Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-08 / 116. szám

6 DÉLMAGYAR ORSZAQ 1910 október 12 pétizt nem kap, akkor Haverda Mariska és Voitha ellen terhelő vallomást fog tenni. .Jánossy: Hazugság! Az elnök figyelmezteti Jánossyt, hogy csöndesen viselkedjék. Balassa védő kéri, hogy Bródy Ernő dr volt védőt hallgassák ki tanuként. Ugyancsak kéri Denneberg Henrik mára beidézett tanú azonnali kihallgatását, aki arról tanuskodhatik, hogy Jánossy Aladár igenis elfogadott volna Haverda Mariskától pénzt, sőt kért is. Gál Jenő kéri Makay Ödön ügyvédjelölt kihallgatását, aki arról tanuskodhatik, hogy Jánossy Aladár nem azért ment föl Bródy Ernő dr-hoz, hogy kieszközölje a Haverda Mariskával való találkozást, hanem mindannyiszor pénzt követelt és valahányszor pénzt nem kapott, leleplezésekkel fenyegetőzött. Hozzájárul ahoz az indítványhoz, hogy Makay Ödönt kihallgassák. Bésy Géza dr védő azt mondja, hogy ö Bródy Ernővel személyesen beszélt még a főtárgyalás dezdete előtt és őneki kijelentette, hogy azokat az összegeket, amiket Jánossynak adott, pusztán csak jólelküségből adta. Bródy Ernő szavait szórói-szóra idézi: Ha valakinek a világon van joga elitélni Jánossyt, Haverdának ehez nincs joga és épen ő az egyetlen a világon, aki kell, hogy erre az emberre irgalmassággal gondoljon, „Kéri Lengyel Zoltán dr megidéztetését is, aki szintén tanuskodhatik arról, hogy az adott pénzösszegeket Jánossy zsarolása következtében adta-e, vagy saját jólelküségéből. Helyesli Bródy Ernő megidéztetését. Nagy Béla dr királyi ügyész nem ellenzi a kért tanuk megidéztetését, amennyiben épen ennek a főtárgyaiásnak a célja az, hogy a vádlottak vallomásának minden mondatát tanukkal igazoljuk. Nem tartja olyan fontos dolognak, hogy az az ember, aki gyilkossággal van vádolva, zsarolt-e, vagy nem. Nem ellenzi a sürgönynek és a levélnek bemutatását ós fölolvasását. Balassa Ármin dr védő kizártnak tartja, hogy Bródy Ernő dr volt védői kötelezettségével szembeszállt volna és vódőtársa által említett nyilatkozatot tett volna neki. Nem járul hozzá Bródy Ernő kihallgatásához, mert ezt a tanúskodást negatív tanúskodásnak minősiti, aminek, szerinte, semmi eredménye nincs. Dési Géza dr igenis pozitív tauuskodásnak véli Bródy Ernő tanúskodását, mert épen azt tudja bizonyítani, hogy öt zsarolta-e, vagy pedig saját jószántából adta Jánossynak az említett összegeket. Kéri Lengyel Zoltánnak tanuként való kihallgatását. Ami pedig védőtársának azt a kijelentésót illeti, amelylyel az ő szavait megcáfolta, hogy tudniillik Bródy Ernő neki azt a nyilatkozatot nem tette, ennek az elintézése nem tartozik, a törvényszék elé, majd más uton fog magának elégtételt szerezni. A bíróság ezután határozathozatalra vonult vissza. A bíróság rövid tanácskozás után ugy határozott, hogy kihallgatja Bródy Ernő dr-t, Lengyel Zoltán dr-t és Makay Ödönt abban a tárgyban, hogy Jánossy Aladár zsarolni akarta-e őket, vagy pedig csak magánkölcsönt kért tőlük. Bcda Dezső kihallgatását szükségesnek nem találja, (A tanúkihallgatások.) Ezután a tanúkihallgatásokra került a sor. Zöldi Benedek vendéglős volt az első tanu. Elnök?,: Milyen viszony volt az öreg Haverda és veje között?, Tanu. Az öreg Haverdának nem volt szabad dohányoznia és panaszkodott, hogy veje mindig ráfújja a füstöt és hogy Mariskát is rászoktatja a cigarettázásra. Panaszkodott az öreg Haverda amiatt is, hogy olyan nagy háztartást visz a leánya. Az anya és leánya közt nem volt meg az a viszony, aminek természetszerűleg lennie kellett volna. Amikor Haverda Mária meg akarta mutatni kis fiát az anyjának, ez azzal kergette el: „Vidd innen a kölyködet". (Haverda Mária elkezd sirni.) — Milyen nyilatkozat volt a végrendeletben? — Az elsőben ugy nyilatkoztak, hogy összes vagyonukat jótékonycélra hagyják s csak Mariskának hagynak nyolc-tízezer koronát. Én mondtam neki, hogy ne zárják ki az örökségből egyetlen gyermeküket, mert a második végrendeletben semmit sem akartak neki adni. Ügyész: Szerették Máriát leánykorában? — Szerették. Tudom, hogy nagy gonddal neveltették. — Igaz-e, hogy amikor Haverdáók kitagadták leányukat a vagyonból, sirtak? — Igaz. Amikor én kérdeztem tőlük, hogy miért teszik ezt, azt mondták, hogy mindent nem mondhatnak meg. Balassa Ármin dr védő: Van-e tudomása arról, hogy mielőtt Jarmatzkyhoz ment nőül Haverda Mária, mással járt jegyben. — Évekig egy főhadnagygyal járt jegyben. Hogy miért nem ment hozzá, nem tudom biztosan. — Van-e tudomása arról, hogy Haverdáné az ura holttestét ki akarta dobni ? — Ez igaz. — Miért akarta ezt tenni ? — Haverdáné talált egy kötelezvényt., amely egy nő javára szólt és amely a halál után harmadnapra volt esedékes. A tanút vallomására az elnök azonnal megesketi. Pusztai Imre pincér a következő tanu. Az elnök kérdésére elmondta, hogy Szabadkán a Park-kávéházban volt pincér 1909-ben. Vojtha és Jánossy egypárszor voltak a kávéházban. Először körülbelül március derekán lehettek ott és egy sarokablakban ültek. — Ismerte-e azelőtt Vojthát? — Nem. — Honnan tudja, hogy ki volt az a két ur, aki megfordult akkor délután a kávéházban ? — A főnökünk, Kárpáthy mondta, hogy Vojtha volt az egyik, aki a kávéházban ült azzal az idegennel. — Mit csinált az a két ur a kávéházban? — Beszélgettek. Hogy miről, azt nem tudom. Gál Jenő dr védő : Lehet-e a Park-kávéházból látni a Haverda-házat ? Messze fekszik-e ez onnan ? — Körülbelül háromszáz lépésre. A kávéházból látni nem lehet. Elnök Jánossyhoz: Mi megjegyzése van a tanu vallomására? Jánossy: Csak azt akarom megjegyezni, méltóságos elnök ur, hogy én csak egyszer voltam és pedig március huszonharmadikán a kávéházban. . Vojtha: Jánossy kihallgatása folyamán azt mondotta, hogy egy nap kétszer voltunk a kávéházban, vagy többször. A tanu ur talán emlékszik rá, hogy hányszor voltunk ott. Tanu: Ugy emlékszem, hogy csak kétszer voltak. Vojtha: Jánossy azt mondta, hogy többször. Elnök: Erről ne beszéljen. Nem lehet a tanutói kívánni, hogy minden egyes vendég ki- és bejövetelét a kávéházba, följegyezze. Vojtha a tanúhoz: Tanu ur ismeri a helyi viszonyokat. Ha arról van szó, hogy valakit meg kell lesni, aki a szőlőbevezető uton megy, van-e