Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-12 / 119. szám

ül képvisel® közölte a miniszterelnökkel, hogy interpellációt fog hozzáintézni a katonáknak az északi vasúti sztrájkkal kapcsolatban való fölhasználása, valamint a sztrájkolok zászlőalá hivása dolgában. ítélet a Hayerda-pörban. Jánossy Aladár: «tiz évi fegyház. Haverda Mariska: tizenkét évi fegyház. Vojtha Antal: nyolc évi fegyház. Az elnök, megnyitva a tárgyalást, a biróság által föltett s az esküdtekhez intézett kérdések végleges szövegeit olvasta föl. A kérdések a következők: 1. Jánossy Aladárra vonatkozólag • 1. Bünös-e a vádlott. Jánossy Aladár abban, hogy Szabadkán, az úgynevezett szegedi szőlők között 1909. évi április hó tizenkilencedik napján délután hat-hét óra között özvegy Haverda Boldizsárnét, született Szukop Máriát a bűnjelt képező Browning-féle ismétlő-pisztolyból reá intézett lövéssel előre megfontolt szándékkal megölte? Igen, vagy nem? 2. Bünös-e a vádlott Jánossy Aladár abban, hogy Szabadkán, az úgynevezett szegedi szőlők között 1909. évi április hó tizenkilencedik napján délután hat-hét óra között, anélkül, hogy öntudatlan állapotban, vagy elmetehetségének olyan megzavarodásában lett volna, hogy emiatt akaratának szabad elhatározási képességével nem birt és anélkül, hogy erre ellenállhatatlan erő által kényszeríttetett volna, özvegy Haverda Boldizsárnét, született Szukop Máriát a bűnjelt képező Browning-féle ismétlö-pisztolybói reá intézett lövéssel szándékosan, de amely szándékát nem előre fontolta meg, megölte? Igen, vagy nem? 3. Jánossy Aladár vádlottnak ölési szándéka erős fölindulásban keletkezett-e és azt rögtön végre is hajtotta? Igen, vagy nem? 4. Bünös-e a vádlott Jánossy Aladár abban, hogy Szabadkán, az úgynevezett szegedi szőlők között 1909. évi április hó tizenkilencedik napján délután hat-hét óra között, anélkül, hogy öntudatlan állapotban, vagy elmetehetségének, olyan megzavarodásában lett volna, hogy emiatt akaratának szabad elhatározó képességével nem birt és anélkül, hogy erre ellenállhatatlan erő által kényszerittetett volna, özvegy Haverda Boidizsárné született Szukop Mária testét á bűnjelt képező Browning-féle ismétlő-pisztolyból reá intézett lövéssel szándékosan, de ölési szándék nélkül bántalmazta és az okozott súlyos testisértés folytán annak halála következett be? Igen, vagy nem? 5. Jánossy Aladár vádlott a cselekményét erős fölindulásában követte-e el? Igen, vagy nem? II. Haverda Máriára vonatkozólag: 1. Bünös-e a vádlott Haverda Mária abban, hogy Jánossy Aladár vádlottat szándékosan reá birta ama cselekmény elkövetésére, hogy Jánossy Aladár Szabadkán, az úgynevezett szegedi szőlők között 1909. évi április 19-ik napján délután hat-hét óra között özvegy Haverda Boidizsárné született Szukop Máriát a bűnjelt képező Browning-féle ismétlő-pisztolyból reá intézett lövéssel előre megfontolt szándékkal megölte ? Igen, vagy nem ? 