Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-28 / 107. szám

2 DÉLMAGYARORSZAO 1910 szeptember 24 munkáját nekünk sikerülni fog gyorsan és könnyen helyrepótoini : hónapok a'att, az nem becsületes, céltudatos és rendszeres munkásságot vár tőlünk, hanem kuruzslást és csodatételt. Amire a munkapárt még azon az áron sem váilalkozhatik, hogy különben „uj munkátlanság" inaugurálásával vádolják meg a „régi munkátlanság"' emberei. A munkapártot dologtalannak és restnek tüntetni föl : kézenfekvő, szinte útszéli szellemesség. Rendszeresen művelni a politikai birálatnak ezt az olcsó fajtáját : ahoz sem kell nagy tudomány. De némi hatást csak addig érhetni el vele, amig a kormány cselekedetei, sőt cselekedeteinek egész sora rá nem cáfol ez átlátszó tendenciára. Abból, mert volt egy oly korszak, amely „nemzeti"-nek nevezte magát s épen ezen a téren semmit kivívni, kidiplomatizálni és kicsikarni nem tudott, épen nem következik, hogy most a munkapárti kormány folytassa azt a „régi munkátlanság"-ot, amelybe lapok, politikusok — habár lelkesen támogatták is annak idején — ugy látszik, alaposan belecsömörlöttek. Az első ülés, — A képviselőház elnapolta magát. — Küldöttség az aradi gyászünnepen. — (Saját tudósítónktól.) Koaliciós körökben bizonyára kárörvendő mosolylyal fogadják, hogy a képviselőház, munkarend hiányában, mindjárt az első ülésén elnapolta magát. Pedig ez az öröm nagyon gyermekes lehet, mert épen az elnapolással bizonyította be a Ház, hogy igenis dolgozni akar és egy egységes munkaprogramot kivan kidolgozni. A mai ülésén egyébként kimondotta a Ház, hogy az október hatodiki gyászünnepségen küldöttségileg képviselteti magát és annak vezetésével Tisza István grófot bízta meg. Tisza különben, aki Aradot képviseli, tudvalevően ünnepi szónoka az aradi gyásznapnak. is terjedjen szét az egyetem tudós és oktató munkájának kincse. Mi, a könyvtárak és muzeumok szövetségének tagjai, kik a kultura demokratizálásán fáradozunk, mi, kik azt akarjuk, hogy minden falunak meg legyen a maga közkönyvtára, mi eleven érzékkel birunk az önök kívánságának nagyjelentőségű kulturai hordereje iránt is. Mi, kik arra törekszünk, hogy mindenekelőtt a magyar faj kulturerejét fokozzuk és egyetlen nagy városa se legyen ennek áz országnak, mely nagyobbszabásu közművelődési könyvtár vagy muzeum hiányában szűkölködjék, melegen ápoljuk annak a világszerte elismert tételnek az igazságát is, hogy a legértékesebb forrást, melyből a tudományosság és műveltség terjed, az egyetemek képezik. Tudjuk, hogy a müveit világ minden állama, különösen az utolsó évtizedekben, odaadó gondossággal fordítja figyelmét az egyetemek tudós laboratóriumai felé. Angliában még Viktória királynő nevezett ki bizottságot, melynek föladata volt az egész felsőbb oktatást megbírálni és megújítani. Ismerjük azt a nagy hatást, melyet Didón francia dominikánusnak a német egyetemekről irt könyve különösen hazájábankeltett. Ismerjük Louís Liard igen becses munkáit, melyeket a francia felső oktatásról és a párisi egyetemről irt és tudunk arról a rendkívül nagy áldozatról is, melyet Franciaország felsőbb oktatásának fejlesztésére az utóbbi időkben fordított és ismerjük azt az egyetemi rendszer jegyében az elszigetelt szakoktatási rendszer fölött győzelmesen megvívott mozgalmat, amely azt, amit a nagy forradalom a gall-földön rombolt, ma már nagyobb részben jóvátette. Nem ismeretlen előttünk az sem, minő nagyarányú egyetemi alapitások történtek és történnek csaknem folytonosan az amerikai EgyesültÁllamokban. Lexis göttingai egyetemi tanár nagy munkája élénken tünteti föl azt a nagy kulturhivatást, amit a német egyetemek nemcsak a német néA képviselőház első üléséről alábbi tudósításunkban számolunk be: Berzeviczy Albert elnök tizenegy óra után megnyitja az ülést. Üdvözli a képviselőket a nyári szünet