Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-29 / 134. szám

4 DÉLMAG YARORSZAQ 1910 október 2 9 azonban hamarosan megszöktem. Bujdostam Pesten, aztán lefélé: Olaszországban. Később visszatértem, ujra újságírói tollammal küzdöttem a magyar érdekekért. — Hát ezeket irja meg rólam a Szinnyeiféle füzet, — mondotta Békéssy Márk. Majd hozzáfűzte: — És még mennyi minden történt velem, ami a füzetben nincs meg ... Hát ezernyolcszáznegyvenkilencben én voltam Nagy Sándor tábornok parancsó'rtisztje, velem együtt Szapáry Géza gróf és Lipthay Béla báró. (Szapáry később főudvarmester lett.) Én igazán bizalmasa lettem NagySándor tábornoknak. — Julius tizenkettedikén, a komáromi csata után, találkoztunk először a muszkákkal Szobnál. Néhány napra rá megvívtuk a szerencsétienvégii váci csatát. Aztán visszavonultunk Losonc felé, majd Balassagyarmaton, Ipolyságon át lekerültünk Zsolczára. Itt magához szólított Nagy tábornokunk: — Menned kell fiam, eridj, — mondotta. — Hová'? — kérdeztem. — Szegedre. Kossuth Lajosnak viszel fontos levelet Szegedre. — Azonnal elkészültem a szegedi útra. A testemen sehol sem rejthettem el a levelet, tehát bevarrattam a csizmám talpába és nekiindultam a nagy útnak. — Elértem Görgei Artúr táborába. Ott azonban kicsit megakadtam. Görgei ugyanis szigorúan meghagyta, hogy a Lehel-huszárok záróvonalát senki el nem hagyhatja. Ez a parancs olyan szigorú volt, mint minden Görgei-féle parancs. És épen akkoriban fejbelövette Udvarnoky századost, amiért kimerészkedett a táborból. Nem tudtam, vájjon mit is csináljak? Nem volt szabad elárulnom a levelet, ellenben, ha kimerészkedek, fejbelőnek. Elpanaszoltam a bajomat Remellay Gusztáv főhadbirónak, aki biztatott, hogy csak menjek, majd ő jót áll értem. A szőlőkön át szöktem, óvatosan, de észrevettek, üldözőbe fogtak. Nagyon, megfeszített erővel siettem, szöktem és mindenütt kértem az embereket, hogy tartsák föl üldözőimet, mig menekülök. — Szegedre kell mennem, Kossuth Lajos ott várja Nagy Sándor üzenetét! •—- mondottam izgatottan és Kossuth Lajos neve csodásan hatott mindenütt. — Szegedre érkeztem. Kossuth Lajos a Kárász-féle házban lakott. Ott várt, azaz nem is várt, én betoppantam hozzá porosan, piszkosan. — Magyarország kormányzója épen akkor ebédelt. Fölkelt az asztaltól, elém jött. Leültetett, ebédet rendelt. Soha nem felejtem a határtalan kedves, lebüvölő szavát: — Pihenje ki magát, kedves fiam. — Én ... üzenetet... Nagy Sándor ... tábornoktól... — sóhajtottam kimerülten, félig eszmélet nélkül. — Csak türelem, látja, nekem is lehet várnom, egyen előbb, valódi szegedi konyha, na — biztatott mosolyogva. És ettem és csak ebéd után húztam elő a levelet. Kossuth Lajos átolvasta a levelet, gondolkozott rövid ideig, majd ujra hozzám lépett: — Most vissza kell sietnie Nagy Sándorhoz. Levelet küldök. Ugy-e, vállalkozik rá'? — Igen, kormányzó ur — rebegtem boldogan, lelkesülten. — Mit mondjak még? Ennyi, ugy-e, elég: ezek a szegedi dolgok most őszszel ugy a szivembe csapódtak, hogy elhatároztam, akárhogy, eljövök a fővárosból Szegedre. Íme, itt vagyok, a megújhodott Szegeden. A régi Szegedből semmit nem találtam, csak ez a hangulat, ami a lelkemet átfogja ... ez a legszegedibb. El akart jönni velem Rajnai József, aki negyvennyolcban tüzérhadnagy volt és még most is szolgálatonkivüli honvédhuszárfőhadnágy. 