2. Bünös-e vádlott Haverda Mária abban, hogy Jánossy Aladár vádlottnak ama cselekményét, hogy Szabadkán az úgynevezett szegedi szőlők között 1909. évi április hó 19-ik napján délután hat-hét óra között özvegy Haverda Boldizsárnét, született Szukop Mái-iát a bűnjelt képező Browning-féle ismétlő-pisztolyból reá intézett lövéssel előre megfontolt szándékkal megölte, szándékosan előmozdította, vagy könynyitette? Igen, vagy nem? 3. Bünös-e a vádlott Haverda Mária abban, hogy anélkül, hogy öntudatlan állapotban, vagy elmetehetségének olyan megzavarodásában lett volna, hogy emiatt akaratának szabad elhatározási képességével nem birt, Jánossy Aladár vádlottat szándékosan reá birta ama cselekmény elkövetésére, hogy Jánossy Aladár Szabadkán, az úgynevezett szegedi szőlők között 1909. évi április hó 19-ik napján délután hat-hét óra között özvegy Haverda Boldizsárnét, született Szukop Máriát a bűnjelt képező Browning-féle ismétlő-pisztolyból reá intézett lövéssel szándékosan, de nem előre megfontolt szándékkal megölte? Igen, vagy nem? 4. Bünös-e a vádlott Haverda Mária abban, hogy anélkül, hogy öntudatlan állapotban, vagy elmetehetségének olyan megzavarodásában lett volna, hogy emiatt akaratának szabad elhatározási képességével nem birt, Jánossy Aladár vádlottnak ama cselekményét, hogy Szabadkán, az úgynevezett szegedi szőlők között 1909. évi április hó tizenkilencedik napján délután hatD£LMAGYARORSZAG hét óra között özvegy Haverda Boldizsárnét, született Szukop Máriát a bűnjelt képező Browning-féle ismétlő-pisztolyból reá intézett lövéssel szándékosan, de nem előre megfontolt szándékkal megölte, szándékosan előmozdította, vagy könnyítette ? Igen, vagy nem ? 5. Haverda Mária vádlott ezt a cselekményét fölmenő ágbeli törvényes rokonával, anyjával szemben követte-e el ? Igen, vagy nem ? 6. Bünös-e a vádlott Haverda Mária abban, hogy anélkül, hogy öntudatlan állapotban, vagy elmetehetségének olyan megzavarodásában lett volna, hogy emiatt akaratának szabad elhatározási képességével nem birt, Jánossy Aladár vádlottat szándékosan rábírta ama cselekmény elkövetésére, hogy Jánossy Aladár Szabadkán, az úgynevezett szegedi szőlők között 1909. évi április hó 19-ik napján délután hat-hét óra között özvegy Haverda Boidizsárné született Szukop Máriának testét a bűnjelt képező Browning-féle pisztolyból reá intézett lövéssel szándékosan, lelövési szándék nélkül bántalmazta és az okozott súlyos testisértés folytán annak halála következett be?Igen, vagy nem? 7. Bünös-e a vádlott Haverda Mária abban, hogy anélkül, hogy öntudatlan állapotban, vagy elmetehetségének olyan megzavarodásában lett volna, hogy emiatt akaratának szabad elhatározási képességével nem birt, Jánossy Aladár vádlottnak ama cselekményét, hogy Jánossy Aladár Szabadkán, az úgynevezett szegedi szőlők között 1909. évi április hó tizenkilencedik napján délután hat-hét óra között özvegy Haverda Boidizsárné született Szukop Mária testét a bűnjelt képező Browning-féle ismétlő-pisztolyból reá intézett lövéssel száudékösan, de ölési szándék nélkül bántalmazta és az okozott súlyos testisértés folytán annak halála következett be, szándékosan előmozdította, vagy könnyítette? Igen, vagy nem? III. Vojtha Antalra vonatkozólag: 1. Bünös-e a vádlott Vojtha Antal abban, hogy Jánossy Aladár vádlottnak ama cselekményét, hogy Szabadkán, az úgynevezett szegedi szőlők között 1909. évi április hó tizenkilencedik napján délután hat-hét óra között özvegy Haverda Boldizsárnét, született Szukop Máriát a bűnjelt képező Browning-féle ismétlőpisztolyból reá intézett lövéssel előre megfontolt szándékkal megölte, szándékosan előmozdította, vagy könnyítette ? Igen, vagy nem? 2. Bünös-e a vádlott Vojtha Antal abban, hogy Jánossy Aladár vádlottnak azt a cselekményét, hogy Szabadkán, az úgynevezett szegedi szőlők között 1909. évi április hó tizenkilencedik napján délután hat-hét óra között özvegy Haverda Boldizsárnét, született Szukop Máriát a bűnjelt képező Browning-féle ismétlőpisztolyból reá intézett lövéssel szándékosan, de nem előre megfontolt szándékkal megölte, szándékosan előmozdította vagy könnyítette? Igen, vagy nem ? 