után. (Éljenzés.) Bemutatja a miniszterelnök átiratát, amely szerint a király a képviselőház föliratát tudomásul vette. Jelenti, hogy október negyedikén, a király nevenapja alkalmából, a budavári koronázó-templomban ünnepi mise lesz. (Zaj.) Fölkiállások a szélső baloldalon: Mi lesz október hatodikán ! (Zaj.) Elnök: Bemutatja Arad város meghívóját az október hatodiki gyászünnepélyre. Javasolja, hegy a Ház küldöttségileg képviseltesse magát és annak vezetésével.. . (Zaj.) Sümegi Vilmos: A Ház elnöke bizassék meg. (Zaj.) Elnök: . . . Tisza István gróf bizassék meg. (Mozgás. Helyeslés jobbról.) Bemutatja a miniszterelnök átiratát a szentesitett törvényekről. A miniszterelnök fölhívja a Házat, hogy ejtse meg a jelölést a számszék elnöki állására. Javasolja, hogy ezt később ejtse meg. (Helyeslés.) Jelentést tesz az időszaki választásokról és a kúriai bíráskodásokról. Jelenti, hogy Lukács György ellen összeférhetetlenségi bejelentést tettek, de azt visszautasította, mert nem volt szabályszerű. Bemutatja a kérvényeket és föliratokat. Indítványt kiván tenni a további teendőkre nézve. Miután tárgyalásra előkészített ügy nincsen, javasolja, hogy a bizottságok a náluk levő s részben fontos tárgyak haladéktalan elintézésére szólittassanak föl, maga Pedig fölhatalmazást kér arra, hogy a legközelebbi ülést akkor hivja össze, amikor az a bizottsági jelentések átvétele, a költségvetés benyújtása, vagy a delegációk megválasztása miatt szükséges lesz. (Mozgás. Helyeslés jobbról.) Ilyen értelemben kimondja a határozatot és az ülést bezárja. Fölkiáltások balról: Éljen a nemzeti munka! Az ülés vége tizenegy óra harmincöt perckor. A trónbeszéd. Bécsből jelentik : A legközelebbi közös minisztertanácson meg fogják állapítani a trónbeszéd szövegét, amelylyel a király a delegációkat meg fogja nyitni. A trónbeszédnek egyik passzusa hiteles értesülés szerint a bosznia-hercegovinai annekszióról és a német szövetségről fog szólani. pek, de az egész müveit világ kultúrtörténetében napjainkig betöltenek, mert hisz az egész világ tanuló serege fölkeresi ezeket és a német egyetem típusára csak ugy ráakadunk Dániában, Svédországban, Norvégiában, Hollandiában, vagy a Svájcban, mint hazánkban, sőt ez a „típus" ujabban még Angliában és Franciaországban is mélyreható hódítással dicsekedhetik. Nekünk hatványra felszökő okaink vannak minden más állammal szemben, hogy egyetemi oktatásunkat erősítsük és kiterjeszszük, mert ez a reform egyenesen nemzeti jellegünk egyik erős vára. De óva figyelmeztetek, hogy a hatalom birtokosai pusztán alárendelt jelentőségű politikai vagy kormány-kényelmi szempontból arra a lejtőre ne tévedjenek, hogy csak azért, hogy több várost egyszerre kielégítsenek, a tudományos kutatást nem biztosító csonka főiskolákat állítsanak föl. A csonka főiskolák szomorú tengődő példáira bőven akadunk Olaszországban, sőt Franciaországban is. Azt se feledjük el, hogy még Németország sem birta föntartani azt a sok főiskolát, amely ott keletkezett, mert a negyven egyetem közül, amelyek Németországban századok folyamán léteztek, ma huszonegy álJ fönn. Igaz, hogy erre az apadásra ott felekezeti és politikai okok is közreműködtek. A tudományos kutatást teljesen biztosító és főleg a tudomány egységét képviselő egyetemnek van csak igazi nagy, országos kulturjelentősége és tekintélye. Ez ment az egyoldalúságtól. Elszigetelt oly fakultásrendszer, amely csak az oktatásról gondoskodnék, de ezzel az egyetemmásik főcélját, a tudományos kutatást nem bimo, egyesíteni, rombadöntené mindazokat a reményeket, amelyeket aZ egyetemszaporitás gondolatköréhez fűzött a magyar társadalom. A helykérclés vitájába elegyedni ebből az elnöki székből nem volna ildomos, est eldönteni érett megfontolás után a kormány és a törvényA szegedi irodalmi vándorgyűlés. — fl Muzeumok és Könyvtárak Országos