Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-29 / 134. szám

1910 október 29 DSLEVIAQYARORS2AQ 3 nak, ekszisztenciálc ezrével jutnak koldusbotra, az egész országban elsatnyul a nép, különösen az ifjabb nemzedék, amelynek táplálkozása általánosságban máris sok aggodalomra ad okot. Az a jelenség, hogy Szeged társadalma kíváncsisággal, megoldást keresően készül a vasárnap délelőtti nagyjelentőségű értekezletre, amelyet a kereskedelmi és iparkamara közgyűlési termében tartanak meg Perjéssy László kamarai titkár elnöklésével, nagyfontosságú, mert alapos a remény, hogy a helyes megoldásra föltárják az eshetőségeket és a hozott határozatot az ország más városai és a kormány is figyelemben részesitik, ahoz csatlakozni is fognak, illetve azt elfogadják a megoldásra. * Közöljük több szegedi úriasszony nyilatkozatát arról, hogy a szegedi élelmiszerdrágaságot emeli még száz meg száz okon kívül az is, hogy „a szegedi piacon mindent a kofák foglalnak íe, minden élelmiszert már a koíák kezéből kell venni". Ez a panasz érthető, mert teljesen jogosult. Annyi kofa, amennyi a szegedi piacon van, talán az ország egy városában se akad aránylag. Amikor a vásárolni akaró asszonyok és cselédek végigmennek a piacokon, mindenütt, minden élelmiszert kofák kezéből kénytelenek venni. A baromfi-, a zöldség-, a tej-, a paprika-, a ki tudja milyen piacon mindenütt kofák ülnek. Már a hajnali órákban, még a város szélén megrohanják a szegedi piacra igyekező tanyai kocsikat és összeszedik az eladásra szánt árukat és ők hozzák azt be a piacra, a legtöbbször mint saját termést. Valósággal véd- ós dacszövetséget alkotnak a „liires szegedi kofák", akik ellen már rendkívül sok, de célra nem vezető védekezési módszert ajánlottak és próbáltak, de minden maradt a régiben, azaz még ugy sé, hanem egyre rosszabbul. Eddig szól a panasz. A panaszra ismertetjük azt a módszert, amelyet a fogarasi asszonyok találtak ki a piaci drágaság ellen való védekezésre. Fogarason a drágaság ellen való mozgalom tiz tagu hölgybizottsága ujryanis a rendőrkapitányság hivatalos helyiségében szervező gyűlést tartott, melyen a piaci termelők számára megállapították és elkészítették a fögyasztókösönség ultimátumát. Eszerint a fogarasi nők maguk szabták meg a rendes fogyasztásban lévő piaci áruk méltányos árát és ezt a jegyzőket közölni fogják most a közvetítőkkel, termelőkkel ós községi hatóságokkal, hogy ezek révén a falusi termelök a fogarasi nők áical megállapított árszabályról tudomást szerezzenek. Az érdekes árszabály, mely a vidéki piaci uzsora ellen való védekezésnek az első forradalmi okmánya, igy szól: Rántani való csirke darabja hetven fillértől egy koronáig. A legAz idegorvos: És miért épen most? A nagyságos asszony: Mert az uram egy uj módot tanult a kaszinóban, amely rendkívül érdekes. Tegnap este már ugy játszottam vele és háromszor csináltam Ausztráliát és négyszer nyertem meg a Mikádót a Mikádónéval, ami pedig nem tartozik a könnyebbek közé. Azután huszonhárom koronát nyertem tőle. Az idegorvos (nagy érdeklődéssel): Ausztrália? Mikádó és Mikádóné? Érdekes lehet. A nagyságos asszony: Az eddig ismert módok mind eltörpülnek mellette. Az esélyek igen változatosak és sokkal nagyobb áttekintésre van szükség. Végül pedig mulatságos is. Az idegorvos: Nem mondaná meg, hogy mint megy? A nagyságos asszony: Bajos volna szóval megmagyarázni. De ha akarja és van ideje, szívesen megmutatom. Az idegorvos: Csókolom a kezét és hálás köszönettel fogadom. A nagyságos asszony (kártyát hoz és az asztal meiié ül.) Az idegorvos (vele szemben foglal helyet és mohón nyul a kiosztott kártya után.) A nagyságos asszony (két óráig tartó heves és izgatott játék után): Tehát nyertem