Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-01 / 110. szám

3 DÉLMAGYARORSZAG 1910 október 1 bocsátott és elzüllött tisztek szoktak vállalkozni. Általában a fizetség sem olyan, hogy magasabb állású egyéneket eféle szörnyű eltévelyedésre csábithatna. A laikus ember méltán kérdezheti, hogy egyáltalában megéri-e a pénzt, jár-e valamelyes haszonnal a katonai kémkedés? Hiszen azt kellene hinnünk, hogy a sajtó, különösen a katonai szaklapok, folyóiratok és évkönyvek révén valamennyi hadsereg és hajóhad összes valamire való adatai közkézen forognak. Ismeretesek a hadseregek szervezete, béke és hadi létszáma, a csapatok elhelyezése, kiképzése, fölszerelése és fegyverzete, a várak épitése, a katonai célokra használható közlekedési vonalak, forgalmi eszközök minőségé és szolgáltató képessége; a hadihajók száma, mintája, fölszerelése, tüzérsége, személyzetének létszáma. Lehetnek-e még valamire kiváncsiak az egyes kormányok4? Hát bizony sok mindenfélére kíváncsiak és minden hadügyi és tengerészeti minisztérium egész nagy szervezetet tart szolgálatában, hogy megtudja azt, amiről azt hiszi, hogy nem tudja, pedig fontos volna tudnia. Először is meg kell győződnie, hogy a nyilvánosságra kerülő adatok megfelelnek-e a valóságnak. A parlamentáris ellenőrzés mai korszakában mindegyik hadsereg és mindegyik hajóhad nyitott könyv gyanánt fekszik ugyan előttünk, mégis vannak részletek, amelyek ebből a könyvből nem tudhatók meg. Ezeknek a részleteknek a kifürkészése a kémkedés további föladata. A készenálló hadmüködési tervek, a hozzájuk taítozó ordres de bataiile-lal és térképekkel; a hadihajók szétosztása és működési terve háború esetén: a várak tervei, a legújabb fegyverek mintái, a haditengerészet jegyzőkönyvei stb. mindmind féltve őrzött titkai az illető minisztériumoknak. És a katonai, valamint a haditengerészeti reformok sem készülnek a nagy nyilvánosság előtt, — ezeknek minél hamarább nyomára Mélyen gondolkodni látszott s kedvetlenül mondotta ; — Nem gondolok rá, mert nem akarok rágondolni. Először az volt a tervein, hogy jó feleségnek nevelem kis leányunkat, de mentől mélyebben foglalkoztam a kérdéssel, annál tisztábban láttam, hogy helytelen utakon járok. Látod, mi boldogok vagyunk, mert gyermekünk van. De hányszor torzsalkodnánk, veszekednénk, ha nem volna közöttünk ez a szelid kis jószág, akiért elszenvedünk minden nélkülözést. Ha férjhez is akarnánk majd adni Jolánkát, ki venné el pénz nélkül egy szegény adóvégrehajtó leányát? Egy másik szegény ördög! Talán egy másik adóvégrehajtó. M'a már hercegek, akik Hamupipőkéket vesznek feleségül, csak mesékben léteznek. Jolánkát annyira elkényeztetjük, hogy neki, mire asszony lesz, sokkal magasabb igényei volnának, mintsem hatvanhetven koronából harminc napon keresztül áttudna tengődni férjével és esetleg gyermekeivel . . . Csak hallgass rám, jobb lesz igy, sokkal jobb lesz. Inkább mi nélkülözünk még husz évig, hogy azután mi is, meg a gyermekünk is boldog legyen. Rendesen meg is állapodtak abban, hogy Jolánkát doktornőnek taníttatják ki. Ezek a családi tanácskozások este folytak le, mert a déli ebédidő fölhasználását saját szórakozására tartotta fönn Rruckmann Dénes. Délben hazarohant a hivatalból s amig felesége föltálalta a levest, a gyermekével játszadozott, aztán öt perc alatt elfogyasztotta az ebédet s egy külvárosi kávéházba sietett, ahol az egyik ablakmélyejutni, összes részleteiket