Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-01 / 110. szám

1910 október 1 DÉL MAGYARORSZÁG 3 akiket ügyetlenséggel, gondatlansággal vádol és szembeállítja eljárásukkal Kiderlen-Wächter határozott föllépését, amely fölötte figyelemre­méltó jelenség. A hiíeSügy a mull évben. A szegedi kereskedelmi és iparkamara jelentése­Ma jelent meg a szegedi kereskedelmi é3 iparkamara évkönyve. A kétszázoldalas könyv részletesen tárja föl a kerület 1909. évi köz­gazdasági viszonyait és sok figyelemreméltó jelenségre mutat reá. A kiváló szakmunkát Perjéssy László titkár és Szabó Gyula másod­titkár irták, illetve állították össze nagy precizitással,minden jelenségre kiterjedő gonddal. Az évkönyvből érdekesnek látjuk a hiteléle­tünkre vonatkozó rósz leközlését: Az 1909. esztendőt a pénz bősége és olcsó­sága jellemzi. A nagy válság nyomai teljesen eltűntek. Visszatértek a normális viszonyok. Dacára a pénzbőségnek, pénzintézeteink mégis tartózkodtak az ipari és kereskedelmi alapítá­soktól s csaknem kizárólag a pénzműveletekre, jelzálogüzletekre szorítkoztak. Uj pénzintézeti alapítás volt kamaránk kerületében három, föl­számolt egy pénzintézet. Tőkéjét emelte há­rom pénzintézet. A bizonytalan és válságos helyzet volt az oka, hogy a nagy pénzbőségnek nem volt meg az a közgazdasági termékenyítő hatása, mely normális viszonyok között bizonyára bekövet­kezett volna. A pénzügyi viszonyok jellemzésére közöljük kamaránk három hatalmas pénzintézetének az 1909. évről szóló üzleti jelentését. A Szeged-Csongrádi Takarékpénztár ez üzleti évről többek közt a következőket jelenti: Az 1909. év politikai depressziók hatása alatt állott. Az év első felében a külpolitikai viszonyok hatnak zavarólag, annak második felében pe­dig a belpolitikai helyzet folytán előállott tar­tózkodás ós bizalmatlanság akadályozták a gazdasági fejlődést. Nehezítette a helyzetet a gyönge termés, mely külkereskedelmi forgalmunk lényeges rosszabbodását vonta maga után. A pénzpiac helyzete a külföldi viszonyok kedvező alakulása következtében az év folya­mán igen kielégítő volt, csupán az Őszi hóna­pokban lehetett némi feszültséget tapasztalni, aminek hatása alatt a külföldi jegybankok egymásután emelték föl rátáikat. December havaban azonban ismét növekvő pénzbőség jelei mutatkoztak. Az Osztrák-Magyar Bank az egész év folya­mán változatlanul föntartotta a négyszázalékos bankrátát. örökre már holnap a szemeit, vagy holnap­után, vagy egy év múlva és akkor mi lesz a feleségével és a gyermekével. A nyugdíj kenyérre se lesz elég. A felesége nem tud olyan kézimunkát, amelyből megélhetnének akármilyen nyomorúságosan is. Legjobb esetben szakácsnőnek mehetne. Nyomorogna, szenvedne és a gyermek?... Annak nem lesz módjában tovább tanulni. Nem lesz doktornő, mint ahogy azt ő olyan szépen elgondolta. Csavarogni fog éhesen, rongyo­san az utcán. Talán virágokat fog árulni, mint az a kisleány smajd Jolánka arcát is megcsipkedi egy vén kéjenc s megrúgja egy durva munkás . .. Egymást kergették agyában az őrjítő gondolatok. Pir"futott végig az arcán, ügy érezte, hogy elveszti lábai alól a talajt. Önkéntelenül futni kezdett hazafelé. Nem látott maga előtt senkit és semmit; szemei előtt Összefutottak a körvonalak: az utcán bullárazó embertömeget egy hosszú, fekete sárnak látta, amely alól szennyes pocsolya­szagot vitt feléje a szél.... Még csak néhány lépést kellett rohannia « otthon volt. Kimerülve, tajtékzó ajakkal állott meg lakása küszöbén s mélyen léleg­zett, Aztón erőt vett magán, öklével be­lökte a szoba ajtaját s egy ugrással az asztal­nál játszadozó gyermekhez rontott. Karjai­val átfogta a kis leány aranyszőke fejét s magához szorította. Percekig nem engedte el. Az asszony rémülve kiáltott rá: — Dénes! Az istenért, Dénes, mi lelt?! Bruckmann Dénes nem felelt. Az asztalra borult és keserves sírásba tört. A Szegedi Kereskedelmi és Iparbank jelen­téséből pedig a következőket emeljük ki: A helyzet javulása a pénz árának tartós ol­csóbbodásában jutott kifejezésre. Ezen kedvező előföltételek dacára mégsem fejlődhetett ha­zánk közgazdasága megfelelő arányokban, mert politikai viszonyaink csaknem az egész éven át zavarosak voltak és ennek következtében ugy az állam kormányát, mint a törvényhozó testületet az eredményes, közhasznú műkö­désben megakadályozták. Allamhitelünk szem­pontjából vívmánynak tekinthetjük, hogy a francia, valamint az angol piacokon uj és bő hitelforrások nyíltak mog a magyar állam előtt és örömmel tapasztaltuk továbbá a lefolyt évben, hogy zálogleveleink már évek óta csaknem lehetetlenné vált elhelyezése ismét megindult, még pedig oly széles mederben, hogy jelzálogintézeteinknek két­százmillió koronát haladó záloglevél- és köz­ségi kötelező eladása sikerült az 1909-ik évben. Természetes, hogy zálogleveleinknek könnyű és bő elhelyezése elsősorban a jelzálogüzlet élén­kítését idézte elő. A fővárosi nagy jelzálog­bankok és a vidéki pénzintézetek is előzékeny módon nyújtották a kölcsönöket, ez utóbbiak viszont akadálytalanul engedményezhették a tárcáikban összegyűlt anyagot. A földárak ál­landó emelkedése mindinkább magasabb föld­hitelek nyújtására kényszeritik a pénzintéze­teket és végeredményben — sajnos — az ország jelzálogterhelése mindig nagyobb és nagyobb mértéket ölt. Az általános pénz- és banküzleti viszonyok a lefolyt évben — mondhatni — elég kedvezőek voltak. -A jegybank négyszázalékos tételét az egész éven át változatlanul föntartotta és a legelőzókenyebb módon elégítette ki a hozzá forduló hiteligényeket. A nyílt piacon is állan­dóan olcsó és folyékony volt a pénz, úgyannyira, hogy az év egy részében a bankkamatlábon alól is volt bő kínálat. Az ily módon kialakult igen kedvező pénzviszonyok ismét csak a leg­élesebb versenyre kéltették á pénzintézeteket, mely versenyből kifolyólag a leszámítolási üzlet haszna, a kockázat változatlan fönnmaradása mellett, nagyon szük korlátok közé szorult. Csodálatos alakulása a pénzviszonyoknak, hogy a pénz általános bősége és olcsósága a betétek után országszerte megállapított kamattételek magasságát alig befolyásolták. A banküzlet teljesen normális keretben moz­gott. A pénzkereslet egészben véve nem volt jelentékeny ós a gyönge termés dacára sem jelentkezett erősebb pénzszükséglet. Az értékpapir-üzlet a lefolyt évben ismét élénkebb lett és igy hasznothajtó is volt. A tőzsde szintén állandóan jól volt foglalkoz­tatva, sőt egyes értékeknek forszírozott ár­fölhajtása következtében időnkint nagyon is mozgalmas képet nyújtott. A mult évben léte­sített „Szegedi áru- és értékcsarnok" kevés életjelt adott magáról, de reményleni lehet, hogy a helyi piacon ez évben eszközölt és a jövő évben még eszközlendö több rendbeli, aránylag nagyobbr-zabásu részvénykibocsátá­sok ezen csarnok forgalmát' is élénkíteni fogják. A Hódmezővásárhelyi Takarékpénztár jelen­tése szerint: Az elmúlt év rendkívüli feszült külpolitikai viszonyok között indult meg, melyek aggoda­lomba ejtettek ipart, kereskedelmet, ingatlan­forgalmat. s már majdnem kizökkentették a rendes kerékvágásból egész közgazdasági éle­tünket. Csak az év második negyedében, a há­ború veszedelmétől való megszabadulás után köszöntött be (pénzügyi téren) normális­nak mondható állapot, melyben pénzt bőven és elég előnyös föltételek mellett lehetett ugyan kapni, de a pénz bőségét és aránylag olcsósá­gát sem gazdasági fejlődésünk érdekében, sem társaságunk érdekében kellőképen kihasználni nem lehetett a vállalkozási kedv azon nagy­mértékű csüggedtsége folytán, melynek nyil­vánvalóan a belpolitikai zavarok ós a jövő gazdasági fejlődésének bizonytalanságai az okai. Pedig sajnos, kevés kilátás van arra, hogy a jelenlegi állapot hamarosan megjavuljon. Külö­nösen a jegybank-kérdés okozott és okoz még folyton nagy, csaknem elháríthatatlannak látszó nehézségeket. Ezen kérdés, ugylátszik, a kor­mányzati köröknek, valamint a törvényhozás­nak is sok dolgot fog adni, helyes megoldás pedig bizony nagyon fontos, országos ércleket képez. Meggyőződésünk, hogy az e kérdésből hazánkra hárulható és következményeiben végzetessé válható válságot csakis a.képen le­hetne elkerülni, ha a bankkérdés minden po­litikai momentum kikapcsolásával, tisztán és kizárólag gazdasági szempontból intéztetik el. Ujabb alakulások voltak: A szabadkai központi bank és váltóüzlet r.