Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-14 / 121. szám

OEl-M AQ YARORS2AG 1910 október 14 volna mondani a delegációkból való távolmaradást is ... A miniszterelnök megvédelmezte a delegációk eddigi működését is és megállapította, hogy azoknak sem a formája, sem a szelleme 1867 óta nem változott s hogy a hatáskör, melyet betöltenek, ma is épen ugy megfelel a kiegyezési törvény szellemének és betűjének, mint akkor, amikor életbeléptették. Nem hiszszük, hogy a függetlenségieknek megint hamarosan kedve támadna az ilyen kiszólásokra. Mert ugyan ki fogja elhinni Batthyányéknak, hogy ők komolyan el akarják törülni a delegációt, melynek olyan szorgalmas munkatársai voltak a múltban, amelyet eltörülni akkor eszükágában sem volt, holott többség voltak s amelynek szépséghibáit csak most fedezik föl, amikor megint benne vannak. Hogy is mondja a német költő ? „Sie sagt, es schickt sich nicht, sie geht aber doch in die Laube." A kék könyv. Bécsből jelentik: A haditengerészet vezetősége ma tette közzé az úgynevezett „kék könyvet", amelyben kifejti az osztrák-magyar haditengerészet fejlesztésének szükségességét. Az első fejezetben a haditengerészet technikai újításairól emlékezik meg és előadja, hogy az egyes államok milyen rendszerű hadiszereket alkalmaznak. Azután előadja, hogy az egyes államok milyen hajókat építettek. Olaszország eltért régi szándékától, hogy tizenöt- és tizenhatezer tonnás páncélhajókat építsen és követve a vezető tengeri hatalmak példáját, négy Dreadnought-szerü hadihajót építtet husz-huszezer tonna tartalommal, mindegyiken tizenkét darab harminc centiméteres ágyúval, égy torpedóvédővel, tizennyolc darab tizenkét centiméteres és tizenhat darab nyolc centiméteres ágyúval. E négy hajó egyikét már vizre bocsátották. A második fejezetben kifejti, hogy hadihajóink egyike sem bírván olyan nagy tonnatartalommal, mint a vezető hatalmak hadihajói, a jövőre nézve elengedhetetlenül szükséges, hogy mi is közeledjünk a húszezer tonnás hajóformákhoz, ha csak azt nem akarjuk, hogy haditengerészetünk a többi hataloméval szemben messze elmaradjon. Hogy a tengerészetünk céljaira fordított összegek csekélységét illusztrálhassa a kék könyv, részletes — És most mit fogsz csinálni? — kérdezte a bőbeszédű biró. —Nescisquíd vesper serusAvehat ? Ugye, nem tudod, mit hoz a késő alkony? Szomorúan válaszolt erre Gedeon tanár: — Hogy mit hoz az alkony, azt nem tudom. De hogy mit fogok cselekedni, azt megmondhatom neked — Hallgatlak! — Azt fogom cselekedni, mit tenni szokás, mikor a szabadság után vágyakozó madár kiszökik a kalitkából. Az ember kinyitja a kalitka ajtaját s várja, várja, miga madárka visszarepül. Mert többnyire visszarepül, hogyha már megrészegedett ott künn, a vágyva-vágyott szabadságtól. Visszakívánkozik kis kalitkájának puha fészkébe, hol a kegyetlen élet ezer gondiától meg van kiméivé. — Nem értelek! — Nyitva fogom hagyni Judith szobájának az ajtaját. 'Mert erős a hitem, hogy ő visszatér majd hozzám, mint kalitkájába a madár. — Csakhogy a. madár nem hagyja ám el azt a kalitkát, amelyben a párja megosztja vele a rabságot. — Én értem Judithot. Ő fiatalon, az élet Ismerete nélkül szegődött mellém, aki nem vagyok fiatal és aki az ő vágyakozó lelkét talán elzártam az élet szines világától: Ő most a vére vágyakozását követte. Kirepült a kalitkából. De én nyitva hagyom az ő szobája ajtaját. És ha majd visszatér — Igen, ha majd visszatér, mit szólsz neki? — Hogy mit szólok? Hát majd ugy teszek, mintha észre sem vettem volna távolstatisztikát közöl a külföldi államok haditengerészeti