megismerni, szintén egyik törekvése a kémkedésnek. Amint látjuk, van tehát munka elég és a katonai, valamint a haditengerészeti meghatalmazottaknak vagy attaséknak tulaj donképen nincsen is egyéb hivatásuk, minthogy részint személyes megfigyelés, részint ügyes kémszolgálat szervezése révén megtudják mindazt, amit az illető kormányok nem akarnak elárulni. A kormányok nagyon jól tudják ezt, de tűrik mindaddig, amig az attasék ildomosán igyekeznek megfelelni kényes föladatuknak. Marcsenko alezredes, bécsi orosz katonai meghatalmazott otrombán látott a munkához, amiért el kellett hagynia diplomáciai állását, hogy odahaza sürgősen előléptessék tapintatlan buzgalmáért. És mivelhogy nincsen semmi a világon ellenőrzés nélkül, a kémkedésre is ügyel az ellenkémkedés, amelynek az a szerep jutott osztályrészül, hogy megvizsgálni próbálja a drága pénzen szerzett adatok hitelességét, továbbá hogy hamis adatokkal tévútra vezesse és valódi adatok kiszolgáltatására csábítsa az idegen áilam kémeit. Mert a kémkedés csak a nagyközönség szemében titkos mesterség; a kémek nagyon jól ismerik egymást. A két Ház ülése. A mai lapok arról adtak hirt, hogy a képviselőház elnöke október negyedikére ülésre hivja össze a Házat. Ezz6l szemben most félhivatalosan azt jelentik, hogy a képviselőház legközelebbi ülése hétfőn, október harmadikán délelőtt tizenegy órakor lesz. Ülést tart a jövő héten a főrendiház is. Ez az ülés a képviselőház ülése után, október negyedikén délelőtt tizenegy órakor lesz. Mindkét Há.z elsősorban a delegáció tagjait fogja megválasztani. Zichy János nem mond le. Néhány fővárosi lap hirt közölt arról, hogy Zichy János gróf kultuszminiszter lemond állásáról. Ezt a hirt ma délután hivatalos helyről megcáfolták. désben külön asztal volt föntartva a részére. A mindennapi kávéházi cehét a szabadóráiban végzett másolások honoráriumából fedezte s igy az asszony nem tiltakozott az ellen, hogy férje kávéházba járjon. Bruckmann csak akkor látta, hogy vannak az életnek kényelmes percei is, amikor elfoglalta helyét az ablakmélyedésben. Mohón olvasgatta a lapokat, érdekelték a politikai mozgalmak, meg az egyéb események is. Aztán amikor átböngészte az újságokat s elfogyasztotta a feketéjét, gondtalanul hátrahajtotta a fejét s kibámult az ablakon. Egyegy negyedórára lekötötték figyelmét az utcán járókelők. A kávéház ablakából nézve, szépnek tetszett az élet, csak akkor gondolkodott másképen, amikor már két óra felé járt az idő s neki is rohannia kellett a többi emberekkel együtt a megélhetés után. Egy nyári, juliusi napon Bruckmann Dénesnek több gondja lehetett, mint amennyit megszokott. Mogorván, kedvetlenül ült a kávéházban. Nem érdekelték aznap az újságok hirei s az előtte álló kávéscsészét is csak félig ürítette ki. Szögletes, barázdás fejét széles tenyerébe hajtotta s egykedvűen nézett ki az utcára. Amint elmerülve bámulta az embereket, egy kis leányt pillantott meg. Rongyoskülsejü, fonnyadtarcu leányka volt, nyái'i tarka virágokat árusitgatott. Egy jól öltözött férfi két csokor rózsát vásárolt a kis leánytól s szóba állt vele. Amikor tovább ment, megcsipkedte a leány arcát. Aztán egy kékzubbonyos munkás ember jött arra s a leányt, aki elébe szaladt s kiKhuen-Héderváry nyilatkozata a magyar kölcsönről. — Párisi uélemény. — (Saját tudósítónktól.) Ellenzéki körökben természetesen lekicsinylik a kormány tagadhatatlan