negyvenkét koronát. Ebből magának az orvosi látogatás fejében jár husz korona. Kapok még huszonkét koronát, Mikor jön el megint ? szebb, legnagyobb pár sütni való csirke két korona. Kisebb csirkék párja egy koronától két koronáig. Egy pár sovány kacsa két koronától feljebb. Egy pár sovány liba négy korona ötven fillér, négy korona nyolcvan fiiiér. Egy darab kövér, nagy liba hat koronától hét koronáig. Tojásból nyolc darabot negyven fillérért, vagy legvégső esetben négy darabot husz fillérért. Tejfelnek nyolcvan fillér literje, tehát husz fillér egy fertály. Vajnak egy korona husz fillér kilója, negyven fillér negyedkiló. Aludtejnek tizennégy fillér literje. A szép, sürü aludtej husz fillér. Dió három korona egy véka, szép batulalma egy korona vékája. Hogy ez a fogarasi módszer mennyit használ: az még titok a fogarasiak előtt is. Mindenesetre érdekes, hogy Fogarason az asszonyok indítanak hadjáratot a husdrágaság ellen. * Budapesten különben a városháza közgyűlési termében szombaton nagygyűlés lesz, amelyen határozatot hoznak, hogy milyen intézkedések szükségesek a husdrágaság csökkentésére? A nagygyűlésen, amelyet a főváros hatósága kezdeményez, Szegedet Somogyi Szilveszter dr főkapitány fogja képviselni. Uisszaemlékezések Khevenhüller grófra. — Egy kártya-játszma következményei. — Khevenhüller Rudolf gróf párisi osztrák, magyar nagykövet elhunyta alkalmából érde. kesnek 'tartunk néhány visszaemlékezést közölni Khevenhüller grófnak belgrádi követsége idejéből. Khevenhüller Rudolf gróf, a Belgrádban 18S4—86-ban akkreditált külföldi követek közül a legrokonszenvesebb volt. Különösen a konakban Milán királynak és Natália királynénak volt szívesen látott vendége. Milán király személyes barátságával tüntette ki Khevenhüller követet. Natália királyné pedig azért ís becsülte, mert rendes kártyapártit hozott össze a konakban s igy a szenvedélyes kártyás Milánnak nem jutott eszébe kalandok után nézni, vagy külföldre utazni. A kártyapártinak Milán királyon és Khevenhüller grófon kívül Bray.gróf német és Pcrsiáni Ivánovics Sándor orosz követ voltak a tagjai. A kártyapártik, miután Natália királyné a kis Sasa trónörökössel visszavonult, néha a hajnali órákba nyúltak bele. Gyakran megtörtént, hogy Khevenhüller gróf és Bray gróf kimentették magukat Milán királynál és ilyenkor Milán király Persiáni orosz .követtel kettesben játszott. Milán király, no meg a ravasz kis öreg Persiáni is, jó ivók voltak és gyakran igen vidám hangulatba jutottak. A ravasz Persiáni azonban jobban bírta, Ilyenkor, midőn igy kettesben voltak, Persiáni csak ugy szórta az aranyakat és rubeleket s engedte, hogy Milán király nyerjen. Milán, ille" töleg az akkori Garassanin-kormány, tudvalevő, leg osztrák-magyarbarát politikát folytattak, ami nem volt Oroszországnak Ínyére. A ravasz öreg Persiáni ilyen alkalmakkor tehát fölhasználta Milán király kedélyes állapotát, aki nem egy, Bécsből sugalmazott politikai titkot árult el az orosz diplomatának. Khevenhüller grófnak kellett később Milánt figyelmeztetnie, hogy az orosz követtel való kettős játékával hagyjon {öl,mert ugy Milán királyt,mintöt,Khevenhüllert, az indiszkréció gyanújába keverik. Az óvatosságra épen akkor nagy szükség volt, mert Oroszország fölbiztatta Battenberg Sándor bolgár fejedelmet, hogy Törökország zavaros viszonyait használja ki és csapataival szállja meg Kelet-Ruméliát. A váratlan bolgár hódítás nagy meglepetést keltett Bécsben és Belgrádban s Khevenhüller grófot sürgősen Bécsbe rendelték. Ott, Ferenc József király elnöklésével, hamar összeült a haditanács s Khevenhüller másnap, több osztrák törzskari tiszttel, Belgrádba utazott. Milán király, miután Khevenhüller grófot hosszabb kihallga. táson