kiadásairól. Kimutatja, hogy Anglia a hadi flottára, hétszázhetvenhét millió koronát, az Egyesült-Államok hatszázhat milliót, Franciaország háromszáznégy milliót, Németország háromszázkilencvenkilenc milliót, Olaszország százötven milliót, Oroszország kétszáznegyven milliót, Japán kétszázkét milliót, mig Ausztria és Magyarország együtt csak ötvenhét millió koronát fordit flottájának föntartására. A lakosság fejenkint való megterheiési aránya a következő: Angliában minden lakosra a haditengerészet terheiből tizenkét korona esik, Franciaországban 7.75, az Egyesült-Államokban 7.2, Németországban 6.58, Olaszországban 4.44, Japánban 3.82, Oroszországban 1.73, AusztriaMagyarországban pedig „csak" 1.14 korona. A kék könyvet ma osztották szét a delegációk tagjai között. Szeged város költségvetése. — Teruezet 1911. éurei — A városi számvevőség az 1911. évi közköltségelőirányzat tervezetét egybeállítván, azt további letárgyalás s a pénzügyi bizottság elé utalás végett a város tanácsához beterjesztette. Ezen tervezet szerint a költségvetési előirányzat mérlege az 1910. évi költségvetési mérleghez hasonlítva, a következőképen alakul: 1910. évi 1911. évi Kiadás 4.920,381-50 K 5.283.081— K Bevétel 4.269,082'50 K 4,550,485'50 K Hiány 651,299— K 732,595'50 K A költségvetési tervezet szerint jelentkező hiány az előző évi eredmények alapján az 1911. évben is az állami egyenesadók után számítandó ötven százalékos városi pótadóból lesz fedezendő, vagyis a városi pótadó mérve változatlan marad. Az 1910. évi előirányzat eredményét egybevetve az 1911. évi költségelőirányzat eredményével, ugy találjuk, hogy: a kiadások emelkedtek 362.699 50 K-val, a bevételek emelkedtek 281,403— K-val. Az egybeállított költségvetési tervezet reálisnak mondható, amennyiben a bevételi előirányzati tételek fölcsigázva nincsenek, a kiadási tételek pedig az eként minimálisan megállapított bevételi eredményhez vannak számításba véve, szigorú takarékosság figyelembevételével. Á költségvetés reális egybeállításának eddigi bizonyitékái a zárszámadásoknál éveken kereszlétét. Hogy mit szólok? Majd egész egyszerűen benyitok a szobájába, mintha mi sem történt volna. . . és — és — tudom én már, hogy mit fogok neki mondani! Az öreg bíró a vállait vonogatta és tetszelgett magának azzal, hogy még egy Terentius-citátumot olvasson az öreg tudós fejére : Tute hoc intristi, tibi omne est exedindum. Ami körülbelül azt jelenti, hogy edd meg magad, amit főztél! III. És tudós Gedeon professzor házában állandóan nyitva maradt egy ajtó ! Judith asszony szobájának az ajtaja. Az öreg professzor bizalommal várta, várta vissza az, ő kirepült madarát, Ismerte ennek a jóságos asszonynak a nemes, tiszta szivét. Tudta, hogy csak valami aberrációja a fiatal vérnek kergette az asszonyt világgá. De nem fogja majd magát beszennyezni az élet sarával. Visszatér ő majd hozzá. És szobájának ajtaját nem volt szabad becsukni. üjra belemerült tehát Pamphylus és az Androsi leány szerelmének történetébe. Azután megjelentek nála régi jóbarátai, hogy megvigasztalják. Könyvtárának halhatatlan lakói: az epikureus és sybarita-természetü Horatius, a gyöngédlelkü Virgil, kinek versei egykoron a szerelmés Dido szivét oly hevesen megdobogtatták, Ovidius, aki épen olyan fönséges volt', mint amilyen hizelkedő, Appius Claudius Caecus, aki annyi sok bölcs mondást gyűjtött össze, Livius Andronicus, aki latinra fordította az Odysseákat, Quintus Éunius, az Epicharmus szerzője, Plautus, aki a malom kerekét hajtva, gondolta ki darabtül minden évben mutatkozott fölöslegek voltak s