0 jobban birta az időt, mint én, még ma is esinos gyerek, daliás, büszke katonatermet, nem ugy, mint én. Mégis megfázott, most fekszik szegény. Nélküle tettem meg az utat, pedig ő is ugyanugy, ahogy én, vágyódott Szegedre. Mert szegedi várparancsnok volt az édesatyja, aki Szegeden többször találkozott Kossuth Lajossal és sokszor elmondotta, mennyire rajongott Kossuth Lajos Szegedért, a „nemzetem bíiszkesége"-ért és mennyire imádta Szeged népe Kossuth kormányzót, különösen, amikor Szegeden tartózkodott és azután is, mindörökké ... — Holnap talán Budapesten leszek, a halottak ünnepére megyek, ki a temetőbe. Az én Rajnai József barátomnak pedig elmondom, hogy milyen is már Szeged, hogy a régi Szeged ujra támadt, megnagyobbodott .. . csak az öreg szegedi vár, — ahol az ő atyja is volt várparancsnok, — kisebbedik mind kisebbé ... Szegedi szobrászból párisi nagykereskedő. — Brummer József karrierje. — (Saját tudósítónktól.) A magyar, fiatal szobrászok között a legszebb jövőt jósolták Brummer Józsefnek, aki, ha kiállított szegedi vagy budapesti képzőművészeti kiállításokon, mindig általános feltűnést keltett. Voltak lelkes hivei és lettek elkeseredett ellenségei. Forradalmi modernsége, mondhatjuk: bizarrsága miatt nem értették meg a művészetét és csak meghitt barátainak mondotta el Brummer, ha egy-egy munkája a párisi kiállításokon őszinte sikert aratott, vagy ha levelet kapott a világ legelső szobrászától: Rodin-tői. Két évvel ezelőtt még Szeged utcáin sokszor feltűnt Brummer József érdekes feje. Szüleinek a Tisza Lajos-köruton levő lakásáról, vagy a Püspöktéren levő lisztkereskedésből indult el, rendesen a rókusi népiskola felé, ahol műtermet rendezett be. A markáns arcvonású és göndörhaju fiatal szobrászra szinte bámulattal néztek ismerősei. — Zseniális ember, de nem fog boldogulni, érthetetlen szobrokat alkot, — ez lett a közfelfogás. — Nem baj, ha nem is értenek meg, ón jobban tudom, mint bárki más: sőt mindenkinél jobban tudom, mit akarok — mondotta Brummer József. És ment ki, messzi Párisba, a szegedi müvószifju. Hetekig semmi hir nem érkezett Brummer Józsefről haza Szegedre. Néhány hónap mulva pedig már rossz hirek szálltak haza Párisból. Hogy rosszul él, hogy fölhagyott a szobrászattal és emiatt, meg a nyomorúsága miatt mint az őrült csatangol a világ legszebb utjain . . A mult évben Joachim Ferenc, a szintén orl szagos hirü szegedi festőművész, hozott Brummerről Párisból uj híreket. Eszerint Brummer Józsefbe szerelmes lett egy milliomos angol leány, aki hajlandónak mutatkozott arra, hogy a felesége legyen a szegedi szobrásznak. Brummer, állítólag, akkor ezt mondotta az angol milliomos leánynak: — Dear miss, én önt nem szeretem. Mit hogy ez nem baj? Hát a millióját se szeretem mert ón az én erőmből, az én eszemből és az én munkámból akarok milliomos lenni. — De hisz önnek egy frankja sincs, — mondta a miss. — Na látja. Már ez ok arra, hogy millió frankot akarjak. Az angol leány ekkor fölajánlott kölcsön ezer frankot Brummernek, hogy kezdjen ahoz a mesés üzlethez. És a szegedi ifjú fölcsapott kereskedőnek. Művészek képei, szobrai után készült reprodukciókat vásárolt meg és adott tovább mübarátoknak. Kezdetben kisebb értékű dolgokat vett meg és adott el, persze kisebb haszon segítségével. Később mind értékesebb munkákat vásárolt. És sehol, soha nem ve. szitett, mert tökéletesen beszéli a párisi francia nyelvet, beszél angolul és németül is a magyar nyelv mellett, ismeri a viszonyokat, sőt a közönség Ízlésén kivtil ért a müvekhez is. Mind nagyobbá lett az üzlete. Később már japán műtárgyakat és festmé. nyeket szerzett meg. Ez az üzlet csodásan bevált, mert a franciák csodálói a japán művészet finomságainak és ma már egész Parisban