Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-09 / 117. szám

8 O £LM AGYAR ORS2AO 1910 október 9 BUDAPESTI MOZGÓKÉPEK. A régi főváros. Bodapest főváros a régi Fest romjain épült • az a folyamat még most sem fejeződött be tatfesen. Évről-évre rombadönti a csákány a régi Pestnek egy-egy nevezetes pontját, hogy helyet nyisson Budapest fejlődésének. Lassankint aztán a régi patriarchális városnak utolsó maradványa is eltűnik a múltnak homályába. A régi Pest valójában a Belváros körül csoportosait s itt legtovább is ellentállt az idők ostromának. De az utolsó években gyors és gyökeres változások következtek a Belváros alakulásában. A régi városháza eltüntetésével kezdett uj alakot ölteni a Belváros középső tájéka. Azóta csak idők kérdése, hogy a piarista rendház ósdi épülete s maga a tiszteletreméltó, régi belvárosi plébánia-templom is helyet cseréljen. Sajátságos tragikum éri e részben a főváros szabályozását. A hidat azért nem állították bele a Kerepesi-ut tengelyébe s azért vitték neki a Gellérthegynek, mert meg akarták kímélni a templomot. A hid fölépítése után azonban mégis el kell szállítani a templomoti mert olyan gödörbe jutott, amelyben tartósan meg nem maradhat. így a hid sincs a kellő helyén és az ősrégi műemléket képviselő templomot is le kell rombolni. Aki ismerte a régi Pestet, — amely kisszerű, de meghitt, jellegzetes környéket alkotott — hovatovább alig talál valamit, ami a mult időkre emlékeztetne. Maholnap uj paloták nyílnak meg, a hires Párisi ház, a Haris-bazár, a Nagy Kristóf helyén. (Nagy Kristóf emlékezetes szobrát bizony oda lehetne tenni az uj palota sarkára is.) Rövidesen rákerül a sor a Gizella-tér környékének újjáépítésére és a Károly-kaszárnya otromba háztömbje se fogja sokáig útját állhatni az ujabb kor modernebb szükségleteinek: a rombolás szellemének, amely azonban minden fejlődésnek föltétele. Régóta készülnek halálos csapást mérni a Deák-téri evangélikus templomra s szemben a roskatag Orczy-féle háznak pusztulása is csak rövid idő kérdése lehet. Méla érzelmek fogják el az embert a rombo. lás láttára és a megszokott, egyszerű, nyájas képek eltűnésén. De belátjuk, hogy ez az élet. nek és a fejlődésnek utja s bár azt gondoljuk hogy egyet és mást (így például a belvárosj plébánia-templomot) meg kellett volna gondosan óvni a romlás lehetőségétől, egészben belátjuk azt, hogy ami elavult és kiélte magát, annak a szervetlen világban is meg kell szűnnie, ép ugy, mint a szerves életben. A házaknak, épületeknek is megvan a maguk kora, akár csak az emberi létnek s a generációk minden téren fölváltják egymást, a földi lót minden terén. De sajnálunk egyet és mást abban a processzusban, amelyben elmerül a régi Pest, hogy az uj nagyvilági város: Budapest kiemelkedjék. így sajnáljuk azt, hogy egynémely ósdi, útban álló épület nem tűnik el hamarább, mintsem kellene. így például a Rókuskórházra gondolunk, amely már semmikép nincs helyén a fővárosnak legforgalmasabb utján. Vég" hetetlenül sajnálhatjuk, (mert helyrehozhatatlan hibát jelent,) hogy a főváros gyökeres átalakulásánál nem állottak tehetségesebb kezek a szabályozás élén. Az eskütéri hidat elhibázták és megengedték, hogy a legszebb és legértékesebb helyen óriás, szürke kaszárnyát építsenek, amelynek sivár épülete valósággal kulturellenes azon a területen. Ennek sohasem lett volna szabad megtörténnie. Végezetül pedig általában az építkezés stílusa olyan zagyva, olyan keveréke minden nemzetek stílusából, hogy az újjáépült Budapesten ugyan semmj sem emlékeztet