Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-08 / 116. szám

1910 október 12 DÉL-MAGYARORSZÁG 7 Hogy Haverdáné őt fogadja, Vojtha épen a tanú közbenjárását kérte ki, de a tanú Vojthát akkor erről a tervéről lebeszélte. — Ez igaz, hogy Vojtha egy alkalommal fölkeresett s elmondta, hogy Mariskát megbékíteni akarná az anyjával, de én kijelentettem előtte, hogy Haverdáné, akit én jól ismerek, nem fog vele szóba állani. Haverdáné olyan asszony volt, aki rendkívül óvatos és elővigyázó volt és félt is, hogy az életét elveszik. Gál dr védő: Egyszóval ön beszélte le Vojthát, hogy ne keresse fel özvegy Haverdánét. Pedig ha ezt nem teszi, ki tudja, nem sikerült voina-e a bókités s ma nem foglalkoztatná ez a bűnügy a bíróságot. Tud-e a tanú arról, hogy Vojtha, mikor Jánossy előtte a gyilkosságot emiitette, azt mondotta volna: Hallgass, te marba, a falnak is vannak fülei és meghallhatják azt, amit mondasz és hogy mit mondott még akkor? Tanú: Nem emlékszem egyébre. Elnök: Mondotta-e Vojtha azt, hogy ha a gyilkosság megtörténik, ugy a gyannt Jánossyról senki sem veheti le. — Igen, mondotta. . — Hallotta-e a tanú, hogy Haverda Mariska azt mondotta volna, hogy ez a marha Jánossy azt hiszi, hogy szeretem? — Azt hiszem, ezt is hallottam. Haverda Mariska a tanúhoz : Hallotta-e néni, hogy én anyámmal goromba lettem volna? Tanú: Nem hallottam. De elhagytad szülői házad és nem köszöntél anyádnak, holott anyád becsületes és tisztességes asszony volt, aki más elbánást érdemelt volna. Vojtha a tauuhoz: Tud-e arról, hogy mikor Jánossy a gyilkosságot emlegette, figyelmeztettem arra, hogy ilyen gondolatokkal ne foglalkozzék? Tanú: Igen, ezt tudom. Vojtha; Csak azt akartam bebizonyítani, hogy én akkor is korrektül jártam el. Miután sem a vád, sem a védelem a tanú megesketését nem kívánja, a bíróság mellőzi. (Vörös Szabó József né.) Ezután az elnök Vörös Szabó Józsefnó tanút hivatja elő. Az általános kérdésekre a tanú elmondja, hogy szabadkai lakos, masszirozónö, aki bejáratos volt Haverdáékhoz, sőt az öreg Haverda Boldizsárhoz is járt. Elnök: Emlékszik-e tanú arra, hogy mi tor" tént akkor, amikor Haverda Boldizsár temetéséről visszatértek ? Tanú: Nem történt semmi. Csak arra emlékszem, hogy az öreg halála után három sürgönyt menesztettek Haverda Mariskáért, sőt mikor a holttestet le akartam takarni, Haverda Boldizsárné ezt nem engedte meg, mert Mariskát várta haza és azt akarta, hogy Mariska az apja holttestét láthassa. Mikor Mariska megérkezett, hárman jöttek, köztük egy katonatiszt is és csak egynéhány percig maradtak a holttest mellett, majd távoztak onnan. Az elnök: Igaz, hogy Haveraánó a maga füle-hallatára is veszekedett a leányával ? — Igaz, Haverda Mariska egyszer kijött a szobából egy veszekedés után és ezt mondta nekem: — Hogy béküljek én ki az anyámmal ? Hiszen az egy őrült asszony ! Meglássa, vagy a fene eszi meg, vagy beviszik az örültek házába. Haverda Mariska (a tanú felé fordulva): Hagugság, amit mond, én sohasem voltam goromba az anyámmal. (Szembesítés.) Kovács Albert, Vojtha sógora, a következő t.anu. Az elnök: Igaz, hogy ön azt beszélte Vojnitsnenak, hogy ugy hallotta, Jánossy le akarja lőni Haverdánét? — Ezt sohasem hallottam. Nem hiszem, hogy Ilyet mondhattam volna Vojnitsnénak. A tanút szembesitik Vojnitsnéval, aki szemébe mondja Kovácsnak, hogy nem mond igazat. Bzután Minnich Károly dr törvényszéki orv«s a boncjegyzőkönyv adatait ismertette a bíróság előtt. Kárpáti Rezső