fogadta, a Garassanin-kormánynyal egyetemben a szerb hadseregnek azonnal való mozgósítását rendelte el, azután hadat üzent Bulgáriának. Az osztrák katonai szisztéma szerint megindított hadjárat, amint általában ismeretes, a szerbekre nézve szerencsétlenül végződött. Milán király három partnerével javában kártyázott a nisi konakban, mikor a futár hirül hozta, hogy Sándor bolgár fejedelem keletruméliai hadseregével váratlanul visszaérkezett és Pirotnál megverte a szerb hadsereget. A szerb hadsereg, osztrák utasítás szerint, ahelyett, hogy egyenesen Szófia ellen vonult volna, hogy a bolgár fővárost megszállja, három napi pihenőt tartott Nisbén és bevárta, míg Battenberg Sándor Kelet-Ruméliából visszaérkezhetett. Khevenhüller gróf megtette kötelességét és vasúton Pirotba utazott Sándor fejedelemhez, akit föltartóztatott és a béke megkötésére kónyszeritette. Mikor a háborúnak vége volt, Milán király és a szerb államférfiak csak akkor kaptak észhez, hogy BéCs becsapta Szerbiát. Bécsben ugyanis attól tartottak, hogy Sándor bolgár fejedelem ügyes sakkhuzása által a szerbek sem maradnak tétlenek s nehogy valahogy eszükbe jusson Ó-Szerbiába bevonulni, miáltal Bécsnek Szalonikiig való előnyomulási tervét kérésztől húznák és Bosznia-Hercegovinát is veszélyeztetnék, nem engedtek időt Milánnak és a szerb kormánynak, hogy a váratlanul bekövetkezett helyzettel szemben hosszasabban gondolkozzanak, hanem hamarosan beleugrasztották őket a bolgárellenes háborúba. Milán és egész Szerbia a háború után ezért Oroszország félé hajlott. De akkor már késő volt Oroszországtól tanácsot kérni. A szerencsétlen háború és az osztrák politika lemondásra késztették Milán királyt. Milán király később, mikor az orosz rubeleket már elköltötte, megszegto Oroszországnak adott szavát és ismét visszatért Bécs kebelére, ahol örömmel fogadták. „Ha Szerbia akkor irja egy öreg szerb diplomata — nem engedi magát az alattomos bécsi diplomácia által eltántorittatni, hanem egyenesen bevonul Ó-Szerbiába és Dusán szerb császár hajdani székvárosáig, Üszkübig, meg sem áll és az ősi szerb földet elfoglalja; Szerbia ma nagy és hatalmas lenne. Az európai hatalmak, Ausztria-Magyarország és Törökország tiltakozása ellenére, később beleegyeztek volna a szerb hóditásba. S ki tudja, talán Bosznia és Hercegovina annektálása sem következett volna be! Minden bajunkat és szerencsétlen ségünket Ausztriának köszönhetjük." Ezeket a visszaemlékezéseket idézi föl most a szerb közvélemény, Khevenhülier-Metch Rudolf gróf elhunyta alkalmával. Amikor Kossuth Lajos Szegeden időzött. — Egy negyvennyolcas honvéd elbeszélése. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi Stefániasétányon pénteken délben, a lehervadt és megsárgult levelekből behimzett utakon, egy agg ember botorkált. Megállott az Erzsébét-szobor előtt, aztán a régi vár romjait bámulta csöndes tekintetével. Az emlékei hozták el Szegedre. — Tulajdonképen csak néhány napra jöttem — mondta, —• mert nagyon idehúzott az őszben a szivem... A nevem akarják tudni ? Békéssy Márk vagyok. Hadnagy voltam negyvennyolcban, aztán ujságiró lettem. A Szinnyei-féle Magyar írók füzetében benne a nevem. A füzet megirja rólam, hogy részt vettem, még pedig igen tevékenyen, a szabadságharcban. Ott voltam azok között a márciusi ifjak között, akik 1848 március tizenharmadikán Kossuth Lajossal együtt Bécsbe mentek. Hát ott voltam ... és mikor visszatértem, akkor lettem tulajdonképen ujságiró. Szabadságérzetem teljes őszinteségével irtani az akkor megindult, uj időkért való lapokba. Majd mikor kellett: beállottam a második honvédzászlóaljba, részt vettem a szerbek ellen való hadjáratban. Világosnál osztrák fogságba kerültem én is, amelyből