arra, hogy Magyarország fővárosában vagyunk. Pedig a kövek beszélnek, beszédesebben és maradandóbban minden más históriai nyelvnél. A mentők öröksége. A nyolcvanegy éves korában elhunyt Laky Adolf tudvalevően több, mint harmadfél millió koronát hagyott jótékony és kulturális célokra. Jut ebből a harmadfél millióból az Akadémiának, a Nemzeti Színház nyugdijalapjának, a tüdőbetegeknek és egy sereg leány-, illetőleg fiu-árvaháznak. Az örökségből tizenkét darab Hazai Takarék-részvény jut a Mentőegyesületnek, huszonnégyezer korona értékben. Ez az intézkedése egyik legfigyelemreméltóbb pontja a végrendeletnek. A budapesti mentők hosszú évek óta a leguagyobb munkát végzik és jövedelmük, a melyből sok kiadásukat fedezni tudják, nem állandó és évenként gyűjtésből kell előteremteni. Az évenként emelkedő forgalmat ma már alig tudják lebonyolítani régi palotájukban, ezért már régebben foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy uj palotát építenek. Az eddig használt két automobil mellé egy harmadik is szükségessé vált. Mindezeket a kiadásokat nem tudják fedezni és ezért most, hogy egy negyedmillió örökség száll rájuk, Kovács Aladár, a mentők igazgatója, a következőket mondotta: — A mentők évi költségvetése kétszázezer koronát tesz ki. Ezt, minthogy nekünk állandó töke nem igen áll rendelkezésünkre, évenként gyűjtés utján kell beszereznünk. A főváros lakosságának jóindulata minden évben biztosítja ugyan ezt a jövedelmünket, azonban mégis oda keil törekednünk, hogy ha tőkék állnak rendelkezésünkre, ezeknek a kamataiból fedezzük évi kiadásainkat. Ezért a most örökölt negyedmilliót sem fogjuk elkölteni, hanem alaptőkénkhoz csatoljuk ós csak a kamatait fogjuk élvezni. Arra a kérdésre, hogyan áll az uj mentőpalota ügye és hogy mi van a harmadik automobillal, a következő választ adta Kovács Aladár: — Ezt a két kérdést az örökség nem érinti, mert abból nem épithetünk uj palotát és nem vehetünk uj automobilt. A főváros tanácsa már foglalkozott ezzel a két kérdéssel és reméljük, hogy a főváros rövidesen intézkedni is fog. Mindenesetre rendkívül örvendetes, hogy a fővárosnak nagyszerű intézménye, a Mentőegyesület ennyire fejlődik. * Laky Adolf amigélt, vagy harminc esztendeig derék, becsületes iparos volt, azután ugyan_ ennyi ideig mint egyszerű polgár élvezte csöndben munkája gyümölcsét, amelyből névtelenül már eddig is juttatott a szegényeknek és most, hogy meghalt, kilépett a szürke köznapiságból s alakját fényességgel borította végső rendelkezése. Alistáli Laky Adolf, aki csallóközi családból származott, édesapja kigyó-téri ékszerüzletében tanulta meg mesterségét. Mint tizenkilenc éves ifjú, részt vett a szabadságharcban s abban a zászlóaljban küzdött a hazáért, amelynek kapitánya Gelléri-Ssábó János volt. A világosi fegyverletétel után külföldre menekült s évekig Párisban tökéletesítette magát az aranymüvességben. Az ötvenes években hazajöhetett s akkor átvette atyja üzletét, amelyet a Szervita-térre helyezett át. Nemcsak Magyarországon, de talán egész Európában nem volt hozzá hasonló művész a mesterségében s ezért csakhamar nagy hírre tett szert. A főpapok, mágnások tőle vásároltak s az udvar is az ő műhelyében dolgoztatott. Boltja — mint faluhelyen a patika — találkozó-helye lett a mágnásoknak és a politikai élet kitűnőségének. Maga Deák Ferenc is jóbarátságban volt Lakyval, akihez mindennap ellátogatott. Készített is a mester neki egy olyan dohányszelencét ajándékba, amelynek csodájára jártak. A koronázás előtt ő javította ki Szent István