Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-08 / 116. szám

8 DELM AQVARQRS2Ab 1910 október 8 a társulat hiányos voltára is rámutassunk. Ebben a tekintetben ma kirivó példára van módunk hivatkozni. Várnai Janka, a naiva, statiszta-szerepet játszott trikóban. Hát ez bizony rendkívül visszatetsző, mert végre is arra vezet, hogy az Ilyen szerepre kárhoztatott fiatal művésznő elveszti a kedvét és ambícióját Ez olyan kíméletlensége a színház vezetőinek, amit sző nélkül nem hagyhatunk. Ezt még a tanyai színészetnél sem tűrnék meg, a szegedi szinháznak pedig kötelessége volna a különböző mellékszerepekre alkalmas tagokról gondoskodni, különösen akkor, amikor százszámra nyomorognak az országban a szerződés nélkül álló színészek. Eltekintve a minden irányban megnyilvánuló gondatlanságtól, az előadás jó és kielégítő volt. Nyáray Antal egy naiv és kedves hadnagyot játszott. Jól esett látnunk, hogy ez a kitűnő művész ma alaposan kidolgozta a szerepét s ahogy megérdemli : komolyan vette önmagát és komolyan a közönséget is. Különösen tetszett az a dal, amit a második fölvonásban énekelt, továbbá Felhő Rózsival való duette-jei. Felhő szintén kitűnően volt diszponálva és R. Nagy Aranka is. Kívülük még Békefinek volt nagy szerepe. A tőle megszokott diszkrétséggel játszott és énekelt. A többi szerepben Nagy Dezső, Pesti Kálmán, Baróthy Antal, Oláh Ferenc, Mihó és Révész léptek föl. Zavaró, de kedves epizódja volt az előadásnak, hogy a második fölvonás alatt a nézőtéren egy kis gyermek hangosan sirni kezdett. A előadás rövid időre meg is szakadt. Sokan azt állították, hogy az a kis gyermek mondta a legméltóbb kritikát a Duda kisasszonyról. /. á. * A szinűgyi bizottság illése. A heti műsor bemutatásával kezdődött pénteken délután öt órakor a szinügyi bizottság ülése, amelyen Gaál Endre dr tanácsos elnökölt, a jegyzökönyvet Bürdoss Béla osztályjegyző vezette, a bizottság tagjai közül megjelentek Csernovits Agenor, Szmollény Nándor, Wimmer Fülöp és Ujj József dr. A színház igazgatóságát Almássy Endre művezető képviselte. Wimmer Fülöp fölszólalása alapján kifogásolta a bizottság a „Troubadour" szereposztását. Ezután a társulat újonnan szerződtetett tagjainak eddigi működésével foglalkozott a bizottság. Wimmer Fülöp elmondta, hogy ujabban sok slendriánságot lát a színpadon. Hegedűs Gyula vendégszereplése alkalmával finom csésze helyett garasos bögréket hoztak a színpadra, amely állandóan poros és amelyet szőnyeg helyett a legelegánsabb darabban is linóleummal borítanak. A díszítések sokszor lehetetlenül kopottak. Wimmerrel együtt kifogásokat emeltek Ujj József dr és Gaál Endre dr is. Bejelentette az elnök, hogy a mult héten Szegeden járt Wiasstcs Gyula, a Muzeumok és Könyvtárak Országos Szövetségének elnöke és K. Lippich Elek miniszteri tanácsos, akik a „Bilincsek" előadásához gratuláltak. Wimmer Fülöp elismeri, hogy a drámai személyzet jó, csak aztán le ne szálljon ez a színvonal az uj szerződtetéseknél. Végül az igazgató kérte, hogy az uj társulat névsorának bemutatására a réginél nagyobb terminust kapjon. Megkapta. * Színészet Makón. Meleg estéje volt tegnap a makói szinháznak. Mariházy Miklós színtársulata a Koldus gróf című operettet hozta szinre. Jelentős, nagy sikere volt Pálffy Mariskának, aki Jassyt játszotta. A második fölvonásban elénekelte a „Hulló falevél" cimü müdalt, amiért percekig tartó tapssal jutalmazta a közönség. A társulat nőtagjai közül különösen kiválnak Komor Emma, Gitta Ottilia és Tompa Irma. A férfiak közül Balogh Sándor, Tompa Béla, Szentes János és Mariházy Miklós. A társulat tizenötödikéig marad Makón és tizenhatodikán megkezdi szereplését Kecskeméten. * A kard becsülete. A legközelebbi bemutató Kazaliczky Antalnak, a jeles színésznek és színpadi írónak A kard becsülete cimü színmüve lesz, amely első helyen nyert dicséretet a Mészáros-pályázaton, Abonyi Árpád jutalommal kitüntetett A gyermek színmüve mellett. * Uj darabok. A művezetés megszerezte előadásra a fővárosi színpadok műsorán nagy sikert ért darabok közül a következőket: Á balkáni hercegnő, A balga szűz, Orvosok, Beule.mans kisasszony házassága. Előkészületben vannak: A kis szökevény, A bibliás asszony, Carmen. Halál a gyógyborban. — Hofrichter-ügy, uagy gondatlanság? — (Saját tudósítónktól.) Kőröshegy, elhagyott, csöndes falu a Balatontól másfél órányira, kedves, kicsiny, község, amerre a vicinális se jár. Utolsó posta: Balatonföldvár, utolsó táviró: «Szántód. Ez a kis falu most egy egészen nagy eset szenzációjával van tele. Ebben az egészen kicsiny kis községben egy egészen nagy eset történt. Egy kis Hofrichter-iigy, amelyről még nem lehet pontosan tudni, hogy súlyos bűntény történt-e, vagy egy börtönt érdemlő gondatlanság, csak egy bizonyos, hogy két halottja és egy súlyos sebesültje van. A kőröshegyi gyógyszerész egy láda gyógyszert rendelt Budapest, ről. Gyógyborokat. Amikor a láda megérkezett, fölbontotta és egyik üveg gyógyborból egy pohárkával ivott ós megkínálta a patikában alkalmazott kisasszonyt és egy vendégét, aki véletlenül a gyógyszertár helyiségében volt. A gyógyszerész azonnal meghalt. A kisasszony egy negyedóra múlva halt meg. A harmadik, a vendég, súlyos beteg. (Egy láda gyógyszer.) A kőröshegyi gyógyszertárnak Zsalecz István a tulajdonosa. Zsalecz egy héttel ezelőtt gyógyborokat rendelt Budapestről ogy drogériából, amely gyógyborokkal kereskedik. Érdekes, hogy Zsalecz a kolera miatt rendelte a borokat. Á falusi emberek abban a hitben vannak, hogy az alkohol jó a kolera ellen. Ezért rendelt a gyógyszerész ilyen gyógyborokat és már előre jelezte a kuncsaftoknak, hogy jön a jó bor Pestről — kolera ellen. A láda, amelyben az inkriminált borok voltak, tegnapelőtt érkezett meg Balatonföldvár postaállomásra, Kőröshegynek nincsen postahivatala, a csomagot innen kocsin vitték el a címzettnek. Tegnap délelőtt tíz óra tájban történt. A láda megérkezett a patikába. Zsalecz István gyógyszerész azonnal fölbontotta a ládát. A patikában ekkor hárman voltak: a gyógyszerész, Szórádi Sárika, a gyógyszertárban alkalmazott kisasszony és Beitner József, a bálványos! uradalom intézője, aki vendége volt a patikusnak. A csomagot fölbontották, a gyógyszerész a kisasszony segítségével kiszedte az üvegeket a szalma közül és a pultra állította őket. — Kóstoljuk meg! r— mondta a gyógyszerész. Föl is bontott azonnal egy üveget. A kisasszony három poharat hozott, Zsalecz öntött. A három pohár egy tálcán volt. Először Zsalecz ivott, aztán a kisasszony, legutoljára az intéző. Ekkor történt a katasztrófa. (Ott... a ... ellenméreg.') A gyógyszerész fölhajtott egy pohárkával a gyógyborból. Egyszerre elsápadt, halotthalvány lett, aztán elkékültek az ajkai, görcsösen rángatózni kezdettek a szemhéjai és a szája széle, hányni kezdett, vérbeborultak a szemei. A gyógybor megmérgezte. Annyi ereje volt, hogy lehanyatlott egy székre és elhaló hangon, szemmelláthatóan óriási erőlködéssel ezt mondotta : — Ott.. . a . . . ellenméreg . .. Mutatóujjával a gyógyszerállvány közepe felé mutatott, de nem volt, aki odaadja az ellenmérget. A gyógyszerész, aki a legnagyobb adagot vette be, néhány pillanatnyi görcsös kínlódás után meghalt. A kisasszony, Szórádi Sárika, alig huszonegy esztendős, kedves, csinos leány, csak egy félpohárral ivott. Egynéhány perccel tovább bírta. Látta, hogy a gyógyszerész hogyan pusztul el, sirni kezdett, görcsösen zokogni és ezt kiáltozta: "— Jaj, jaj, meg kell halnom ! Aztán a halottat kezdte rázni: — Gyógyszerész ur, meg . . . kell . . . halnom ? . . . A kisasszonyon néhány perc múlva ugyanazok a tünetek mutatkoztak, mint a gyógyszerészen. Rettenetes kinok, heves görcsök között öt perccel a gyógyszerész halála után szintén meghalt. Beitner József nem ivott a borból. Amikor ezeket a rettenetességeket látta, ő maga se tudta, hogy mit csinál, meggondolatlanságból vagy kíváncsiságból, a szájához emelte_ a poharat ós egy csöppnyit a nyelvére vett. 0 is rosszul lett, most súlyos betegen fekszik a pusztán és a mérgezés ellen kezelik. (Sztrichnin vagy ciankáli?) Az nyilvánvaló volt az első pillanatra, hogy mérgezés történt. Az is, hogy vagy sztrichninvagy ciankáli-mérgezés, mert a halál rendkívül gyorsan állott be. Köröshegyen nincs hatóság. Az első, aki a vizsgálatot megejtette, Molnár Elek dr kőröshegyi körorvos volt, aki megállapitotta, hogy sstrichnin-mérgezés történt. A gyógyborban — azt nem tudták megállapítani, hogyan — sztrichnin volt és ez ölte meg a gyógyszerészt ós a kisasszonyt. Molnár dr azonnal kezelés alá, vette a súlyosan beteg Beitnert, a sztrichnin ellenmérget adta be neki. Beitner már meg van mentve, bár még mindig nagyon beteg és nagy fájdalmai vannak, erős hányógörcsei, de életveszedelem már nincsen. Molnár Elek dr körorvos azonnal jelentést tett az esetről a csendőrségnek, a főszolgabírónak, ahonnan viszont a tabi járásbírósághoz, illetőleg a kaposvári büntetőtörvényszók vizsgálóbírójához és ügyészségéhez tették át az ügyet. A vizsgálóbíró a bűnügyi vizsgálat sürgős foganatosítását rendelte el, elsősorban a bűnjel lefoglalását és a hullák fölboncolását. (A vizsgálat.) Ma délelőtt boncolta föl a törvényszéki bizottság jelenlétében Kőröshegyen Molnár Elek dr körorvos Zsalecz István és Szórádi Sárika holttestét. A boncolás kétségkívül megállapította, hogy sztrichnin-mérgezés történt. Most jön a hivatalos bűnügyi vizsgálat szerepe. Az kétségtelen, hogy a gyógyborok Budapestről valók, egy budapesti, gyógyborok készítésével és forgalomba "hozatalával foglalkozó gyógyszerüzlet küldte a borokat Zsalecznek. Most azonban még nem lehet tudni, hogy a méreg hol került a borba. Budapesten-e, ahol a gyógybor készült ós ahonnan föladták ? Akkor egy igen súlyos ügyről van szó, mert még tömeges mérgezések is követhetik ezt az egyet ós akkor, mint a fa-szeszt, sürgősen ki kell nyomozni, hová szállítottak belőle és országosan elkoboztatni, nehogy a pancsolt, gyilkos bortól mások is elpusztuljanak. Lehetséges, hogy a méreg ott lenn, Kőröshegyen, esetleg magában a patikában került már az üvegbe és ekkor egy súlyos bűntény forog fönn, A boncolás után a törvényszéki bizottság a holttesteket kiadta a hozzátartozóiknak. Zsalecz Istvánt és Szórádi Sárikát holnap délután két órakor temetik el. Kőröshegy három óra járásra való egész környéke készül a temetésre. Lelőtte a vetélytársát. — Halál a menyasszonyért. — (Saját tudósítónktól.) Borsos János husz éves kömivessegéd tegnapelőtt Martonvásáron agyonlőtte Weiser József tizenkilenc éves asztalossegédet, aki a szenvedett sérülésekbe már belehalt. Borsos János megismerkedett Benkő Teréz martonvásári tizennyolc éves leánynyal, aki Budapesten mint szobaleány szolgált. A fiatalok ismeretsége csakhamar szerelemmé fejlődött. Borsos nem sokat gondolkodott, megmondta szándékút a leánynak és miután ez sem idegenkedett, csakhamar megtartották az eljegyzést. Borsos átadott négyszáz koronát a leánynak azzal, hogy utazzék haza Martonvásárra és készítse el a menyasszonyi kelengyét és szüleivel egyetértve, tűzzék ki az esküvő napját. Benkő Teréz a pénzzel hazament, ott megismerkedett Weiser József tizenkilenc éves asztalossegéddei. Weisernek szebb beszédje, behizelgőbb modora volt,gyorsan behálózta a leányt, aki elfeledte vőlegénye karikagyűrűjét, előbbi szerelmét és csakhamar Weiser karjaiba simult. Azután megegyeztek, hogy Tercsi visszaadja a gyűrűt Borsosnak, végleg hazajön és Weiser felesége lesz. A mit sem sejtő Borsos kitárt karokkal fogadta menyasszonyát, de aztán meglepetéssel látta, hogy ez hidegen hárít el minden gyöngéd cirogatást. — Mi akar ez lenni, Tercsi? — kérdezte ijedten. — Semmi egyéb, csak az, hogy sohasem leszek a tiéd, mert mást szeretek és annak a felesége leszek! A szerelmes legényt elöntötte a vér. Beállított a leány szüleihez. — Mit tettek velem ? — ezzel rontott Benkőék lakásába. A leány anyja és nővére csitítani próbálták, de Borsos sötéten mondta: — Hiába beszélnek. Azért jöttem, hogy megboszuljam magamat és lemossam a gyalázatot. Hogy szavainak nyomatékot adjon, előmutatta hatlövetű revolverét. De Benkőék annyira nem vették komolyan, hogy még Weiser hollétét is megmondták neki. Borsos, aki eredetileg a leányt is meg akarta ölni, ekkor elhatározta, hogy csak vetélytársát teszi el láb alól. A szerelmes vőlegény egyenesen Schwarcz Sándor fűszeres házának tartott, ahol Weiser dolgozott. Ott a kapuban találkozott Patkós Jánosnéval, akinek levelet adott át azzal, hogy juttassa a csendőrséghez. Ez állt a levélben: „Tisztelettel kérem a csendőrséget, hogy tettemért ne üldözzön és ne keressen. Budapesten önként fogok jelentkezni a rendőrségen."