Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-07 / 90. szám

1910 szeptember 7 [ejezést, hogy ezt a politikát örökölte és megvalósításához hozzájárulhat. Másrészt Taft oélozva a nacionalizmusra, mint egy uj eszmére, amelyet Roosevelt magáévá tesz, sajnálattal szólott arról, hogy az a törekvés, amely mindenben a szövetségi kormányt akarja angazsálni, mindinkább növekszik. Az egyetlen biztos politika, ha az alkotmány határait szem előtt tartjuk és az egyes államok jogait tiszteljük. A „hungara". * A leánykereskedés azok közé a kérdések közé tartozik, amelyekről nem szabadna beBzélni a nagyközönség előtt, de amelyről mégis beszélni kell. Épen Magyarországot nagyon közelről és érzékenyen érintik ezek a „női fehér rabszolgák", — amint egy német folyóirat a leánykereskedés áruit nevezi — mert a „hungara", a magyar leány ezen a piacon nagyon is keresett árucikk. Bámulatos, hogy milyen szervezett a leánykereskedelem és milyen messze földre kiterjed a leánykereskedők összeköttetése. A [ehér rabszolgakerrskedelem gócpontja Newyork, ahol évente körülbelül tizenötezer leány kerül „vásárra". A leányokat a kereskedők ügynökei leginkább Oroszországból, Galiciából, Magyarországból, Romániából, Ausztriából szerzik be. A határokon ugyan erősen figyelik a leányokkal utazókat, de az ügynökök mégis túljárnak a hatóság eszén ott, ahol semmi sem egyszerűbb, mint reá szánják azt a néhány forintot, amelyen a hatóság emberei — behunyják a szemüket. Az ügynökök részben Hamburgon át szállít, ¡ák az árut Délamerikába, Braziliába, BuenosAiresbe; mások Angliából viszik Északamerikába, ahol azután a Missisipin le egészen Texasig elárasztják a piacot. Azok a leányok, akiket Olaszországon át szállítanak, Indiába, Ázsiába kerülnek. Oroszország az árut Lengyelországon, Galícián át kapja. A kereskedők ügynökei sok ravaszsággal és ügyességgel dolgoznak. Minden országnak meg van a saját külön módszere. Németországban a kadet-ek a legveszedelmesek. Ezek az ügynökök alkalmazottai. Jó módoru és jól öltözködő fiatalemberek, akik a kiszemelt leánynak a legkomolyabban udvarolnak, el is jegyzik ós azután már mint vőlegények légyottra hivják egy hírhedt házba, ahol később a leányt el is helyezik. Néhányszor még meglátogatják a „menyasszonyt", aztán — eltűnnek. — Keresnek uj — menyasszonyt. A lapokban akárhányszor jelennek meg hirdetések, hogy pincérleányok, elárusitónők ke. restetnek. Ezeket a hirdetéseket az ügynökök helyezik el és mindig akadnak olyanok, akik lépre mennek. A jelentkezőket szép szóval, ígérettel tartják a ravasz ügynökök, míg a határon tul érnek. Ha azután a leányok már a külföldön vannak és meg is tudják szomorú sorsukat, nem tudnak segíteni magukon; mihez kezdjenek idegen országban, amelynek a nyelvét nem értik, pénz, támasz, segitség nélkül. Az ügynökök a szolgálókra is gyakran kivetik hálójukat. Nagyon keresettek még a fiatal, egészséges parasztleányok, akik tapasztalatlanok, tudatlanok és amint fölkerülnek a faluból a rengeteg városba, könnyen beleesnek az őket kerülgető kufárok kezébe. Különben az úgynevezett kvártélyadó asszonyokat is állandóan figyeli a rendőrség, mert ezek is a kezére játszanak a leánykereskedőknek. A sok facér cse. léd között könnyen akad, aki a biztató, csalogató szóra szívesen hajlik. A nagyobb városokban ugyancsak hirdetések utján szoktak toborozni a jobb, polgári osztályhoz tartozó leányok közül. Hirdetések jelennek meg, hogy művészi körútra keresnek énekelni, táncolni tudó csinos leányokat. A szerződési föltételek — a hirdetés szerint — fénye" sek, A hirdetésre mindig sokan jelentkeznek és csak akkor tudják meg, hogy külföldi művészi OELMAGYARORSAQ körútról van szó. Rendesen Oroszország a végcél és a szerződés valamely orosz varietéhez, vagy orfeumhoz szól. A