koronáját s ő készítette azt a két művészi kazettát, amelyben a nemzet ajándékát átadták a királynak és királynénak. A felséges asszonynak annyira megtetszett ez a szekrényke, hogy udvarhölgyét elküldte Lakyhoz s megkérdezte, mit szeretne inkább: rend jelet-e, vagy udvari szállítói címet. — Egyiket sem — felelte a puritán mester Jellemzi öt ez a mondás. Nem volt hiu, nem akart föltűnni s azért sohasem fogadott el semmiféle kitüntetést, bár többször megkínálták vele. Életében legalább egy milliót elaján. dékozott, de mindig névtelenül. Vagyonának felét mesterségével szerezte, másik felét azonban azzal, hogy a Pesti Hazai Takarékpénztár részvényeiből még az ötvenes évek végén száznyolcvan darabot vásárolt s ezt haláláig megtartotta. Az akkor még fiatal intézet részvényei olyan áremelkedést értek el, hogy ezen a réven csaknem hárommillióval megnőtt a vagyona, ő volt az intézet legnagyobb részvényese. Ezelőtt negyvennégy esztendővel feleségül vette Csukás Terézt, akivel mindvégig boldogan élt. Házasságuk gyermektelen volt. A nyolcvanas évek végén visszavonult az üzlettől s Erzsébet királyné-uti villájában éldegélt csöndben. Már évek óta gyomorbajban szenvedett, de nem volt fekvő beteg. Végrendeletét, amely 1906-ban kelt, ma délelőtt tizenegy órakor hirdették ki a VII. kerületi járásbíróságon. Minden bevezetés nélkül, szárazon fölsorolja nagyszerű adományait, amelyek vagyonának felét feleségére és rokonaira hagyta. A végrendelet végrehajtói: Matuska István dr és Knirsch, az Osztrák és MagyarBank felügyelője. Az elhunyt emberbarátot ma délután három órakor temették el Erzsébet királyné-uti villájából, amelyet gyászpompával díszítettek föl. Tömérdek koszorút küldöttek ravatalára. A temetés szertartását Antal Gábor református püspök végezte. Gyönyörűek mostanság a napok. Októberben hozzá vagyunk szokva az ólomszinü tájképekhez, mindenütt és mindenben az elmúlás hangulata. Ám az idén a nap nem mostoha hozzánk s nem sajnálja a verőfényt. Ez az oka, hogy a korzón délben és este valósággal nyárias a hangulat, szép asszonyok és leányok feltűnő sokan járnak és még este tíz óra után 's akadnak olyanok, akik az enyhe, szép időt élvezik. Persze, a korzó szombaton és különösen vasárnap a legnépesebb. Érdemes megfigyelni azt a közönséget, amely vasárnap lepi el a Széchenyi-teret. Régi szokás a kisebb városokban, sőt még a legtöbb nagy vidéki városban is, hogy vasárnap a korzó a népé és katonaságé. Vasárnap vonulnak föl a sétálóhelyen az öszszes „háztartási alkalmazottnők" az ő bakáikkal, továbbá a varróleányok az ő babáikkal, ilyenkor gyakorta nem épen diszkrét nevetés és incselkedés történik a korzón, amely vasárnapra mindenkép demokratikus jelleget ölt és kizárólag a nép egyszerű gyermekeié. Szegeden ez egészen másként van. Többszörös megfigyelésünk eredményeképen irjuk meg, hogy Szegeden épen talán vasárnap a legelőkelőbb a korzó publikuma. Ott találkozik délután öt és hét óra között tout Szeged, a legkörüirajongottabb, legelegánsabb asszonyok és azok a leányok, akiknek tíz kérő jut mindegyik rózsás ujjára. Talán mondanunk is fölösleges, hogy velük együtt az őszi divat legmodernebb és legkiválóbb produktumaival is találkozunk a vasárnapi korzón. Aki valódi párisi kalapokra és angol toalettekre kíváncsi, ebbeli érdeklődését könnyen kielégítheti vasárnap a Széchenyi-téren. Mindezt pedig főleg azért irjuk meg, hogy konstatáljuk Szegednek nagyvárossá, igazi nagyvárossá való átalakulását ezen a téren is. Mert bizonyos gazdasági és kulturális fejlődésnek