alkalmasabb hely a meglesésre a Parkkávéháznál? Tanu: Ezt én nem tudom, lehet, hogy van. Ügyész a tanúhoz: Lesett már maga valakit? — Nem én, soha. Tanu megesketését a bíróság elrendeli, de miután már esküt tett vallomására, az elnök erre való figyelmeztetéssel elbocsátja. Most újból belépett a terembe Zöldi Benedek tanu s bejelentette, hogy van még közleni valója a bírósággal. Zöldi most elmondotta, hogy egy ízben, atóikor szemrehányást tett Haverda Boldizsárnak, hogy miért veti meg a saját leányát, Haverda Boldizsár kijelentette előtte, hogy egyetlen leányát ugy szereti, mint az életét s ha nem szeretné, akkor nem küldene neki havi száz forintot, amig él. Ezután tizenöt perc szünet következett. (Szünet után.) A szünet után legelőször özvegy Beák Lajosnét hallgatták ki. Az általános kérdések után előadta, hogy ő délután négy óra tájban kiment özvegy Haverda Boldizsárnéval a szőlőbe és hat-hét óra között jöttek haza. Lánya öt óra tájban utánuk ment villamoson. Hét óra előtt hazafelé indultak, vihar keletkezett, a homokos ut mellett láttott ugyan egy alakot, de nem tulajdonitott neki fontosságot. Mikor közelébe értek, a lövést ugyan nem hallotta, csak a fény látásától ijedt meg és megkérdezte Haverdánétól, hogy mi történt vele. Azt mondta: Meglőtt! Többet azután nem szólt, bár többször intézett hozzá kérdést. Lányommal orvosért kiáltottunk, mire emberek jöttek oda, akik a közellévő Petrovics-irodába vitték. Hogy mikor halt meg, nem tudom pontosan. Áz elnök kérdéseket intézett hozzá, mire azt válaszolta, hogy jóviszonyban volt Haverdánéval, de leányához való viszonyáról nagyon keveset tudott. Tud róla, hogy a húsvéti ünnepeket Újvidéken töltötte, április másodikán, pénteken ment le és tizennyolcadikán, vasárnap jött haza, a gyilkosságot megelőző napon. Balassa Ármin dr: Igaz-e, hogy amikor Haverda Mária azt mondta kis fiának, hogy csókoljon kezet a nagymamának, ezt azt mondta: Nem vagyok én a nagymama, én egy paraszt budárnó vagyok, (szőlőmunkás.) — Igaz. — Tudja-e, hogy Haverdánó hol tartotta urának és leányának arcképét? — Egy ládában, a padláson. — Miért hidegedett el Haverdáné férje halála után annak emléke iránt? — Mert valami nővel volt viszonya. — Tud-e arról, hogy Haverdáné állandóan lecsukva tartotta az egyik szemét és ez jeliemzS ismertetőjele volt? — Nem tartotta lecsukva, legalább nem Ie< hetett észrevenni rajta. Deák Olga volt a. következő tanu, aki elmondta, hogy a gyilkosság napján öt óra után ment ki a szőlőbe. Kimenetele közben az uton nem látott senkit. A szőlőből való visszajővetelük alkalmával ő elől ment, hátul pedig édesanyja özvegy Haverdánéval. A cseléd is velük volt. Az ut kanyarulatánál látott egy alakot, akit ő elkerült s azután egyszerre csak egy durranást hallott. A meglőtt Haverdánét édesanyja ekkor bevitte egy villába. — Na Jánossy, itt van a két szemtanú. Jánossy Aladár: Nincs megjegyezni valóm. — A szemtanuk azt mondják, hogy majdnem súrolta Haver dán ét? — Ez lehetséges. Amint említettem, arccal a szőlők felé néztem. Az útnak azon a helyen kanyarulata van és amikor