sikerét, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a kölcsönt váratlanul gyorsan és kielégítően sikerült megszerezni. A „Neue Freie Presse" mai száma KhuenHéderváry Károly gróf miniszterelnök hosszabb nyilatkozatát közli a kölcsönről. A miniszterelnök elsősorban hangsúlyozza, hogy a kölcsön nem politikai ügy és nem volt politikai ügy a francia kölcsön terve sem. Ezt a tervet egy bankcsoport vetette föl, még pedig ugyanaz, mely eddig is ellátta Magyarország hitelszükségletét. Ez a konzorcium elérkezettnek látta az időt, hogy Franciaországot is belevonja pénzügyi műveleteibe. Tehát, ha még létre is jött volna a kölcsönügylet, ez nem lett volna ok arra a föltevésre, hogy Magyarország hűtlen lett régi barátaihoz. Viszont azonban nem fogják elfe" lejteni azt sem, hogy megint bebizonyosodott, hogy szükség esetén mégis a legbiztosabbak és a legjobbak a régi barátok. A Lokalanzeiger-nek jelentik Párisból: A francia kormány és a pénzpiac el volt rá készülve, hogy a magyar kölcsön Franciaország tőkeerejének mellőzésével mégis létre fog jönni, de meglepetést keltett az a gyorsaság és készség, amelylyel a német pénzpiac az osztrák bankcsoportokkal szövetkezni tudott és még inkább a német birodalmi külpolitika vezetőjének energikus föllépése. Érdekes megfigyelni a francia közvélemény kialakulását. A mai reggeli lapok egy része azt hangoztatja, hogy bizony okosabban és gyümölcsözőbben is föl lehetne használni a parlagon heverő francia tőkét, semmintha a megszámlálatlan milliókat beleöli a kormány a földközi flotta szaporításába. Ezzel szemben más lapok amellett érvelnek, hogy jó nyomon jár a kormány, mikor nem választja külön a politikai szempontokat a gazdasági érdekektől. Igy a Liberté is, aníely hangoztatja, hogy Franciaországnak semmi szüksége arra, régen tul van azon, hogy tet-. tekkel legyen kénytelen bizonyságot adni pénzügyi erejének és presztízsének nagyhatalmi állásáról. Csak a Combe-féle sajtó kel ki a kormány, különösen Pichon és Cochéry ellen, nálta a virágokat, érdes kezével félrelökte. Piszkos arcocskáján két könycsepp gördült végig s tovább ment. Bruckmann szive összeszorult s szánalommal nézett a kis leány után. Megsajnálta s elhatározta, hogy utána megy s megajándékozza egy buszfilléressel. Fölállt, kifizette a cehét, a kalapját a fejébe nyomta s kiment az utcára. A kávéháztól alig egy lépésnyire álldogált a kis leány. Bruckmann elővette a pénztárcáját, kikeresett abból egy nickel pénzdarabot s azt a virágárus leányka kezébe nyomta/ Az megköszönte a pénzt s a virágokkal megrakott tányért Bruckmann felé nyújtotta, — Nem kell nekem, kis leányom —mondotta az ő jóságos, lágy hangján. — Nekem nincsen szükségem a te virágodra s talán másnak több pénzért eladhatod azokat. Tudom úgyis, szükséged van a pénzre, A kis leány csodálkozással nézett föl Bruckmannra. Ilyen vevője kevés akadt. Mások inkább lealkudtak a rózsacsokrok árából, nemhogy visszaajándékozták volna a virágot. Illedelmesén meghajolt s okosán'"válaszolt: — ügy ám, bácsi, az anya azt mondta, hogy ezután nekem kell pénzt keresni. Az ilyen kis leányokat megsajnálják az emberek s vesznek tőle virágot, de szegény anya mit csináljon? Nem tanult ám az anya dolgozni, mert az apa nagy ur volt, a városházára járt irni . . . Bruckmannak önkéntelenül Jolánka jutott az eszébe. Az egész testében megremegett. Hátha...hátha... Nem lehot tudni... ő is meghalhat. Hol van az mes-irva. hogy nem hunyja le