jelentkezők egy része visszariad, de vannak, akiket elszédít a fényesigéretCsak odakünn, Oroszországban tudják meg, hogy a „varieté", vagy „orfeum" nagyon közönséges, tizedrangu mulató, ahova a könnyű kalandokat kereső fiatalság jár. A leányoknak nem kell, az éneke, tánca hanem arra valók, hogy a vendégekkel mulassanak és a költekezésre csábítsák így dolgoznak a leánykereskedők. A rendőrségek ismerik furfangjaikat, ismerik vakmerő, szívtelen módszereiket, amelyekkel annyi fiatal leányt löknek a romlás, az erkölcsi züllöttség fertőjébe, de nem tudnak segíteni. És mindaddig nem is lesz vége ennek az undok, a civilizációt megszégyenítő emberhuskereskedósnek, mig az összes államok nemzetközi szövetségre nem lépnek és egyöntetű eljárással nem küzdenek a leánykereskedés ellen. A gyújtogató milliomos. — Ujabb letartóztatások. — (Saját tudósítónktól.) A gyújtogató üveggyári igazgató, Zucker Henrik szenzációs ügyében a legnagyobb erélylyel folytatja a vizsgálatot Slezák vizsgálóbíró. Ma is történt letartóztatás ebben az ügyben, de ezenkívül is több ujabb letartóztatás várható. Kilenc órakor kezdte meg a kihallgatásokat a vizsgálóbíró Zuckernek egy szabadlábon levő alkalmazottjával, Vági János munkással, aki körülbelül másfél óra hosszat vallott a vizsgálóbíró előtt. Vallomása nem volt terhelő Zucker ellen és a vizsgálóbíró a kihallgatás közben fölhozatta a fogházból Hammer Samu raktárnokot Vágival való szembesítés végett. Vági vallomásából mindössze az a lényeges, hogy a második tűzesetnél a tűzoltók érkezése percében látta Hammert lakásából kirohanni. Sokkal érdekesebb volt ennél az üvegraktárral szomszédos Nagymező-utca 6-ik számú ház felügyelőjének vallomása. Mielőtt a vizsgálóbiró elé került volna, egy hírlapíró beszélt vele és a házfelügyelő a következő igen érdekes leleplezéseket tette: — Amikor másodszor vagy harmadszor ütött ki a tüz, biztosan nem merem állítani, hogy melyik esetnél, — jól láttam azt, hogy Zucker ur a tüz előtt távozott az üzletéből, a hús előtt fölült a villamosra és a Nagymező-utcában ideoda, utazott mindaddig, mig a tűzoltók nem jöttek. Az Andrássy-utnál szállt föl mindig és a Terézvárosi templom mögött levő föltételes megállóhelynél szállt le. A Nagymező-utcának ezen a kis darabkáján utazott föl és alá mindaddig, mig a tűzoltók fecskendői javában nem dolgoztak. Egyebet nem tudok, csupán csak azt, hogy ötször zavartak ki lakásomból Zucker miatt. Mindig a rendörök vitték ki a bútoraimat, amelyek csaknem egészen tönkrementek. Én és velem együtt a ház többi lakói a hirtelen kilakoltatások által szenvedett károk miatt kártérítési pört indítottunk Zucker ellen. Kihallgatta még a vizsgálóbiró Zuckernek egy Keller nevü alkalmazottját is, aki lényegtelen vallomást tett és rögtön távozott a törvényszék épületéből. Kihallgatták még Hammer Samunét, a letartóztatott raktárnok nejét és Zucker Toncsi pénztároskisasszonyt. A Zucker-féle gyujtogatási bűnügybe tudvalevőleg belekeveredett az üvegraktárnak egy Szabó Géza nevü alkalmazottja is. Le akarták tartóztatni a fővárosban, ekkor azonban kiderült, hogy Szabó bevonult fegyvergyakorlatra és Balassagyarmaton tartózkodik. A fővárosi rendőrség táviratozott Balassagyarmatra, de a távirat elkésett. Szabó ezrede már tovább vonult Garamszentkeresztre. A távirat visszament Pestre, innen Garamszentkeresztre küldték, ahová sikerült ismét későn érkeznie. Szabó ezrede ekkor már az Aranyosmarót közelében levő Kovácsi községben táborozott. Itt végül utóiérte a rendőrség távirata Szabót, akit tegnap letartóztattak és ma reggél beszállítottak a negyedik honvédkerületi parancsnokság börtönébe, Pozsonyba. Néhány napon belül Budapestre szállítják a katonaruhában levő tisztviselőt, hogy a vizsgálóbiró kihallgathassa. A rendőrségen Csiszér Imre fogalmazó folytatja a nyomozást a nagymező-utcai üvegraktár fölgyujtóinak leleplezése tárgyában. Eddigi nyomozásának valószínű következése az lesz, hogy a gyújtogatás bűnével vádolva még négy & embert tartóztatnak le, ezenkivül még h»-<>négy ember ellen indítják meg a vizsgálatit bünrészesség miatt. Az ügybe tehát még «//«''•• ember keveredik be, esetleg a legközele Voi órákban. A sikkasztó vasutas. — Nyomorog a családja. — (Saját tudósítónktól.) Mai számunkban irtunk arról a hivatali sikkasztásról, amelyet Ungár Miksa szegedi állomásfelvigyázó követett elUngár tegnap reggel önként jelentkezett az ügyészségnél, ahol előzetes letartóztatásba he lyeztók. Letartóztatása után értesült csak Ungár felesége férjének bűnös üzelmeiről. A szerencsétlen asszonyt egészen váratlanul érte a rettenetes csapás, amely teljesen lesújtotta őt. Kormányos Benő dr, Ungár védője, ma ké. relmet adott be a szegedi királyi törvényszékhez, hogy védence elmebeli állapotát vizsgálják meg. Ungár ugyanis évek előtt orvosi megfigyelés alatt állott s mintegy tíz év előtt ki is tört rajta az elmebaj, amikor több hónapig kórházi ápolásban részesült. Ezen az alapon kóri a védő Ungár Miksa elmebeli állapotának megfigyelését. Több hónap óta sikkasztott Uungár s most kihallgatása alkalmával töredelmesen elmondja, miként manipulált a rábízott jegyekkel. Felszeghy Ferenc üzletvezető, mihelyt a kinos ügyről értesült, rögtön elrendelte a rovancso]ást a jegy-pénztárban. A vizsgálat vezetésével Tanhoffer főellenőrt és Várossy ellenőrt bízta meg, akik ma reggel kezdték meg a rovancsolást. Eddig annyit sikerült megállapítani, hogy a vasút kára tényleg nem lehet több nyolcezer koronánál, mint amennyit Ungár is bevallott. A pénztáros a sikkasztást' akként tudta leplezni, hogy az eladott gyorsvonati jegyeket a csomóba kisebb értékű jegyekkel pótolta s a különbözetet zsebrevágta. A sikkasztó állomásfelvigyázó családja a legnagyobb nyomornak van kitéve. Ungár felesége s két kis leánya minden támasz nélkül, egyedül a könyörületes emberek segítségére vannak utalva. Ma már ennivalója sem volt a szerencsétlen családnak, amelyet a mai napon Kormányos ügyvéd mentett meg az éhezéstől. Kormányos közbenjárására az asszonyt a bábaképző-tanfolyamra Íratják be, a szükséges hetvenöt korona tandijat ma összegyűjtötték. A sajnálatraméltó családnak Ungár lezáratása folytán senkije sincs, igy kénytelenek idegen emberek jószívűségét igénybe venni. Kormányos gyűjtést indított a minden támasz nél" kül álló háromtagú család részére. Ungár tegnap Magay László vizsgálóbiró előtt a következő vallomást mondta jegyzőkönyvbe: — Urnák születtem, becsületes családból ós ma itt állok a börtön kapuja alatt. Amióta itt Szegeden működöm, mint vasúti pénztáros, a legjobb társaságban fordultam meg. Szerettek, kedveltek, társaságba hívtak és ez sok, nagyon sok pénzembe került. Mindenki a bakkaratról beszólt. Ismerőseim beiratkoztak budapesti kaszinókba, fölutaztak kártyázni és sokszor ezreket mutogattak. Kártyázni kezdtem. Eleinte nyertem. De aztán minden megváltozott. Kezdtem veszíteni. Először ötszáz koronát, aztán ezret, végül már ötezer koronával úsztam. Ekkor lettem sikkasztó. Fölbontottam egy vasúti jegycsomagot és ötven gyorsvonatra való jegy közül negyvennyolcat elloptam. Ezrekre rúgott a pénz, amit igy kerestem. És az utolsó fillérig elúszott. Az idegeim tönkrementek ebben a csatában. Nyolcezer koronát sikkasztottam, de elkártyáztam a feleségem vagyonát, a gyermekeim életbiztosítási kötvényeit, mindenem zálogban . . . Egyes lapok arról adnak hirt, hogy Ungár sikkasztásai meghaladják a negyvenezer koronát is. Ez azonban alaptalan kombináció. Ungár nem folytatta olyan régen a visszaéléseket, hogy alkalma lett volna ilyen nagy összeg elsikkasztására-