szabadkai államvasuti hivatalnok lényegtelen vallomása után az elnök délután félnégy óráig felfüggesztette a tárgyalást. Lengyel Zoltán — Jánossyról. A déli órákban megjelent a törvényszéken Lengyel Zoltán, aki hírt kapott, hogy az ő tanúkihallgatását is elrendelte a bíróság. Lengyel Zoltán így nyilatkozott : — Kész vagyok tanúságot tenni amellett( hogy kiszabadulása után Jánossy folyton zaklatott bennünket pénzért. En és Bródy dr szánalomból adtunk neki kisebb-nagyobb összegeket. Ettől vérszemet kapott s mindig többet követélt. Majd azzal fenyegetőzött, hogy agyonlövi Haverda Mariskát. Egy tucat ilyen zsaroló levél van a birtokomban. Az egyikben harmincezer koronát követel s azzal fenyegetőzik, ha a pénzt nem kapja meg, mindenkit leleplez. Lengyel ezután elmondta, hogy ezeket a leveleket Balassa Ármin védőnek adta át. A délutáni tárgyalás. A tárgyalást délután félnégy órakor folytatták, csekély számú hallgatóság előtt. Délután elsőnek Dengl Alajos tanút hallgatták ki, aki ugyanazt a vallomást mondotta el, amelyet Szegeden tett. Eszerint az ok, amely miatt Haverda az anyjával összeveszett, az évi apanázs, nyolcszáz forint volt, amit Haverda Mária kévéséit. Fölolvasták azokat a leveleket, amiket Mariska az apjához, Haverda Boldizsárhoz intézett. Ezekben is panaszkodik, hogy a nagy kiadások mellett nagyon csekély a szülői támogatás. A tanú elmondja ezután, hogy Haverda Boldizsár szerette a leányát, az anyja azonbannem volt vele jóviszonybán, ő kemény és fukar volt és amint ő mondotta, a laza-erkölcsü emberek csak megvetést érdemelnek. Elmondja azutján Haverdának a Vojthával való megismerkedését. , A védő ekkor közbeszólt. Azt kérdezte a tanutói, hogy tud-e arról, miért nem jött létre a házasság Haverda Mária és a főhadnagy kőzött. Elnök megtiltja, hogy a tanú erre a kérdésre feleljen. Majd azt kérdezte tőle, hogy tud-e arról, hogy Haverdáné ellen uzsoráskodás miatt följelentést tettek és az eljárást meg is indították. A tanú erre azt válaszolja, hogy a följelentést megtették ugyan, de az eljárást később beszüntették Haverdáné ellen. Elnök: Mi tette feszültté a viszonyt Haverda Mária és az anyja között? Dengl: Az, hogy Haverda Mária nagyon könnyelmű ós költekező életmódot folytatott és az öregeket paraszt, magához nem illő embereknek tartotta. A következő tanú Fischer Ákos szabadkai ügyvéd volt, Utána Kertész Ignác dr, szintén szabadkai ügyvédet hallgatták ki, aki elmondta, hogy Vojtha két izben járt Haverdáéknál. Tudomása szerint az öregeknek ötszázezer korona vagyonuk volt. Apró Ferenc tanút hallgatták ki ezután. Elő. adta, hogy az öregasszony nagyon szívtelen volt a leányához, akitől, ha csak tehette, mindig elzárkózott. Egy alkalommal az öregek Pesten jártak és találkoztak Mariskával. Haverdáné elfordult a leányától és nem engedte megcsókolni a kezét. Haverda Boldizsár ellenben össze-vissza csókolta a leányát. Elmondta azután, hogy Haverdáné mindenkivel, még a szegényekkel szemben is zárkózott és fukar volt, nem szeretett senkit. Utána Gróf Dezső tanút hallgatták ki, aki látta, amint Vojtha és Jánossy bementek a Park-kávéházba, Benedek, Henrik as automobilon tett útról mondott el részleteket. Ezután Szegheő dr és Balassa dr intéztek a tanukhoz néhány kérdést, azután az elnök a tárgyalást este nyolc órakor felfüggesztette és folytatását holnap délelőtt kilenc órára tűzte ki. SZÍNHÁZ,_MŰVÉSZET Színházi műsor. Október 8, szombat: Dudakisasszony. „ 9, vasárnap este: