjék. S így, ha ideje­korán nem következik be kedvező fordulat, akkor nagyon valószinti, hogy a kérdés belát­ható időben válságos fordulatot fog venni. A magyar kormány nagyon jól tudja, hogy az osztrák birodalmi tanácsban rendkívül nagy nehézségek gördülnek a készfizetésről szóló törvényjavaslat elfogadása elé, azonban ezekkel a nehézségekkel szemben arra kell utalnia, hogy az ö álláspontja sem különb a ma­gyar parlamentben, ha készfizetés dolgában nem tud oly megállapodást fölmutatni, amely Magyarország eddigi' álláspontjának meg­felel. Azonban a magyar kormány ez állás­pontjának képviseletében nemcsak erre a parlamenti nehézségre támaszkodik, hanem arra a törvényre helyezkedik, amely a kész­fizetés megkezdését bizonyos föltevések mellett, amelyek ma teljes mértékben fönnforognak, már kilátásba helyezte, továbbá arra támaszkodik, hogy e törvény alapján a készfizetés meg­kezdése egyúttal erkölcsi kötelesség a külföld irányában és végül arra is támaszkodik, hogy előbbi osztrák kormányok is elismerték a kö­telező készfizetés megkezdésére irányuló óhaj­tás jogosultságát. A magyar kormány fölfogása szerint itt tehát nem arról van szó, hogy a miniszterek helyzetüket a parlamenttel szem­ben megkönnyebbítsék. Osztrák részről a parlamenti nehézségeken kivül, amelyeket a magyar kormánykörök el­ismernek, nem tudnak semmiféle argumentu­mot fölhozni, amely elvi alapon útjában állna a készfizetés megkezdésének, de tudvalevő, hogy az osztrák kormány viselkedését az osz­trák pártok irányítják, amelyeket Magyaror­szág iránt való viselkedésükben nem föltétlen jóakarat vezet. Nem szabad elfelejteni, hogy a kérdés olyanná fajult, hogy már most a nem­zeti hiúság ís nagy szerepet játszik benne. Hogy ez így van, ennek a kérdés előzménye az oka. Es a kormánynak nincs módjában, hogy a kérdést ebből a karakteréből kivet­kőztesse. Egyelőre folytatják a kísérleteket, hogy eze­ket az ellentéteket áthidalják. Az eddigi ta­nácskozás folyamán az eshetőségek egész soro­zatát vették szemügyre, amelyekkel ezeket az ellentéteket át lehetne hidalni, de eddig teljes­séggel eredmény nélkül. Az is igaz, hogy a tár­gyalás folyamán azt a kérdést is vitatták, vájjon a megegyezést nem lehetne-e a két kormány deklarációjának formájába ölteni, de nagyon nehéz dolog lesz, hogy ezen az alapon megegyezzenek. A magyar kormány ilyen dekla­rációt csak azzal a föltétellel fogadhatna el, ha teljes biztosítékot nyújtana, hogy a készfizetést belátható időben meg fogják kezdeni; de ha a deklarációt igy fogalmazzák meg, akkor az osztrák kormány álláspontja sem lesz könnyebb, mint amilyen most a magyar kormányé. A helyzet tehát az, hogy vagy sikerül a ma­gyar kormánynak a készfizetés megoldásának oly módját biztosítani, amely az ő álláspontjá­nak megfelel, vagy pedig kénytelen lesz a meg­egyezés lehetetlenségéből a politikai konzek­venciákat levonni. A harmadik lehetőség az volna, ha a legközelebbi napokban az osztrák kormánynyal ebben a kérdésben folytatandó tárgyalás során mégis sikerülne megegyezésre jutni, erre azonban a kilátás vajmi csekély. A megbénult Franciaország. — Sztrájk az összes uonalakon. — (Saját tudósítónktól.) A francia kormány radikális intézkedésének nem lett meg a kívánt eredménye. A vasutassztrájkot nem tudta letörni, ellenben, amitől országszerte rettegtek, előidézte az általános sztrájkot. A vasutas-mozgalomnak kiszámíthatatlan következményei lehetnek, a kereskedelem már eddig is valósággal megbénult. Az ösz­szes vasúti állomásokon teljes hadifölszere­léssel ellátott csapatok táboroznak. Mégis több vasúti tudakozó-iroda ellen ostromot intéztek a sztrájkolók. Távirataink itt kö­vetkeznek: Paris, október 13. Az Orleans-vasut alkalmazottai este tartott gyülésükön elhatározták, hogy haladéktalanul beszüntetik a munkát. Lyon, október 13. A Páris—Lyon—Mediterrainé vasúthálózat alkalmazottainak nemzeti szindikátusa az ál­talános sztrájkot proklamálta, amely éjfélkor fog kezdődni. Páris, október 13. A kőművesek este gyűlést tartottak, melyen elhatározták, hogy holnap reggel általá­nos sztrájkba lépnek. Az államvasuti alkalma, zottak szindikátusa proklamálta az általános sztrájkot, hogy követeléseiket keresztülvigyék­Bizottságot küldtek ki, melynek föladata lesz a munka beszüntetésének időpontját elren­delni. A keleti vasút mozdonyvezetői és fűtői elhatározták, hogy sztrájkba lépnek. Páris, október 13. Megerősítést nyer, hogy a vasutas-sztrájkkal kapcsolatban számos elfogatási parancsot ad­tak ki, melyeket holnap reggel hajtanak végre. A belügyminisztérium közölte, hogy a keleti vasút összes vonatai elindultak és hogy a Páris—Lyon—Mediterrainé vonalon a forgalom egészen normálisan bonyolódik le. London, október 13. Páris és London közt a közlekedés tegnap nem volt olyan nagy mértékben megzavarva» mint ahogy előre látták. Párisból a vonatok két­három órai késéssel érkeztek Calaisba. A postai szolgálatot részben automobilok teljesitik. Sok utas is automobilon utazik Belgiumba és Német­országba. Az utazás dija Párisból Calaisba» vagy Boulogneba száz-százötven frank. A basel— boulogne—folkestowni vonat utasai azt beszélik, hogy a vonatot a francia határon tul katonák vezették. Párisban azonban, a menettérti jegyek tulajdonosaitól eltekintve, csak olyanok kap­nak jegyet, akiknek igen fontos az ügyük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom