Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-03 / 87. szám

2 DELM AGYARORSZAO 1910 szeptember 1 síink, a képviselők között igen sokan vannak, akik ügyvédi prakszist folytatnak. Ezeknek délelőtt tárgyalásaik vannak és igy csak délben mennek be a képviselőházba. Akkor is csak igen rövid időre, mert déli egy óra után a honatyák nagyrésze elmegy — ebédelni. így aztán azok a képviselők, akiknek más foglalkozásuk is van, jóformán csak vendégszerepelni jártak be a Házba. A tárgyalt javaslatokhoz a'ig szóltak hozzá, sőt javarészt alig is ismerték. Épen ezért helyesnek és praktikusnak találják az illetékes körök a tervezett ujitást. Mert habár a fent emiitett anomáliákat teljesen meg nem is szünteti, bizonyára csökkenteni fogja és másrészt semmi olyan ok nincsen, amit a tervezett reform ellen föl lehetne hozni. fi török-görög helyzet. — Ultimátum Görögországnak. — (Saját tudósítónktól.) A krétai képviselőknek a görög nemzetgyűlésbe való jelöléséből keletkezett nemzetközi konfliktus mindkomolyabbá válik. A török-görög háború elkerülhetetlennek látszik. A török kormány már behivta a póttartalékosokat. A porta a diplomáciai viszony megszakításával fenyegeti meg Görögországot arra az esetre, ha Vanizelosz, vagy más krétai résztvesz a görög nemzetgyűlésen. Távirataink itt következnek : Konstantinápoly, szeptember 2. Tegnap adták át a Dardanellákban ünnepiesen a német hajót a török tengerészetnek. A hajókat szombatra várják az itteni kikötőbe. Konstantinápoly, szeptember 2. Olaszország és Oroszország válasza a porta legutolsó jegyzékére már ideérkezett és elutasitólag szól. A kormány a három ruméliai zászlóalj tartalékosait behivta. Konstantinápoly, szeptember 2. A rendőrség Szaloniki közelében uj albán értünk utói és hagytunk el, amelyeken mulatóhelyek vendégei siettek vig nevetgéléssel a "ritka látványossághoz; kerékpárosok egész sora mélyen lehajolva nyomogatta a pedált és a gyalogjárón rikitóan öltözött leányai az éjszakának igyekeztek lihegve a veszedelem helyére. A kocsi megállott, A tömegtől nem juthatott tovább. Emberek kiabáltak; vizért esdve szólott a tűzoltók jelzősipja; sistergett a vizsugár, amint ellensége, a tüz, magához ölelte; rendőrök intézkedtek, innen is, onnan is elparancsolták az emberéket. A Gondviselés ugy akarta, hogy sokkal könnyebb legyen a dolgom, mint ahogyan készülődtem rá. Alig hogy leszálltam a kocsiról és öklöm meg könyököm segítségével megtettem az első lépéseket, hogy a közönség alaposan és hiven megtudhassa a nagy malomtüz minden részletét, meghúzták hátul a kabátomat. — Itt vagyok! A riporterünk volt, aki meghallván a tüz hirét, ide hajtatott. Izzadó homlokát törülgette. szegény és nagyokat fujt. — Csak tessék visszamenni, — mondta. — Rendben lesz minden. Ha nagyon későn találnék a munkámmal elkészülni, telefonon íogok riportot adni. — És mi van a másik hirrel, a gyilkossággal ? — Már tudják benn . . . kis dolog . . . elintéztem ... Ezt már ugy szaggatottan kiabálta vissza a tömegből és mire a kocsimra ültem, a riporterünket egy fáklya fényénél láttam a kordonon belül levő tisztáson, ahol egy rendőrtiszt magyarázgatott neki valamit. — Gyerünk haza ! titkos szövetséget fedezett föl. A szövetség neve Irpit6al. Fárís, szeptember 2. A Malin jelenti Athénből: A török kormány