Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-28 / 107. szám

191U szeptember 25 DELMAaYARORSZAa 3 elnök üdvözölvén a megjelenteket, nagy hatást keltve elmondta az ünnepet megnyitó beszédét. Az elnöki megnyitó után Ferenczy Gyula debreceni jogakadémiai tanár indítványozta, hogy az elnöknek szép beszédeért jegyzőkönyvi köszönetet szavazzanak. (A polgármester üdvözlő-beszéde.) Lázár György dr polgármester állott föl most és a következő beszéddel üdvözölte a kongresszust : — Szeged szabad királyi város nevében, mint a város polgármestere, (Éljenzés) igaz hazafiúi örömmel üdvözlöm a Muzeumok és Könyvtárak Országos Szövetségének nagyméltóságú elnökét s a szövetség illusztris tagjait akkor, midőn e város falai között évi nagygyűlésük megtartása végett összegyülekezni szívesek s ez alkalomból városunkat meglátogatni kegyesek. Lelkesedésem annál nagyobb, örömöm annál intenzivebb, mert önökben oly férfiak szövetségét üdvözölhetem, kik a tudományok és ismeretek azon szakát müvelik, amely ismeretkör és tudományszak kultuszában a város elől jár, melynek kultuszáért e szaku virágzó közintézményeink bizonyságaként e város minden polgára lelkesedik. Az önök jelenléte, azon tanitmányok, melyeket e téren az önök szakavatott tanácsaikból levonni és elsajátítani fogunk, bizonyára csak éleszteni fogja az e tudományszak és i-meretkör iránti szeretet és méltatás melegét e városnak nemcsak szakköreiben, hanem minden polgárában is és így végeredményben szolgálni fogja a magyar kulturai élet egyetemességét, melynek mindannyian odaadó munkásai vagyunk. Újból üdvözlöm önöket e város közönsége nevében,óhajtván, hogy működésüket és tanácskozásukat a siker áldása kisérje. (Lelkes éljenzés.) (Táviratok.) Ezután Wlassics Gyula elnök indítványára Hóderváry Károly gróf miniszterelnöknek, Zichy János gróf kultuszminiszternek és Molnár Viktor közoktatásügyi államtitkárnak szavazott köszönetet a Szövetség támogatásáért. Zichy János grófnak és Teleki Sándor grófnak részvétét is kifejezte a szövetségi közgyűlés, mindkettőnek édesanyja halála alkalmából. Az elnök indítványára a kultuszminiszterhez és Molnár államtitkárhoz üdvözlő-táviratot küldtek. A táviratok szövege ez: Nagyméltóságú Zichy János gróf valóságos belső titkos tanácsos, vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák, Budapest, A Muzeumok és Könyvtífák Országos Szövetségének szegedi nemzetek kuliur életéből kölcsönöztünk, de más nemzetek kultiiréletére hatással is vagyunk. Minden erőt csak hatásból lehet megmérni. A nemzet kulturai világ állásának értékmérője itt van. Ha ebben az értékmérőben a fokokat jelző oszlop nincs emelkedőben, akkor a nemzet iránt táplált közbepsü fogy meg. A földgömböt átfogó nagy kultúrközösségben nekünk nemcsak kapni, de adni is kell s egyik-másik területen föltétlenül az első helyet kell elfoglalnunk. Amink van tehetségben és munkabírásban, az nemcsak a mi vagyonunk, hanem az egész emberiségé, melyek egyik részét alkotjuk. Ez kötelez a világkultúra munkájában az emberiség iránt és est kérhetetlenül számon is kérik. Nem ment föl minket attól a kötelességtől, hogy a kultura kölcsönhatásának világában egyik vagy másik irányban cselekvő mérlegünk legyen az, hogy kis nemzet vagyunk. Szellemi hatások, nagy fölfedezések, vagy föltalálások nem a nemzetek számbeli erejétől függnek. Azt nem lehet tagadni, hogy a szellem birodalmában sem ismeretien az a fogalom, mit a tudósok helyzeti energiának neveznek. Nagy nemzetek rendszerint könnyebben boldogulnak. Róma nélkül — mondja egy bölcselő — a biblia sem döntötte volna el a világ sorsát. A francia állam szupremáciája a XVIII. században nagyban előmozdította a francia irodalom világhatását. De ez nem azt jelenti, hogy a szellem birodalmában a helyze'energia volna a döntő tényeső. Az azonban elkerülhetetlen, hogy a legkisebb nemzetnek is kötelessége intézményékről gondoskodni, melyek lehetővé teszik a mélyében fölhalmozott minden szellemi erő megnyilvánulását. Nekünk ma sincs okunk erőnkbe vetett bizalmunkban meginogni, mert