addig, mig az évi zárszámadásoknál fööslegek mutatkoznak, arra biztatnak, hogy hasonló elvek szerint összeállított költségvetéssel a háztartást tovább lehet vezetni. Igaz, hogy rövid időn belül itt lesz az elkerülhetetlen szüksége annak, hogy olyan halaszthatatlan szükségletek fedezéséről kell gondoskod" nunk, amelyek közül több csakis nagyobb kölcsön fölvétele . utján fedezhető, ugy, hogy a ölveendő kölcsön törlesztési részletei hosszú idm át fogják terhelni a költségvetést, máérészt több oly kiadás emelkedése van előtérben, amely elől, a városiasság szemelött tartása végett, kitérni nem lehet. És ha azt vesz" szük figyelembe, hogy ugy a beruházási kölcsönök törlesztésére fordítandó összegek, mint az egyébként előálló ujabb kiadási terhek közül egy sem haszonhajtó beruházás, hanem kizáró, lag nem jövedelmező befektetés, miként az uj közkórház fölépítésének költsége, az általános városrendezés, csatornázás, a köztisztasági kérdés megoldása, az utcai világítás megjavítása stb., még egyéb, itt föl nem sorolt s a közel jövőben előálló szükségletek rohamos mérvben s nem a bevételekkel párhuzamban emelkednek : föltétlenül előáll annak szüksége, hogy a költségek fedezése céljából jövedelmi forrásain, kat saját erőnkből fokozzuk, ha azt nem akarjuk, hogy a polgárság adóterhei emelkedjenek Sajnos, bogy azokat a jövedelmi forrásokat, amelyekből egyedül számithatna a város állandóan fokozódó jövedelemre, mint a fogyasztási adó természetű jövedelmi forrásokat, az állam foglalta le a maga számára, ugy, hogy bevételi többlet, amelyet a városi háztartás a folyton fokozódó kiadások fedezésére fordíthat, kizárólag az állami egyenesadók emelkedése folytán előálló községi pótadó-szapórulat, az újonnan hasznosítandó városi bérföldek bérösszegénél előálló többlet, valamint a házi kezelésben levő városi javadalmak fokozódó jövedelme képezik. Az utolsó helyen érintett városi javadalmak szabályrendeleteinek megújításánál, a városi, háztartás érdekeinek ellenére, utóbbi időben a díjtételek alaptalan mérsékelésével előálló követelések igen megfontolandók, mért egy állandó, biztos és a polgárság közterheit nem fölcsigázó jövedelmi forrásnak eltörlése s alaptalan mérsékelése, — ujabb jövedelmi források előzetes teremtése nélkül, — megenged" jainak bonyodalmát. A vigjátékiró Terentius, Lucilius; a tréfás és gúnyolódó Martjai, a szenvedélyes Tibullus és a nagy Cicero . . . Titus Livius és a rettenetes Tacitus, a Caesarok hóhérja, Quintilianus, a nagy szónok és Juvenális, a satyrikus és az erkölcstelen Sallustius, aki olyan szemforgató hymnuszokat irt az erényről. A két Plinius, Svetanius és Varró, a Satura Menippea szerzője ... Szóval, gyönyörű társaságban töltötte idejét a derék Gedeon professzor ama hosszú idő alatt, amíg a kalitka ajtaja nyitva volt s az ő Judithja visszatérésére várt. IV. És a madárka csakugyan visszatért. Judith nem bírta magát beszennyezni aa élet sarával. Visszavágyott az ő tiszta kalitkájába, puha fészkébe. Az ő becsületes, tisztességben megőszült, gyöngéd, jó urához, Gedeon professzor benn ült az ő római barátai között a könyvtár-szobájában, mikor egy este hetet ütött az ő nagy ingaórája ! Belép hozzá az ő inasa és jelenti: — A méltóságos asszony szobájában vaií. Forró vér tódult a professzor szive felé. Egész fiatalon, boldogan pattant föl a vén karosszékről. Siető lépésekkel rohant keresztül az ebédlőn, a fogadószobán és az asszony szobája nyitva, mintha csak az imént váltak volna el egymástól; kissé türelmetlen hangon szólt be : — Nos, Judith, hát mi lesz ? Hiszen elkésünk az operából?!