hirtelen elibém jött Haverdáné, csak megkeltett fordulnom ésmárÍ8 mellettem volt. Elnök (a tanúhoz): így volt ? — így volt. (Haverda Boldissárnéról.) Következett özvegy Vojnits Fábiánné szabadkai magánzónő tanukénti kihallgatása. Az elnök kérdésére elmondja a tanu, hogy közeli sógorságban áll Haverda Boldizsárral és feleségével, amennyiben az ő nővére Haverda Mátyásnak a felesége volt. — Milyen viszonyban és ismeretségben állott kegyed Haverda Boldizsárral ? — Jóviszonyban. — Milyen viszonyban élt Haverdáné a leányával? — Eleinte a szemefénye volt neki a leány, később azonban rossz viszony volt köztük. Ez a rossz viszony akkor kezdődött, amikor Mariska a férjével Pestre jött. — Mi volt az oka az elhidegülésnek az anya és a leány között? — Haverdánó nagyon szerette a pénzt, a fiatalok pedig könnyelműek voltak. — Tud-e arról, hogy Haverdáné panaszkodott ön előtt a leányára? — Igen. Egy alkalommal elmondotta, hogy Mariska azt mondotta, hogy az ő kis fiának, ennek az urigyereknek nem szabad egy olyan paraszt pofát megcsókolnia, mint aminő Haverda Boldizsárnéé. — Hallotta-e azt a tanu, hogy Haverdáné megölésére vonatkozólag valami beszélgetés folyt volna le? — Igen. Egy alkalommal Kovács Bertalan beszélte, hogy Budapesten hallotta, hogy Jánossy Vojtha jelenlétében kijelentette, hogy le fogja lőni Haverda Boldizsárnét. Erre Vojtha megjegyezte, hogy lehet olyan bolondot beszélni, mikor még a falnak is lehetnek fülei. Jánossynak ezt a kijelentését később Vojthánó is elbeszélte nekem. — Tett-e ön kísérletet arra nézve, hogy Haverdánét kibékítse a leányával? — Igen. Egy alkalommal ki akartam békíteni Mariskát az anyjával, de az anyja kijelentette, hogy egy gyereket nevelt s aki olyan gyereket nevelt,, mint ő, annak már több gyermeket nem szabad nevelnie. A tanu fölindultán mondotta ezeket a szavakat s fölindulásában rosszul is lett. Az elnök intézkedésére a szolga vizzel kínálta meg. — A tanu jól ismerte özvegy Haverdánét, szigorú, tiszta erkölcsű asszony volt Haverda Boldizsárné ? — Igen. Még a cselédei között sem türt meg senkit, aki könnyelmű és léha lett volna, Balassa védő: Miután a tanu jól ismerte özvegy Haverdánét és ennek családi viszonyait, talán arról is tud, hogy özvegy Haverdánó husz évig haragban élt az édesanyjával. — Husz évig? Nem hiszem. Lehet, hogy rövidebb ideig nem beszéltek egymással valami összeszólalkozás következtében, de ennyi ideig tartó haragról nem tudok. — Hát azt hallotta-e, hogy özvegy Haverdáné az anyjának a karját vasbottal megütötte vagyoni érdekből? — Erről nem hallottam. — Kitől tudta meg özvegy Haverdáné Jánossy és Mariska viszonyát? — Ugy tudom, hogy Haverdáné nem is tudta, hogy Mariskának Jánossyval van viszonya. Csak azt tudta, hogy egy férfival él együtt, az aztán már mindegy volt előtte, hogy ez a férfi Jánossy-e, vagy egy főherceg. — Az ön leánya Dengléknél van ? — Az én leányom nem szorult erre, mert az ezerhatszáz forintos tanitónő. Gál Jenő dr védő: Tud-e arról a tanu, hogy Vojtha föl akarta keresni egy alkalommal özvegy Haverdánét, hogy kibékítse a leányával.