elő" tört az az óhaj, hogy a sok tekintetben meg" bénult, kimerült francia pikturát a japán les" tészet tanulmányozása, ellesése és átoltása hivatott megtermékenyíteni. Ezt a párisi meggyőződést kora idejében megfigyelte a szegedi ifjú, Brummer József és a nagykereskedését a műtárgyakkal, az uj meg ujabb üzleti fogásokkal annyira fejlesztette> hogy ma Ptíris egyik legforgalmasabb terén hatalmas üzlete van és hatvanezer frank tiszta haszon tulajdonosa. És épen ebben a hónapban hatalmas arányokban fejleszti, nagyobbítja me£ az üzletét. És ebben a hónapban vitette kl Párisba kót testvóröcscsét: Brummer Imrét és Brummer Ernőt. Ez utóbbi kitűnő muzsikus. És a szegedi szobrászból lett párisi nagykereskedő atyja, Brummer Kálmán, most tanul éjjelnappal franciául, hogy meglátogassa a meggazdagodott és a milliomosság felé haladó fiát. És érdekes, hogy a jelen mennyire igazolta a szegedi szobrásznak azt az elméletét, hogy ha valaki meggazdagodik, tökéletesebben élhet a művészetnek, mint a szegény ördög. Most, hogy nagykereskedővé vált, hatalmas, gyönyörű szobrászmütermet rendeztetett be és mint a Délmagyarorszdg szerkesztőségének kedves levélben bejelenti: mint szobrász, igazán most kezdi megtalálni önmagát, amióta hatvanezer frankokat érez a zsebében a nagyon bohémlelkü, de öntudatos, kitartó erőtől duzzadó, legszebb karrier elé jutott szegedi müvészifju. TÁVIRATOK Botrányok a morva taríománygyülésen. Briinn, október 28. A tartománygyülés tegnapi ülésén a német szociáldemokrata képviselők obstrukciót kezdtek a cseh pártok által beadott sürgős pénzügyi ós adójavaslatok ellen. Az obstrukció egész délután tartott, folytatódott az esti ülésen, amely hét órakor kezdődött és ma reggel fólhétig tartott. Hajnalban a tartományi elnök, a karzatról több zavargót eltávolittatot. Reggel öt órakor az elnök megvonta Svoboda képviselőtől a szót. (Bravó-kiáltások és taps jobbról.) Svoboda hevesen tiltakozott az elnök intézkedése ellen. Lármás jelenetek következtek, melyek hosszú ideig tartottak. A szociáldemokraták ós a cseh haladók között izgatott szóváltás keletkezett. A szavazás előtt a német képviselők a csehek hangos kiáltásai közben távoztak a teremből. A javaslat sürgősségét hetvenhót szóval hót ellen elvetették. A tartományi elnök kijelentette, hogy az első sürgősségi javaslat tárgyalásánál a legnagyobb türelmet és elnézést tanúsította és hogy ezentúl szigorúan a házszabályok határozatai szerint fog eljárni. (Helyeslés és bravó-kiáltások jobbról.) Ezután megkezdték a következő sürgős javaslat tárgyalását. Prayon képviselő megokolta a sürgősséget és beszédét reggel félhét órakor fejezte be, mire az ülést ma este hót óráig megszakították. A görög helyzet. Athén, október 28. Rhallysz és Mavronichalisz párthívei szintén kötelezték magukat, hogy a nemzetgyűlési uj választásokon nem lépnek föl jelölteknek. Athén, október 28. A nemzetgyűlés feloszlatásáról szóló rendeletet sok helyen letépték a falakról. A vidékről nagyszámú távirat érkezett a királyhoz, mely táviratokban az ellenzék részéről tiltakoznak a, föloszlatás ellen. Thesszáliában a, parasztok több helységben kezdik az adófizetést megtagadni. Athén nyugodt. Néhány gyanús embei% letartóztattak. Az athéni pályaudvarokat és a pyreusi kikötőt csendőrök őrzik. A vidékről érkező személyeket rendőri felügyelet alat*» tartják. Rhallysz kikel Theodokisz szándéka ellen, hogy a magánéletbe vonul vissza, ani( Theodokisz részéről, mint ahogy Rhallysz mondja, a zászlónak a veszély percében való hűtlen elhagyását jelentené.