3. Bünös-e a vádlott Vojtha Antal abban, hogy Jánossy Aladár vádlottnak ama cselekményét, hogy Jánossy Aladár Szabadkán, az úgynevezett szegedi szőlők között 1909. évi április hó tizenkilencedik napján délután hathét óra között özvegy Haverda Boidizsárné született Szukop Mária testét a bűnjelt képező Browning-féle ismétlő-pisztolyból reá intézett lövéssel szándékosan, de lelövési szándék nélkül bántalmazta és az okozott súlyos testisértés folytán annak halála következett be, szándékosan előmozdította, vagy könnyítette ? Igen, vagy nem? (A vádbeszéd.) Ezután Nagy Béla dr királyi ügyész mondotta el vádbeszédét. — Méltóságos Elnök tJr! Tekintetes királyi Esküdtbíróság ! A harmadik városban, a harmadik esküdtszék előtt, harmadszor állanak immár a tőrvény előtt Haverda Mária és bűntársai. Másfél év óta izgatja s zaklatja a lelkeket ez a bünpör a maga megdöbbentő fordulataival. Másfél esztendeje mindazok, akik hivatásszerűen az igazságot és a jogot védik, a maguk, egész férfias lelkületét vitték bele ebbe a bünpörbe és minden igyekvésüket megszorították azok a démoni erők, amelyek elömlesztik a vádlottak bünpörét. Ez ügyben minden visszásán történt, még az is, amikor a szegedi esküdtszék irgalmat akart gyakorolni, nem mint megkegyelmezettek hagyták el a tárgyalási termet, hanem mint a bün diadalmas hősei s akkor, azon az örökké emlékezetes és szégyenletes éjszakán kint a tömeg lelkében megszületett a bün apotézisa. Ezek az okok, amelyek a pört kiemelik a többi bünpörök sorából és e pörben Haverda Boidizsárné sebszája sikongását túlharsogja a lelkiismeret szava, nem tisztán arról van szó, hogy Haverda Boidizsárné. megpihenhessen sírjában és nem csupán arról, hogy a gyilkosok elvegyék méltó büntetésüket' s nem egyedül arról, hogy 1910 október 7 ennek a pörnek vége szakadjon, ez a pör a3 esküdt uraknak az igazságszolgáltatásba vetett hitük és jogrendbe vetett hitük kérdése. Az a kérdés, hogy szabad-e ölni orvul és megmenekülhet-e a gyilkos azzal, hogy romantikus ködbe burkolja gonosz tettét ? Az a kérdés, hogy szabad-e ezt elkövetni büntetlenül, azért, mert valaki nő, züllött és mert érdekes. Szabad-e gonosz tettet tervezni és megmenekülhet-e a gyilkos azért, mert ravaszul tagad? Az a kérdés, igaz-e az, hogy főbenjáró bünpörökben a börtön csak éhező kenyértolvaj számára nyílik meg, de bezáródik akkor, mikor nagy gonosztevők ügyesen játszák el a maguk jól betanult színjátékát? Ezekre a kérdésekre kell feleletet adni önöknek esküdt urak, akik itt a társadalom élő lelkiismeretét képviselik, önöknek, esküdt urak, akiket a legfőbb biróság azért választott ki minden más esküdtbíróság közül, mert tudta, hogy a fővárosban dobban az ország szive össze és ami itt önöknek becsület, erkölcs, törvény és igazság, az egész országnak az, mert tudta, hogy a világváros forgalmában élve, az itélőtehetségük élesebb, látókörük tágabb é3 az esküdt urak a szépen gördülő mondatok között fölismerik az igazság hiányát és az urakat nem indítják meg a vádlottak kőnyei, amelyek könnyen kicsordulnak, amikor a saját bőrűket féltik. De nem tudtak