Dudakisasszony. „ 10, hétfő: Vasgyáros. (Páros 1/,-os béri.) „ 11, kedd : Obsitos. (Páratlan '/„-ós béri.) „ 12, szerda : Csitulj, szivem. (Páros s/r08 bérlet!) * 13, csütörtök: Három testőr. (Páratlan V»-o» bérlet.) s 14, péntek: Dudakisasszony. (Páros '/,-os bérlet.) „ 15, szombat: Svihákok, operett. (Páratlan 'I,-os bérlet.) „ 16, vasárnap d. u.: Gül Baba. „ 16, „ este: Svihákok. (Páros Va-os bérlet.) „ 17, hétfő: Csitulj, szivem. (Páratlan V,-os bérlet.) e 18, kedd: A kard becsülete, szinmü. (Bemutató - előadás. (Páros ®/a-os bérlet.) a 19, szerda: A kard becsülete. (Páratlan V,-os bérlet.) „ 20, csütörtök ;A kard becsülete. (Páros a/a-os bérlet.) a 21, péntek: Troubadour, opera. (Páratlan 3/3-os bérlet.) s 22, szombat: Troubadour. (Páros Vs-°s bérlet.) , 23, vasárnap d. u.: A baba, „ 23, „ este: A .csikós. (Páratlan »/,-os bérlet.) Duda kisasszony. — Nelson Rudolf operette-je. — Silány zene, amelyhez a szöveg is kiválóan alkalmazkodik silányság tekintetében. Nem csoda: Fritz Grünbaum brettli-iró, aféle Szőke Szakáll, akinek ismert ugyan a neve egész Európában, de aki nem tud kivergődni a harmadranguságból. És talán nem is akar, sem ő, sem Reichert nevü társa, mert ma kapós a nivótlanság az operetteirodalomban. A szövegírók sokszor kigúnyolt receptje egyszerű. A modern operette alkalmazkodik a legdivatosabb fogalomhoz, a pénzhez. Föllép tehát a legkülönbözőbb formában a milliárdos kisasszony meg szegény konkurrense: a duda kisasszony. Ezek között ugrándozik a bohém lelkületű hadnagy, aki a pénzt is szereti, a dudás hölgyet is és addig énekli a legkülönbözőbb Lehár-utánzatokat, mig végre a vagyont is megkapja és szive választottjától sem kell elszakadnia. Megjelenik továbbá skót nemzeti viseletben egy agg paralitikus is négy bizonytalan foglalkozású hölgygyei, továbbá a szokásos nép és katonaság. Ennyi az egész. Az élvezhetetlen, zűrzavaros és unalmas szöveget hasonló élvezhetetlen zene kiséri. A Duda kisasszony partitúrájának értéktelen voltát különben misem jellemzi jobban, minthogy a Feld apó mükőszinházánál előkelőbb helyre jutni nem tudott. Ott a ligetben nyektették hónapokon át, de hiába. Népszerűségre vergődnie a Duda kisasszonynak nem sikerült és ugy gondoljuk, Szegeden sem lesznek diadalai, Eltekintve egy-két sikerültebb énekszámától: sablon és utánzás Nelson Rudolf zenéje. Csak itt-ott emelkedik ki némi kvalitással az elszaporodott Lehár-utánzatok közül. Hanem az tagadhatatlan, hogy bő adagokat nyújt ez az operette a rosszból. Egyik duette a másik után következik s végül olyan finálék, hogy az ember boldogan lélegzik föl, mikor valahára befejeződnek. Nem állítunk meglepőt, ha konstatáljuk, hogy a szegedi színházban azon nyersen és értelmetlenül játszották el a Duda kisasszonyt. A rendezés ősrégi sablonokkal dolgozott és homályos, pókbeszőtte díszletekkel. Tehát figyelmen kivül hagyta az egyetlen eszközt, amivel hatást tudna elérni ez a darab: a szép kiállítást. Ha már egyszer a publikum bizonyos rétegét érdeklik az ilyen alacsonyrendű műfajok, legalább némi áldozatkészséggel a külsőségek iránt való fogékonyságát kellene kielégíteni. De különben is, semmi érteimét sem látjuk az ilyen operette-ek eljátszásának. Sokkal észszerűbb volna, ha elővenne a szinház néhányat a régiek közül. Azokban van legalább izlés és finomság. Arra azonban semmi szükség sincs, hogy a szegedi műsor a városligeti szinház repertoire-ja után igazodjék. Most fölhasználjuk az alkalmat arra, hogy