már ma is kimutathatnék a világhaladás egyik-másik területén gyakorolt befolyásunkat. Sőt e helyütt meg is állok egy percre és kéréssel fordulok a magyar közgyűlése Nagyméltóságodat, mint a nemzeti közművelődés fenköltlelkü vezetőjét, mély tisztelettel, legbensőbb ragaszkodó érzelmeinek kifejezésével üdvözli s a nemzeti kultura kiépítésének fáradságos munkájában hűséges és odaadó támogatása felől biztosítja. Wlassics Gyula, elnök. Méltóságos Molnár Viktor államtitkár urnák Budapest. A Muzeumok és Könyvtárak Országos Szövetségének közgyűlése hálásan köszöni a meleghangú megemlékezést, amelylvel méltóságod megtisztelte s kéri, hogy a nemzeti közművelődés fejlesztésén munkálkodó intézményeit továbbra is eddig tanúsított támogatásában részesíteni méltóztassék. Wlassics Gyula, elnök. Táviratban mentették ki távolmaradásukat Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök» Berzeviczy Albert a Ház elnöke, Radisits Jenő és Molnár Viktor államtitkár. A miniszterelnök táviratának szövege ez: Őszintén sajnálom, hogy nagyarányú elfoglaltságom miatt a közgyűlésen nem jelenhettem meg. Biztosithatom nagyméltóságodat, hogy a Szövetségnek törekvéseit mindenkor élénken figyelemmel kisérem és a célt a magam részéről elő fogom mozdítani. Berzeviczy Albert ezt táviratozta : A képviselőház nyári szünet után első ülé" sét szeptember huszonhetedikén tartia megReám elnöki teendők várnak s igy a közgyűlésen legnagyobb sajnálattal nem jelenhettem meg. Mint a Szövetség egykori elnöke, szívesen emlékezem meg arra az időre, amikor önökkel együtt munkálkodhattam és ma is a legnagyobb rokonszenvvel kisérem törekvéseiket. Mai közgyűlésükhöz a legnagyobb sikert kívánom. Mindezeket az üdvözléseket köszönettel vették tudomásul. (Thaly Kálmán emléke.) Mielőtt a napirendre áttértek, bejelentette «,z r I.ogy egyik elnöktársa, Thaly Kálmán, elhalt. — Méltóztassék megengedni, — úgymond — hogy mielőtt az állás betöltése felől határoznánk, egy kegyes kötelességet teljesítsek Thaly Kálmánnal szemben. Büszkén vallottuk gzövetségünk egyik elnökének Thaly Kálmánt. Az ő történetírói és politikai szereplését mindenki ismeri. Életének központjában a nagy fejedelem, Rákóczi Ferenc állott. Nem egyszer hallottam rajongó ajkairól, hogy Mikes Kelemen lelkét érzi szive minden dobbanásában, elméje minden rezgésében. Rákóczi Íródeákja volt, ez volt egyénisége és egész jelleme. szellemi élet hivatalos vezetőihez. Kérésem az, tegyék lehetővé arra hivatott Íróinknak és tudósainknak, hogy — ha lehet. — összefoglaló, ha nem, külön munkákban mutassák ki azt a kölcsönhatást, amelyet a müveit világ szellemi, tudományos, művészeti haladásában már eddig is a magyar agyvelő képvisel. Ez volna a legnagyobb cáfolat azokra a vad orgiákra, amelyekből felénk rikoltozzák a „kulturképtelenség" vakmerő vádját. De azért bátran hirdetem azt is, hogy a nagyvilág kulturmunkájából még korántsem vettük ki ugy a részünket, aminő mérvbon ki kell vennünk. De nem is alkothattuk meg a tudományos intézményeket sem oly arányban és keretben, aminőkre föltétlenül szükség vau. Európa államai között — az égy Oroszországot kivéve — a legroszszabbul állunk egyetem dolgában. A kis Svájcban már hat egyetem van. Belgiumban négy teljes egyetem. Hollandiában szintén négy, nálunk csak kettő. Nemcsak a felsőbb oktatás közvetlen érdeke követeli a több egyetem fokozatos alapítását, mert ma már a mi egyetemeink, különösen a budapesti egyetem tulnépessége mellett a tanítás követelményeit alig lehet kielégíteni, de a tudománymüvelés elvontnak látszó, azonban a legnagyobb gyakorlati erővel biró szempontja az, ami föltétlenül szükségessé teszi az egyetemek számának folytatólagos szaporítását. Mellékesen megjegyzem, hogy ezt nemcsak ma hirdetem. Hirdettem akkor is, midőn a felső oktatás reformjának első láncszeméül a jogi oktatás decentralizációjáról tettem közzé törvényjavaslatomat. Itt világosan jeleztem, hogy ennek a törvényjavaslatnak a rendszere csak átmenetet jelent az életképes vidéki egyetemek felé. Minden államban fontos az, ha szaporodnak a nagy tudományos központok. De nálunk — ismétlem — valóságos életkérdés. Nagyra hivatott erők porladnak el, vagy gépies munkában forgácsolódnak szét, mert nincs hely, Rákóczi dicsőségét, hirét, emlékét senki sem szolgálta jobban a magyar történetírók közt, mint ő. — A magyar történetírók legnagyobb része félreértette Rákóczi korát. Thaly Kálmán volt a legelső, aki bebizonyította, hogy a Rákóczifölkelés nélkül meddő maradt volna a magyar nemzet állami élete. — Minden történetíró a jelenben él. Minden történetirónak vannak politikai és erkölcsi 1deáljai, amelyek alól magát mentesíteni nem tudja. így volt ez Thaly Kálmánnal is. Rajongása a történet alakjait idealizálta némelykor. Hervadhatatlan érdeme azonban, hogy föltárta a nagyfejedelem korának történetét és igy egy nagy hézagot pótolt történetünkben. Indítványozom, hogy fáradhatlan munkásságáért és dicsőségteljes életéért emlékét jegyzőkönyvben örökítsük meg. — Indítványozom, hogy az elhunyt helyébe alelnöknek Ferenczy Zoltán dr-t válaszsza meg a szövetség. A közgyűlés egyhangúlag Ferenczy Zoltán dr-t választotta meg alelnökévé 1912. é\ végéig. Ferenczy Zoltán hálás szavakban mondott köszönetet a megtisztelő bizalomért. A két megüresedett tanácsbeli állásra pedig Szász Károly volt miniszteri tanácsost, országgyűlési képviselőt. és Varjú Elemér kassai könyvtárigazgatót választották meg. (Uj tanácstagok.) Wlassics Gyula elnök bejelentette, hogy az alapszabályok értelmében a szövetség magát olyau uj tagokkal egészítheti ki, akik részint szaktudásukkal, részint a kultura iránti szeretetükkel ós buzgó munkálkodásukkal szereztek érdemeket. Uj szövetségi tagul ajánlotta az elnök elsősorban Lázár György dr polgármestert, (Élénk éljenzés), aki — úgymond — a kulturális törekvések előmozdítója, érdemes munkája által olyan helyet foglal el, hogy egyetlen magyar embert sem tudna, aki e tekintetben föléje, legföljebb csak olyant, aki mellé helyezhető. (Lelkes éljenzés.) Az elnök indítványára a Szövetség tagjai lettek még a következők: Gaál Endre dr, Jászai Géza, Lörv Immánuel dr, Kovács János, Gyüritza Sándor dr, Perjcssy László, Szinger Kornél, bégavári Back Bernát, Tömörkény István, (Zugó éljenzés hol a tudomány müvelésének szentelhessék életüket. Elénk tudományos versenyt, a nálunk eddig nagyon hiányzó tudományos ellenőrzést és tudományos kritikát, a legjelesebb erők fokozott tevékenységét, buvárlatát, uj igazságok fölfedezését jelenti a szerencsésen végrehajtott egyetemi reform. Az az igazi őserő, amely bőven lüktet a magyar agyvelőkben, az önálló gondolkozás és buvárlat sikeres eredményeire vezethet a tudomány megszaporított laboratóriumaiban és a magyar tudomány önállóságának világszerte való elismerését érheti el. De még a tudomány művelésén és a szakképzettség nyújtásán kivül rendkívüli szociális jelentőséget is tulajdonitok a fölvetett kérdés bölcs megoldásának. Amerikában erős gyakorlati érzőkkel hirdetik az egyetemek nagy társadalmi jelentőségét. E főiskoláktól elvárják, hogy a társadalom fejlődésében, sőt ujjáteremtésében is vezessenek. Az egyetemektől várják még a nép problémáinak tanulmányozását és megoldását is. Mi is sokat várunk a megszaporított egyetemektől a magyar társadalom nevelési munkájában. Természetesen nem mindent ettől. Sok tényezőnek hatásába kell ennek a hatásnak bekapcsolódnia. A társadalmi újjászületés korának azonban be kell következnie. Erre a magyar társadalom, mai felületes fölfogásával, különösen a kötelességről és annak teljesítéséről ugy a köz-, mint a magánéletben, hivatalban, politikában vagy üzleti téren és számtalan előítéleteivel már nagyon rászorult. Regenerált társadalomra van szükségünk, mely szigorúbb erkölcsöknek hódol és becsületbeli kötelességnek tekinti a kötelesség hü és pontos teljesítését. Társadalomra, melyben fölismerik a tudomány igazi megbecsülésének szükségességét. Társadalomra, mely belátja, hogy a gondolat a legnagyobb hatalom a világon, mert ez előtt rombadől a legerősebb földi hatalom is, mert