megindulni akkor, amikor az áldozat vérében fetrengett s amikor tettüket apró részletezéssel megtervezték. Ezekre a kérdésekre kérek, várok s a törvény értelmében kívánok feleletet én, az igazságosztó államhatalom szolgája, aki nem Haverda Boidizsárné halálát megbőszülni jöttem ide 8 nem is a vádlottak elitélését szomjúhozom, hanem magasztos kötelességem szövétnekével, kezemben egyért harcolok: az igazságért, egyet követelek: a törvény betöltetését. Fanatikus hitem, hogy az önök lelkiismeretében, az önök ítéletében meg is fogom azt találni. — Azt, esküdt urak, hogy vádbeszédemben a leghelyesebben Haverda Boidizsárné egyéniségéből kell kiindulnom, Haverda Boldizsárnééből, aki nem fekhet oly mélyen a szabadkai temető hantjai alatt, hogy gyilkosai egy egész sártengert ne dobálhatnának reá védekezésül. Az én tisztem az objektív igazság keresése és igy nem eshetem a másik végletbe, nem festhetek angyalt abból, akit a védelem rosszabbnak festett a mesék boszorkányainál. Hát esküdt urak, Haverda Boidizsárné nem volt angyal, nem is ördög, ember volt, gyarló ember, hibákkal és jótulajdonságokkal, mint aminő sok millió él a világon. Mielőtt azonban hitem szerint helyes világításba helyezném alakját, három dologgal kell beszámolnom. Az egyik, esküdt Urak, hogy a sok tanú között, aki benyitott a terem ajtaján, hiányzott egy, a fő, a koronatanú. Én nem hozhattam el ide Haverda Boldizsárnét véres sebével, halotti leplével, hogy ő maga szóljon itt és feleljen gyilkosának és megmondja azokat a nagy, szörnyű nagy okokat, amelyek szivében az anyai szeretetet szeretetlenséggé változtatták. Nem mondhatja el, hogy hány izgatott, álmatlan éjszakán, mily keserves könyek között siratja el vészesnek indult, elzüllött, egyetlen gyermekét. Csak ő és egyedül ő tudna világot vetni ama kietlen sötétségbe, amely szivében élt. De hát ő nem jöhet el, néma ajkai nem nyílnak szóra többé, gyilkosai diadalmasan állanak holtteste fölött. De hát, esküdt urak, van-e joga gyilkos leánynak valamit anyja szemére vetni? Ki a roszszabb, gonoszabb, elvetemültebb ? Az anya, aki pénzt nem adott gyermekének, vagy a gyermek, aki pénzért megölette anyját? Ki gyűlölt jobban, ki vétkezett rettenetesebben az isteni és emberi törvények ellen, kinek volt kő a szive helyén, esküdt urak? Erre feleljen mindenki előtt, aki pálcát akar törni Haverda Boidizsárné fölött. Hát van-e nagyobb gyülöl= ség, van-e mélyebb elvetemültség, mint amikor a gyermek, hogy örökölhessen, gyilkos fegyvert köszörül saját édesanyja ellen és mikor az vérében fetreng — borzalom elmondani — csak egyet fájlal, hogy elkerülte a halálszenvedést. Mi ehez képest az anya vétke, amikor eltépi vérző szivétől tékozló, erkölcstelen, az ölésig gyűlölködő leányát? Aztán, esküdt urak, hát azért ölette meg Haverda Mária édesanyját, mert rossz volt iráuta?Hisz ez nem igaz, vagyonért, pénzért ölette meg, ép ugy, mint az erdei útonálló a maga áldozatát. Mert van-e a világon valaki, aki elhiszi, hogy Haverda Boidizsárné akkor is orgyilkos részéről halt volna meg, ha szegény, ha nyomorult. Igen, éhen halhatott volna leányától, de sohasem jutott volna ennek eszébe orgyilkost fogadni ellene, bármily rossz, bármily gonosz lett volna is. Ez a Haverda Boidizsárné egy kis vagyont örökölt, amelyet egész élete munkájával gyarapított. Gyönge férje melletti ö vitte vagyonuk ügyeit, fukarságig menő ta-