Szövetségének szegedi nagygyűlése. — (Saját tudósitónktól.) Ma zajlott le, fényes ünnepségek keretében, a szegedi irodalmi vándorgyűlés, melyet Wlassics Gyula valóságos belső titkos tanácsos elnöklésével a Muzeumok és Könyvtárak Országos Szövetsége rendezett. Ez a gyűlés alkalmul szolgált az ország volt kultuszminiszterének, hogy nyilatkozatot tegyen az ország közművelődési állapotáról és az uj egyetem kérdéséről. És ismételten alkalmat ragadott arra, hogy Szeged városát, mint a kultura utjain haladó alföldi gócpontot ünnepelje, valamint annak nagyérdemű polgármesterét, Lázár György dr királyi tanácsost, aki ernyedetlen buzgalommal és szorgalommal szolgálja szülővárosa érdekeit. Az olvasó alább megtalálja az ünnepség minden mozzanatát, Wlassics Gyula megnyitó-beszéde pedig lapunk tárcarovatában olvasható. A kulturgyülésről az alábbiakban számolunk be: (A gyülekezés.) Kedden délelőtt tíz örára zsúfolásig megtelt a városi széképület most renovált, pazar díszítésű oszlopos nagyterme a magyar kultura szolgálatában álló előkelőségekkel. Ezek névsorát a Délmagyarorsság keddi száma közölte. A kongresszusi tagokon kívül a helyi társadalom keheléből ott voltak: dr Arany Eárolyné, Holtser Jakabné, Polczner nővérek, Ratkovics Károlyné, Vajda Sándorné, Veress Sándomé, lovag Worzikovszky Károlyné, továbbá Lázár György dr polgármester a város hatóságának összes tagjaival, Kray István ítélőtáblai elnök, Trayber Vince királyi főügyész, Hamza Géza törvényszéki elnök, Buday János táblai tanácselnök, Jászai Géza apátplébános, Löm Immánuel dr főrabbi, Bósa Izsó dr, Becsey Károly dr, Tóth József, Homor István, Szingcr Korcél igazgatók, Nikics János vezérőrnagy, Pássthy Kálmán huszárezredes, Janauschék alezredes, Burza vezérkari őrnagy, Urhegyi ós Tardy századosok, Csernovics Agenor, Scossa Dezső, Gyuritza Sándor dr, Pataki Simon, Doha y Gyula dr, Nagy Zoltán, Baranyay Gyula, Szűcs Mihály és még igen sokan. Wlassics Gyula titkos tanácsos, kongresszusi hozás föladata. Föl kell tennünk, sőt egyenesen követelnünk kell, hogy ily nagyhorderejű kórdósben illetéktelen tényezők illetéktelen befolyása semmiesetre se érvényesüljön. Arról azonban meg vagyok győződve, — és ezt nem illenék épen nekem elhallgatni, — hogy a mi pénzügyi és szellemi erőviszonyaink mellett több teljes egyetem nem egyszerre, csak fokozatosan állitható föl és nem zárkózhatom el azon véleményem kijelentése elől sem, hogy igazi kulturhivatást a nagy magyar Alföld környezetében, amelyet teljes joggal nemzetünk életfájának szoktunk mondani-, csak teljes egyetem tölthet he, vagy legalább is oly több fakultással biró szervezet, amely a tudományos kutatás lehetőségének minden föltételét biztosítja. Azt minden gondolkozó ember érzi, hogy azt a ható tényezőt lehetőleg a maga teljességében a kultura szolgálatába kell állítani, amely a szinmagyar faj egészséges életerejéből fakad. Ez a még itt-ott csak vadon fölbugyogó forrás nincs teljesen értékesítve, ez a kultura zsilipjével és szabályozásával egy tartalomban és erőben gazdag, uj szellemi áramlatot jelenthet. A nemzet mélységeiből tör elő rendszerint az eredetiség termékeny ereje, a szellem igazi hatása, Ezek mellett az őserőt rejtő mélységek mellett nem szabad a kulturpolitikusnak felületesen elsiklani. Sohase feledjük el, hogy a népek értékét kultureredmények döntik el. Utánzott, eltanult kulturák nem képviselnek igazi erőt. Minden nemzetnek tanulni kell és tanul is más nemzetek kulturéletéből, de a másoktól tanult kultura hatását meg is kell szaporítani. Fajunk a világhaladás eszméi iránt mindig birt fogékonysággal. Tudományos receptív képessége talán kelleténél erősebb is, habár intézményeiben nem mondható vak utánzónak. A művelődés kölcsönhatásának nagy mérlegében oly helyre kell törekednünk, melyről « világ kritikája is elismeri, hogy nemcsak mas