elhatározta, hogy Görögországhoz ultimátumot intéz, mely Görögországot a diplomáciai viszony megszakításával fogja megfenyegetni arra az esetre, ha Venizelosz, vagy más krétai résztvesz a görög nemzetgyűlésen. A görög külügyminiszter még nem kapott hivatalos értesítést, de elismeri, hogy a helyzet komoly. Konstantinápoly, szeptember 2. Az ifju-török központi bizottság Fahri nevü tagját és a bizottság monasztiri lapjának kiadóját, Hasszipot, kétezer fontnak a bizottsági pénztárból törtónt elsikkasztása miatt letartóztatták. Kaszelik Jenő végrendelete. — Húszmilliós alapitváng. — , (Saját tudósítónktól.) Néhai Kaszelik Jenő, a világtól elzárkózva élő, rideg nagyúr, halála után alaposan rácáfolt azokra a kritikákra, amelyeket életében alkottak róla. Most bontották föl a végrendeletét, amelyben egész vagyonát jótékonycélra hagyta. Az örökségből, amely körülbelül húszmillió koronára rug, alapítványt létesítenek, olyan rendelkezéssel, hogy a kamatokat a középosztály önhibájukon kivül tönkrejutott tagjainak fölsegélyezésére fordítják. A fővárosi rí egyedik kerületi járásbiróságbizott. sága, amelyet Perényi Jenő dr járásbiró vezetett^ augusztus harmincegyedikén hozta haza a végrendeletet Bécsből. A hagyatéki bíróság tegnap bontotta föl a lepecsételt végrendeletet és még tegnap megtörtént a kihirdetése is. Kaszelik végrendelkezése a legnagyobb mértékben föltűnést keltő. A hagyatékról még 1880-ban rendelkezett Bécsben s ezt a végrendeletet 1886-ból keltezve, egy fiókrendelet részben módosítja, részben kiegészíti. A sokszoros milliomos eme végrendeletével minden vagyonát, melynek értéke legalább tizennyolc-húszmillió korona, közcélra hagyta. Csupán egyik barátjának juttatott ötvenezer koronát. Azt rendelte, hogy egész vagyonából egy nagyszabású alapítványt létesítsenek a köA kocsis, mintha sajnálta volna, hogy máris visszafordulunk, ugyancsak sokáig készülődött. Ő szívesen nézte volna a tüzet még jó sokáig. De engem kergetett a munkám. Már kezébe vette a kocsis a gyeplőt és az ostor után nyúlt, hogy nekibiztassa az útnak a lovakat, amikor a kocsi mellett termett egy fiatalember. — Bocsánatot kérek, — mondta — a szerkesztőségbe tetszik menni? — Oda, — X. ur nekem jóbarátom (egy szerkesztőségben kollégám nevét emiitette) és fontos hirt szeretnék vele közölni. Nevein különben: Leső János. Ha olyan szives akarna lenni és bevinne magával a szerkesztőségbe. — Az a barátja nincs ilyenkor benn a szerkesztőségben. Az csak délután van ott. — Akkor bizonyára a Boráros-téren lesz, a sarki kávéházban. Ott szoktunk találkozni. Kérem, engedje meg, hogy addig önnel utazzam. Nógatott az idő; miiiden percem drága volt; szerettem is azt a kollégámat, akire a szépen kérő idegen hivatkozott, miért ne tegyek neki szívességet azzal, hogy a barátját hozzája szállítom? — Tessék fölülni. Nem volt kedvem a beszélgetésre, de szerencsémre alkalmam sem nyilt erre: útitársam tartott szóval az egész uton. Nagyon bőbeszédű fiatalember volt. Elmondta élete egész történetét, vágyait, titkos álmait. Hogy mennyire szeretne ő is újságíró lenni, mennyire irigyel bennünket mesterségünkért. Tett is kísérletet. Arról, hogy már diákkorában az önképzőkörben mekkora sikere volt, nem is akar beszélni, hiszen zéposztály ama tagjai részére, akik önhibájukon kivül tönkre jutottak, vagy keresetképtelennó váltak. Kaszelik Jenőnek egyetlen törvényes örököse maradt, Kaszelik Eugénia, akit a végrendelet az öröklésből teljesen kizárt. Az alapító önzetlenségét bizonyítja, hogy az' alapítványt nem a maga nevére tette, hanem néhai szülei, Kaszelik Ferenc és Erzsébet nevére. Kikötötte, hogy az alapítványból művészi emléket állítsanak szüleinek azon a helyen, ahol az elszegényedett középosztály számára az alapítványból hajlékot fognak építeni. Az Ehrllch-szérum gazdasági jelentősége. (Frankfurti tudósítónktól.) E cimen érdekes bepillantást nyújt Lomer dr a közel jövő gazdasági átalakulásába, az óriási változásokba, amelyeket Ehrlich tanár csodaszere idéz elő nemcsak a szenvedő emberiségben, de egész gazdasági berendezésünkben is. Nyolc hónap óta foglalkozik már az orvosi világ behatóan az Ebrlich-szórum klinikai tanulmányozásával. Mióta Alt, Schreiber, Wechsel* mann, Michaelis tudósok az ő első — azóta már többszörösen kiegészített — megfigyeléseiket nyilvánosságra hozták, azóta az „Arsenobensol" kérdését állandóan napirenden tartották. A szerrel végzett eddigi kísérletek is világosan bizonyították, hogy nem csalódtak a szérumhoz fűzött legmesszebbmenő várakozásokban. Évek telhetnek el, amíg kimeritő Ítéletet alkothatunk e csodaszer hatásáról — különösen, ami a hatás állandósulását illeti, — azt azonban már most is teljes bizonyossággal állithatjuk, hogy a „606" a szifilisz-esetek túlnyomó részében az egyedüli szer, amely az eddigi gyógyszereinket* a higanyt, jódot hatásaiban lényegesen fölülmúlja. Nem időszerűtlen avval foglalkozni, hogy az „Arsenobensol" egyes nemzetgazdasági tereken valóságos fölfordulást idéz elő. Elsősorban csak az egyszerű kezelés említendő a szifilisz-betegségeknél. Mig az eddig alkalmazott higanybedörzsölések és befecskendezések hat-nyolchetes kezelési időt vettek igénybe, söt igen ez csak olyan fiatalos próbálkozás, de amióta Budapesten van, — bankhivatalnok va-> gyok kérem — azóta már több izben bekopogtatott „zsenge szülöttjével" egy-két szerkesztőségben és mondhatja, hogy mindenünnen nagyon biztató és elismerő — szerkesztői üzenetet kapott. Egyelőre beéri ennyivel, hiszen jól tudja, hogy egyszerre nem juthat „Parnasszus berkeibe." Hej! Ha ő bekerülhetne valamelyik szerkesztőségbe! Olyan jól megállná a helyét és a legszívesebben riporter lenne. Mindenütt ott lenni, mindent látni, megtudni és mindent kikutatni, azután szépen megírni — ah, mekkora gyönyörűség lehet! — Gondolja? — Igen. Nem is nyugszom addig, mig tehetségemet nem érvényesíthetem és ott nem hagyhatom a bankhivatalt, — Rosszul tenné. — Miért kérem ? Sok iró és újságíró életrajzát elolvastam és azt láttam, hogy a' legtöbbje eleinte valami más pályán próbálkozott meg. Mint én. De érezték magukban az isteni szikrát, amely végre is „kitört és eget kért," Én is érzem, hogy másra, jobbra, nemesebbre születtem, mint számok összeadására és el fog jönni az idő, mikor ezt mindenki el fogja ismerni. Idegessé tett ez a beszéd, de szerencsére célhoz értünk. Útitársam leszált és én meg nem állhattam, hogy túltengő önbizalmát szóvá ne tegyem. — Önre is áll az, amit az angol költő mondott. — Mi az, kérem? — Sok pénzt lehetne önnel keresni. Arca ragyogott az örömtől. Szélesen mosolygott