-t. . . 50.000 K alaptőkével* A martonosi első takarék­pénztár r.-t 100.000 Kalaptőkével. Az ujverbászi mezőgazda­ság bank r.-t 300.000Kalaptőkével, Fölszámolt: Az alföldi bank részvénytársaság Szabadkán. Alaptőkéjét emelte: Ipari és kereskedelmi takarékpénztár r.-t. 300.000K-ról 500.000 K-ra. Ipari takarék- és elő­legezési egyesület r.-t. Szegvár . . . 400.000 K-ról 600.000 K-ra. Szabadkai takarék­pénztár és népbank 200.000 K-ról 1,200.000 K-ra. fiz alsó=papság Róma eüen. — A teológiai dékán nyilatkozata. — A katolikus alsó-papság körében nagy izga­lommal tárgyalják még mindig a Vatikánnak azt a rendeletét, amely kilenc esetet sorol föl a plébánosok fölfüggesztésére nézve. Mondják, hogy ennek a rendeletnek a betartásából semmi sem lesz Magyarországon, mert az eddig érvé­nyes kánoni pör csak hasonló esetekben foszt­hatta meg a plébánost állásától és nálunk uj intézkedésre semmi szükség nincs. Hanuy Fe­renc dr, a budapesti egyetem teológiai dékánja és egyházjogi professzora, erről a kérdésről a következőket mondotta: — Az „S. Congr. Consist. Cura" (1910. augusz­tus 20.) dekrétum a plébánosoknak és áz örö­kös plébános-helyetteseknek közigazgatási uton való sommás elmozdítására nézve állapit meg anyagi és alaki uj jogot. A bűnvádi uton való elmozdítás, vagyis a javadalmaktól való meg­fosztás továbbra is megmarad, mint eddig ; de az eddig oeconomica remotio néven nevezett ad­minisztráció uton való elmozdítás (más javada­lomra való áthelyezéssel, vagy csak nyugdij­évjáradékkal van kapcsolatban) van pontosan szabályozva. Az ilyen elmozdítást csakis a dekrétumban világosan megjelölt kilenc eset­ben mondhatja ki a püspök ; mind olyan, rész­ben nem is erkölcsvétséget képező esetek, amelyekben a plébánosoknak éddigí plébániáján vagy talán semmiféle más plébánián való to­vábbi működése nem kívánatos sem az egy­ház, sem a társadalom érdekében (anyagi jog). Másrészt ezen közigazgatási elmozdítás uj formájául az van rendelve, hogy a püspök két zsinati vizsgálóval együtt szótöbbséggel ha­tároz : 1. A plébánosnak a lemondásra valóföl" szólitásra nézve, 2. a lemondás megtagadása után a sommás uton való elmozdításra nézve. A plé­bánosnak mód adatik a védelemre és az emlí­tett birák hozzájárulásával tanuk állítására is. Az elmozdító határozat ellen jogorvoslatul az ügy fölülvizsgálása iránti folyamodásnak van helye. A fölülvizsgálatot a püspök ós két plé­bános-konzultor ejti meg és szótöbbséggel ha­tároz az elmozdító ítélet megerősítése vagy föloidása felöl. Ezen fölebbviteli fórum ítélete ellen további jogorvoslatnak helye nincs. A dekrétum célja az egyházi közigazgatás­ban eddig összeférhetetlen, alkalmatlan, vagy kisebb mértékben hibás plébánosok elmozdítása körüli bizonytalanságnak látszik független gon­dolkodású, részrehajlatlan egyének föltételezése mellett; továbbá a dekrétum nem inhumánus, mert föntartja az elmozditottnak a jogot papi ellátásra, ujabb javadalom adományozásának alakjában (ha csakis lokális természetű volt a helyzet tarthatatlansága), vagy nyugdíj adá­sával. Az emiitett kilenc ok hiteles szöveg szerint a következő: 1. Elmegyöngeség. 2. Egyházi tudományokban tudatlanság es járatlanság. 3. Testi fogyatkozás és betegség, 4. A nép ellenséges érzülete. 5. A jóhirnév ós közbecsülés elvesztése. 6. Titkos, de könnyen kitudható vétség. 7. Az egyházi vagyon rossz kezelése. 8. Egyházi ügyek elhanyagolása. 9. Engedetlenség a püspökkel szemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom